Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
1984. MÁRCIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Legyen a házigazdái A szolnoki Szigligeti Színházban tegnap este mutatták be Hu bay Miklós—Ránki György—Vas István: Egy szerelem három éjszakája című musicaljét. A darabot Éry- Kovács András rendezésében láthatta a közönség. A főbb szerepeket Kristóf Tibor, Tóth József, Téli Márta, Jeney István és Bajcsay Mária alakítja. Felvételünkön az előadás egyik mozgalmas jelenete fotó: — dg — II Ludas Matyitől a televízióig Kecskeméti Gábor sikere a Ki miben tudós ? vetélkedőn Az ifjúi gimnazista matematikusok versenye után mejgkezdődik a televízióban a Ki miben tudós? történelem vetélkedő döntő sorozata. Ma délután, fél ötkor az első elődöntő versenyzői között láthatjuk Kecskeméti Gábort, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium negyedikes diákját is. Érdemes lesz azonban bekapcsolni a tévét már délelőtt 11 óra 35 perckor, amikor a házi feladatul kiapott kérdésékre válaszol-i nak a versenyzők. Kecskeméti Gábor Verseghy Ferenc életét, munkásságát mutatja be a nézőknek. A vetélkedő tavaly az iskolai versenyekkel kezdődött, majd a megyei döntőkön a legsikeresebben szereplő hatvan gimnazista jutott be az országos első fordulóba. A második selejtezőn már csak tizenhatan mérhették össze tudásukat, s a verseny első nyolc helyezettje a ma kezdődő elődöntőn küzd a továbbjutásért. A tét: a vetélkedő első négy helyezettje történelemből felvételi vizsga nélkül folytathatja tanulmányait az egyetemen. Az már biztos, hogy Kecskeméti Gábor magyarból nem fog felvételizni, tavaly ugyanis az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen a harmadik helyen végzett. S ma az is eldől, hogy történelemből is „zöld utat” kap-e az egyetemre. Akárhogy szerepel a versenyen, már az is sikernek számít, hogy az országi több tízezer gimnazistája közül eddig a legjobb nyolc között tartják számon. Iskolatársai, tanárai, s akik csak egy kicsit is ismerik, bíznak abban, hogy a továbbjutók köalött végezi Felkészültsége, sziorgalma eddigi eredményei erre engednek következtetni. A közvélemény furcsa ellentmondása, hogy általában a zenei, képzőművészeti, s legfeljebb még a matematika vagy a verselgető tehetségeket tekinti csak csodagyereknek. Ilyen formán Kecskeméti Gábort nem illetné e jelzővel, holott nem mindennapi eredményeket produkál elsősorban irodalomból, nyelvtanból, történelemből. Tehetségét a kudarcélményekkel teli óvodásévek után a szolnoki Költői úti Általános Iskolában fedezték fel, a ma is szeretettel emlegetett Forgó tanító néni, Barabás tanító néni, majd később irodalomtanára Molnárné Büttner Mária, s a történelmet tanító Solti Károlyné. Kecskeméti Gábor aktív tagja volt az iskola több alkalommal is díjnyertes irodalmi £zínpadánaki,l Imegyei vetél“ kedők ugyancsak első díjas csapatának, országos versenyen elnyerte a legjobbaknak járó Kazinczy-jel vényt. Nyolcadikos korában mutatkozott be először író és rendezőként — igen nagy sikerrel — a Ludas Matyit dolgozta át a XX. századnak megfelelő stílusban, mondanivalóval. A kisiskolás szárnypróbálgatások után igazi közéleti gyakorlóteret is kapott a Ver- eeghy Gimnáziumban. Éveken keresztül a Diáktoll munkatársa, majd újító szerkesztője volt. Láthattuk a megyei, s országos diáknapokon mint vers- és prózamondót, vagy mint az irodalmi színpad szerepüőjét. Természetesen aranyéremmel jutalmazott produkciókban. Tavaly az Édes anyanyelvűnk versenyen az országos döntőben elnyerte a fődíjat. S sorolhatnánk hosszasan tovább egyéni, illetve csoportban elért eredményeit. S tanárait, Bálint Juditot, Papp Alicet, Tárnái Tibornét vagy Kaposvári Gyula nyugalmazott múzeumigazgatót, aki Verseghy munkásságának feldolgozásában segítette, s akiket véletlenül sem hagyna ki sikereinek említésekor. Csodagyerek, sikerember? Nemigen fejezi ki a lényeget egyik jelző sem. Akik talán most kicsit irigykedve nézik eredményeit, nem valószínű, hogy tudják, mennyi munka, kitartás, szorgalom is kellett az adottságok mellé ahhoz, hogy immár tizenkét esztendeje mindig színjéles bizonyítványt vigyen haza. Kecskeméti Gábor kicsit más, mint a többi hasonló korú fiatal. Talán felnőttebb, talán céltudatosabb, állhata- tosabb, vagy csak egyszerűen a tudományok iránti érdeklődése, olvasottsága, tájékozottsága miatt tűnik másnak. Lehet, hogy a mai tévészereplés nem igazolja majd ezeket a megállapításokat. A nézők mindenesetre kalkulálják be, hogy a stúdióban a verseny felvételekor 50 fok meleg vagy inkább trópusi hőség volt, 6 az izgalom, a lámpalázi is: befolyásolta a feleleteket. Kecskeméti Gábor azonban nem lesz elnéző szereplését illetően, kritikus szemmel nézi majd az adást osztálytársai, barátai körében. S hogyan tovább? A vetélkedőtől függetlenül az ÉLTE magyar-történelem szakára jelentkezik, s majd ott eldőli hogy a sokfajta elképzelése közül melyiket választja. Jelenleg ugyanis mégnem tud dönteni, vonzzák a tudományok, a film, a színház, a tévé, a rendezés, s az írás is. Majd mindegyikben túl van már az első sikeres kísérleteken, s bizonyára eredményes lesz majd a folytatás is. Tál Gizella Egy kísérlet, megannyi kezdeményezés Lehetőség a megújhodásra ülhetnék a parton napestig, s csalogathatnám akár libamájjal; a hal csak a kukacra harap. Eltűnődhetnék ízlésén, gusztusán, de cáfolni nem tudnám a tényt; halat fogni nem lehet az én kedvenc eledelemmel, azt kell adni neki, amit ő szeret. A sokféle helyzetben idézhető példázatot jómagam egy népművelőtől hallottam először. Azt hiszem nem nehéz kitalálni, hogy beszélgetőtársam mit is akart érzékeltetni a hal és a kukac „klasszikus” esetével. Nevezetesen azt, hogy a közönség is csak az ízlése, gusztusa, igénye szerinti programokra „harap”, azokat látogatja szívesen. Egyértelmű tehát a következtetés; azt kínáljuk neki, amit szeret. S, hogy mit szeret? Nos, ezen már sok népművelő törte, s töri a fejét napjainkban is. A szakmájukat kedvvel, hivatástudattal művelő szakemberek azonban többnyire nem az íróasztaluk mellett keresik a választ a kérdésre, ami persze így nagyon is leegyszerűsített. Hiszen mire megfogalmazódott, már jó néhányra választ kellett adniuk. Legelsősorban arra, hogy mi az oka annak, hogy művelődési házaink alig-alig tudják betölteni hivatásukat, látogatottságuk alacsony, működésük hatásfoka elszomorítóan kicsi. S, ha ez így igaz, hogyan lehetne megújítani tevékenységüket? A „Legyen a házigazda!” elnevezésű kísérlet ehhez kínál megoldást. Lényege röviden az, hogy az intézmények programját maguk a lakosok, a látogatók formálják, „ötletgazdák”, s egyszersmind „házigazdák” is. Közreműködnek az általuk „kitalált” rendezvények előkészítésében, lebonyolításában, tehát „gazdaként” veszik birtokukba a művelődési házat. Mindez túlmutat azonban a valós igények kielégítésének szándékán, a művelődési otthoni tevékenység megújításának ez a módja a kulturális — s ezen keresztül — a társadalmi demokrácia fejlődését is elősegítheti. A kísérlet eddigi tapasztalatairól a napokban Püspökladányban tanácskoztak a részt vevő négy megye, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat- már, Heves és Szolnok népművelői, valamint a Békés, Veszprém és Nógrád megyéből meghívott szakemberek. A tanácskozást azért rendezték Püspökladányban, mert a kísérlet Hajdú-Bihar megyei kezdeményezésre indult, s talán ez a nagyközség érte el ezidáig a legjobb eredményeket. A „Legyen a házigazda!” akció a lakossági kezdeményezések sorát indította el, szocialista brigádok, különböző egyesületek, iskolai közösségek — és még sorolhatnánk — jelentkeztek ötleteikkel. Ennek köszönhetően a művelődési központ látogatóinak száma 160 százalékkal emelkedett, éves bevétele 300 ezerről 800—900 ezer forintra nőtt. S éppen a művelődési központ körül kialakult széles társadalmi bázis vezetett el ahhoz, hogy egy esztendeje közművelődési egyesület alakult Püspökladányban, előre vetítve kicsit a jövő művelődési házának — egyik lehetséges — modelljét is. A kísérletben részt vevő többi intézmény sem dolgozott eredménytelenül. Mindenhol a látogatók számának emelkedéséről, a bevételek növekedéséről, de legalábbis arról adhattak számot, hogy a lakosság által rendezett programok soha sem voltak ráfizetésesek. Több helyen új kiscsoportok, művelődő közösségek alakultak, ezek száma — 1980. és ’84 között — 50 és 100 közé tehető. Sokak félelmét cáfolva nem a „haknik” sokasodtak meg, sőt a művelődés tartalmi oldala került előtérbe. A programok többnyire igényesebbek, komplexebbek voltak a korábbiaknál. Űj rétegek jelentkeztek a művelődési házakban, megmozdult a népművelők körében már szinte „elsiratott” középkorosztály, igaz ugyan, hogy elsősorban közülük is az alkalmazottak és az értelmiségiek vállaltak feladatokat. S alighanem az eredmények első sorába tartozik az is, hogy a kísérleti helyeken aktívabbá váltak a társadalmi vezetőségek. Ezek az általános tapasztalatok Szolnok megyéről is elmondhatók. A kísérletbe 1981-ben kapcsolódott be megyénk 15 művelődési háza, jól reprezentálva a különböző intézménytípusokat. A vállalkozás dokumentációiból az derül ki, hogy ezidáig elsősorban a hagyományos tevékenységi formákat, műsorok, kiállítások megrendezését, újabb kiscsoportok alakítását kezdeményezték a települések lakói. Persze az ellenkezőjére is akadt példa, Üjszászon gyermekképzőművészeti tábor létrehozására jelentkeztek vállalkozók. A kísérlet lényegét sajátosan adaptálta — korábbi hasonló törekvéseinek tapasztalatait is felhasználva — a jászberényi és a jászladányi intézmény. A „Legyen a házigazda!” akció e helyeken hozta a legkevesebb újat, jórészt csak visszaigazolta a korábbi elgondolások, tevékenységi formák helyességét. Jászla- dányban már évek óta hagyománya van — a kísérleti programba is illeszkedő — szocialista brigádok közművelődési napjainak, Jászberényben pedig a kertbarát körök szerveződnek hasonló módon. A 15 művelődési ház — napjainkra három település „lemorzsolódott”, négy pedig újként bekapcsolódott — vezetői egyértelműen megfogalmazták, hogy a szélesebb társadalmi alapokon nyugvó népművelői munka hatékonyabb és eredményesebb, anyagilag is, s ez sem utolsó szempont. A kísérlet résztvevőiben az is tudatosult, hogy nemcsak fontos, hanem haszinos is számukra a lakosság helyi rétegződésének, kulturális szükségleteinek alapos ismerete. (Jászfény- szarun például a kísérlet időszakában tárta és dolgozta fel a művelődési ház társadalmi vezetősége a lakosság érdeklődés-csoportjait). II „Legyen a házigazda!” kísérleti programjait jelentős összegekkel támogatta az Országos Közművelődési Tanács. Számunkra öröm, hogy a népművelők jutalmazására szánt összegből a kísérletben részt vevő megyei intézményvezetők mindegyike részesült a püspökladányi tanácskozáson. A kísérleti szakasz idén, az év végén befejeződik, a szakemberek ekkor határozzák majd meg a további feladatokat. Any- nyi azonban máris bizonyos, hogy a „Legyen a házigazda!” elnevezésű közművelődési kísérletsorozat ezidáig jórészt beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Egyik lehetséges és az adott körülmények között is jól járható útja lehet a művelődési otthoni tevékenység megújításának. Azt ugyanis, hogy erre szükség van, senki sem vitatja. T. E. Ovinézőben Ilyennek látom a fát télen, tavasszal, nyáron és ősszel — lerajzolják valamennyien Van, ugye, tizenkét hónap, az annyi, mint... Fotó: Korényi Éva Nyílt napot tartottak tegnap a megyeszékhely Zagyva-parti óvodájában, a nagy- csoportosok környezetismereti foglalkozásán. Az évszakok, a hónapok jellemzőiről beszélgettek, e témához kapcsolódó feladatokat kaptak a gyerekek. Erzsiké óvónéni, Orgoványi Dezsőné ismerteti a feladatot »
