Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

1984. MÁRCIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ötödik alkalommal Vörös Vándorzászló vízügyes fiataloknak DzÉVM formatervezési nivédijai Tegnap délután a szolnoki Helyőrségi Művelődési Ott­honban zászlóátadási és ki­tüntetési ünnepséget rende­zett a Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság KISZ-bi- zottsága. A kiváló munkájá­ról híres vízügye» KlSZ-szer- vezet fiataljai nem véletle­nül ünnepeltek: ezúttal ötöd­ször bizonyultak érdemesnek 1983 évi munkájuk alapján a KISZ Központi Bizottságá­nak elismerésére, a Vörös Vándorzászlóra. Az ünnepségen ott volt Ko­vács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke, Ulveczki Tibor, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Varga Sándorné. az MSZMP Szolnok városi Bizottságának első titkára, Hegyi Istvánné, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára, a megye, a város párt, tanácsi és szak- szervezeti veztö munkatársai, az igazgatóság vezetői. H. Nagy László, a KISZ­bizottság titkára ünnepi be­széde után Szilágyi Antal, a KISZ KB osztályvezetője ad­ta át a Vörös Vándorzászlót, s méltatta a kitüntetésre im­már ötödször érdemesnek bi­zonyult közel négyszáz ifjú­kommunista termelő munká­ját, részvételüket a kulturá­lis és sporttevékenységben. A kitüntetéshez először Kovács Antal államtitkár gratulált. Elmondta, hogy az ágazat fiatal dolgozói 1984-es feladataik teljesítésével már nemcsak elnyerhetik, hanem meg is tarthatják a KISZ legnagyobb kitüntetését. A megyei és városi pártbizott­ság és tanács jókívánságait Zsilka Sándor, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságá­nak osztályvezető-helyettese tolmácsolta. Az ünnepségen kitüntették a legjobb mun­kát végző fiatalokat, s azo­kat is, akik hosszú éveken át támogatták tevékenységü­ket. Lezárult az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­um idei ipari formatervezési nívódíjpályázata s tegnap a FIMCOOP Finomkerámia­ipari Közös Vállalat bemu­tatótermében Kádár József, minisztériumi államtitkár átadta a díjakat a legjobb termékek alkotóinak. Több kategóriában összesen 33 terméket neveztek be a pá­lyázatra a tárca építőanyag­ipari, szerkezetgyártó, vala­mint finomkerámia- és üvegipari vállalatai. A pályázatra beküldött termékeket előzőleg kiállítá­son is bemutatták, és össze­gyűjtötték a látogatók kö­zönségszavazatait is. Telefonfórum Szolnokon Sok a téves kapcsolás Elnémult a 06 Ki fizet a végén ? Március 15-i lapszámunk­ban részletes beszámolót kö­zöltünk arról a sajtótájékoz­tatóról, amelyet a Debreceni Postaigazgatóság tartott Szol­nokon. „A mostani, átmeneti javulás, a 2000-es központ üzembe helyezése a pillanat­nyi nehézségeken enyhít. .. Az új . .. központról tudni kell, hogy alkatrészei nem újak, a salgótarjáni, a kecs­keméti, a győri, a tatabányai és a pápai korszerűsítések utátn kicserélt, s felújított al­katrészeket építették be a szolnoikiiba”. Ezt is megírtuk, valamint felhívtuk olvasóink figyelmét, hogy egy hónapig próbaüzemiként kezelik az új központot, alapos megfigye­lést, műszaki ellenőrzést kö­vetel a postásoktól az új rendszer. Március 16. óta működik az új központ, s a szolnoki telefonálók öröme nem za­vartalan. Nyilván ennek tud­ható be, hogya Debreceni Postaigazgatóság csütörtök délutánra telefonfórumot hí­vott össze, hogy az előfizetők a legilletékesebbeknek mond­ják el panaszaikat, észrevé­teleiket. Csütörtökön délután Szol­nokon szép, meleg tavaszi idő volt. Mégis, elég sokan gyülekeztek a tanácsháza nagytermében. (Utóbb kitűnt: kevés volt a telefontulajdo­nos, sok a postás ...) Szilágyi Gábor, debreceni postaigazgató mindjárt a fórum elején elmondta: az új központ működése az ed­digi összes műszaki tapasz­talat birtokában megfelel a várakozásnak, fizikailag jobb a réginél, bár kisebb zavarok voltaik. A hibákat csúcsforga­lomban észlelték, s azokra élőre számítottak, hiszen az „új” négy város elbontott te­lefonközpontjának alkatré­szeiből állt össze, be kell járódinia. A postához eddig 21 hibajelzés érkezett — s maga a posta is tudja, hogy ennél több lehet, de konkrét bejelentés nincs több a bir­tokában. Különösen a hely­közi beszélgetés körülményei nehezebbek (a 06-on. távhí­vással tárcsázható más hely- ségék elérése), de ezzél is előre számoltak. Az igazgató elmondta, hogy ■a telefonálóik is nehezítik a központ munkáját. Sokan még mindig leteszik a kagy­lót. s szokásból várakoztat­ják a vonalat. Mások akkor kezdik az új telefonkönyv­ben a számot keresni, ami­kor a vonal már a fülükbe búg. A telefon könyvek hiá­nya is lassítja a telefonálást, valamint az, hogy a cégjel­zéses papírokon még a régi Isizámiök^ szerepéinek1. Ennek következménye a sok téves kapcsolás, hiszen Szolnokon 968 régi szám megváltozott. Bejelentette, hogy a telefon­könyv hibáira eddig hét jel­zést kaptak, rövid idő után hibajegyzéket állítanak össze és juttatnak el az előfizetők­höz. Tájékoztatója végén hangsúlyozta, a posta műsza­kiak szerint a vonal várako­zási ideje Szolnokon csúcs- forgalomban se több két perc­nél. Tizenegy bejelentés hang­zott el ai fórumén. Többen szóvá tették a téves kapcso­lásokat, a vonal türelemjáté-- kát — ki búig, visszabúg, szét­kapcsol — valamint azt, hogy a 06-os távhívó elné­mult. Megkérdezték azt is: kit terhel a téves kapcsolá­sok számlája majd, ha erről a hónapról kiküldik az érte­sítést. Csupán a Széchenyi lakó­telep pártalaips-zervezetének képviselője állt örömmel a fórum elé. A lakótelep száz új telefonvonálánafc örül­nek, náluk jól is működik a rendszer, s úgy érzik, a száz vonallal közelebb került a városrész a városhoz. Szilágyi Gábor postaigaz­gató a konkrét bejelentések­re írásban ígért választ — és gyors javítást. Elmondta azt is, a postának nem célja a rossz, téves kapcsolások dí­jának felszámításai, ezért a reklamációkat megértőén ke­zelik majd mindazoknál, akik konkrét bejelentéssel éltek a hibák miatt. A fórum után sajtótájékoz­tatón kérdeztük az illetéke­seket : hogyan vélökednek a központról, s milyen műsza­ki intézkedéssel akarják a hibákat megszüntetni? Meg­nyugtató választ kértünk a telefonszámlákról is — hi­szen májusban kapják meg az előfizetők azt a számlát, amelyen a március máso­dik felében életbe lépett új központ téves hívásait is fi­zethetik. A szakemberek elmond­ták : folyamatos műszakban harminc-negyven szerelő dol­gozik az új központ hibáinak elhárításán. Ha a telefontu­lajdonosok bejelentik pana­szaikat, gyorsan tudnak in­tézkedni. A számlák pedig nem az előfizetőt terhelik majd. Reméljük így lesz. Pilla­natnyilag az új központ nem örvendeztette meg a szolno­kiakat. Igaz, átmeneti meg­oldásnak jelentették be már­cius 15-én. Tényleg annak tűnik, bár az átmenet éve­ket jelenthet... — sj — 091 IssöH aoinhol isse íamffis-iol sí Jlolifoynod ejfinöri ygs ílsls Jaloyie*! £ íelfiíIfiV UTstavib sfolsii noáonlosg ÍT£V£fig £ noiinövl A lány barackvirágszirom hamvas- ságú arcában vakító mosoly villan. Alomszőke haja lágyan kígyózik le a derekáig. Alig-bikini takar valamicskét káprázatos formáiból. A csodanök fö­lényével néz rám a színes magazin lap­járól. Az újság a bevetetlen ágyon he­ver, szétnyitva. Az ágy mellett kis asz­tal, rajta ételmaradék, kenyérdarab. Szemben ruhásszekrény, ajtaja gondo­san becsukva. Az olajkályha fölé kife­szített madzagon egy pár férfizokni szárad. Nincs egyetlen fölösleges bútor sem, az ágyak, a szekrények, a mosdó, az asztal, a kályha pontosan kiszámí­tott helyet foglal el a szűkre szabott négyzetméterekből. Innen, ebből a la­kókocsiból indulnak munkába a sötét­ségből kibontakozó reggeleken a pályamunkások Vágányok felújítása a Szolnok—Szajol közötti vonalon Ádámku András 25 éve pályamunkás. Szabolcsban, Nyírlugason lakik, de sok­felé dolgozott már az or­szágban. Egyike azoknak a pályamunkásoknak, akik a Szolnok—Szajol közti vá­gányfelújítási munkákon dolgoznak. Egyike azoknak a pályamunkásöknak, akik hosszú éveken keresztül vál­lalják az embert próbáló munkát. A lakókocsi az otthon Még tíz-tizenöt évvel ez­előtt is sokkal nehezebb vob. Kevesebb volt a gép, sokkal többet emeltünk saját ma­gunk. Most a Platov fekte­tőgép bont fel egy 24 mé­teres sínszakaszt, a földtoló gép kitolja az ágyazatot, a zúzott követ, a földet. Sta­bil alapot készít az új sín­párnak, amit a Platov rak a helyére. Mi a gépek mun­káját segítjük, például rá­akasztjuk a sínre a szorító­kapcsokat, visszalapátoljuk a követ, helyére passzítjuk a sínt. Persze, emelni így is kell, A géphez oda kell vinni az anyagot. Laczkó Sándor épí­tésvezető azt mondja, hogy egy betongerenda, amit hat ember szokott emelni, 240 kilós. A sínek 24 méter hosszúak, métere 54 kilót nyom. — Gondoltam arra, hogy elmegyek máshová dolgoz­ni. De megszoktam már ezt a munkát, ezt a társaságot. Különben is nyugdíj előtt hová kóborogjon az ember? Ha elmentem volna, azért teszem, mert nehéz ez a munka. Ha esik, ha fúj, csi­nálni kell. Délben a munkások le­telepszenek a sínek mel­lett, ki betongerendákra, ki a fűbe. Előkerül a táska, és nekilátnak az ebédnek. Ádámku András legtöbbször szalonnát eszik kenyérrel meg vöröshagymával, ezt szereti a legjobban. Főtt ételhez este jut, amikor ha­zatérnek a szajoli vasútál­lomás mellett álló lakóko­csikba. Megmosdik a vas­úti kocsiból átalakított für­dőben, aztán vacsorázni megy. Az ebédlőt is vasúti kocsiban rendezték be. Van itt minden, asztal, szék, konyhaszekrény, mosogató, de csupasz és kopár, mint ez az asszony nélküli férfi­magány, nincs gondos kéz, amely odarakna egy hangu­latos térítőt, • egy kedves vi­rágot. A kétfogásos vacsorát a Szolnok étteremből hozzák, a munkások naponta 8 fo­rintot fizetnek érte. Van, aki megelégszik az adagjá­val, van, aki kolbásszal, konzervvel egészíti ki. Va­csora után sokan ottmarad­nak az ebédlőben, nézik a televíziót. Ádámku András ritkán ül le a készülék elé, inkább bemegy a lakókocsi­ba, beszélget társaival. Sok minden szóba jön ilyenkor: a munka, a család ... A család, amely csak hét­végeken kapja vissza az apát. Azt sajnálja a legjob­ban, hogy a gyerekekre olyan kevés ideje jutott. Sorolja, hogy merre dol­gozott már az országban. A Dunántúlon, Püspökladány, Budapest, Kisújszállás, Kál- Kápolna, Mátészalka kör­nyékén rakta a síneket a távolságot diadalmasan le­győző vonatoknak, ö nem utazik, még nyaralni sem szokott, szabadidejében a háztájiban dolgozik. Nagy Béla tizenkét éve dolgozik a vasútnál. Ko­rábban a hidászoknál volt, aztán elunta, pályamunkás lett. — Azt mondják, veszé­lyes szakma ez. A hidászok­kal is veszélyes munkahe­lyen dolgoztunk. Előfordul­nak balesetek, de szerintem, aki vigyáz magára, odafi­gyel, hogy mit csinál, azzal nem történik semmi baj. Nekem a tizenkét év alatt soha nem volt balesetem. Egyetlen egyszer kerültem csak kórházba, amikor hi­dász voltam, derékfájással. Nem csoda, hiszen sokszor derékig érő vízben álltunk, és hiába viseltem a védő­csizmát, elkapott a beteg­ség. De a szolnoki MÁV- kórházban meggyógyítottak. Miért ragaszkodom a vas­úthoz? Látja, például ezért is, hogy van kórházunk. Én ott olyan ellátást kaptam, hogy jobbat nem is kívánok magamnak. Aztán jól jön a szabadjegy is... Igaz, én mostanában nemigen uta­zom, mert építkezem. Száz­negyvenezer forint kamat­mentes kölcsönt kaptam a MÁV-tóil az építkezéshez. Egy héttel hamarabb A szolnoki—szajoli sza­kaszt jókedvvel dolgozta vé­gig. Hazajárhatott minden­nap Tiszaszőlősre, mert Ti- szabura és Bagamér kör­nyékéről naponta autóbusz- szal hozták a pályamunká­sokat dolgozni. — Amikor Záhonyban dol­goztunk, öt évvel ezelőtt, szinte büntetés volt nekem, hogy nem lehetek a csalá­dommal. öt gyerekem van, és milyen öröm az, amikor hazamenet elém szalad a kislányom ... Szóval, az a legrosszabb, ha az otthontól távol dolgozunk, és szállón vagy lakókocsiban élünk. Sok fiatal azért is hagyja itt ezt a munkát, mert nem tud mindennap hazamenni. A Laczkó Sándor vezette építésvezetőség általában kétszáz pályamunkást fog­lalkoztat. Az elmúlt évben száz- nyolcvan embert vettek föl, és százhatvanan mentek el máshová. Laczkó Sándor szerint nem mindegy, hogy milyen hang­nemben beszélnek a főnö­kök a munkásokkal. „Nem kell mindjárt a magas cén kezdeni — vallja. — Elő­ször szép szóval kell pró­bálkozni.” Vannak botrányok Panaszok persze, vannak, innen is, onnan is. Kevés a fizetés — mondják a mun­kások. — A huszonöt éve itt dolgozók 22 forint 50 fil­lér órabért kapnak. A Szol­nok—Szajol közötti vágány- felújítás kiemelt munkának számít, aki itt dolgozott, az órabéréhez minden ledolgo­zott óráért 5 forintot ka­pott. Kifogásolják a főnö­kök hangnemét is. Viszont az is igaz, hogy a szép szó sokszor nem használ, a ló­gósokat egyik brigádból a másikba rakják, hátha va­lahol móresre tanítják. A szállókon, lakókocsikban- is vannak botrányok, volt rá eset, hogy néhányan részeg­re itták magukat, és össze­verekedtek. A pályamunkások között — mint bármilyen más szakmában — sokféle em­ber van. A lógósok, a le­morzsolódók száma itt azért magasabb, mint másutt, mert keményebb a mun­ka. De a pályamunkások kö­zött is sokan vannak olya­nok, akik húsz-huszonöt éve építik az állomások között a civilizáció útját. Laczkó Sán­dor őket szereti a legjob­ban, azt mondja, reggel rá­állnák egy munkatempóra, s abban az ütemben dolgoz­nak végig. S hogy nem is rosszul, azt bizonyítja, hogy Szolnok—Szajol között a tervezettnél egy héttel ko­rábban, március 30-án át­adták a felújított pályasza­kaszt. Paulina Éva Fotó: Korényi Éva

Next

/
Thumbnails
Contents