Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
1984. ÁPRILIS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A jászberényi Tanítóképző Főiskolán áromnapos allgatói ■ n választáson ■ az R-zsú párt atalom győzött I A Kármen párt cstfios tagjainak híveket to borzó műsora A diákrektor átveszi az intézmény kulcsát Óriási hangzavar, taps, énekszó, ünneplés, a választáson induló pártok híveinek lelkes üdvrivalgása. A pártvezérek barátságos kéz- lengetéssel üdvözlik tálborukat, széles mozdulatokkal dirigálják a kórust. A zűrzavarban azonban egyvalami közös, mégpedig a jelenlévők remek hangulata, széles jókedve. A helyszín a jászberényi Tanítóképző Főiskola díszterme, ahol a főiskolai napokon a legizgalmasabb és leginkább várt programra a pártvezérek kortesbeszédére, majd pedig a szavazásra kerül sor. A főiskolára érkező vendéget napok óta plakátok, transzparensek fogadták, a pünkösdi királyságira, a háromnapos hatalom megszerzésére törekvő pártok •— a SZÉF, a Kármen, a Vadászblézer Sir Julius hívei — mindegyike próbálta a zászlaja alatt sorákozófc táborát népesíteni. A teázóiban különféle érdekességek várták a szomjas hallgatókat, vendégeket, számos apró jel utalt arra, hogy ezekben a napokban kissé felborult a rend a főiskolán, kizökkent az élet a megszokott kerékvágásból. Hatalmas érdeklődés kísérte a pártvezérek kórtes- beszédét, amely nem szűkölködött a humorban, de a kritikában sem. A tanárok és a hallgatók közösen mosolyogtak, nevettek azokon az apró mindennapos bosszúságokon, melyet a szónokok beszédükben poénjuk tárgyává tettek. Meghallgattatott mind a négy tábor vezére. majd cserépszavazás helyett papírcédulákon voksoltak a diákok, a jelenlévőik, a vendégek. A befőttes- üvegbe gyűjtött szavazatok összeszámiá 1 ása után az R- zsó párt tagjai ujjonghattak, 157 voiksukkal megszerezték a győzelmet, így vezérük, Tóth Erzsébet átvehette a jelképes hatalmat, a főiskola kulcsát ár. Fábián Zoltán főigazgatótól. — Azért is nagy öröm számunkra, hogy győztünk, mivel elsőévesek vagyunk — lelkendezett az újdonsült diákrektor. — Már a korteshadjárat során igyekeztünk minél több hívet toborozni. Az iskola újságának, a Tó- tumfaktum szerkesztőségének tagjaitól sok , segítséget kaptunk. Ezer forint állt rendelkezésünkre a különböző programok megszervezéséhez. A legsikeresebbek a korongozás, a szövés, a foáibkészítés, valamint az MHSZ-szel közösen előkészített esti „hadgyakorlat” volt. — Ügy gondolom, á győzelemhez szükség volt a szellemesen szerkesztett kortes- beszédre is. Mindenki jól szórakozott a találó megjegyzéseket hallgatva, amelyek között jócskán akadt kritikus hangvételű is. — Nagy előnye a kollégiumi napoknak, hogy a szórakozás mellett segíti a nagy közösség összerázódását. az egymáshoz való közelebb kerülést és ennek egyik része az, hogy elmondjuk, ami a szivünket nyomja, szólunk a hibákról, a megoldásra váró problémákról is. Nem véletlenül került szóba mintdaínnyiunk beszédében a kollégium, a menzai étkezés, az iskolabusz kérdése. A humoros formában előadott problémákat azonban mindenki komolyan vette, és természetes, hogy ezen senki sem sértődik meg. Nagyon jó érzés, hogy tanáraink is „veszik a lapot" ahogy mondani szokás, benne vannak a buliban. — Azt hiszem a jó tanárdiák és a hallgatók. közti kapcsolat . kialakításában is rengeteget számít ez a három nap, amikor mindenki feloldódva vesz részt a programokon, miég azok is, ákik egyébként viszaihúzódóbbak — vette át a szót Mucsi Gyula másodéves hallgató, a Sir J ulius párt vezére. — Az előkészületek már megmozgatták a főiskola hallgatóságát, mindenki találhatott magának valami apró feladatot. Ugyan játékról van szó. de azt igyekezünk komolyan csinálni. Például a lovaggá ütés formáját — pártunk többek között ezzel rukkolt ki — a Révai Nagy Lexikonból tanultuk meg. Szeretnénk ha a három éve először rendezet főiskolai napok hagyománnyá válnának lugyanjs valamennyien! úgy védjük, a közös kikapcsolódós, a játék sokat jelent mindannyiunknak, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok megismerjék egymást, magukénak érezzék az intézményt, a közösséget, annak gondjait. A főiskolai napok programját böngészve számos csábító kínálaton akadt meg a szem. Tegnap rendezték meg a tanár-diáik focimecs- cset, a Mikroszkóp Színpad művészei léptek fel a díszteremben. a fiatalok a Solaris és a 'Panir együttes koncertjét hallgathatták meg, este pedig diszkóban táncolhattak. Ma a zárónapon többek között a Voga—Tur- novszky duó ad műsort, délben a bográcsban főzött gulyást fogyaszthatják el a hallgatók. Délután kerül sor a hatalom visszaadására, ezt Zorán koncert, majd pedig Video-disco követi. Fekete Sándor Helyreállítások az egri várban Az idén tovább folytatják az egri vár helyreállítását. Kiemelt feüiadlatnak szabiit és még ebben az évben befejeződik a 15 méter magas Dobó-bástya rekonstrukciója. Ugyancsak még ebben az évben végeznek a Setét-kapu feletti terület helyreállításával. Ezzel egyidejűleg egy sétányt is kialakítanak az ősi székesegyház romjaitól a vSr legmagasabb pontján lévő Gárdonyi-sírig. Befejezik a nevezetes Gergely-ibós- tya belső terének felújítását: pótolják az elpusztult falrészeket továbbá az úgynevezett gyilokjárót, amelyen keresztül a látogatók a Gergely-bástyától a földalatti kaszámyaterembe sétálhatnak majd át. Tervezik, hogy még az idén megkezdik a Török-bástya helyreállítását is. Ennek terében függőkertet és büfét alakítanak majd ki. Újabb védett területek Űjabb természeti értékeket nyilvánított védetté a megyei tanács. A megelőző tudományos /igényű fejlmé- rések alapján védelmet kapott a Hortobágy—Berettyó középső szakaszán fekvő Ecsegpuszta, a Tiszaderzs és Tiszaszőlős közötti cserőközi terület, valamint a tiszafüredi kastélypark. 'Védett lett a kétszáz évesre becsült tiszafüredi kocsányos tölgy és ugyanígy a kengyeli török- mogyorófák. A magyar nyelv hetére Ha Petőfi feltámadna Legkedvesebb versem Társszérliesztöket keresnek „Társadalmi szerkesztőket” keres egy magyar versgyűjtemény összeállításához a Móra Ferenc Könyvkiadó. Ebben részt vehet minden 14 —18 éves fiatal, aki elküldi legkedvesebb magyar versének címét a kiadónak. A beküldők közül száz fiatalnak a nevét sorsolják ki. s nekik kis házi könyvtárat ajándékoznak 500—500 forint értékben. Azok közül kerülnek majd ki a „társszerkesztők”, aikik megggyőzően azt is leírják, miért a beküldött vers a legkedvesebb számukra. Nevük szerepelni fog az idei Télli könyvvásár alkalmából megjelenő a Te antológiád című kötetben. Az egyéni résztvevőkön kívül közösségek., irodalmi szakkörök, önképzőkörök jelentkezését is várja a kiadó. A verscímeket, az indoklásokat a következő címre lehet beküldeni: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1146 Budapest. Május 1. út 57—59. A borítékra fel kell írni a nevet, a lakáscímet és a jeligét: „Legkedvesebb versem”. A pályázat beküldési határideje: 1984. május 31. Fotókon a természetjárás története Turista múzeum Múzeum lesz Budapest környékének első. 1897-ben épült menedékházából. A fából emelt, Eötvös Lorándról elnevezett turistaház állaga az idők folyamán lassú pusztulásnak indult. Megmentésére az 1970-es évekjben akció indult: turisták és turisztikai szervezetek, szocialista brigádok ajánlották fel segítségüket. Az ennek köszönhetően eredeti formájában helyreáilitott faházban a magyarországi természetjárás történetét bemutató kiállítást láthatnak, tanulmányozhatnak majd az érdeklődők. A múzeum július 2-án nyílik meg. A természetbarátok ez alkalommal megismétlik a menedékház első — 86 évvel ezelőtti — avatótúráját. Reggel fél hétkor különvonat indul majd a Nyugati pályaudvarról Döm- södig, a résztvevők ott komppal átkelnek a Dunán, hogy aztán gyalog folytassák az útjukat a dobogókői menedékházig. Részvételi jegyeket május 18-ig lehet igényelni a Magyar-, illetve a Budapesti Természetbarát Szövetségben. hét esztendeje már, hogy íróink — Kolozsvári Grandpierre Emil kezdeményezésére — szenvedélyesen vitatkoztak a magyar nyelv állapotáról. Ily- lyés Gyula kockáztatta meg akkoriban, hogy Petőfi ha föltámadna, nem értené a beszédünket. Kiabálunk, hadarunk, a hangzókat eltorzítjuk, pongyolán fogalmazunk, igénytelenül; megemésztetlen idegen divatelemekkel zsúfoljuk tele mondanivalónkat. Kevés az igazi beszélgetés: többnyire csak „fújjuk a magunkét”, s a másik véleményére, közlendőjére alig vagyunk kíváncsiak. Nem jobbak a körülmények az írásbeli kifejezésmód terén sem. S ami a legelszomorítóbb: a nyelv hivatásos használói sem mutatnák kellő mértékben követendő példát. Rádióban, televízióban, sajtóban — s olykor még az irodalomban is — lép ten-nyom on tapasztalható mindaz, amit az előbb jeleztem. A magyar hangsúly és hanglejtés például már- már helyrehozhatatlan sérelmeket szenvedett. Korántsem csupán a műveltség hiánya a gond — bár a művelődés tekintélyén, társadalmi megbecsülésén is számos csorba esett —, hanem mindenekelőtt a naponta használt anyanyelvvel kapcsolatos szemlélet, magatartás, viszony eltorzulása kárhoztatható. Pedig furcsa módon, szeretjük és tiszteljük jól képzett nyelvművelőinket, de valahogyan a szép, világos, szabatos magyar beszéd és írás csup>án „a Lő- rincze dolga”. Háborgás helyett azonban fordítsuk inkább arra a figyelmünket : hol mutatkozik a legsürgősebbnek a beavatkozás, a tudatos cselekvés, a változtatás? Itt van például a megszólítás kérdése. A lehetséges változatok közül nem kevesen egyiiket sem használják. A többiek meg gyakran zavarban vannak: mikor illik az uram, az asszonyom, mikor meg az elvtárs, a szaktárs? Pedig elvileg nem nehéz eldönteni, hogy életünk sokféle területén hol kínálkozik az egyik, vagy a másik. Itt van aztán a köszönés problémája. (Van, aki nem köszön.) Át kellene már térnünk végre a napszakos köszönésformára (jó reggelt kívánok, stb.), a legkisebbektől, a legidősebbekig (az óvodában — helyesen — ezt szorgalmazzuk ts), s lakkor néhány évtized múltán kevesebbszer halljuk . majd a sziát. s a ma divatozó, szinte már általános hellót. (Ha már az idegen szavaknál tartunk, a „rendben van” jelentésében manapság nyakra-főre használatos oké is megérett arra, hogy kiiktassuk beszédünkből.) Végül szólnunk kell a leglényegesebb kérdésről, a trágár beszéd rémuralmáról. Kinek nincsen élménye ezzel kapcsolatban vonaton, autóbuszon, iskolában és munkahelyen, szórakozás közben? S egyre inkább hallunk trágárságot' színpadról, mozivászonról is. Valaha „férfias” magatartásnak számított néven nevezni azokat a testrészeket. cselekvési formákat, amelyek többnyire kimaradtak a szótárból. Ma már — kétes dicsőség — nemre való tekintet nélkül használják a trágár kifejezéseket, amit sokszor a legcsekélyebb indulat sem kísér. Nem káromkodik tehát az illető fiatal vagy idősebb férfi és nő. hanem — közöl. Mit tehetnek — tegyenek — azok, akik még nem szokták meg ezt a magatartást, nem tartanak lépést ezzel a divattal? Mindenekelőtt: ne szégyelljék azt. és ne adják be a derekukat továbbra sem. A jó példa — hisszük — legalább olyan „ragályos”, mint a'rossz. Azon túl, hogy magunk — lehetőség szeri nt — kerüljük a trágár szavakat, fordulatokat, állandó környezetünkben — családban, munkahelyen, baráti társaságban — türelmes szóval, esetleg tréfás hangnemben figyelmeztethetjük is azt, aki megfeledkezik a társadalmi érintkezés illemszabályairól. Próbáljuk megmagyarázni, hogy a bátorságnak, a szabad szellemnek. a modern gondolko- dá nak nem a trágárkodás a fokmérője. mint minden nyelvi jelenségnek, a trágárkodásnak is megvannak, a társadalmi okai, gyökerei (a nemek egyenjogúsodásának folyamata ebben a vonatkozásban is érvényesülni kíván — habár torz módon; a veszélyeztetettség tudata — háborús félelem, az anyagi helyzet rosszabbodása, stb. — világszerte az érzelmek kiapadását, a viselkedés eldurvulását sietteti; negatív magatartásminták hatnak), és a nyelvművelés egymaga nem szüntetheti meg a trágár beszédmodort. De jó lenne mégis, ha nemcsak a magyar nyelv idei hetének — melynek eseményei, rendezvényei a napokban zajlanak — fő célkitűzése lenne egyebek között a trágárkodás elleni küzdelem, ha nemes kampányt hirdetnénk a nemtelen szavak, kifejezések visszaszorítására. K. Zs. Csaknem Persze
