Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. ÁPRILIS 4. Magyar népgazdaság Milyen lesz 2000-ben? ár-már belátható közelségben van a „bűvös” ezredforduló. Várhatóan^ mi történik addig, milyen lese a magyar népgazdaság 2000-ben? Miből mennyit és. hogyan termelünk, és miképp élünk? Hol tartunk majd a világ hasonló fejlettségű országaihoz viszonyítva? Megannyi nyitott kérdés, amelyre azonban — mert az idő sürget — legalább tervezéssel, előrelátással válaszolni kell. De lehet-e a máj nehéz, és bizonytalan világgazdasági helyzetben csaknem két évtizedre előre tervezni? Sokszor és. sokoldalról merült fel ez a nem éppen indokolatlan kérdés. S a válasz: nemcsak lehet, de feltétlenül kell is! Éppen lázért, mert a mai világgazdasági problémák nem lehetnek örökéle- tűek, gondosan kell előre tervezni az utána következő időszakra. Az Országos Tervhivatal elkészítette a hosz- szú távú. 2000-ig szóló nép- gazdasági tervet. Természet tes, hogy sóik bizonytalansági tényezővel kellett számolnia munkája közben, de a tervezésben a legnehezebb feltételeket vette számba, hogy ha ezek közül netán valamelyik, vagy akár több is, kedvezőbben alakul, az mindenképpen csak jó hatását éreztesse. A teljes foglalkoztatottságot úgy kell fenntartani — húzza1 alá a Minisztertanács által elfogadott terv — hogy az segítse elő a munkaerő hatékony hasznosítását, mobilitását és a kollektív újító törekvéseket. Ehhez tartozik, hogy jobban kell honorálni a minőséget, a jövedelmező termelést, iá hozzáértést. a vállalkozó és innovációs készséget. A termelés' hatékonyságának elősorban a belső és külső piac elismerésében. azaz a többletjövedelemben kell kifejeződnie. Minőséig, minőség és ismét minőség'. Ennek kell előtérben állnia a termelésben — de a közéletben, a mindennapi életvitelben is. Része ennek az ésszerű takarékossági az anyagi értékek, a nemzeti vagyon gondos megőrzése is. Minőségileg magasabb szintre kell emelkednie a szocialista tulajdonformák együttműködésének és munkamegosztásának is. Gazdasági kapcsolatainkat erősíteni kell a KSST-orsizá- gokkal, a harmadik világ országaival ég a fejlett tőkés országokkal is. Meg kell őriznünk gazdaságunk nyitottságát és kiegyensúlyozottságát. Túl a jelenlegi kapcsolatokon, módot és lehetőséget kell adni arna. hogy a gazdálkodó egységek új formákat, önálló és közvetlen kapcsolatokat alakítsanak ki a határokon túl, s hogy fejlesztési döntéseikben mérlegelhessék, érvényesíthessék azokat laz irányokat és követelményeket, amelyek a világ gazdasági- technikai fejlődésében mutatkoznak. Nem megy ez egyik napról a másikra, de még egyik évről a másikra sem, hiszen ehhez jelentős szerkezeti átalakításokra és a hatékonyság javítására van szükség. Olyan termékeket kell előállítani, amelyek korszerűek s éppen ezért versenyképesek több piacon is. Nagyon időszerű a technikai-technológiai korszerűsítés, elengedhetetlenül fontos á szervezés megjavítása, a termelési folyamatok ésszerűsítése. Így lehet csak a mai magas1 fajlagos anyag- és energiaköltségeket jelentősen csökkenteni. Indokolatlanul magas ma az élőmunka-ráfordítás is. Javításra, korszerűsítésre szorul a magyar gazdaság belső munkamegosztása, a gazdasági egységek közti együttműködés ' — például a nyersanyagot, az alkatrészeket. félkészt emlékeket szállító vállalatok és a készterméket előállítók között —, továbbá, nem utolsósorban az ehhez kapcsolódó érde- ‘keltségi rendszer. Ismét példaként: az exportból származó jövedelemtöbbletben nincs érdekeltsége a mégoly fontos félkészterméket vagy alkatrészt gyártó vállalatnak. Növelni kell laz érdekeltséget az importot helyettesítő anyagok bevezetésénél, felhasználásánál is. Növekszik a következő bő másfél évtizedben az infrastruktúra. azaz a szolgáltató ágazatok szerepe. Ez — az úgynevezett háttériparral együtt — feltétele annak, hogy növekedjék az ipari (és általában az anyagi) termelés hatékonysága. Az iparon belül pedig a feldolgozóipar egyes tevékenységeit kell már a 80-as évek második felében korszerűsíteni, versenyképessé tenni beruházásai arányának növelésével. önállóság, vagy irányítás? Sokszor feltett kérdés ez napjainkban, s kétségtelen, hogy az ezredfordulóig — vagyis hosszútávon — erre feltétlenül válaszolni kell, mégpedig egyértelműen. A Minisztertanács által elfogadott terv kimondja1: a struktúraváltozások döntő részéhez vállalati kezdeményezésre van szükség. ia piaci követelményekhez és lehetőségekhez alkalmazkodva. Ez - azonban nem zárja ki, sőt feltételezi a fő irányok megjelölésénél. a műszaki-terme- lésá kultúrák, tudományos irányzatok elterjesztésénél az állami befolyásolást, illetve azt, hogy a fejlesztéseknél az állam határozza meg az elsőbbséget, a sorrendet. Ugyancsak az állam tevékeny, irányító részvételére van szükség a termelés fej- lesiztéséhez szükséges képzési és egyéb feltételek megteremtésénél, az együttműködési területek gyors kijelölésénél és összehangolásánál. Hosszú távon ilyen elsőbbséget ad az állam a „bio- program”-nak, a mikroelektronika és a számítástechnikai kultúra népgazdasági elterjesztésének. az anyag- és energiatakarékos, környezetkímélő technológiák és technikák kifejlesztésének és alkalmazásának. Ugyancsak állami feladat' a komplett technológiák és komplex rendszerek olyan mértékű és irányú fejlesztése, hogy azok exportálhatok legyenek, továbbá a szellemi export súlyának növelése. Mit jelent mindez a számok — immár közérthető — nyelvére lefordítva? Húsz év (1981—200(f) átlagában évenként a nemzeti jövedelem 2—3 százalékos növekedésével számol a terv. Ugyanakkor a lakosság fogyasztása évenként másfél— két és fél százalékkal, a reáljövedelem ugyancsak éves átlagban 1,8—2,9 százalékkal növekszik. m hogyan alakulnak addig a feltételek? A terv- dokumentum erre vonatkozólag több változatot dolgozott ki. Rugalmasan, hogy alkalmazkodni lehessen az élet változásaihoz., S hogy a népgazdaság minden lehetőség legjobb, legésszerűbb kihasználásával fejlődjék tovább az ezredfordulóig, meg iazután is. Illés János Alföldi olajbányászok a sivatagban Négyszáz liter víz másodpercenként! Senki sem tudja, hogyan kelt híre, mégis futótűzként terjedt el a „csoda”. Jöttek az emberek közelről, messziről, fekete kendőben, hálóing-szerű dzsaliabiban, fehér fejfedőben, ilndigókék tagulemusztban. Volt. aki csak meredten bámulta a vizet, volt, aki tüstént mosni 'kezdte fátylát,, volt, aki két kézből habzsolta az éltető nedvet, és akadt olyan is, aki leborult a földre, és Allah-hoz imádkozott. Először maga a földművelési miniszter se akart hinni a fülének, aztán az avatáskor meggyőződhetett arról, hogy a hír igaz. Csodát említettem az imént, pedig hát mint tudjuk, csodák nincsenek! Különösen nincsenek a sivatagban, ahol az emberek évezredek óta küzdenek a természettel, a mindent jelentő vízért. A másodpercenként négyszáz liter vizet, tehát fantasztikus mennyiséget adó kút Tunézia déli részén, a Nagy Keleti Erg sivatagban. Chott El Fedjej közelében, egy oázis szélén található. Elé téglából egy kis talapzatot építettek, amelyre máj dán egy márványtáblát helyeznek. Ez fogja hirdetni, hogy a kutat magyar kőolajbányászok fúrták. Homokharc A NIKEX Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat a szolnoki székhelyű Kőolajkutató Vállalat ajánlatával pályázott a tunéziai kormány versenyfelhívására. A feliadat az ország déli részén, a sivatagban, vízkutak fúrása volt. A nagy nemzetközi mezőnyben a 15 fúrásból 10-et nyertek meg a magyarok. A hiányzó ötöt is csak azért nem. mert az egész vállalkozást nyugatnémet hitelből finanszírozzák, és ennek feltétele volt, hogy a kutak egyharmadát NSZK-beli cégekkel kell fú- ratni. 1983. augusztusában látott munkához az ötvenegy magyar olajbányász. Közülük sokan Szolnokról vagy Szolnok megyéből, például Bikki János, Zsíros Géza, Köves István, Tóth József, Ferenc Pál, Bártfai Ernő, vagy Ho- monnai Mihály. Még a meg- /prólA:'4ltafásokhoz hozzáedződött olajosok is megdöbbentek a körülmények láttán. Az egyik helyen, a már említett Chott El Fedjej-i területen, a végtelen és kietlen sivatagi homokmező fogadta őket. Növényzet szinte semmi, a nap 45—50 fokos erővel égette a homokot, a gibli pedig, a Szahara belsejéből a Földközi-tenger félé szinte örökké süvítő szél, hordta a parányi szemcséket, építette a homokdűnéket. Olyan volt a látvány, mintha köd lenne, csak éppen a színe sárgás, pirosas. A másik fúrási terület Matmata környéke egy lepusztult fensík, kiszáradt vízmosás medrekkel, csupasz, /kopár sziklákkal, kígyókkal és skorpiókká!, és erről a vi- déről mindent elmond, hogy itt forgatták a Csillagok háborúja című filmet. Az első döbbenet után munkához láttak a magyarok. Nagy nehézségek árán. a helyszínekre szállították a berendezéseket, felállították a tornyosat, és megkezdődött a fúrás. Az Alföldön szerzett tapasztalatoknak sok hasznát nem lehetett venni, mert amíg itthon 200—210, addig a sivatagban csak 10 báros nyomás van a rétegekben, emiatt a vízkútfúrásokkal úgy kell bánni, mint a hímes tojással, mert ha vízadóréteg elszennyeződik, akkor hozama csaki töredéke a ténylegesnek. Eljutva 850 méter mélységig,- erre ügyeltek leginkább az olajosok, és ezért .sikerült, sikerül nagy hozamú kutakat fúrni. Ennek jelentőségét érzékelteti, hogy a nyugatnémetek ugyanennyi idő alatt még nem találtak vizet, és a szintén a térségben dolgozó belgák fúrásai is eredménytelenek. — Mi az oka. hogy a magyarokéhoz hasonló eredményeket mások nem tudtak elérni? — kérdeztem Bogár János főfúrómestert. — Erre igen nehéz válaszolni, mert az ember nyilván nem akar dicsekedni. Mégis azt kell mondanom, hogy eredményeink titka az emberek szakmai felkészültsége. Lehet, hogy a nyugatnémetek gépi felszerelése jobb, de ezt mi a szakértelemmel, a munkához való hozzáállással messze ellensúlyozni tudjuk. Azért természetesen nem ilyen egyszerű vizet taláni a sivatagban. A közhiedelemmel ellentétben a Szaharában bőségesen van víz, csak nem az égből kell várni, hánem a föltd mélyéből kell felhozni. A természet a föld felett is, a föld alatt is igyekszik ellenállni. A hőség, a homokvihar alaposan próbára teszi az embert, szervezetét ■ is, idegeit is, tűrőképességét is. Fejjél’ Lajos segédfúró-mestert a süvöltő szélben, a munkapadról! hívtam egy konténerbe, hogy legalább egymás szavát értsük. — Hogy bírják ezeket a körülményeket ? — Bírjuk, azaz, hogy tűrjük! Kitartunk, amennyire tőlünk telik. A szél az ember szemébe, szájába, fülébe csapja a homokot, és ha megfordul, olyan forró lesz a levegő, hogy teljesen kitikkad az ember. Nyáron napi 10— 15 liter folyadékot iszunk, sűrűn és keveset, csak így biztosítható a normális Vese— A szakmai felkésziilttség mellett emberileg is alkalmasnak keli lenni az ilyen kiküldetésre — ezt már Fábián Béla főgeológus mondja. Itt csak olyanok tudnak megmaradni, akik jól megférnek egymással, hiszen hónapokon keresztül össze vagyunk zárva, együtt dolgozunk, együtt szórakozunk, együtt pihenünk. Ehhez az átlagosnál nagyobb tűrőképességre van szükség. Persze, néha csalódások is érik az embert, hiszen lakva ismerni hneg egymást A kisebb súrlódásokat, feszültségeket igyekszünk levezetni, de megfigyeltem, hogy ha jól megy a munka, akkor a hangulat is jó. — Végül is irigyelni, vagy sajnálni kell-e azokat, akik magyarként külföldön dolgoznak? — Ezt így nehéz eldönteni, mert aki otthon marad, az irigyel bennünket, aki meg idekint van. az nem érzi annyira ezt az irigylésre méltó helyzetet. Ügy érzem, hogy aki vállalja és becsülettel teljesíti, az nem jár rosz- szul. És van még valami, amiről ritkán szoktunk beszélni. Itt nemcsak magunknak, a vállalatnak dolgozunk. hanem az országnak is. A munkánk, a viselkedésünk olyan kell. hogy legyen, amivel jó hírünket keltjük a világban. Magam is meggyőződtem — A tapasztalatokat mi is itt szereztük meg a sivatagban, áldoztunk arra a technikára. ami az itteni különleges körülményekhez szükséges, rendkívül alapos réteg- vizsgálatojcat végzünk; körülbelül ezek eredményezik, hogy nem hiába dolgozunk — toldja hozzá Bikki János üzemvezető -helyet tes. működés. Ilyenkor a téli hónapokban az a kegyetlen, hogy dél körül 30 fokra is felmegy a hőmérséklet, éjjel pedig leesik nullára. Folyamatos műszakban ddligozunk, úgyhogy hol egyiket, hol másikat kell tűrni. Az első hetekben én is lefogytam 5— 6 kilót, de már újra a versenysúlyomnál vagyok, és úgy érzem, hogy jobban bírom az itteni klímát, mint azt otthon reméltem. — Mióta van távol a családjától? — Nyolc hónapja jöttem ki, a feleségem és két fiam Szolnokon él. Csak a levél jelenti velük a kapcsolatot, de mostanában még az sem, mert hetek óta sztrájkolnak az itteni postások. Borzasztóan hiányoznak a gyerekek! A kisebbik fiamnak nein láttam az első lépéseit, hiszen még nem volt egyéves, amikor eljöttem, mikor meg hazaérek, biztos futni fog elém a repülőtéren. róla, hogy az olajosok állják a sarat, pontosabban a homokot. De hogy ne lehessen senkit hazabeszéléssel, elfogultsággal vádolni, mit mond a magyarok munkájáról Mohamed Habib Gharbi gabesi kormányzó ? — A Chott El Fedjej-i vízkutatás célja a gabesi ipari övezet vízigényének biztosítása. Itt Vannak a legnagyobb tunéziai fosztfátbá- nyák, foszfátfeldolgozók, sav- és műtrágya gyárak, ezeknek a működéséhez nélkülözhetetlen a nagy mennyiségű víz. A NIKEX és a Kőolaj- kutató Vállalat eddigi eredményei magas szintű felkészültségről, mesteatnunkáról tanúskodnak. Itt még nem volt példa arra, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi vizet hozzon valaki a felszínre. Mi a magyarok kutanként 40 napos fúrását sebességi rekordnak tartjuk. A másik területen, Matmata környékén, az elemi életfeltételek biztosításához kell a víz. Ezen a kietlen, sivatagi vidéken mostoha körülmények között, szétszórtan élnek az emberek, és ahhoz, hogy ne vándoroljanak el. mindenképpen el kell látnunk őket vízzel. Az önök eddigi fúrási eredményei talán évszázados gondjainkat is megoldhatják. Az egyértelmű szakmai siker, az elismerések ellenére se könnyű „pálya” a tunéziai sivatag. A már említett természeti és talajviszonyok mellett a helyi szokásokkal is küzködni kell. Amikor például Matmatán lebontották a tornyot, napokon keresztül azért állt a berendezés, mert két helyi képviselő össizeveszett. Az egyik ugyanis kiderítette az újabb fúrási pontról, hogy az ő területén- van, miközben a másik képviselő választóinak biztosítana vizet. Az ilyen konfliktusok Tunéziában meglehetősen gyakoriak, és nagyon nehezen dőlnek el. Amolyan „arab módra” senki sem meri kimondani a döntő szót. Eközben pedig a magyarok tétlenül várakoznak. Ugyancsak a belső viszonyok, az ország szegénysége a magyarázata, hogy a külföldről, elsősorban Franciaországtól, az Egyesült Államoktól és az NSZK-tól kapott hiteleket feltételekhez kötik. Például hogy p. déli részek fejlesztését saját országuk vállalataira kell bízni. Ezek a dolgok nagyon nehezítik a magyarok további munkáját Nem Véletlenül mondta a gabesi kormányzó, hogy az eddigi sikeres együttműködést egy közös, tunéziai—magyar vállalat létrehozásával kellene folytatni. Ebben tőkével is foglalkoztatással is érdekeltté válnának a hazaiak, és így akár az egész nagyszabású programot közösen meg lehetne valósítani. — De van-e esélye, értelme egy közös vállalatnak? Erről Demjén Józseffel, a NIKEX gabesi megbízottjával beszélgettem. — Eddigi fúrásaink alapján eredményeink sokkal jobbak, mint bármelyik más, itt dolgozó külföldi cégé. Ez (azonban ömm,agában sajinos nem biztosíték a tartós maradásra. Nemcsak tervezzük, hanem már tárgyalunk is egy közös vállalat létrehozásáról, és amennyiben sikerül ] az adminisztratív és egyéb problémákat megoldani, akkor, és csak akkor tudnak a szolnoki olajosok tartósan a J sivatagban maradni. Tarjányi László gépészeti vezetőt egy 9 éves kislány és egy 1 éves kisfiú várja Szolnokon. — Mit mesél majd a gyerekeinek a sivatagról? — Hogy ez a táj, ez a vidék milyen, azt képeken meg lehet mutatni, de az igazi sivatagi viszonyokat csak az itteni emberek életén keresztül lehet elmesélni. Ahogy ezek a pici gyerekek élnek a homokdűnék között, az valami borzasztó. Itt még nem láttam egyetlen kislányt sem, aki babával vagy pety- tyes labdával játszott volna. Még a legkisebbeknek is azzal telik a napjuk, hogy vízért járnak az oázisba. Már megbeszéltük a munkatársaimmal, hogyha a szabad- | Ságról visszajövünk, az ott- | hon megúnt játékokat magunkkal hozzuk és ezeknek a gyerekeknek odaadjuk ajándékul a magyarok fakasztotta víz mellé. Forró Tamás Fotó: Tátrai Barna Mire elég a jó munka? Pénz és próza
