Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉFLAP 1984. ÁPRILIS 30 Teljesítmény — életszínvonal Többet követel tölünk a világ Ki tagadhatná hogy az utóbbi évek, nemzetközi mércével mérve is jelentős, hazai áremelései igen érzékenyen érintették háztartását. Az őszinte politikai felvilágosító munkának köszönhetően szerencsére nemcsak a dráguló áruk köre és az árnövekedés százaléka került rendszeresen a nyilvánosság elé: a kényszerű' lépéseket kiváltó előzmények is közismertek let- ' tek. A tájékozódás átlagos igényével ,.megáldott” magyar polgár már-már a szakember jártasságával mozog a világpiaci változások között. Tudja, hogy a kétszeri cserearányromlás miatt (micsoda szakkifejezéseket kellett megtanulnunk!) gazdaságunkat 20 százalékos árveszteség érte. hogy külgazdasági céljaink elérése érdekében a forintot többször le kellett értékelnünk, hogy éppen a hatékonyabb termelésre ösztönzés — és persze a költségvetés terheinek csökkentése — érdekében jelentősen mérsékelték az ártámogatásokat. Az áremelkedés okai — közülük csak példaként citáltunk néhányat — tehát közismertek, a nehéz helyzeten azonban ez mit sem enyhít. Bár (komoly veszélyektől sem visszariadva) az idei népgazdasági terv készítői az életszínvonal megőrzése mellett döntöttek, — társadalmi méretekben. EZ mégis csak azt jelentheti, hogy . a lakosság 1'3-a élhet jobban, mint korábban, egy harmadának viszont az előző esztendeinél kevesebbel kell beérnie, és egy harmadának változatlan nívón marad az életszínvonala. Igaz, a nehézségek mellett az utóbbi időben biztató hírekről is hallhattunk. Nemzetközi fórumokon is elismerést vívtunk kj például külgazdasági egyensúlyunk javulásával — márpedig a belső felhasználás (a nemzeti jövedelem fogyasztásra és felhalmozásra költhető részének) mérséklését adósságaink időbeni visza- fizetése érdekében vállaltuk. Tehát már a legközelebbi időben az életszínvonal érezhető növekedésére számíthatunk? A kérdésre adandó (akár igenlő, akár tagadó) válaszhoz először azt kell mérlegelni, hogy egyéni gyarapodásunk menynyire függ gazdaságunk teljesítőiképességének növekedésétől. Márpedig a probléma mélyebb összefüggéseit is boncolgatva, korántsem „rózsás” a kép. Ha nem is olyan széles körben (társadalmunk köz- gazdasági műveltsége gyarapszik, de még mindig csak a jelenségek utólagos megértésére alkalmas igazán), mint az áremeléseket magyarázó okok, az is köztudomású, hogy külkereskedelmi mérlegünknek 1978 óta elért gyors javulása jórészt (3/4 részben) nem az export növekedésének, hanem az importkorlátozások „jótékony” hatásának köszönhető. Megyénk néhány vállalatánál találkozhatunk biztató példákkal. A hagyományosan jó tőkés piaci kapcsolatokat tartó Mezőgép például — a „szokásos” termékek mellett — mezőgazdasági hulladékokat hasznosító berendezések közös gyártását és értékesítését is tervezi a Claas- szal. A Tisza Cipőgyár pedig — annak ellenére, hogy ebben a szakmában igen nehéz ma üzletet szerezni — megőrizte nyugati kivitelének szintjét: többek között azzal, hogy nem riadt vissza a hihetetlenül magas minőségi követelményeket támasztó Salamander cégtől. A hasonló, néhány év múlva is bevétellel kecsegtető, példák nem elég gyakoriak. Évek óta hiába várunk például arra, hogy ipari szövetkezeteink. súlyuknak és technikai felkészültségüknek megfelelően, kapcsolódjanak be a dollárbevételek gyarapítói közé. Pedig a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésének hosszú távon is járna- tó útja csak a kivitel növelése lehet. Ehhez pedig a mainál több versenyképes termék és olcsóbb termelés kell. ' Csupán egyetlen példaként érdemes megemlíteni: ener-_ giafogyasztásunk évek óta nem növekszik, a termelés gyarapodásához képest mérséklődik az anyagfelhasználás. Mindez azonban kevésnek tűnik — és nemcsak hátrányunkhoz, ' „behozniva- lónkhoz” képest. Ezeket az eredményeinket nyereségként kamatoztatni a világpiacon azért sem tudjuk, mert nem a legfrissebb, a legkívánatosabb árukat kínáljuk, pedig az újat mindig jobban megfizetik. Ráadásul nem a legkorszerűbb technológiákkal dolgozunk, márpedig a szakemberek szerint egy újabb cserearányromlás v,réme” is fenyeget. A nyersanyagárak robbanása után ugyanis a legfejlettebb országokban hamar megkezdődött a technológiák modernizálása. Ma már az elektronika, a mérés- és szabályozástechnika korántsem ritkaságnak számító eszközei teszik fölöslegessé az emberi munkát, tartják a termelési folyamatokat a legnagyobb gazdaságosságot biztosító feltételek között. Igaz. a magyar gazdaság az utóbbi két évben lélegzetvételhez jutott, az életszínvonalunk - emelkedését akadályozó hátrányos helyzetünket azonban egyáltalán nem sikerült megszűntetni. Nemcsak arról van szó, hogy egyre inkább halaszthatatlan a jövőt biztosító felhalmozás élénkítése is (ismeretes, hogy a gazdaságpolitika az életszínvonal vívmányainak megőrzése érdekében, néhány év haladékot adott egy, a gazdaság szerkezetét mélyebben átalakító beruházási programnak), a belső felhasználás növelésére esetleg lehetőséget adó anyagi eszközöket nem „élhetjük fel”. Így aztán az arák fokozott fogyasztást szabályozó erejére, az elkölthető jövedelmek korlátok között tartására még évekig számítanunk kell. Vagyis az életszínvonal tartós és egyenletes javulására csak a gazdaság termelőképességének javulásával párhuzamosan reménykedhetünk. Persze — mondhatná bárki — az a tény, hogy például a magyar ipar termelékenysége csak fele a fejlett országok iparáénak, még véletlenül sem a korszerűtlen berendezéseket kezelő munkás hibája, sőt az elavult eszközökkel ő többet kínlódik. Valóiban: évekig tartó össztársadalmi feladat a mai kornak jobban megfelelő, modern technológiákat tartalmazó gazdaság kialakítása. Ám vannak más jelek is. A besenyszögi Kossuth Termelőszövetkezet — igaz kísérleti körülmények között született — tavalyi eredményei például azt bizonyítják hogy korántsem kell évekig várni, vannak azonnal kamatoztatható tartalékaink. A gazdaságban ugyanis — amikor a bérszabályozás egy kísérleti formájában kezdtek dolgozni — rövid időn belül kiderült, hogy melyik üzemben, ágazatban fizetnek fölöslegesen embereket. A helyi vezetők és a beosztottak egyaránt csak a minimális létszámhoz ragaszkodtak, hiszen az eltávozok bérének egy részét a megmaradók kapták meg — a feladatokat kevesebben is elvégezték. És nem jártak rosszul a szövetkezeten belül helyet változtatók sem. A gazdaság — a nirtélen lelt embereknek így adott munkát, — több, nem mezőgazdasági, tevékenység elvégzésére vállalkozhat, gyarapíthatja bevételeit. A szövetkezet már tavaly is jelentősen növelte nyereségét: Természetesen a meglévő tartalékok ellenére is csak átgondolt hosszú ideig tartó fejlesztési programok után juthat el gazdaságunk a kívánt szintre. Ám korántsem csak az ipar vagy a mező- gazdaság fejlesztésének fő irányait kidolgozó „főhatóságok” dolga életünk jövőbeni javulása érdekében munkálkodni. Az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről szóló határozatában is csak a gazdálkodás javításához nélkülözhetetlen poliri- kai feltételeket határozhatta meg, és a jövőbeni konkrét intézkedések kidolgozásához mutathatott irányt. Hogy társadalmunk mennyit tud ezekből a dokumentumokból kamatoztatni — az az egyes üzemekben, a többet adni képes munkáskezekben, munkásfőtóben dől el. Mert hogyan is gondolhatnánk, hogy egy bármilyen jó program is hasznos lehet, ha a megvalósításhoz szükséges anyagi javákat jobb munkával nem teremtjük elő. Igen. jobb, hatékonyabb munkával, mert — talán ezt ennek az írásnak a példái is bizonyítják — ma még a „fennmaradáshoz” ik naponta többet követel tőlünk a világ. V. Szász József öntözik a gabonát a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben A Magyar Tudományos Akadémia mar- tonvásári kutatóintézetének Szakemberei két fontos gabonanövény, a búza és a kukorica nemesítésével, fajtafenntartásával segítik a gabonaprogramot. A négyszáz négyzetméteres üvegház dolgozói az idéi háromezer búzakalászt kereszteztek. Ké pünkön a legújabb búzakombinációk érés állapotát vizsgálják. Talaj, víz, tápanyag Adatok 10 ezer tábláról - visszapillantás 100 évre Elemezték a tavalyi aszály hatását Nemcsak a mezőgazdák körében közismert tény, hogy á már az előző esztendőben is megmutatkozó rendkívüli aszály 1983-ban jelentősen csökkentette több szántóföldi és kertészeti növény hozamát, termésminőségét. Az úgynevezett hőségnapok nagy számával párosuló tartós csapadékhiány elsősorban a búzában és a kukoricában okozott számottevő veszteséget, nem egy térségben veszélyeztetve a gabona- és a húsprogram helyi terveinek »időarányos Az MTA—MÉM növénytermesztési bizottság tavaly augusztusban feladatául kapta, hogy vizsgálja meg az 1983. évi aszálynak több növényfaj termésére gyakorolt hatását az ország különböző körzeteiben. A vizsgálatokkal megbízott szakemberek az ország területét — összehasonlító elemzés céljából — négy zónára osztották, az aszály' mértéke alapján. Súlyosan aszálykáros területeken, azok peremterületén, gyengén aszályos, valamint aszály által nem sújtott vidékeken négy fontos szántóföldi növényfajra terjedtek- ki a vizsgálatok: őszi búzára, kukoricára, napraforgóra és cukorrépára. A különböző felméréseket háromféle csoportosításbari végezték: üzemi és táblaszintű adatbázisra épülő elemzések, értékelések alapján; különféle módszerű kisparcellás es üzemi kísérletek adatainak értékelésé, összefüggés-vizsgálat alapján; valamint eseti tanulmányok készítése, szakértői vélemények begyűjtése, összesítése alapján. A vizsgálatokat tudatosan A vizsgálatok adatai egyértelműen azt mutatják, hogy aszályos esztendőben a termésre a természeti tényezők közül nagy hatással van a talaj. A terméscsökkenés mértéke szoros kapcsolatot mutat a táblák hasznos vízkapacitásával és a vízkapacitás feltöltöttségével. Mindkettőt nagy mértékben befolyásolják a talaj fizikai tulajdonságai. Ezt bizonyítják az úgynevezett meliorált területekről begyűjtött adatok is. A megvizsgált 1414 felújított tábla termésadatai semmivel nem maradtak el a jó minőségű táblákon elért hozamoktól. A fizikai tulajdonságokhoz hasonlóan meg-' határozó lehet a talaj vízkészletének racionális fel- használásában az elővete- mények megválasztása is. Az elmúlt évben például külöteljesítését. Hazánk éghajlatai sajátosságai alapján rendszeresen számítani lehet (és kell) az aszályra. Éppen ezért a Magyar Tudományos Akadémia és a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium célszerűnek tartotta tudományos igényességgel, részletesen elemezni azokat az összefüggéseket, amelyek az egyes növényfajok terméseredménye, az ország tájainak ökológiai adottságai, továbbá a termesztett fajták és az alkalmazott agrotechnika főbb tényezői között kimutathatók. csak öntözetlen körülmények között végezték, mivel hazánk mezőgazdasági termékeinek több, mint 90 százaléka olyan területekről származik, ahol nincs lehetőség a csapadék mesterséges pótlására. A MÉM mezőgazda- sági főosztálya kilenc termelési rendszerhez tartozó 300 reprezentatív gazdaság minden 2Cf hektárnál nagyobb búza- kukorica- és cukorrépatáblájáról, valamint 10 hektárnál nagyobb napraforgótáblájáról gyűjtötte be a termesztési ádatotkat, egy 89 kérdést tartalmazó kérdőíven. Az adatgyűjtésben részt vevő termelési rendszerek 10 ezer üzemi tábla adatait vették fel, amelyek összterülete meghaladta a 660 ezer hektárt. Ezen kívül a szakemberek 100 évre visz- szamenően tanulmányozták az aszályos éveket és azok hatását. Megállapították, hogy a meteorológiai adatok alapján hazánkban 15 évenként három olyan aszályos esztendővel lehet számolni, amelyekben öt—tizenöt százaléknál nagyobb terméskiesés várható. nősen olyan növények után csökkent a termés, amelyek a talaj vízkészletét erősebben igénybe vették az előző évben. A kukorica és a búzafajták elemzésénél kiderült, hogy e két fontos növényünk fajtaszortimentje nem túlzottan aszályérzékeny, ami annak köszönhető, hogy az utóbbi években mindinkább a jó alkalmazkodóképessé- gű fajták terültek előtérbe. A vetőmag minőségének viszont — állapították meg a vizsgálatokat végzők — esetenként nagyobb hatásuk van aszályos időszakban a termésre, mint a fajtának. Országos átlagban, a búza esetében például egy tonna terméskülönbség volt az első szaporulati fokú és a szaporulati fok nélküli maggal bevetett táblákban, természetesen az előbbi területek javára. Ez annál sajnálaté sabb, mert az ország búza vetésterületének csaknem felén szaporulati fok nélkül magot vetnek. Ismerete: hogy a termésmennyiségr nemcsak az előző évi trá gyázásnak van hatása ha nem az azt megelőző évti zedben végzett tápanyag visszapótlásnak is. Az MTi martonvásári kutatóintézeté ben negyedszázada rendszí résén nem trágyázott, é ugyanannyi éven át rendsze résén műtrágyázott területe ken végeztek kísérleteket, l kukorica termésátlaga a előbbi táblákban 1,9 és 2, tonna között váltakozót: ugyanakkor a tápanyaggá rendszeresen ellátott terüle teken 7,6 és 9,6 tonna kö zött volt. A gyakorlati munkát segiti A felmérések tudományos módszertani újszerűsége vi tathatatlan. Hasonló méreti és mélységű aszálykár-elemzés hazánkban még nem ké szült, de nemzetközi össze hasonlításban sincs tudomá sulk a szakembereknek ha sonló munkáról. Néhány tanulság már a fentebb ismer tetett vizsgálati eredmények bői is levonható. Többek között: bár az utóbbi évekbei a kémiai talajvizsgálatoknál tulajdonítottunk nagyobi jelentőséget, szükség van < termőföld fizikai tulajdonságainak behatóbb tanulmá nyozására is; az elővetemé- nyék helyes megválasztásával javíthatják a talaj víz gazdálkodását; van még javítanivaló a búza vetőmagtermesztésében; a jó táp anyagellátás az aszálykái mérséklésének fontos feltétele. A felmérések tapasztalatainak hasznosításához mé; szükség van a többváltozóí értékelések, a részeredmények és ä szakértői vélemények szántetizálására, véglegesítésére, javaslatok kidől gozására a vizsgálati eredmények gyakorlati alkalmazására, és az aszálykár kockázatának csökkentését segítő kutatási-fejlesztési stratégiára. Előreláthatóan mái az idei nyár végén közreadják azt a tanulmányt, amely tartalmazza majd az; összefüggések rendszerszemléletű elemzését, valamint a belőlük levonható következtetéseket. Mindezt' az üzemi szakemberek a hely; természeti viszonyokra adaptálhatják. és bizonyára nagy segítséget ad a mezőgazdáknak a későbbi években esetleg újra jelentkező aszályos időjárás okozta károk mérséklésében. Temesközy Ferenc Négy zónában négy növényfaj Vízmegtakarítás előveteménnyel
