Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-11 / 60. szám

1984. MÁRCIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A centenárium alkalmából Dokumentumfilm készül Györffy István munkásságáról Forgatás Karcagon és a Kiskunságban Forgatás a majdani nagykun tájház udvarán fy István gyűjtötte cifraszű­rökből készült kiállítás, ide hívjuk meg az interjúala­nyokat, jtt rögzítjük majd a beszélgetéseket. — Karcagról és környéké­ről mi kerül a ceUuloidsza- lagra? — Bel Ion Tibor múzeum- igazgató segítségével próbá­lunk olyan nagykun házakat felkutatni, amelyek külső formája, berendezése 40—50 évvel ezelőtti állapotot tük­röz. Készítünk felvételeket az ősszel nyíló tájházról is. Szerettünk volna eredeti pásztorépítményeket filmez­ni a környéken, de nem ta­láltunk megfelelőt, ezért a Kiskunságra is ellátogattunk. Gyömffy István születésé- ek századik évfordulója al- almából a Magyar Televí- ió közművelődési főosztá- 'a egyórás dokumentumfil­let készít a néprajzkutató, idős munkásságáról. A for- aitócsoport természetesen a lülővárosba, Karcagra is Llátogatott. A tudósról el­evezett Nagykun Múzeum­án beszélgettünk a készü- ő Ifflilm rendezőjével, Sza­bály Istvánnal. — A film gerincét initer- úk alkotják — mondta. — Megszólalnak a volt tanít­ványok akik ma már tudo- nányos életünk jeles alakjai, gy Gunda Béla, Lüikő Gá- <nr, Fél Edit, László Gyula, /őrmeze Lajos. Ezek a be- zólgetések a néprajz és más udományágak — nyelvészet, égészet — szoros kapcsolá­st igyekeznek feltérképezni Jyörffy István munkásságá- lak középpontjába állításá­val. Szót kapnak fiatal nép­— Milyen archív anyag áll rendelkezésükre a munkák­hoz? — Szerencsére a Néprajzi Múzeum gyűjteménye igen gazdag. Számos fotó- és íilmfelvétei között válogat­hatunk, amelyen Györffy István szerepel, vagy ő ké­szítette gyűjtőútja során. Ezeket, valamint tanulmá­nyainak, főbb műveinek részletét is felhasználjuk. — Mikor láthatják a né­zők a dokumentumfilmet? — ősszel, a múzeumi hó­nap országos megnyitóját Karcagon tartják. Ekkor ad­ják át a nagykun tájházat, ha jól tudom szoboravatás is lesz. szeretnénk itt bemutat­ni a filmet, s ezidőben su­gározza majd a televízió is. — Mi lesz a film címe? — Illyés Gyula írta Györf­fy Istvánról „A magyar nép tudósa”, ezt választottuk — f. s. — Szakály István rajzkutatók is, akik ugyan már nem ismerhették szemé­lyesen a tudóst, viszont ta­nítványainak vallják magu­kat. Április végén nyílik a Néprajzi Múzeumban Györf­Archív felvétel, melyet a száz éve született tudós készített SZÉPEN MAGYARUL-SZÉPEN EMBERÜL A nyomda ördöge A sajtóhiba alighanem egy­idős a könyvnyomtatással. A sajtóban megjelent hibás sze­déseket, szavakat — tréfásan — sajtóhubának vagy sajt­hibának szoktuk nevezni. Ál­talában könnyedén felismer­jük, például könvy (=könyvj, natpár (=naptár). Sokszor csak a mondat értelméből lesz világos, hogy a nyomda ördöge is tevékenykedett: „a falióra gót és német nyelvű” (az összefüggésből az derül ki, hogy a felirat — és nem a falióra — volt gót és német nyelvű). Magunkban tehát ki­javítottuk a hibát, a helyére tettük a mondatot — és nem értettük félre. Felvetődik a kérdés: mi van akkor, ha nem jövünk rá az elírásra? Más szavakkal: vannak olyan tévesztések is, amelyek mind az eredeti formájukban, mind megjelent (hibás) alakjukban is érthetők, azaz teljesen fél- reérthetőek. Ezeket nevezzük (értelmes sajtóhibáknak. A betű- illetve szótagcsere a leggyakoribb. Nemrégiben ezt olvastuk: „fijúsági” spor­toló. Nyilvánvaló, hogy ifjú­sági volt az eredetiben. Egy- egy betű kimaradhat. Például az egyik tűzvészről írt tudó­sítás címe a következő volt: „A papírkosárba dobta a cikket.” Ebben a formában nagyon félrevezet bennünket; mert ha egy szerkesztő eluta­sít egy cikket (azaz papírko­sárba dobja), abból még nem lesz tűz. Az égő csikktől már igen. Legtöbbször azonban az ér­telmes sajtóhibák a nyelvi humor forrásai. Ez a típus is könnyen a szemünkbe ötlik, és még sokáig emlegetjük: „A haderő bevetette a gyalogsá­got, a légierőt és a nehézsé­get*’ (nehéztüzérséget). Rejtő Jenő-i hangulatot árasztanak a következők: „Méregképes (=mérlegképes) könyvelőt felveszünk”. Olykor haragszunk vagy bosszankodunk a sajtóhibák láttán — főként akkor, ha ezek saját cikkünkben, olva­sói levelünkben fordulnak elő. Ezek a hibák — sokszor humoros hatásuk ellenére — nem jelentik a nyelv rombo­lását; többnyire a véletlen — kellemetlen — játékáról van szó. • A könyv szeretete Békéscsabán Számítógépes nyári tábor A számítógépek programo­zásának alapjaival megismer­tető, égésé nyáron át nyitva tartó tábor nyílik az idén Békéscsabán. Június végétől augusztusig hét csoportban hatszáz felsőtagozatos általá­nos iskolai tanuló vesz majd részt a munkában. A két szerevező, az Express^ Ifjú­sági és Diákutazásd Iroda Bé­kés megyei kirendeltsége és a békéscsabai ifjúsági ház a békési, valamint a környező megyékbeli fiataloknak ren­dezi meg a számítógépes tá­borozást, de az ország más tájairól érdeklődők is jelent­kezhetnek. A hét cs'oport egy-egy he­tet tölt a csabai táborban — az ifjúsági házban —, ahol naponta öt órán át lesznek foglalkozások. A hatodikos, hetedikes és nyolcadikos gye­rekek, illetve az esetleg je­lentkező középiskolások meg­ismerkedhetnek a zsebszá­mológéppel és a nagyobb szá. míitógépekkel, elsajátíthatják a programozás alapismereté­it, s a számítógépet eszközül használva különböző játékos vetélkedőkön vehetnek részt. A csabai számítógépes tá­bor célja, hogy a továbbta­nulókat felkészítse a közép­iskolai tanulmányokra. Az érdeklődők április elsejéig jelentkezhetnek az Expressz, nél Békéscsabán. Holnap bemutatató A Bánk bán új rádióváltozata Holnap március 12-én este negyed nyolckor a Kossuth- adón bemutatót tart a Rádió­színház: előadja Katona Jó­zsef Bánk bán-jának új rá­dióváltozatát. A Bozó László által rende­zett darab mostani előadása az első a mű kritikai kiadá­sának megjelenése óta!, — te­hát ez az első „betű-hű” Bánk bán-előadás. A szereposztás1: II. Endre — Kálmán György; Gertrudis — Almásd Éva; Ot­tó — Balkay Géza; Bánk — Sinkó László; Melinda — Császár Angéla; Biberach — Garas Dezső; Tiborc — To- manek Nándor. Egyszer egy nagy sorsú va­lakit a tévé kamerája előtt a riporter kérdéseivel felbosz- szantott. A kérdezett férfiú így riposztozott; „Lehet ma­ga műveltebb, mint én, de ne feledje: húszezer könyvet ol­vastam én is.” Ma is becsülöm a nagy sor­sú embert. De akkor, szo­bámban, fotelom súgólyuká­ból legszívesebben azt mond­tam volna néki: ne így! A könyvet szeretjük, a könyv maga a sírig tartó szerelem. Nem számoljuk hányszor, mennyit. Ezt csak kamasz- korban tettük, akkor is ifjon­ti (buta) hancegésből. A sze­relem, ez a szerelem végig­kíséri életlünket, amíg el nem hagy szellemi erőnk, amíg a könyv ki nem hullik a ke­zünkből. ffúszezredik, száz­ezredik lesz-e a földreejtett kötet, ki tudja. Senkire nem tartozik. A szerelem szent magánügy. Bár az embereknek jó szemük, fülük van. Szerel­münket látják arcunkon, hallják hangunkból, beszé­dünkből, tapasztalják, érzik tetteinkből. Belátnak lel­kűnkbe, eszünkbe. Goethe, Puskin, Lermontov, Arany, Dikens, Tolsztoj, Faulkner és a többiek gondolatai fészket vertek a fejünkbe és — hol is még? A szívünkben. A munkánkban, a barátságunk­ban, a szerelmünkben. Ez a szerelem humanizált ben­nünket. Ez a szerelem a leg­szeplőtlenebb fogantatás. Ilyesmi^ akartam, szerettem volna akkor súgni. Másnap, vagy ezer nap múlva, mind­egy, gyakran találkoztam fontos és kevésbé fontos em­berekkel, akik sajátságos mó­don hadakoztak az írók, a könyvek ellen. Ma sem felejtem el: beszél­gettem egy esti egyetemen előadó tanárnővel. Imi akar­tam munkájáról. Amolyan kérdezz-felelet lett volna a társalgásunk, de hamar ab­bahagytuk az egésizet. Bátor­kodtam megjegyezni, hogy a marxizmus a reneszánszát éli, beszéljen arról. Szóval menjünk vissza a‘ valláshoz? — kérdezett vissza 5. Nyel­tem, folytattam Lukács Györggyel. Lukácsot nem tartjuk számon! E mondat­nál felálltam és köszönésképp annyit mondtam: ó, be kár. Az ajtóból még: Európa több egyetemének díszdoktora az öregúr. Azért néha jót is írt. Akiket tiszta szívből sajná­lok, azok a könyv nélküli is­merőseim, barátaim. Okos, értelmes, becsületes emberek, de fülük néha (gyakran) fél- rehall. Panaszkodik az egyik, hogy bajba jutott, sokan cser­benhagyták, de most igazga­tóhelyettese segített Ugye, milyen jó a kapaszkadó az életben, állapítottam meg én. Senkibe se kapaszkodom! Nem vagyok Ón kullancs, ki­abálta a barát. De nem vesz­tünk ösisze. A szerelem a szeretet is ön­ző, az önzés legédesefob, leg­szebb formája. Nemes vere­tű. Igényt tartanak rám, az időmre, a jelenlétemre, a gondolataimra, a lényemre, mert a szeretett ember jót, biztonságot sugároz, s erre az ót szerető félnek (szüksége van. Ezt igyekeztem ismerő­sömnek magyarázni (sok időmbe került) egy buta vá­daskodó megjegyzésem után: te önző vagy. Partnerem az anyagiakra gondolt, a pénzre. Egyszer bénultam meg szel­lemileg. Egy asszony volt az oka, akit nagyon tiszteltem. Talán ő is engem. A thürin- giai erdő szélén sétáltunk, s vezetőnk váratlanul így szólt: „Az írók önmagukat ideali­zálják. Akkor, régen, Attilá­nak is megmondtuk, ne jár­jon külön utakon.. József Attila a munkásha­talom géniusza lett, aiz is volt. Elismerésünkkel nem mi teszünk neki szívességet, munkásságával ő tett ne­künk. Hajtsunk fejet előtte, asszonyom. Hiszen az írók, költők felfedezték számunk­ra a világot, az életet. Se­gítettek tisztázni bennünk (bennem) én és az emberiség kapcsolatát. Ma is szégyenlem, hogy ezt akkor csak gondoltam, de nem mondtam el. Semmi bánat, essünk neki Proust Az eltűnt idő nyomá­ban című regényének — se­gíteni fog. KS Ki tud többet a Szovjetunióról? Területi döntő Szolnokon A KISZ Központi Bizott­sága, a Művelődési Miniszté­rium, a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság és a 'budapesti Lapkiadó Vállalat 11 éve minden évben meghirdeti a „Ki tud többet a Szovjet­unióról?” című vetélkedőt a középiskolások számára. Tegnap délelőtt Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban került sor a vetélkedő országos terüle­ti döntőjére, amelyen 5 me­gye (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Pest, Szolnok) diákjai vettek részt. Minden megyét két csapat képviselt. Megyénket a szolnoki Verse­ghy Ferenc Gimnázium és a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnáizum csapata. Pataki Mihály, a szolnoki városi ta­nács művelődési osztályának vezetője köszöntötte a meg­jelenteket. A vetélkedőt Va- jek Róbert, a Magyar Rádió főmunkatársa vezette. A vetélkedő előtti izgalmas percekben a tiszafüredi gim­názium diákjaival, Tihanyi Nóra és Sági Vera Il/b osz­tályos, Jóvér Mária Ill/a osztályos és László Julianna I/a osztályos tanulóval be­szélgettem. — Hogyan jött össze a csapat? — Akik az iskolai „selej­tezőn” a legjobbaknak bizo­nyultak, azok kerültek be. — Hogyan készültetek a vetélkedőre? — Felosztottuk magunk között a „területeket” — magyarázza Tihanyi Nóra. — Van közöttünk, aM a tudo­mányhoz ért jobban, a másik a kultúrához, a sporthoz, a politikához, vagy éppen a gazdasághoz. Sokat segítet­tek a Szovjetunió című lap számai és a vetélkedőre ki­jelölt irodalom. Amikor föl­tesznek egy kérdést, az vála­szöl ró, akinek a területét érinti. — És ha nem tudja a vá­laszt? — Akkor szégyellje ma­gát! — vágja rá Nóra, mire nagy nevetés támad — Mi volt a legérdekesebb a felkészülésben? — Az, hogy új játékokat tanultunk — így Jóvér Má­ria. — Nekem a legjobban a Trojka-játék tetszett. Ennek az a lényege, hogy három csoportban különböző ada­tok, nevek, évszámok, ese­mények, alkotások szerepel,- nek. és ki kell választani az összetartozókat... — Leginkább este vagy hét végén tanultunk — em­lékszik vissza Sági Vera. — Egyedül is, közösen is, a ta­nárnőnk, Kiukla Lászlóné sokat segített. De szerintem nem lehet úgy felkészülni egyetlen vetélkedőre sem, hogy mindent tudjon az em­ber. A Vet(él|kedő végeredmé­nye : az országos döntőbe a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium csapata jutott. M, L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents