Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

1984. MÁRCIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Körös-kultúrától a török hódoltságig A Nagykunság régészeti emlékei a Finta Múzeumban A legrégebbi leletek, előtérben mamutállkapocs vonalától délre eső részén felváltották az úgynevezett makói jellegű régészeti anyagot. A nagyrévi kultúra elterjedési területébe eső teli-települések alján a nép­csoport tárgyi emlékanyaga, épületmaradványai találha­tók, tehát ezeknek az ártér­ből eredetileg is kiemelkedő, földművelés, állattartás szempontjából ideális ma­gaslatoknak az első telepesei a „nagyréviek” voltak. A kiállítás a további kor­szakokról, — vaskor, szarma­ta kor, népvándorlás kora, honfoglalás stb. — is gazdag leletanyaggal ad hírt. A Damjanich János Múze­um régészei a kiállításhoz kapcsolódva a túrkevei isko­lások számára rendhagyó történelemórákat tartanak. A túrkevei Finta Múzeum- oan tegnap nyitotta meg dr. Selmeczi László minisztériu­mi osztályvezető a Nagykun­ság régészeti emlékei című kiállítást. A tudományos érdekessé­gekben is bővelkedő gyűjte­mény az őskőkortól körülbe­lül a török hódoltság koráig mutatja be a Nagykunság­ban feltárt leleteket, mely­nek javarésze elsősorban használati tárgy. A legrégebbi emlék két csontból faragott edény, amelyet a Tiszában találtak meg. Az őskőkor idején a hegyvidéki barlangokban élő, gyűjtögető vadásztör­zseknek a Nagykunság csak „vadászterületük” volt. Az élelemtermelésre való átté­rés, az úgynevezett neolit forradalom változtatta meg e terület anyagi kultúráját, és i. e. 5000-ben létesültek a legkorábbi, kézzel formált agyagedények. A rézkorból viszonylag kevesebb telepü­lésnyom maradt ránk, pász­tornépei vándoroltak. Annál gazdagabb a bronzkori anyag. A Nagyrév-Zsidóha­lom, a múlt század óta is­mert bronzkori település lett a névadó lelőhelye annak a régészeti leletkomplexum­nak, amelynek legkorábbi tí­pusai először a Közép-Tisza- vidék Szolnok—Fegyvernek Használati tárgyak az Árpád-korból Bevált a receptközvetítő szolgálat A borpince elázott Vízben úszott az Aranyponty Január 8-án a jászberényi Aranyponty étterem gazdái apró víztócsákra lettek fi­gyelmesek a borozóban. Ha­mar a kőtörlőt, hanem a fal mellől újból megjelent a víz, úgyhogy egyre sűrűbben kellett felitatni. Bóta Ferenc, az étterem vezetője, jelentette az Egye­sült Jászsági Áfésznak, majd kérte a városi tanácsot, hogy sürgősen intézkedjen, mert zsebre megy a vízbetörés. Egyre több bevételtől esett el a szerződéses étterem, a megoldás pedig csak nem akart megszületni. A tanács műszaki emberei körbejár­ták az épületet, belekukkan­tottak a Táncsics Mihály ut­cai aknába. Megállapították, hogy a pince mellett húzódó két csatornából nem kaphat vizet a borozó. Nyilvánvaló, hogy a víznek egyetlen for­rása van: a vezetékhálózat. Jöttek is a Víz- és Csator­namű Vállalat jászberényi üzemének dolgozói, körbe­járták az épületet, belekuk­kantottak az aknába, mű­szerrel vizsgálták a vízveze­tékeket, és elmentek. Más­nap újra jöttek, újra vizs­gáltak — nem találtak cső­törést. Szerintük a tanács csapadékcsatornája volt a hibás. A tanácstól újra jöt­tek, megállapították: a víz­vezeték. Közben a pince boltívén már a villanykap­csolóhoz közeledett a ned­vesség, a pincérek és a sze­mélyzet feltörlőrongyokkal és vödrökkel fogadták a gyé­rülő vendégeket. Persze a környékbeli épü­letek pincéiben is soha nem látott magasságig emelke­dett a talajvíz. Mert talaj­víz, semmi kétség, vallották a vállalat dolgozói, ugyanis a vezetékhálózat szakaszos lezárása se változtatott sem­mit a helyzeten. A tanács kötötte az ebet a karóhoz, ilyen száraz év után, január 8-án hirtelen nem szökhet fel a talajvíz. Február közepén az étte­rem személyzete bedobta a törlőrongyot, értelmetlen volt a további egyenlőtlen küzdelem. A pincét lezárták, és a bérlők költségcsökken­tést kértek az áfésztől, ugyanakkor költségtérítést a tanácstól vagy a vállalattól. Azonban hiába járták újra és újra a pincéket, vallatták a közműveket már közösen, nem sikerült a dolog nyitjá­ra jönni. Mígnem a múlt hé­ten, távol az étteremtől, a Bercsényi úton emlékeztek egyesek egy foltra. Ott a jár­da mellett hamarább olvadt el a hó. Már bontották is a burkolatot, és megtalálták a bűnös csőrepedést. Két nap múlva eltűnt a víz a borozó­ból, a múlt hét végén kime­szelték, és a KÖJÁL már hétfőn nyitást engedélyezett. A bérlők 100 ezer forintra becsülik kárukat, és még csak most kezdődik el a kö­télhúzás, hogy ténylegesen kié is a kár. Bizonyosan a biztosító sem marad ki az ügyből, de most már ez megy a maga útján. Hanem jó volna, hasonló esetben az érdekelteknek gyorsabban rendezni a teen­dőket, ugyanis az egymásra várás következtében valaki vízben marad. Lukácsi Pál Bevált a posta új szolgálta­tása, a receptközvetítés Győr- Sopron megyében. Fél évvel ezelőtt az országnak ezen a vidékén vezették be elsőként a gyógyszertárral nem ren­delkező kistelepülések postai gyógyszerellátását. A Haza­fias Népfront és a Posta ál­tal kezdeményezett megol­dást az Egészségügyi Minisz­térium engedélyével próbál­ták ki. A szolgáltatást 11 község lakói vették igénybe. Az or­vosi vényeket a betegek lead­ták a kisközségek postáján, melyeket a rendszeres postai járattal küldtek el a kijelölt patikákba. A gyógyszertárak elkészítették a medicinát, s s a kis csomagot térítési díj ellenében átadták a postás­nak, aki eljuttatta a külde­ményt a települések postahi­vatalába. Onnan házhoz vit­ték a gyógyszert a megren­delőknek. A betegek a pos­tásnak fizették ki a gyógy­szer megelőlegezett árát és a szállítási díjat. A megye területén egy-egy gyógyszertár Győrött, Sop­ronban, Kapuváron, Moson­magyaróváron és Csornán látta el ezt a feladatot, amellyel a kisközségek lakói számára könnyítették meg a gyógyszerbeszerzést. A Soproni Postaigazgatóság értékelte a kísérleti idősza­kot, és a tapasztalatok alap­ján úgy határozott, hogy még ebben az évben bevezeti a receptközvetítő szolgálatot az ellátási körzetéhez tartozó Vas és Veszprém - megyé­ben is. Fejlesztési terv a falugyűlés előtt Egységes lesz Sza/ol Egy kis túlzással élve, Sza- jol olyan, mint egy kettéha­sított dinnye. A négyes főút­vonal nemcsak átszeli a köz­séget, hanem úgy el is vá­lasztja egymástól az ó- és az új falut, mintha nem is egy­máshoz tartoznának. A hét­fő esti falugyűlésen ezért kísérte megkülönböztetett fi­gyelem dr. Polónyi Szűcs La- josné, a szolnoki Városi Ta­nács V. B. csoportvezetőjé­nek a község új rendezési tervét ismertető előadását. Új faluközpont A most elkészült összevont rendezési tervből az derül ki, hogy milyennek képzelik a tervezők a jövő Szajolját, merre lesznek az új házhelyek, hogyan alakul a falu központ­ja. Dr. Polónyi Slzűcs Lajosné ezekről szólva ismertette, hogy mit és hogyan lehet csinálni, de hogy mikor és főleg azt, hogy miből, azt mellőzte. Igaz, ezekre a kér­désekre nem ő hivatott vála­szolni. A fejlesztés — a min­denkori pénzügyi lehetőségek függvényében — a helyi ta­nács feladata. Az új rendezési terv készí­tésekor nemcsak a település kiét tószaka dá sa, hanem a Tinóka csatorna környéki domborzati viszonyok is ne­hézséget okoztak. A falu egységének kialakítása mel­lett a népesség növekedésé­re is tekintettel kellett lenni. Üj lakóterületek kialakításá­val is számol ezért a terv a négyes főút mindkét oldalán a Tinóka kanyarjai mellett, a mostani gyümölcsös helyén, illetve a négyes főútvonal ré­gi és az új nyomvonala kö­zötti térségben. A Pettyes csárda környékén épül majd ki a korszerű igényeknek megfelelő faluközpont. Zöld­területek kialakítását első­sorban a Tinóka partjain tervezik. A fejlesztési terv az ófalu korszerűsítésével is számol. Elsősorban ott keskenyek az utcák, nem felelnek meg a mai forgalom számára. Nincs szó az útban levő házak le­bontásáról, arról viszont igen, hogy új építési engedélyeket csak a rendezési tervnek megfelelően adnak ki. Aki az ófaluban nem kap régi ház­ra építési engedélyt, annak cseretelket biztosít majd a tanács. Az utcák korszerűsítéséhez tartozik az is, hogy a távla­tokban új csomópontok ala­kulnak ki a négyes főútvo­nalon is. A fejlesztés során a község legnagyobb részét hármas építési övezetbe sorolják. Ez azt jelenti, hogy nagyobb ál­latokat, (lovat, szarvasmar­hát, szamarat) nem lehet ott tartani. Kicsi lesz a négyes és a kettes övezet. (Az egyes és a kettes övezetben csator­nahálózat kiépítése szüksé­ges.) A domborzati viszonyok azért okoznak gondot, mert a Tinóka környékén vízzáró agyagréteg van, ami nem szívja fel a szennyvizet. Azo­kon a részeken tehát szige­telt szennyvíztározóikat kell majd építeni. Maguknak is osztottak A község életéről, a tanács munka jóiról sokoldalú tájé­koztatást adott ezen a falu­gyűlésen Szabó Zsigmond tanácselnöki. A megjelentek követték a példát. Huszon­egyen kértek és kaptak szót. Egyetlen gondjukat sem rejtették véka alá. Közülük a teljesség igénye nélkül em­lítek néhányat: szükség vol­na bölcsődére, hogy ne kell­jen a legkeményebb télben is Szolnokra vinni a kicsiket. Jó lenne a szomszédból be­vezetni a gázt, járdát építe­ni az új házsorokhoz, a Tü- zép-telephez, stb. A tanácselnök a realitásra hívta fel a figyelmet. El­mondta, hogy a helybeliek befizetéseiből évente egymil­liónál alig több jön össze. A községi tanács költségvetése viszont jóval tízmillió felett van. Könnyű a következtetés: az alapellátást is csak fel­sőbb szervek segítségével tudják biztosítani. A gáz be­vezetése műszakilag lehetsé­ges, de olyan költséges, hogy portánként — a belső szere­lés költségein felül — leg­alább ötvenezer forintba ke­rülne. A lakók dicséretére szólva meg kell jegyeznem, hogy nemcsak a tanácsnak, „osz­tották a lapokat”. Sok olyan gondot is szóvá tettek, (leta- karítatlam járda, utcai sze­metelés stb.), amit közös erő­vel, jobb közérzetet teremtve meg tudnának oldani. Miért csak ilyenkor? Szajolban is, más falugyű­lésen is tapasztaltam, hogy a lakosság őszinte érdeklődés­sel figyeli az elhangzottakat, igazi hévvel érvel, védi a maga igazát. Mondhatnám lágy is, hogy á gazda szemé­vel mond véleményt faluja sorsáról. Érzi, hogy joga van beleszólni abba. Ezt a segí­tőkész figyelmet kellene él­tetni á többi hónapon át is. A szervezeti keretek meg­vannak ehhez: a tanácsülé­sekre is meg kellene hívni a lakosság képviselőit, hogy egy-egy falu méginkább együttérezzen, együtt gondol­kodjon és úgy boldoguljon. S. B. Megyei kamarazenei találkozó Kisújszálláson Jászberényi és szolnoki növendékek sikere A székesfehérvári bemutatóra továbbjutott jászberényi fu­volatrió Kedden Kisújszálláson a József Attila Művelődési Házban rendezték meg a me­gyei kamarazenei találkozót. A bemutatón öt zeneiskola kamaracsoportjai léptek kö­zönség elé. A találkozó iránt érdeklődők igen változatos 'műsort hallhattak) hiszlen Játszott fuvolatrió, hegedű­kvartett sőt még fúvósszep- tett is. Az elhangzott pro­dukciók alapján választotta ki a zsűri azt a három cso­portot, amelyek májusban Székesfehérváron az Álba Regia országos kamarazenei találkozón képviselik Szoll- nók megyét. A következő nö­vendékek jutottak tovább az országos bemutatóra: Kiss Enikő, Sallai Márta, Sta- nicz Gabriella fuvolatrió (Jászberény, tanáruk: Szaló- czy Miklósné), az ülés Eri­ka, Ülés Erzsébet, ifj. Czeg- lédi Zoltán és Telek Zsuzsa alkotta kvartett (Jászberény, tanáruk: Fekete Katalin) va­lamint Simon Erika (zongo­ra) és Mamar László (gor­donka) Szolnokról. (Tanáruk: Papp László.) Népszerűek a Gorkij Nyelviskola tanfolyamai Az MSZBT Központi Gor­kij Nyelviskola Szolnok me­gyei Tagozata a napokban zárta le az orosz nyelvtanfo­lyamok szervezésével kap­csolatos munkát. A végleges adatok szerint e tanévben a megye területén hatvanegy orosz nyelvtanfolyam műkö­dik, csaknem nyolcszáz hall­gatóval. A tanfolyamok szá­ma az elmúlt tíz év alatt '33 —48 között váltakozott. Ilyen nagy érdeklődés az orosz nyelv tanulása iránt még so­hasem mutatkozott meg. A tanfolyamok között szá­mos intenzív, nyelvvizsgára előkészítő tanfolyam van, amelyeket főiskolai tanárok, orosz anyanyelvű pedagógu­sok vezetnek Sok az iskolai tanfolyam is, amelynek hatá­sa az orosz nyelvoktatás színvonalának általános emelkedésében mérhető le, s ezt a központi kiadványok adatai is igazolják. Minden évben jelentősen) növekszik az állami nyelvvizsgát sike­resen letevő hallgatók száma, de egyre többen szerepelnek kiemelkedő eredménnyel a különböző tanulmányi verse­nyeken, vetélkedőkön is. Pécsett Tolókocsis iskolát szerveznek Fontos iskola- és egészség- ügyi döntés született Pécsett: saját iskolájuk lesz a moz­gáskorlátozott gyerekeknek. Az e célra speciálisan kikép­zett épület tantermeiben, fo­lyosóin, a tornaszobájában és udvarán egyaránt akadályta­lanul közlekedhetnek majd tolókocsijukkal a tanulók. A nevelési-oktatási programot személyre szólóan dolgozzák ki és egyénekre szabva ala­kítják ki a berendezéseket. Ezáltal lehetővé válik, hogy az egészséges társaikhoz ha­sonlóan rendes iskolai okta­tásban részesüljenek a moz­gáskorlátozott kisdiákok.

Next

/
Thumbnails
Contents