Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-15 / 89. szám

1984. ÁPRILIS 15.

3

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

HÚSSZÁLLÍTÓK

.. .és fogadók, tenném hozzá a címhez szívesen, hiszen a szállítóikról terjengő, többnyire alaptalan pletykák mindig az átvevővel fenntartott kapcsolataikra céloznak. Mégpedig olyan kapcsolatokra amelyeknek a vevő látja kárát.

Vélhetően nem érdektelen közelebbről megismerkedni a ihússzáillítök munkájával, a Iboiltvezetőkhöz fűződő viszonyaikkal.

Éjszakai

„beállósok”

A szállítás és az azt megelőző mechanizmus tudója Földi László, a megyei Ál- latforgalmi és Húsipari Vállalat rendészeti osztályvezetője.

Földi László készséggel felajánlja segítségét, _ nevezetesen, hogy agy-ikét ellenőrző kőrútjára elkísérheti az újságíró. - — A fuvarozók és a kocsikísérők munkája tulajdonképpen a szállítást megelőző este nyolckor kezdődik — mondja az osztályvezető. — A huszonkilenc gépkocsivezető felváltva tart úgynevezett beállás ügyeletet éjszakánként. A segítségükre van egy hattagú rakodó brigád is. A ibeélilósok veszik át a raktártól a szállítandó árut tételesen, boltokra „lebontva”. a rakodók felpákolják, így tehát reggel a szállító sofőr és árukísérője készen, megpakolva veheti át a gépkocsit. No azért nem ennyire gyors és egyszerű ez...

Kedd reggel negyedihat. Az ÁUiatforgalmi és Húsipari Vállalat bejárata- előtt és az udvarán fehérre festett, zárt gépkocsik sorakoznál Fónagy György, az egyik ügyeletes „beálilós” elmondja, hogy az autót először is megmérik üresen, majd felrakják rá a töltelék árukat és újra lemérik, utána kerül fel a gépkocsira a belsőség és a tőkehús. A rakománnyal telt jármű ismét rááll a mérlegre, amely digitális rendszerű, emberi kéz ériintése nélkül és csalhatatlanul működik. Az összefoglaló kapujegyre tehát rákerül minden részleges mérés eredménye, dekányi pontossággal. A kimenő szállítmány utolsó ellenőrzési pontja a porta: a szolgálatban lévő kapus a vezetői fülkét kutatja át, mert mát léhet tudni... A már utcára kikerült gépkocsit egyébként a rendészeti osztályvezető vagy helyettese visszahívhatja ismételt mérésre. A hússzállítmányra rázárják az ajtót és az ügyeletes trendész leplombálja.

Az egymás uitán érkező gépkocsivezetőket kész menetlevél várja, az o dolguk, hogy a rakomány hiánytalanul és sértetlenül eljusson rendeltetési helyére.

i Földi Lászlóval egy Tö- rökszentmiiklósra irányított szállítmány nyomába eredünk.

Törökszentmiiklóson az ÉKV 377-es számú boltja

előtt érjük utói a húsos kocsit amelyet Nagy István vezet, Csider Mihály árukísérő társaságában. A pár lépésnyi boltocskának csak töltelékárut adnak le, minden tételt külön megmérnek. A szállítólevélen feltüntetett mennyiség dekára megegyezik a mérés eredményével.

Nagy István az idén éppen tizenöt éve, hogy gépkocsivezető lett az ÁHV- nál:

— Csalási lehetőség ? Szinte teljesen kizárt, — mosolyog higgadtan a provokatív kérdésemen. — Tudja, ha valaki tizenöt évet eltölt ebben a munkában, sok mindent tapasztal. Nem tagadom, előfordult régebben, hogy megkörnyékezteik, de mert nekem fontosabb, hogy ebben az állásban maradjak, kikerültem a duruzsolókat.

— Nem csábítja egy kis mellékes? — faggatom.

— A havi átlagjövedel- . mem eléri az öt- és félezret, inekem elég. Minden hónapiban kapunk prémiumot, ha nincs hiányunk.

„A csalás kizárva”

— Makulátlan emberek? Mindannyian képesek ellenállni a csábításnak?

— Akad köztünk, pontosabban az újonnan jöttek között, aki megpróbálkozik ,a csalással, de meg is bánja, mert ha mi, törzsgárda- tagok, vagyis a többség észrevesszük, hogy valami nem stiirt/mel a fiú körül, egyszerűen elüldözzük. Nincs szükségünk arra, hogy egy ilyen ember miatt .általános rossz vélemény alakuljon ki rólunk, s megfag'gyon körülöttünk a levegő.

Nagyék következő megállójában mégis fagyos levegő fogadja a szállítókat.

Danicska Pál szerződéses húsbóltvezetője az Élelmiszer Kiskennek, pontosan négy esztendeje.

— Nagy a forgalom? — teszem fel Danicska Pálnak a kérdést. A csupatűz férfi kötekedve válaszol:

— Ott kinn, a 4-esen, ott nagy uram a forgalom.

Később megszelídül, de dől belőle .a panasz:

— A búsiparosoktói sose kapok körmöt, pacalt, sertésvelőt, pedig a vevőim keresik. Hozzák nekem ezt a senkinek se kelllő tunista- szaláimit meg marhamájat. A hús zsíros, nem tudom eladni.

— Mégse mehet olyan rosszul a bolt, hiszen mostanában újította meg a szerződését.

Dühösen legyint.

— Ha jobb árura van szükségem, veszek a helyi ájllami gazdaisiágtól. Annak, amit a boltban meg a hűtőben lót, 'kilencven százaléka a gazdaságtól ered.

— Húsvét előtt kap kocsonyának való körmöt, — szól közbe Földi László — de a pacalra nem igen számíthat, hiszen egy manháMűszakját a nyáj szabja meg

Tiszta lelkű, dolgos embereket

A törzsökös kunmadara- si juhászfamilia sarja csupán egyszer próbálta elhagyni a szülőföldjét. Pestre csalták az ismerősök, mondván, ott jobb lesz. Nem lett. Visz- szahúzta a beléivódott táj, s az emlékek sora.

Duzs Imre harmincegyné- hány esztendős, nyájőrző gyerekként nagyapjával, majd apjával járta á környékbeli mezőket, tizenöt éve „saját” jószágait tereli. A Középtiszai Állami Gazdaság juhászaként mostanában éppen azon a területen, a madarasi nagyrétéin (másik nevén á Redentszon), ahol valamikor a nagyapja legeltette sczázvalahány állatát. A jóminőségű, bodorkás, kemény aprófüves rétet szereti a jószág, a hétszáz juh szépen gyarapodik. Duzs Imre pedig teszi mellettük a maga dolgát.

Ma „juhgondozó” foglalkozásának hivatalos elnevezése, ez talán jobban kifejezi, hogy legfőbb tennivalója a gondoskodás. Ezt könyveli a juhász Segítőtársa, a kutya, Duzs Imjre német pulija, a Titkár. Mint gazdája, ő sem erőszakkal töri be a jószágot, „kutyáztatás” helyett szép szóval, terelgető vak- kamtásakkal irányít. A juhok nem idegesek, s tudvalévő, hogy csak is a nyugodt állat legel kedvére.

Természetesen nemcsak a Titkár szaladgál, a gazda sem a bokorból legeltet. Míg a nyáj a füvet harapja, a juhász bekeni a sánták Iának legfeljebb négy k'ilónyi pacalnak valója van.

Danicska Pál rosszallóan csóválja a fejét, láthatóan elégedetlen a húsiparral.

A következő állomás az ÉKV 300-as számú ÄBC áruháza. Ábel Miklósné boltvezetőhelyettes nem kéri a tételes mérést, ám amikor a „bruttó” mérésnél kiderül, hogy a számlához kér pest csaknem két kiló a hiány, minden áruféleséget külön leméret. Hamar megtalálja a hiány okát: körülbelül egy rúdnyi fűszeres vérrel kapott .kevesebbet. Előveszik a szállítók a jegyzőkönyvet, amelybe tbekerül a hiány.

— Majd csak a fuvar végén tudjuk meg, hová tűnt a fűszeres vér — magyarázza Földi László. — Nem akarom mentegetni a szállítóinkat. de megeshetett, hogy egy másik bolt rakományához tették át a rakodók a vért. Egyébként nem nagy érték, egész biztos, hogy nincs sumák a dologban.

— Tegnap az egyik szolnoki csapat meglehetősen nagy hiánnyal fejezte be a napi fuvart.. .

— Valóban 14 kiló tőkehús-hiányt vezettek be a jegyzőkönyve. Az okok kiderítésére hivatott a vállalat elszámolási osztálya. Az az igazság, hogy tőkehúsból tételenként haajminc, esetleg ötven dekát kálónak számolhatunk el. Ha tehát nem egyféle áruból származik a hiány, hanem harminc- . ötven dekájaként jött össze, nem büntetünk. Ám ha turpisságot találnak az elszámoltatok. kártérítést fizettetnek a szállítókkal.

Tévedni lehet?

Szomorú tapasztalatot szereztem a Vosztok ÁBC-ben: a keskeny raktár-előtérben üres üdítős rekeszeket tolo- gázott egy nagyhangú férfi, egymást kerülgették, illetve próbálták kerülgetni a tejesek és a húsosok. A boltvezető szemében dühös szikrák táncoltak, de hát mit tehet? Megbízik a szállítókban, és csak bruttó súlyt mér, tételenként nincs ideje átvenni az árut. A fejetlenség, iha csalásra nem is, tévedésre mindenképpen alkalmat adhat. Tévedésre, amelynek így vagy úgy de, a ive vők isszák meg a levét. Hogy ilyen körülmények között lehetetlen még a minőségre is ügyelni, nyilvánvaló.

De visszatérve a Húsipari Vállalathoz: okulva a jó pár évvel ezelőtti esetből, olyan precíz és csaknem hézagmentes mechanizmust dolgoztak ki a húsfélék kiadására, szállítására, hogy egy időre kirekesztették a nagyobb csalás lehetőségét. A több megyébe is szállító nagyvállalattól kedden reggel hat óráig, egy szürke, átlagos 'hétköznapon, 251 mázsa töltelékáru és 755 mázsa tőkehús „gördül” ki a kapun. Hozzávetőleg hatmillió forintot érő életan- szar...

Bendó János

bát, megkö-rmöli őket, tisztítja á patáikat. Közben ügyel az idő fordulására (ezt persze a juh is megérzi), eső elől tető alá hajtja az állatokat, mert ha megnyílnak az ég csatornái, s a juh kinn marad, kár éri a gyapját. Külön feladat a finom takarmány előteremtése, hael- lés vagy szoptatási van.

Veszélyek? Kánikulában, esős időben kipállhat a jószág lába, ilyenkor sok a féreg, a legyek „beköphetik” a testüket. A büdös, sánta- sáig és a rüh nagy ellenség, de óvni kell az állatot, a felfúvódástól is. Nem csoda, hogy a juhász nemigen tudja kivenni a szabadnapjait — műszakját a nyáj szabja meg. Április tizediké tájától az első hó leestéig' a legnehezebb, de télen1, bent az istállóban sem henyélhet: nincs elég ember se váltásra, se utánpótlásra.

Május 8. és június 9. között

„Nagyító alatt” a termőföld védelme

A mezőgazdasági rendeltetésű földek hasznosítását, a művelési kötelezettségek teljesítését évente a határ- szemlebizottságok ellenőrzik. A Szolnok megyei Földhivatalnál a napokban megtar- totfc értekezleten az idei határszemlékkel kapcsolatos tudnivalókról tájékoztatták a megjelent szakembereket.

Mint az a tanácskozáson elhangzott, a szántóföldek főként a jó minőségű szántóföldek védelmére különösen nagy gondot kell fordítani. A mezőgazdasági rendeltetésű területek csökkenését a jövőben is meg kell akadályozni. Ezen túl a parlagterületek hasznosításáról, a helyi tanácsok és más kö- zületek kezelésében álló földek műveléséről, az elhanyagolt tanyák felszámolásáról, a szántóföldi művelésbe vonható, esetleg kihasználatlan területekről a folyamatban lévő földcserékről, a föld- rendezésekről, a művelésbe be nem vett szántók helyszíni felülvizsgálatáról várnak jelentést az idei határszemlék során,.

A ‘ határszemle-bizottságok az előzetes1 ütemezések szerint május 8 és június 9 között ellenőrzik a zárt,kertek, az egyéni, valamint az egyéb földhasználók területein végzett gazdálkodást. A nagyüzemek által művelt területeken június 1 és 29-e között „veszik nagyító” alá a földvédelem és földhasznosítás helyzetét. A| határszemlét előkészítő értekezlet befejezése előtt a jelenlévő résztvevők hozzászólásai is várhatóan segítséget nyújtanak a (gyakorlati munkához.

Hétvégi mezei műszak

Nagyüzem a földeken

A hétvégén, a Nagykunságban kezdetét vette a rizs ültetése. Tegnap erő- és munkagépek százai dolgoztak a kukorica, a napraforgó ültetésén. Több helyen mint; a karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz-ben, a zagyvaré- kasi Béke Tsz-ben, továbbá a tiszaföldvári Lenin Tsz- ben terven felül vetették e fontos ipari növényt. A Tiszazugban, a kunszentmártoni kerületben, a Jászságban száznál több vetőgép szórta a kukoricát a talajba. A hétvégi munkáknak kifejezetten kedvez az elmúlt napokban lehullott néhány milliméter csapadék, a kötöttebb talajok is porhanyósabbá váltak, hatékonyabb a igépek munkája.

Mégis azt mondja Duzs Imre: -— Nem cserélnék senkivel, én ezt szeretem: a jó levegőt, a szépen fejlődő jószágot, a magam uraságát. És ha egyszer rábízták valakire a nyájat, együvé kell lenni vele, ha nem viseli szívén a jósizág sorsát, megette a fene .. . Az állatok megérzik, ki szereti őket, ki gondoskodik róluk odaadással. Sokan, úgy hiszik, a juh igénytelen, ami persze igaz valamelyest, de akkor sem bánhatok velük akárhogyan! Igazából ez a foglalkozás is egész embert kíván, mint minden mesterség, ha komolyan veszi, szereti a művelője. A dal úgy szól, hogy a juhásznak jól megy dolga ... Ez csak akkor igaz, ha jól dolgozik az a juhász.

Sz. T. T.

flz országgyűlés

Á közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programja összefoglaló címmel olyan témát tárgyalt meg csütörtökön és pénteken, amely minden magyar család személyes ügye. A közvetlen kapcsolat: kinek a gyereke, unokája jár iskolába, s kiki óhatatlanul is összeveti diákéveit — tudásanyagát, nevelkedési körülményeit —

'a mai tapasztalatokkal. De talán nem túlzás ha azt állítjuk, hogy jóval többről van szó annál, hogy mennyit tudunk a veristákról, illően köszönünk-e az idős szomszédoknak stb. Az élet minőségéről folyt a vita a Parlamentben. S hogy vita volt a javából, bizonyítja: a szót kért huszonöt képviselő közül többen, számos részkérdésben nem értettek egyet egymás mondanivalójával. De abban messzemenően egységes volt az álláspont, hogy az élet milyensége valójában a tét. Különösebben 'talán érvelnünk sem kell az 'állítás igazolására, hiszen néhány év múlva a mai diákok sütik a kenyerünket, a mostani kislányok szabta-varr- ía ruhákban járunk, ők áll- 'nak majd betegágyunk mellett, egy évtized múlva a inai tizenévesek teszik mellünkre a górcsövet, mérik “vérnyomásunkat, tervezik háztartási gépeinket, vezetik a vonatot, a repülőgépet.

Nem mindegy, mindezt hogy teszik. Ez már a jövőért érzett felelősség dolga, s ez volt tulajdonképpeni témája a kétnapos ülésszak 'javarészének. 1

1 A címadó mondatot Sarlós István felszólalásából merítettük. Tettük azért, mert az elérendő célt az ifjúság nevelésében aligha lehet tömörebben, lényeglátóbban, messzebbre mutatóan megfogalmazni. Ebben benne Van a magyar oktatásügy feladata: a munkára, az emberségre, becsületre, a haza 'szeretetére való nevelés jegyében olyan jellemvonások kialakítása, amelyeket nemes érzelmek táplálnak.

' Minduntalan a vélemények középpontjába került, hogy a világról alkotott kép nem az iskolában, de még csak.nem is az óvodában kezd kialakulni, hanem a családban. A gyerekek ott ismerik meg anyanyelvűket, a társadalmi érintkezés, az emberi kapcsolatok formáit, a munka, a szeretet, az ösz- “szetartozás fogalmát.

1 Szépszámú pedagógus ismerőseim minduntalan pa- haszolják, már évek óta: a 'család magára hagyta az iskolát. Ennek jeleit lehetetlen volt nem észrevenni, de á summázatot mégis túlzónak véltem, amolyan jobbító szándékú pedagógus beszédnek! A felszólaló képviselők közül — nemcsak tanítók, tanárok —, többen drámai kifejezésekkel, de a tényékhez ragaszkodva hiányolták a családi nevelést. !A jó családban elsajátított Ismeretekre és szokásokra a képzés során az iskola gazdag szellemi és érzelmi világot építhet. Ugyanakkor a családi nevelés hiánya alapjaiban kérdőjelezheti irneg akár a legjobb iskola munkáját is. A társadalomnak fokozottabban kell tudatosítania, hogy a szülői szeretet nem csupán érzelmi állapot, de erkölcsi kötelesség is.

Az iskola elválaszthatatlan az adott társadalom tudati szintjétől. Ám ugyanazon cél elérését ki-ki másképpen képzelheti. A parlamenti vita egyik lényege ez tulajdonképpen, középpontban az iskola milyenségével.

A túlzottan tudományköz- oontú iskolákat képesség- fejlesztő iskolákká kell fejleszteni — így az egyik nézőpont. S íme egy másik megközelítés: az iskola a legjobb tanulóit próbálja ügy támogatni, hogy azok 'még kiválóbbak legyenek.

Má§: a mai iskola — általában — maximalista, az új tantervekben rögzített anyagot csak a legkiválóbbak tudják elsajátítani, az átlag csupán a megkívánt tudásanyag töredékét tudja magáévá tenni.

Szónoki kérdés, de ez sem alaptalan: mikor játszik, szórakozik a gyerek, mikor udvarol, kirándul, egyáltalán mikor ismerkedhet az iskolán kívüli világ mérhetetlen „csodáival”, ha mindig tanulnia kell. i Bizony valós gondok, bármelyiket is vizsgáljuk részleteiben, újabb és újabb igények mutatkoznak.

1 Célszerűnek látszik a teljesítményelvű iskola szorgalma ása, hiszen a társadalom is a „mindenkinek a munkája után” nézetét vallja — így az pktatási intéz-’ mények sem értékelhetnek másképpen. Tény. hogy a társadalom kiválóan képzett szakembereket kíván, — az iskolarendszer viszont nem tud az igényeknek eleget tenni, mert a nevelők erejét leköti a felzárkóztatás, az esélyegyenlőtlenségek megszüntetése, — sok egyéb más mellett.

De hiszen így elpazaroljuk á tehetségeket! — mondja ki a felkiáltójeles mondat.

S érkezik rá a válaszidézet egy másik képviselőtől:

„Legyen lehetőség kiválni, de a kiválasztás igazságos legyen, a képességek hatá~ rozzák meg."

1 Igaz, jogos megállapítások.

S egy újabb idézet egy mai honatyától: „Tudás nélkül nincs igazi szabadság!" A szabadság viszont csak egyetemlegesen képzelhető el társadalmunkban. Tehát az esélyegyenlőtlenségek megszüntetése nem lehet so- kadrendű feladat.

! Az okos, mértéktartó tervezet vitájában sűrűn visz- sza-visszatért a pedagógus személyiségének kérdése; Nem véletlenül, hiszen a tervezett tartalmi-pedagógiai fejlesztés sikere attól függ, hogy a jelen és a jövő pedagógusai hogyan tudják á társadalmi követelményeknek megfelelően felkészíteni, magasabb általános műveltséghez juttatni a fel- hövekvő generációkat. A személyiség viszont nem légüres térben alakul. A pedagóguspálya fokozatosan elvesztette vonzóerejét és sajnos társadalmi tekintélyét is — állapítja meg Szurgyi Istvánná képviselőnk. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a pedagógus pálya visszanyerje vonzását, tekintélyét, javítani kell a pedagógusok erkölcsi, anyagi megbecsülését, szögezték le az élet más területén dolgozó — nem pedagógus-képviselők.

‘ Aki ma tanárnak megy),' '„szent ember”, mondta az egyik képviselő, s különböző korosztályok figyelmeztetnek, milyen nagy szükség van azokra, akik teljesebb embert tudnának nevelni, hiányok nélküli, igényes, szocialista embereket, kik képesek lesznek majd szak- 'avatottan, becsületesen dolgozni a haza sorsának jobbításáért.

Mindenki

egyetértett az országgyűlésen abban, hogy a vitária bocsátott tervezet megfelel a célkitűzéseknek, az inkább keveset, de jobban elvére épül, és realista. Társadalmilag éppen realizmusából következően lehet hatékony. Á folyamatos fejlődés elvét vallja, nevelés és pedagógus központú. Kellően hangsúlyozza a nevelő és a nevelt! személyiségét, azt a tényt is,1 hogy minden diák hordoz magában valamilyen tehetséget, amelyet megfelelően kamatoztathat önmaga és a társadalom javára.

A cselekvésen a sor, nem mindegy, hogy milyen osztályzatot ad az élet...

Tiszai Lajos