Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-25 / 72. szám

1984. MÁRCIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Falu a fiatalokért, fiatalok a faluért Menni vagy maradni? Szeretik az itteni fiatalok' Cibakházát? Mit tesznek azért, hogy a falu igazi ott­honuk legyen? Ráckevi Lajosné vb-titkár- nak szomorú tapasztalatai vannak: — Nem kötődnek a fiata­lok a faluhoz. Aki innen el­megy, nem jön vissza. Aki meg idejön, nem törődik a faluval. Megkap mindent, lakást, jó fizetést, hétvégén pedig beül a kocsijába, és máshová megy. A kötődés szokszor terhesebb, mint az a kényelmes álláspont, hQgy „engem semmi sem érdekel”. Az is igaz viszont, hogy az idegent nehezen fogadják be az itteniek. „Csináljatok már valamit’' — Szerintem többet köve­telhetnénk. a fiataloktól — mondja Gaál József a téesz pártbizottságának titkára. — Jobban be kellene vonni őket a kulturális, politikai rendezvényekbe. A községi KISZ-bizottságnak és a nép- írontbizottságnak kellene jobban megmozgatni őket. A vállalatok, munkahelyek fia­taljai elszigeteltek, nincs kapcsolatuk egymással. Igaz, hogy amióta Györgyike (Bő- di Gergelynél a községi, KlSZ-toizorttság titkára, a fiatalok sokkal aktívabbak. Akik előtte töltötték be ezt a tisztséget, csak névleg vol­tak KISZ-titkárok, nem is volt KISZ-élet. Ügy kellett noszogatni őket: „Csinálja­tok már valamit, legalább egy bizottsági ülést”. Bődi Gergelyné határozott, bizakodó fiatal nő. Nemcsak a községi KISZ-élet irányí­tását bízták rá. Amikor az ifjúsági klub vezető nélkül maradt, ezt a tisztséget is elvállalta, persze, ideiglene­sen. Az ifjúsági klubot a helyi fiatalság magja, a minde­nütt ottlévők, mindenben részt vevők alakították. Korábban a művelődési házban jártak össze, aztán elunták az otthontalanságot. — A könyvtár alatt volt egy romos pincehelyiség — meséli Fekete Józsefné, te­rületi KISZ-titkár. — Há­rom évig dolgoztunk az át­alakításán. Hétvégeken mun­kát vállaltunk, volt úgy, hogy paprikát szedtünk a téeszben, és közben havas eső esett. A sok saját munka ellenére a végén elfogyott a pénzünk, a -községi tanács segített rajtunk. Amióta megvan a klub, van olyan hely a faluban, ahol a fiata­lok kuturáltan szórakozhat­nak. — Cibakházán sokféle fia­tal lakik. — mondja Bődi Gergelyné. — Rá kell jönni, hogy mi érdekli őket. Van például köztük, aki azért jár a kocsmába, mert ott sak­kozhat. Tehát a klubban kell ugyanezt biztosítani neki, hogy idejöjjön. Akadt olyan fiatal is, akit meghívtunk egy kirándulásra, eljött, jól érezte magát, és máskor is benézett a klubba. Persze, vannak olyanok is, akiket semmi sem érdekel, mások meg csak akkor érzik jól magukat, ha a füstös kocs­mában ülnek órák hosszat. Szerintem itt minden fiatal megtalálja a magának való társaságot. Kapcsolatokat építenek Az ifjúsági klub és a KISZ-tagság „magja” ugyan­azokból az emberekből áll. Kevesen vannak akikre mindig lehet számítani. Ök vállalják a terhek nagyobb részét. — Néha azt mondom ma­gamban én is, hogy nem csi­nálom tovább — vallja Mol­nár Csaba. — Aztán látom, hogy a többiek erőn felül is vállalnak, s akkor azt gon­dolom: „Épp én szálljak ki”? A fiatalok nem . akarnak elszigetelten dolgozni,, kap­csolatokra vágynak, kapcso­latokat építenek. A forradal­mi ifjúsági napok helyi ren­dezvényein — például a Fut a falu futóversenyen, a sportdélutánon — szinte ott van az egész falu, öreg és fiatal, kicsi és nagy. Tavaly május elsején nem akarták megszervezni a hagyományos sportdélutánt, de annyian érdeklődtek. hogy lesz-e hogy mégis megrendeztük. Jó a kapcsolatunk a nyug­díjasklubbal is. Tavaly kö­zösen kirándultak Pozsony­ba, húsvétkor a fiúk a ha­gyományokhoz híven meglo­csolták a nyugdíjasklub asz- szonyáit. — Sok kritika éri a KISZ- alapszervezeteket és az ifjú­sági klubot — mondja őszin­tén Bődi Gergelyné. — Ál­talában azok bírálnak, akik soha semmilyen programra nem jönnek el. Én jónak tar­tom a KISZ-munkát és a fiatalok kapcsolatát a falu­val. Sokan érdeklődnek a programjaink iránt, amelye­ket gyakran úgy szervezünk, hogy bárki eljöhet, mert ha csak a klubtagságra vagy a KISZ-tagságra építünk, ke­vés érdeklődő lenne például egy előadáson. A község ve­zetése is elismer bennünket, jutalmakkal, kitüntetések­kel értékelik munkánkat, anyagilag is támogatnak. Önállóságot kapunk, tőlük, sőt, néha már egy'kicsit so­kat is.. . Az igaz, többször eljöhetnének, ha meghívót kapnak tőlünk a rendezvé­nyeinkre. Ha a falunak társadalmi munkára van szüksége, szá­míthat a fiatalokra. — Fát ültetünk, segítet­tünk az óvodát építeni, taka­rítunk. Előfordul, hogy váratlanul betoppan valaki a klubba: „Gyerekek, hoztak két kocsi salakot az iskolád be, gyertek, szórjuk szét”. A klubban — amely már többször megkapta a megyei tanács elismerését: „Kiváló klub” lett — jó közösség alakult ki. A tavalyi farsan­gi bulin is sakkoztak, kár­tyáztak 11 óráig. A zene csak ezután szólalt meg. — Ha egy társaság órák­ig meg tud lenni zene nél­kül, ha ennyire kíváncsiak egymásra, az jó közösség — mondja a községi KISZ-tit- kár. Aki otthon érzi magát Lengyel Ildikó öt éve dol­gozik az 1. számú óvodában. — Először Tiszafödváron helyezkedtem el, de vissza­vágytam ide, a szüleim is itt laknak. Szeretek a faluban élni, itt dolgozni, hiszen az óvodában jó a kollektíva. Sokat segítünk egymásnak a munkában. Az idősebb óvó­nőknek több a tapasztala­tuk, a fiataloknak frisseb­bek az ismereteik. — Ebben az óvodába járt gyerekkorában. Milyen ér­zés volt óvónőként vissza­jönni? — Furcsa, hogy a hajdani óvónénik egyenrangú tár­sa lettem. Jó érzés.. . büsz­ke is vagyok rá... A vezető­nő mondta, hogy tegezzem, de nem jön a számra. A tisztelet miatt lehet ez... Ildikó menyasszony. A vő­legénye Pesten tanul, üzem­mérnök lesz. Az iskola be­fejezése után visszajön Ci­bakházára, s itt fognak lak­ni akkor is, ha a fiúknak el kell járni máshová dolgozni. — Én itt nőttem fel — ma­gyarázza Ildikó a kötődést. — És most is jól érzem ma­gam. Munka után is találok elfoglaltságot. Aerobicra meg zenés programokra járok. Legjobban a művész-közön­ség találkozókat szeretem'... Cibakháza átlagos község, átlagos adottságokkal. Az ott lakók, s a fiatalok is, kü­lönbözőek, különböző igé­nyekkel, tervekkel. Akad­nak közöttük olyanok, akik, bár itt születtek, nem ér­zik, hogy idehúzna a szí­vük. De vannak szép szám­mal, akik itt találták meg a számításukat, azt mondják, jól érzik magukat. El kell hinni ezt nekik, és munká­jukat segíteni, nemcsak pénzzel, hanem érdeklődés­sel, bizalommal is. Paulina Éva Vége A váci Kötöttárugyár jászapáti üzemének szabászműhelyében havonta 40 tonna kelmét dol­goznak fel. Az előrajzolás igen szakszerű munkát igényel, ugyanis ez alapján történik a sza­bás. Képünkön Bagi Jánosné különböző fazonú termékek szabásmintáját rajzolja elő Heti két órával kevesebb, de munkában és bérben több Az ötnapos munkahét bevezetése után, heti 42 órá­ban nőtt a teljesítmény — voltak tehát taralékaink. És vannak még most is, amikor további két órával keveseb­bet, hetenként negyvenet töltenek a dolgozók a mun­kahelyükön. A Minisztertanács határozatának értelmé­ben január elsejétől megyénkben is fokozatosan mind több vállalat, üzem s Intézmény tér át az új munka­rendre, amit természetesen úgy kell megoldaniuk, hogy a gazdasági, pénzügyi helyzetük nem romolhat, illetve a dolgozók fizetése nem csökkenhet. A megyei tanács ipari osz­tályának felügyelete alá tar­tozó hét helyiipari üzem kö­zül januártól a Szolnoki Nyomda Vállalat dolgozik 40 órás munkarendben. Az át­térés itt is önerőből, azaz központi támogatás nélkül történik. A rövidített mun­kahét bevezetését még ta­valy ősszel végzett, alapos előkészület, a föltételék vizs­gálata, valamint programter­vezet készítése előzte meg. A tervezetet az üzemi demok­rácia különböző fórumain, munkahelyi megbeszéléseken ismertették illetve vitatták meg, majd az észrevételeket és a javaslatokat hasznosít­va állították össze a végle­ges intézkedési programot. Az áttérés a nyomdában 160 dolgozót érint, kieső munkaidőalap csaknem 6200 óra. Pótlásuk elsősorban a munka hatékonyabb szerve­zésével, jobb fegyelemmel s figyelemmel, valamint a munkafolyamatok szigorúbb ellenőrzésével érhető el. Az általában legnagyobb tarta­lékot jelentő vállalati szerve­zés gyengébb pontjai fölszá­molandó átcsoportosításokat hajtanak végre. A munkakö­zi szünetek változatlanok maradnak, mivel a napi munkaidő korábbi befejezé­sével tértek át a 40 órásra. Ezenkívül következetesebben végzik a tervszerű megelőző karbantartást. Természetesen nemcsak az emberi tényező lehet a szor­zás és osztás alapja. A mű­szaki fejlesztésre, a techno­lógiai folyamatok beható elemzésére, illetve a fölösle­ges szakaszok (például az anyag és alkatrészek szük­ségtelen „vándoroltatása”, a bürokrácia) kiiktatására, az emberi kéz munkáját helyet­tesítő gépesítésre is koncent­rálnak. A rövidített munkahetet a nyomda dolgozói kedvezően fogadták, s várhatóan nem lesz ez másképpen annál a három vállalatnál sem, ahol 1984 első felében tervezik a munkaidő-csökkentést. E 612 dolgozón kívül fnég 722-t érint a 40 órás munkarend abban a három üzemben, amely az év második felé­ben tér át. A heti két óra rövidítés a .szövetkezeti iparban sem akadályozhatja a gazdálkodó egységek feldatainak ellátá­sát, a lakossági szolgáltatás minél teljesebb kielégítését és a dolgozók bére ebben a szektorban sem lehet keve­sebb. Az új munkarend ab­ban a tíz ipari szövetkezet­ben is magasabb teljesít­ményt követel a munkások­Tudományos-technikai űttöröszemle Megyei döntő Szolnokon a Kassai úti iskolában \ vendéglátó Tisza Antal örőcsapat kedves műsora jzöntötte tegnap délelőtt >1 nők on a tudományos- hnikai úttörőszemle szak- gyi versenyeire érkezett lulókat, akik között voltak 1 társadalomkutatók és mészetkutatók, mások mű­id ismereteiket és gyakor- i ügyességüket, orosz illet- matemiajtikai tudásukat ték próbára. f „társadalom- és a termé- ■tkutatók” írásban és sző­ri adtak számot irodalmi, ténelmi és zenei, illetve iikai. biológiai és kémiai íereteikről, a „tectíniku- a feladatlapok, kitöltése in a politechnikai műhely- i bizonyították rátermett- ;üket, a kis matematikusok számtani és mértani felada­tokat oldottak meg, az idegen íiyelvből versenyzők pedig arról adtak számot, miként tudnak élni szókincsükkel. Az izgalmas verseny után a leg­jobb csapatokat és egyéni versenyzőket arany, ezüst és bronz oklevéllel jutalmazták. Az első helyezettek pedig jo­got nyertek a szemle orszá­gos szaktárgyi döntőin részt venni. Hogy Szolnok megye színe­it az áprilisban és júniusban Csillebércen, illetve Szegeden megtartandó országos erő­próbákon kik képviselik, ar­ról keddi lapunkban számo­lunk be olvasóinknak. A tel­jesítmények értékelése lap­zártakor még tartott. A Kecskeméti Konzervgyár tiszakürti telepének tmk-műhelye egy használt marógépet ka­pott, amely felújítás után jelentősen segíti, könnyíti az itt dolgozók munkáját tói, ahol szintén január 1-től termelnek heti 40 órában. A szövetkezeti üzemekben is vannak még tartalékok. Az átállás föltételeinek meg­teremtése más vállalatokhoz hasonlóan itt is főként a munka- és üzemszervezés javításával biztosítható. Pél­dául a karcagi Kátisz-nál a transzformátorgyártásban, ezen belül a CO-védőgázas hegesztőgépek készítésénél korszerű gyártósort állítanak be, ennek révén a termékek elkészültének átfutási ideje két órával csökken. A kisúj­szállási Vas-, Fa- és Építő­ipari Szövetkezetben pedig a művezetők még a munka megkezdése előtt tartják meg az eligazítást. A kisúj­szállásiak is csökkentik az egész- és a törtnapi távollé­teket, a kilépéseket, a sza­badságolásokat szigorúbban bírálják el. Faipari termé­keik alapanyagának készle­teit növelik, biztosítván a természetes szárítást, vala­mint úgy változtatják a ter­mékszerkezetet, hogy minél kevesebb szárítást igénylő anyagokat használnak föl a gyártás során. A szövetke­zetben arra is törekednek, hogy gépesítéssel egyszerűsít­sék, könnyítsék az anyagra­kodást. Az is jellemző az ipari szö­vetkezetekre, hogy kooperá­ciós kapcsolataikat szélesítik, ugyanakkor a termelési együttműködés színvopalát emelik. Természetesen a7- ön­erőből történő átállás minde­nütt munkaerő-átcsoportosí­tással, a fegyelem, a tmk- munka javításával és a nor­mák szigorításával jár együtt. Az üzemekben ezen­túl hatékonyabban működte­tik az új munkaszervezeti formákat, a kisvállalkozáso­kat, illetve a gazdasági mun­kaközösségeket. A lakossági szolgáltatásokat végző részle­gek nyitvatartási idejét se­hol sem csökkentik, vagy az ott dolgozókat úgy osztják be, hogy a szervizek, üzemré­szek folyamatosan kielégít­sék a lakosság igényeit. Az áruk fogadását, a va­gonok ki- és berakodását a ' 40 órás munkahét bevezetése sehol sem gátolja. Nyilvánvaló: az ipari szö­vetkezetek dolgozóinak kere­sete sem csökkenhet a 40 órás munkahétre történő át­állás során. A havidíjasok fi­zetése változatlan marad, a fizikaiak órabérét átlagosan öt százalékkal emelik. Egye­bek között a Kátisznál a bé­rezési rendszert továbbfej­lesztik: a 105 százalék fölöt­ti teljesítmény degresszióját megszüntetik, így a dolgozók teljesítményeinek átlagos nö­vekedésében jelentős norma­óra-megtakarítást érnek el. Ezzel együtt módosítják a munkaügyi szabályzatokat is. Sz, T. T.

Next

/
Thumbnails
Contents