Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-30 / 76. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁRCIUS 30. Életszínvonal 1984 III. flz érdekeltség és ösztönzés lehetőségei és korlátái Soha nem tapasztalt éles bírálatok érik napjainkban a keresetszabályozást, az anyagi ösztönzés gyakorlatát. A legtöbben azt kérik, követelik, hogy tegyék lehetővé a teljesítményekkel arányos keresetnövekedést. A bérekkel együtt jelenleg — hangzik az érvelés — korlátozzák Az érvelés világos, és van benne némi igazság. De a féligazság mindig megtévesztő. A nézetekben felfedezhető a bérek feltornászá- sára irányuló nem mai keletű tömegnyomás. Az új érvanyagot, a nyomás hevességét a körülmények látszólag igazolják, hitelesítik. Az átlagbérek az idén már második esztendeje néhány százalékponttal kisebb mértékben növekedhetnek, mint a fogyasztói árak. Mint ismeretes, az idén a fogyasztói árak 7—8 százalékkal, a keresetek — országos átlagban — 4,8—5 százalékkal növekedhetnek 1984-ben. A vállalatok többsége ennél kisebb, 2—3—4 százalékos átlagbéremeléseket irányozhat elő, mivel az országos átlag az úgynevezett bérpreferenciákat is tartalmazza. (A bérpreferenciát központilag osztják szét: kiemelt nép- gazdasági feladatok megoldására, illetve egyes szakmák átlagkeresetének felzárkóztatására fordítják.) Vagyis csökkenő reálbér-színvonal mellett kell növelni a teljesítményeket és fokozni a hatékonysági követelményeket. Ez nagyon nehéz feladat, de csak így érhető el a külső egyensúly kívánatos mérvű javulása. Könnyű persze ezzel szemben azt javasolni — az egyik vállalati bizalmi testület tanácskozásán volt is rá példa —, hogy az átlagkeresetek mondjuk ne 4, hanem 14 százalékkal növekedjenek 1984-ben. Csakhogy erre a szabályozók szerint nincs lehetőség. Az elosztási szigor pedig nem véletlen. Az egyensúlyi avítási követelmények miatt a fogyasztás nem bővülhet, a vállalati jövedelmek és a személyi jövedelmek alakulását el kell téríteni egymástól. A vállalatok többségének bérfejlesztési mértékét azonban — minden hiedelemmel ellentétben — nem központilag határozzák meg, hanem .teljesítményéhez kötik, döntően a jövedelmezőségi színvonal alakulásától teszik A létszámtartalékok mozgósítását szemléleti okok is gátolják, örülünk például a teljes foglalkoztatásnak, s mint szocialista vívmányt becsüljük, védjük is azt. De nem szabadna örülni a krónikus munkaerőhiánynak, a túlzott létszámstabilitásnak, annak, hogy teljes foglalkoztatásért magas árat kell fizetni, feláldozva a hatékony gazdálkodást. Jó lenne tuda; tosítani, hogy hazánkban nem jelent reális veszélyt a munkanélküliség, sokkal inkább a jelenlegi alacsony hatékonyságú foglalkoztatás fenntartása, hosszabb távú konzerválása. A racionális munkaerőgazdálkodás szerény jelei csak elvétve fedezhetők fel. A fő cél a vállalatoknál a biztonság, a konfliktusok elkerülése, a létszámnak — a feladatoktól független — stabilizálásra. A racionalizálás kezdeti lépéseit nem a hatékony gazdálkodás, a jövedelmezőség fokozásának tudatos igénye ösztönzi, hanem a helyenként mutatkozó létszámhia szorgalmat, az igyekezetei is. Ezért nem lehet a növekvő követelményeket teljesíteni, a bajokból kilábalni. Vagyis olyan bűvös körben mozgunk — érvelnek tovább a keresetszabályozás kritikusai —, amelyet csak hatásos anyagi ösztönzéssel lehet áttörni. függővé. A magas jövedelmezőségű vállalat magasabb bérfejlesztési lehetőséghez jut. Igaz a veszteséges is kaphat 1,2 százalékos minimális bérfejlesztést, s ezért a nagyon jövedelmező sem járhat igazán jól. A bérfejlesztés mértékét progresszív adózással erősen (jelenleg mintegy 5 százalékra) korlátozzák. A keresetszabályozás érdekeltté teszi a kollektívákat a létszámcsökkentésben is. Mindenütt vannak tartalékok, a munkaerőhiány és a belső munkanélküliség együtt még a dinamikusan fejlődő vállalatoknál is egymás mellett megtalálható. A munkahelyek többsége tehát a teljesítmények fokozásával tekintélyes létszámot takaríthatna meg. Ha ezt tervszerűen, előre átgondoltan eleve vállalják, akkor az így megtakarított bér 50—60 százalékát adómentesen bér- fejlesztésre felhasználhatják. Mégsem élnek ezzel a lehetőséggel, beérik inkább a természetes létszámlemorzsolódásból adódó bérmegtakarítás 30 százalékával. Nem elég erőteljes az ösztönzés, ezért maradnak a belső tartalékok kihasználatlanok — állíthatják a keresetszabályozás bírálói. Miért nem fizetik ki a megtakarított létszám bérének teljes egészét? Nem nehéz belátni, hogy ezzel a laza létszámgazdálkodást jutalmaznák, a rossz hatékonyságú vállalatokat behozhatatlan előnyökhöz juttatnák. Egyébként is olyan időket élünk, amikor a többletteljesítményekkel, a vállalati jövedelmekkel és megtakarításokkal nem növekedhet egyenes arányban sem a fejlesztési alap, sem a személyi jövedelem. Az első az egyensúly javítása. Valamikor jelszónak számított: csak azt oszthatjuk el. amit megtermelünk. Most a létrehozott új értékekből először a kiviteli többletet kell levonni és csak ezt követheti a belföldi felhasználás, az elosztás. ány utólagos kényszerítő hatása. Pedig a jelenleginél sokkal hatékonyabb munka és sokkal visszafogottabb munkaerő-kereslet mellett is jutna munka minden dolgozni akaró és dolgozni tudó magyar állampolgár számára. Az állam és a gazdálkodó egységek munkamegosztásában az utóbbiak feladata a munkaerő ésszerű hatékony foglalkoztatása. A központi intézkedések, az állami gazdaság- és szociálpolitikai hatókörébe tartoznak a humánus és társadalmi megfontolások. Olyan központi átképzési alapot létesítettek például, amelyből az átcsoportosításra kerülő dolgozók keresetét egészíthetik ki a korábbi átlagszintre a betanulás, átképzés átmeneti időszakában. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal illetékesei újból és újból azt teszik szóvá, hogy ezekre a központi juttatásokra, bérkiegészítésekre a vállalatok, a szövetkezetek nem tartanak igényt. Kísérleti bérezés A keresetszabályozás erősödő kritikájában bizonyára szerepet játszanak azok a felfokozott várakozások is, amelyek a tavalyi változásokat megelőzték. Az egy éve bevezetett bérszabályozás azonban kompromisszum eredménye, nagy kockázatokra nem vállalkozhatott, elosztó és ösztönző funkciókat egyaránt betölt. Kísérletképpen viszont már tavaly alkalmaztak az általánostól eltérő bérszabályozási módszereket az iparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban. A kísérletek keretében a vállalatok, a szövetkezetek nagyobb lehetőségeket kaptak, de velük szemben nagyobb követelményeket is támasztottak. Az első tapasztalatok kedvezőek. A pozitív eredmények nyomán az idén tovább bővült a kísérletekben részt vevő vállalatok, szövetkezetek köre, s újabb formákat és ösztönzési módszereket is kipróbálnak. Az anyagi ösztönzés fejlesztését nem lehet kizárólag fentről, a keresetszabályozástól várni. A teljesítményhez kötődő határozott differenciálás az irányítás és a vezetés minden szintjén, az üzemvezetőig, a művezetőig bezáróan feladat. A differenciáláshoz szükséges nagyobb mozgástér megteremtéséhez sem elegendő önmagában a bérszabályozás módosítása. A kedvezőbb bér- gazdálkodás lehetőségét, csakúgy mint a dinamikus gazdaságfejlesztés és életszínvonal-politika feltételét döntően a vállalati gazdálkodás általános javulása teremti meg: a termelés és szerkezetének korszerűsítése, a jó piaci és ármunka, a szervezettség, a fegyelem, az ésszerű és hatékony létszám- gazdálkodás. Kovács József Vége Bérfejlesztés és egyensúly Teljes foglalkoztatás Elméleti konferencia Szolnokon Tegnap délelőtt Szolnokon a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán elméleti konferenciát tartottak, amelyen a propagandistákon, aktivistákon kívül gazdasági vezetők és intézményigazgatók is részt vettek. A rendezvényt Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg. Gál Ferenc, a Központi Bizottság osztály- vezető helyettese, előadásában a közbiztonság és a közrend időszerű kérdéseivel foglalkozott. n 605-ÖS Szakmunkásképzőben Ünnepség és KISZ- fogadalomtétel A szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző intézet igazgatósága, KISZ-bi- zottsága, MSZBT-elnöksége és az MHSZ honvédelmi klubja szervezésében tegnap hazánk felszabadulásának közelgő évfordulója tiszteletére ünnepséget rendeztek. Az ünnepség keretében került sor az újonnan felvett KISZ-tagok fogadalomtételére. összesen kétszázhatvan elsőéves tanuló tett fogadalmat. II megyeszékhelyen Borsos Miklós kiállítása Borsos Miklós szobrász- művész alkotásaiból kiállítás nyílik ma délután 4 órakor Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ galériáján. A kiállításon — amelyet dr. Végvári Lajos egyetemi tanár nyit meg — Borsos Miklós grafikáit és kisplasztikáit láthatja a közönség április 24-ig. (ecskeméten Ifjúsági eszperantó találkozó A 16. Ifjúsági Eszperantó Találkozót április 6. és 8. között Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Házban rendezi meg a Magyar Eszperantó Szövetség Ifjúsági Bizottsága Bács-Kiskun megyei szervezetével együttműködve. Évek óta mindig más város ad otthont a seregszemlének, melynek elsődleges célja lehetőséget teremteni az ország mintegy háromezer fiatal eszperantistá- jának arra, hogy megismerkedjen a mozgalommal és a benne résztvevő többi fiatallal. Vas megye déli-délkeleti részén fekszik ia Hegyhát, változatos, dimbes- dombos hazai tájunk. A területen kilenc védett, régi pince, illetve tanyaépület áll műemléki védelem alatt, ugyanakkor csaknem száz épületet fenyeget a pusztulás. A népi műemlékek megmentésére nyári építőtábort szerveznek, hogy az utókor számára megőrizzék ezeket az értékes épületeket. Pedagóguskórusok hangversenye A koncert nyitányaként megyénk öt kórusának ajkán zendült el Kodály Jeligéje, mintegy ezzel üdvözölvén a találkozónak otthont adó, s nagy zeneköltőnk nevét nemrég felvett szolnoki ének-zenei általános iskolát. A megyei kórustalálkozót dr. Salamon Zoltánné, a Pedagógus Szakszervezet központi vezetőségének osztályvezetője nyitotta meg. A pedagóguskórusok tagjainak foglalkozásbeli ösz- szetétele változó képet mutat, s legtöbbjükben ma már a tagoknak csupán mintegy fele nevelő. S hogy e kórusok — a fenntartó szervek különbözősége ellenére is — miért tartoznak a pedagóguskórusok nagy családjába? Karvezetőjük mindenütt pedagógus, a tagság jelentős hányada is, és élvezik a Pedagógus Szakszervezet erkölcsi és lehetőség szerinti anyagi támogatását. A kórusok műsor-összeállítására általában jellemző volt, hogy önnön képességükhöz mért műveket választottak, s kiérlelt, színpadképes produkciókkal léptek dobogóra. A háromtagú zsűri Révész László Lisztdíjas karnagy elnökletével a koncertet követő értékelő megbeszélésen elismeréssel nyilatkozott a kórusok kitartó munkájáról, s egyben vázolta a továbblépést elősegítő feladatokat. A pre- cízség és az elmélet segédeszköze, ne gúzsbakötője legyen a zenélésnek. Hatni Haydn: Immár visszajáró —- s visszavárt — kedves vendége a Szolnoki szimfonikus zenekarnak Wilfried Koch NSZK-beli karmester, ki hétfőn este Haydn Évszakok című oratóriumát vezényelte nagy sikerrel a Filhar- Imónia bérleti hangversenyén. Az előadóapparátus: a Szolnoki szimfonikus zenekar (vezető Báli József), a debreceni [Kodály kórus (karigazgató Erdei Péter) és a kitűnő szólisták (Andor Éva. szoprán, Marczis Demeter basszus, Fülöp Attila tenor) produkciója a szép élményre vágyó zenekedvelőket az elégedettség érzésével tölthette eL A korrekt zenei megoldásokon túlnövő, valóban zenei fogantatású előadás a zenében való felüdülés és gyönyörködés örömét adta. Közismert tény, hogy milyen fontos — mindenekelőtt a zenekarok számára — a vendégkarmesterek meghívása : a megszokottól eltérő vezető egyéniség új elképzelése, a művekhez való közelítés más módja szerencsés esetben felfrissítheti a zenélés vérkeringését, Most is ez történt. Koch precizitása, erős kezű. agilis, szuggesztív vezénylési stílusú és egyéni koncepciója összeszedett, lendületes játékra, nagy vivőerejű intenzív hangzásra sarkallta a muzsikusokat, s egy pillanatnyi időt sem engedett a „lazításra”, a koncentráció csökkentésére. (Más kérdés;' hogy a zenélés biztonsága nem mindig párosult tökéletes technikai megvalósítással.) Az is óriási húzóerő a zenekar számára, hogy egy magasabban kvalifikált — megkockáztatom: világszínvonalon éneklő — együttes, a debreceni Kodály kórus magasabb mércéjével kellett összemérnie magát. A koncert számos szép pillanata igazolta, hogy vannak még rejtett tartalékok a zenekarban, s hogy a jövőben is bátran vállalkozhatnak hasonló nagyságrendű feladatra. A játékosok hangszeres készsége, fegyelme és egymásra figyelése jó összjáté- kot hozott. A megbízható fúvósgárdától szép szólókat is hallhattunk, a mélyvonósok most is remekül meg- állták helyüket. A hegedűkar pedig, mint mindig, sok- arcúságával tűnt ki: a fémes-szálkás hangzástól a kell tudni a közönségre, hiszen csak így lehet megtartani az embereket az éneklés és a zene szeretetében. Ugyanakkor öröm a szinttartás is, hiszen manapság a kórusoknak még az életben maradása (utánpótlásgond!) is megnyugtató. Az országos minősítéssel egybekötött találkozón három kórusunk kérte minősítését. A szolnoki Bartók Béla kamarakórus Vájná Katalin vezényletével kitűnő technikával énekelte igényes és impozáns műsorát. A martfűi művelődési központ női kara jó formában lépett dobogóra Bozorádi János vezényletével. Lendületes népdalszvit előadása fejlődésről tanúskodott. A tiszafüredi pedagógus női kart felszabadultan dirigálta Erőss Lászlóné. Muzikális előadásuk „jutalmaként” ezüst diplomáról arany fokozatra minősültek. A törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus Bischof László vezényletével megvédte korábbi arany fokozatú minősítését. Szép hangzással, jó tempóválasztással hívták fel magukra a figyelmet. A hangversenykórus minősítésű szolnoki Kodály kórus zárta Buday Péter és Rigó Éva vezényletével a kórus- találkozót. Az ország egyik legszámottevőbb kórusa — így a zsűri. S ha valaki Magyarországon nem hiszi, hogy fejlődhet egy kórus, jöjjön el Szolnokra, és hallgassa meg a Kodály kórust. Évszakok megnyerőén puhán keresztül a vivőerős telt hangzásig mindenfélét produkált. (A szólam homogenitása főként fortéban szenved csorbát: hangminőség és hángerő tekintetében nagy különbségek vannak szólamon belül.) Szívesen emlékszünk a Tél tétel zenekari bevezetőjére, a Fonódal igényes és érzékeny kíséretére és a Finale ragyogó színeire. A zenekar hangzása általában közelített az ideális — a partitúra megkívánta — áttetsző hangzásképhez, és elkerülték a tömör hangmasszák létrehozásának csábító lehetőségét. Ennek megteremtésében a karmesternek nyilvánvalóan döntő szerepe volt. (Koch irányításával a játékosok pontosan tudták, mit hogyan kell játszani, s ez a tudat mint mindig, ezúttal is nagyon kedvezően hatott interpretációjuk színvonalára.) Így a vonós karon köny- nyen átjöttek a szólisztikus fúvós hangszerek, a kórus nem degradálta egyszerű kísérővé a zenekart, hanem a kórusszövet mögött világosan hallhatóak voltak a hangszeres szólamok is. Az énekkar — a művészi felkészültségen túl — lelkesedésével is kitűnt. A kórus nemcsak beszélt az érzelmekről, hanem azokat meg is élte, így nem hiányzott a szenvedély izzása. vagy éppen a zene és a hangulat megkívánta nyugalom. A kórus utóbbi évekhez kapcsolódó produkcióinak legérzékenyebb pontja, a szoprán szólam, most biztosan győzte a vokáltechnikailag is roppant igényes partitúra nehézségeit. Az interpretáció karmesteri erényeiről szólva meg kell említeni Koch szilárd előadói koncepciójuk s ennek egyik fő tartópillérét, formai építkezésének meggyőző erejét . Jól választotta meg a mű karaktereit (a Tavasz kórust ilyen egyéni- tett és gyönyörű előadásban még nem hallottuk) és ökonomikus, de minden zenekari „eseményre” figyelő vezényletével szép sikerre vitte az oratóriumot. Ez az előadás a mű nagyságát megidéző professzionista előadás volt. A Finálét a nagy siker hatására megismételték. Labáth Valéria
