Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-27 / 98. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. ÁPRILIS 27. Az országos diákszinjátszónapok elé Föllendülés kérdőjelekkel Csurgón a diákszínjátszás országos fórumán találkozik április 28.—május 1. között 16 középiskola színjátszó együttese. Ott lesznek a diákszínpadokat vezető irodalomtanárok, az amatőrszínjátszás szakemberei, a mozgalom szakmai irányítói. Az országos és helyi rendezők — a csurgói Nagyközségi Tanács illetékesei -— okkal bizakodnak, hogy ez a kétévenkénti, derűs, hangulatos diáktalálkozó ez idén is szép, tavaszhirdető órákat, napokat nyújt az idesereglő mintegy 300 résztvevőnek. Az 1968-ban megfogalmazott cél voltaképpen nem változott: áttekinteni — a legjobbak közül meghívott együttesek révén — a diák- színpadok helyzetét, eredményeit, működésének tendenciáit és természetesen gondjait: a „derékhad” munkáját akadályozó tényezőket. Nem verseny, nem szakmai minősítés tehát ez a találkozás, hanem tapasztalatok cseréje, a tennivalók szintézise. Csupán a „merítés”, a kiválasztás lehetősége és formája változott^ Szerencsésen; hiszen ezúttal az 1983-as megyei diáknapokon a legjobb, azaz arany minősítést elért diákszínpadok, iskolai csoportok közül hívták meg a résztvevő együtteseket. Az ország mintegy 800 középiskolájából 200 diákszínjátszó csoport szerepelt az elmúlt évi diáknapokon. Közülük ötvenen értek el arany fokozatú minősítést. Az ötven közül harmincán jelentkeztek az idei országos diákszínjátszó napokra. A Népművelési Intézet szakemberei valamennyiük előadását megtekintették s belőlük válogattak. A harminc jelentkező együttes több. a kiválasztás lehetősége tehát nagyobb, mint két éve, a VIII. diákszínjátszó napok előtt. Ez viszont önmagában még csupán jelenség. Elfedi azt, hogy amíg például Debrecenből és Hajdú megyéből — ahol egyébként évente megrendezik az amatőr színjátszás megyei szemléjét —, az átlagosan jelentkező diákegyüttesek többszöröse vett részt tavaly a megyei diáknapok színjátszó bemutatóin, égy 198(L ban megfogalmazott tanulmány riadószerű kérdőjelei ma is többé-kevésbé időszerűek. „Eltűntek Komárom, Veszprém, Szabolcs, Pest megyékből a diákcsoportok ... Miért pang a diákszínjátszás Tolna, Somogy, Nógrád, Vas és utóbb Győr megyében is?... És hozzá tennék saját tapasztalatomból egy friss kérdést; az egykor patinás diákszínpadokkal rendelkező Baranya megyében miért, hogy az idén alig sikerült .összevakarni” két iskolát, ahol egyáltalán létezik diákszínjátszás?” Sajnos, Szolnok megyében sem sokkal jobb a helyzet. Az utóbbi esztendőkben jó néhány csoport szűnt meg. A megye diákszínját- szósának egykori „fellegvárai” a tiszaföldvári és az új- szász] gimnázium színpada ma már alig-alig hallat magáról, és úgy tűnik, a többi középiskolában is hanyatlóban van a mozgalom. Nem csupán a rátermett, hozzáértő vezetők hiányoznak, de a bemutatkozási alkalmak is megritkultak. A korábban munkára, eredményekre ösztönző Verseghy-diáknapok megszűnése a diákszítjátszásra sincs jótékony hatással. Az élvonalban föllendülés — a „futottak még” csoportok másfél száznyi seregében, jó esetben, iskolai ünnepségekre készülnek alkalmi csoportok. Hisz ezért „tartják” őket, némelyik igazgató szerint, aki még abba is beleszól, hogy mit csináljanak . .. A csurgói bemutatókat követő szakmai tanácskozásokon nyilván ilyen gondokról is szó esik. Bár többségében ellenkező tapasztalatokról hallhatnánk!.. . A rendezvény — illetve bemutatósorozat - középpontjában természetesen a látott produkciók állnak majd. Ezekben viszont, bizakodunk, nem csökken a két évvel ezelőtt tapasztalt diákos- fiatalos vidámság, a derűs hangvétel, a közéleti csipke- lődő-parodizáló hajlam. Örömmel olvastam a meghívott együttesek között néhány régi ismerősnek — például a sárbogárdi Petőfi Gimnázium; a kaposvári Táncsics Gimnázium; a debreceni Tóth Árpád Gimnázium, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium, s nem kevésbé a kaposvári 512. sz. Szakmunkásképző Intézet diákszínpadának — a programját. A középiskolai diákszínjátszók és a szakemberek méltán tekintenek várakozással a IX. országos Csokonai diákszínjátszó napok elé. A program nívós produkciókat ígér. És választ is számos olyan kérdésre, amelyet Csurgótól várnak a diákszínpadokat Vezető irodalomtanárok. W. E. Vándortábora Tisza mentén, focisuli, tánctanfolyam Jó start az új Űttörőházban Megváltozott körülöttünk a világ. Manapság már a? édesanyák többsége is dolgozik, így a gyerekek szinte egész napjukat az iskolában, a napköziben töltik, és nem mindegy, hogyan. Jó, ha a tanulás mellett jut idejük a játékra, sportra, művelődésre is. A pedagógusok igyekeznek tartalmas szabadidős programokat szervezni a gyerekeknek, kiváló segítőtársaik ebben az úttörőházak. Szolnokon tavaly új intézményt avattak. Ám nem csupán a ház új, de tevékenysége is újszerű. Munkatársai szeretnék olyan rendezvényekkel megörvendeztetni a gyerekeket, amelyek hangulatosak, tartalmasak, és igazi élményt nyújtanak. S ezt nem kevés sikerrel teszik. Már az első hónapokban is nagy népszerűségnek örvendett a ház. A programok összeállítását széles körű közvéleménykutatás előzte meg. A munkatársak gyerekeket, szülőket kérdeztek arról, mit várnak, mit szeretnének látni, hallani. Ennek alapján négy alapterületen — a vezetőképzésben. a klubok a szakkörök kialakításában, a módszertani feladatok megoldásában és a szabadidős programokban — segítik a csapatok munkáját. A gyermekeknél a vezető- képzés jelenleg huszonegy csoportban folyik, de felnőttek részére is indítottak tanfolyamot. Újszerű kezdeményezés lesz — a Pedagógustovábbképző Intézettel közösen — az úttörővezetők klubja, melynek első foglalkozásait szeptemberre tervezik. Az intézményben tizenöt — többek között kerámia-, vasutasbarát-,, fotó-, népművészeti, bábszakkör működik. A sport sem hiányozhat a programokból. A Killián György Repülő Műszaki Főiskola asztalitenisz szakosztálya heti két edzést tart a gyerekeknek, továbbá a városi tömegsport egyesülettel közösen rendezett focisuli várja szombatonként a fiúkat. Talán itt nevelődik a jövő egyik válogatott labdarúgója?! Nagy sikere van a városi sportfelügyelőséggel együtt időről időre megtartott Úttörőhöz Kupának is, ahol úszásban, kézilabdában, fociban és atlétikában próbálhatják ki ügyességüket a gyerekek. A szabadidő hasznos eltöltéséhez az intézmény hat klubjának programja is hozzájárul. Ezek közül legjelentősebb az ifivezetők, a természetjárók és a tudósítók klubja. Minden szombat délelőtt és kéthetenként vasárnap délután külön rendezvények várják a kisdobosokat, az úttörőket. A csalogató programokból csak néhányat: játszóház, KRESZ-vetélkedő, dal- és játéktanulás, filmvetítés. Időközönként megrendezik a „Csapatok napját”, ahol egy-egy úttörőcsapat mutatkozik be, ízelítőt adva mindennapjaiból. A nyárra is gazdag programokat kínál az intézmény. Így többek között lesz kerékpáros vándortábor a Tisza mentén, hétvégi táborozások a környéken, valamint ,',játszóházak” teszik majd színesebbé és emlékezetessé a szünidő programjait. Ősztől a gyerekek igényéhez igazodva horgász szakkört és társastánctanfolyamot indítanak. N. T. Úttörőkórusok megyei díszhangversenye Az Éneklő ifjúság kórusmozgalom idei rendezvény- sorozatának megyei záróakkordjára, az úttörőkórusok gálaműsorára április 29-én, vasárnap 9 órakor kerül sor Szolnokon, a Ságvári körúti Általános Iskola aulájában. Ezt a munkát a színházi nézők akkor minősítik, ha hibás. Ha például — hogy egy kirívó példával éljünk — valamelyik szereplő föl- kattintja a színpad homályos sarkában az állólámpát és fény önti el — a játéktér ellenkező sarkát. Ilyesmi persze a mai színházi technikai viszonyok közepette legföljebb a világosítók nyugtalanító álmaiban fordul elő, ám az kétségkívül igaz, hogy egy-egy színházi előadás világítástechnikáját, fény-effektusait a nézők szinte magától értetődő módon fogadják el. Pedig a világítás a színpadi megjelenítés szerves része, a világosítók pontos, jó munkája nélkülözhetetlen fogaskerék a színház bonyolult gépezetében. Feladata: hivalkodás nélkül szolgálni az előadást, a minél teljesebb élmény nyújtásának igényével. így leírva roppant egyszerűnek tűnik a világosító dolga: hűségesen „eljátszani” a rendező által megadott „partitúrát”. A, valóságban is ez a helyzet, hozzátéve, hogy Versenyző ipari tanulók A Szakma Kiváló Tanulója versenyt az 1983 84-es tanévben az ipari szakmunkás- képző intézetek végzős tanulói számára 30 szakmában, 11 szakmai és 5 közismereti tantárgyban hirdette meg a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az országos döntők legjobbjainak tegnap Budapesten a vasasszakszervezet székházában adták át a díjakat. Tegnap a győztesek átvették a KISZ Központi Bizottságának arany-, ezüst- és bronzplakettjét, díszokleveleit. Az első helyezettek jutalmul külföldi üdülésen is résztvehetnek. A legjobb teljesítményű tanulók felkészítő tanárai díszoklevelet kaptak. A megyei, fővárosi versenyeken mintegy 7200 végzős szakmunkástanuló vett részt, az országos döntőkbe több mint ezren jutottak. Ezeknek a kategóriánkénti első hat helyezettje — 180 tanuló — eredménye elismeréséül a szakmunkásbizonyítványát is megkapta. Papi Lajos alkotásaiból kamarakiállítás nyílik ma délután négy órakor Szolnokon, a Művésztelep kollektív műtermében. Képünkön a szobrászművész Kölcsey Ferenc ülőalakos Szobrának mintázása közben Április 27 és május 13 között Szolnokon Bemutatkozik Szabolcs-Szatmár megye Népművészeti kiállítás, fotótárlat, bábműsor Szabolcs-Szatmár megye népművészetéből, kulturális életéből kaphatnak ízelítőt azok, akik a következő két héten a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központba látogatnak. A Bemutatkozik Szabolcs-Szatmár megye című rendezvénysorozatot ma 18.30-kor Vida János, a nyíregyházi Megyei és Városi Művelődési Központ igazgatója nyitja meg. Az intézmény különböző helyiségeiben ekkor adják át a közönségnek azokat a kiállításokat, amelyeken a nyíregyházi népművészeti stúdió munkái, a fotóklub alkotásai, felső- tiszavidéki szőttesek és mesterkendők, valamint a gyermekképzőművészeti táborokban készült művek láthatók. A művelődési központ vitrinjeiben az „almaország” üzemeinek termékbemutatója várja az érdeklődőket. Az ünnepi megnyitót követően ma 19 órakor kezdődik a színházteremben a pusztadobozi népdalkor és ci- teraegyüttes, valamint a mátészalkai Szatmár Táncegyüttes műsora. A rendezvénysorozat következő programjára április 29-én kerül sor. A nyíregyházi Mesekert bábegyüttes 10 órakor Szolnokon, a Münnich Ferenc úti Általános Iskolában, 15 órakor pedig Török- s.zentmiklóson, a Városi Művelődési Központban lép közönség elé. Műsorukat másnap délután háromkor a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban is bemutatják. Óvodai bábostovábbképzést tartanak a nyíregyházi vendégek május 9-én délelőtt Törökszentmiklóson, a Damjanich úti óvodában. Két nappal később Szolnokon, a művelődési központban a nyíregyházi 4. számú Általános Iskola kórusa ad hangversenyt, Ezt követően az intézményben bemutatkozik a Nyíri Amatőrfílfhklu'b. Ugyancsak május 11-én kerül sor a két társintézmény munkatársainak tapasztalat- cseréjére, baráti találkozójára. És Koosmáros Panni meggyújtotta a petróleumlámpát mindez a világosítóktól nagy fegyelmet és figyelmet kíván, hiszen egy pillanatnyi kihagyás az egész társulat teljesítményét ronthatja el. Debreczeni Ottó, a szolnoki Szigligeti Színház fővilágosítója, noha korántsem tartozik az idősebb generációhoz, jóval túl van a két- századik premierjén. Bőséggel van tehát a birtokában az, — amit jobb híján — úgy nevezünk: szakmai tapasztalat. — Milyen út vezetett a szolnoki színházig? — Semmi különös nincs a pályámon: 18 évesen, érdeklődő fiatalemberként, 27 évvel ezelőtt jelentkeztem az akkori Faluszínháznál azzal, hogy tudnának-e alkalmazni. Világosítónak vettek fel, s azon nyomban leküldték Nagykanizsára, hogy csináljam meg az esti előadásra a világítást. Este már Nagykanizsán izgultam, amikor Kocsmáros Panni meggyújtotta a petróleumlámpát. A petróleumlámpa fényével (illetve a rafináltan működtetett elektromos izzókéval) egy új tértípus és idősík jelent meg a nagykanizsai színpadon. Debreczeni Ottó debütálása pedig olyan jól sikerült, hogy azon nyomban fizetésemelést kapott — 700-ról 800 forintra. De a fontos nem is ez volt, hanem az élmény, amely Debreczeni Ottót egyszer s mindenkorra a színházhoz kötötte. — A Faluszínházban munkával. tanulással töltött 6 év után Győr következett, majd 1968. július 1-ével, az akkori igazgató, Berényi Gábor hívására Szolnokra szerződtem fővilágosítónak. Tehát a tizenhatodik éve dolgozom ebben a színházban. — Tekintve, hogy a színház világában a fluktuáció cseppet sem. szokatlan dolog, ez a tizenhat év elismerésre méltó hűségre vall... Aminek persze okának is kell lenni. — Igaz, ami igaz, manapság nem szokás egy-egy társulathoz ragaszkodni. Nekem egyszerű okaim vannak. Nemcsak az, hogy — tősgyökeres pesti létemre — kedvelem a várost, s a mindenkori társulatba is be tudok illeszkedni, hanem főképp az, hogy a színház mostani világító rendszerében — ami azt hiszem megérdemli a korszerű jelzőt — rengeteg munkám van. És persze szeretem a mindennapi munkát is, a részvételt az érdekes előadások létrehozásában. — Valódi részvétel ez, vagy névleges? — Kissé túlozva és egyszerűsítve szokták mondani, hogy az előadás lelke a színész, a szíve pedig a világítás. Van ebben némi igazság, hiszen a legjobb díszletek. a legjobb jelmezek is elveszíthetik jelentőségüket megfelelő fény-effektek nélkül. És így tovább — mindezt az előadás egésze (végsősoron a néző) sínyli meg. Az a tény tehát, hogy a rendező, a díszlet- és jelmeztervező bevonja munkájába a fővilágosítót is — valódi részvételt jelent. — Eszerint lehetnek kedves és kevésbé kedves munkatársai. — Erről természetesen csak nagyon kíméletesen lehet be zélni, s a tapintat oka nem az, hogy egyik vagy másik rendező könnyebb leckét ad a világosítónak. Egyébként is — csak a végeredmény a fontos, legyen szó drámáról, komédiáról vagy szobaszínházi előadásról. A sikeres előadás a legnagyobb hatalom a színház világában, aki a fényekért felel, az is erre törekszik. Én szerencsés embernek érzem magam, hogy Szolnokon töltött éveim alatt részt vehettem jó néhány átütő sikerű produkció létrehozásában. A fővilágosító munkája — ahogy a kis színházi társulatoknál mindenkié — évadkezdéstől az idény végéig tart. Debreczeni Ottó a munkája mellett, illetve annak természetes részeként, felelősséggel látja el a színházi pártáiapszervezet titkári teendőit. Vagyis; igyekszik teljes életet élni. Vágner János
