Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

io _________ Nyugdíjasok fóruma 1984. MÁRCIUS 24 . __________/________________ K ötődések Egy a téesz a községgel Nyugdíjas pékbrigád a kenyérgyárban Jászboldogházán a falu és a téesz élete szétválasztha- tatlan, ahogyan fejlődött a szövetkezet, úgy formálódott a tanyaközpont jellegű tele­pülés arculata is. Most a téesz ötszázkilenc­venöt tagjának több mint fe­le, háromszázhuszonöt sze­mély már nyugdíjkorban van, de ez nem jelenti azt, hogy megszakadt volna ve­lük a kapcsolat. Közülük harmincegyen rendszeresen dolgoznak még. és huszonki­lencen vállaltak kisegítő, időszaki munkát. Szükség van minden munkáskézre a betakarításkor, épületfelú­jításnál, karámépítésnél, idő­szaki csúcsmunkánál. A té­esz örömmel fogadja a ' je­lentkezésüket, mert aki még jól bírjta magát, szívvel, odaadással dolgozik. A legalacsonyabb jövedel­mű nyugdíjasok, járadéko­sok 1900 forintot kapnak ha­vonként. A szövetkezet évenként 95—105 nyugdíja­sának ad kiegészítő szociá­lis segélyt, így a minimá­lis jövedelmek is elérik a havi 2200 forintot. „Képzeljék csak el, a Du­náról a Zagyvára evezett át Tóth Lajos hajó és úszóda­ru-szerelő a budapesti Va­sas Csónakvitorlázó Egyesü­let hajdani tagja”. — Látja, így cukkolnak cimboráim, ha ^nagyritkán összefutunk. Azok a volt munkatársak akikkel együtt dolgoztam csaknem 4 évti­zeden át a Magyar Hajó és Darugyárban. .. Dehogy ha­ragszom érte, jól tudom, hogy barátok, régi szaktár­sak között megszokott és megengedett az ilyesfajta csipkelődés. Különben is igazuk van. A Duna part­ján dolgoztam 3 év híján 40 esztendeig, szabad időmben ott ’horgásztam és a Dunán eveztem. Aztán úgy alakult, hogy nyugdíjba vonulásom után jászberényi rokonaim­nál, vagyis a Zagyva part­ján telepedtem le. Hajógyári pályafutásom 1974-ben kezdődött a győri Vagon és Gépgyárból evic- kéltem át a kikötői és úszó­daruk gyárába. Mint fiatal géplakatost izgatott, hogyan lesz az apró alkatrészekből égbe nyúló daruóriás, ' hogy milyen alapok kellenek ah­hoz, hogy a 3 tonnás acél­egyáltalán nem nagy ügy, hogy így köszöntelek. Tu­dod, nem volt túl sok pén­zem, azért hát a könyv, a kis édesség, a pipere, — eze­ket tudom, szereted, szíve­sen fogadod. Lehet, nem tudtam vala­mi szépen becsomagolni, de ez az első csomag, amit pos­tára bízok. Te, anyu, ha el­gondolom, hogy Te hány csomago^ küldtél nekem! Még mindig nem tudom el­felejteni. amikor a kolesz- ban kiabáltak a srácok: „Pakk, pakk, nézzük csak, mit sütött anyukád?” Hirtelen nem is tudom, mi­vel arattad az első csomag­sikeredet? Lehet, hogy a má­kos beigli vagy a pozsonyi kifli volt az első csomag nagy száma? Biztosan már Te se emlékszel, hiszen alig­hogy véget ért a koleszcso- mag-invázió, jött a katona­ság. Szegénykém, hányszor megleptél a 8—10 kilós cso­magokkal akkor is, amikor kórházban voltam! Ezért most, én követke­zem édesanyám, én küldök csomagot, — Neked. Az az igazság, haza ßzerettem vol­na menni a születésnapod­ra, dehát az nem -jött össze. Azért anyu, most, hogy kibontod a csomagot, csak Konkoly Béla elnök el­mondta, hogy a megalaku­lás óta nagy figyelmet for­dítottak a munkából kiöre- dedett téesz-tagok életére. Már jóval a 67-es rendelet előtt bevezették a rendsze­res szociális segélyt. Az el­múlt évben 110 ezer forintot fordítottak segélyezésre, de úgy gondolják, hogy az el­bírálást körültekintőbben kell végezniük. A téesz szo­ciális, kulturális bizottságá­nak javaslata alapján az egyedülállókat, elesetteket fogják előnyben részesíteni. Környezettanulmányt ké­szítenek majd családi körül­ményekről, kereseti lehető­ségekről. ki hogyan tudjai jövedelmét kiegészíteni. A háztáji gazdaságok se­gítése a tsz-nek természetes érdeke, és ebben nem tesz különbséget nyugdíjas és nem nyugdíjas között. Jár az egy hold háztáji föld mindenkinek, és aki nem tudja megművelni, az a ter­més pénzértékét kapja meg. Szórványlegelők kiosztásánál az idős tagok részesülnek előnyben. Tavaly 1,8 millió zsiráf könnyedén és bizton­ságosan ússzon a vízen. A kíváncsiság vitt át, .és most öreg fejjel is csak azt mond­hatom, hogy megérte. Tu­dom, minden szakmának megvan a maga varázsa, de annyi szép és csodálatos mint amivel a mi munkánk­ban találkoztam, azt hiszem sehol sincs. Nem volt könnyű, különö­sen az elején jól kiismerni az acél, a bronz, az alumíni­um, a vaslemez tulajdonsá­gait. Pontosan mérni és szi­gorúan betartani az ezred- millimétereket, és megérte­ni, milyen összehangolt munkára van szükség ahhoz, hogy az élettelen fémhalma­zok a legbonyolultabb fela­datokat is végrehajtó mű­szeróriássá váljanak. Tud­nunk kellett azt is, hogy ter­mékeinknek a legszélsősé­gesebb időjárási viszonyok között kellett — és kell mű­ködniük. A Szovjetuniónak gyártott daruk például a mí­nusz 40, az arab országok­nak küldött úszódaruk vi­szont a plusz 40 fokot is kénytelenek elviselni. Vállalatunk az elmúlt év­tizedekben nagyot fejlődött, arra gondolj, virág, meg élő­szavas köszöntő helyett ez a pár semmiség mondja el, hogy gondoltam Rád. Majd hazaszaladsz este a munkából, ledobod a kabá­tod, s mondod, no, már tény­leg közelebb a nyugdíj, itt a védett kor, közelít a pi­henés, még az se baj, ha ve­le együtt jár az öregség. Tu­dom én, hogy fáradt vagy, nagyon. A múltkorában azt'' mondtad, ha ebbe a mai vi­lágban maradnál magadra két kis gyerekkel, tán bele is zavarodnál a gondba. Elég volt az, akkor is Neked, lát­tam én, hogy vállalsz renge­teget — értünk. És még mi,ndig. Anyu, még mindig tudsz és akarsz adni. Nem szereted, ha erről be­szélünk, de karácsonykor most is úgy kitettél maga­dért. hogy az embernek sír­ni támadt kedve. Anyu. ne sírj. abba is ha­gyom a szómenést. Tulaj­donképpen úgy akadtam, ahogy Te szoktad, a pénzes- utalvány hátulján. „Csókol anyád. Maris" — dehát ez Neked állt jól. Ezért csak annyit, boldog születésna­pot. Szerető fiad. — 6 — forint földjáradékot fizettek ki. ennek kétharmad részét nyugdíjasok, járadékosok kapták. Nyitva az elnök ajtaja bárki előtt, de nem is kell a tsz irodába begyalogolni, mert sűrűn megfordul az idős tagok körében. Fuvart kérnek, vagy a tanyába sze­retnék a villanyt bevezetni. Tavaly négy nyugdíjasukat küldték gyógyfürdőbe, és a nehezen mozgóknak még a közlekedésre sem kellet gon­dolniuk. Egy a téesz a községgel, a nyugdíjasokat sem kezelik külön, hiszen mindegyik csa­lád kötődik valamilyen mó­don a szövetkezethez. A nyugdíjasklubot a művelő­dési ház működteti, de köz­vetve ott van a téesz támo­gatása. A klub kirándulásai­hoz pedig díjmentesen ad évenként többször is autó­buszt. Az elmúlt évben a Hortobágyon és Szarvason voltak, ellátogattak a szege­di szabadtéri játékokra és a gyulai Várszínházba. erről termékeink száma és sokfélesége tanúskodik. Az ország szinte minden táján van már egy-egy leányvál­lalatunk, ezek között igen jelentős és eredményes a balatonfüredi és a tiszafü­redi gyáregység. Ilyen orszá­gos szintű vállalattól men­tem nyugdíjba 4 évvel eze­lőtt. Mivel tölti szabad idejét egy nyugdíjas vízparti em­ber? Sajnos úszódarukat még hobbiból se fabrikálha­tok, így hát pihenek, gyó- gyítgatom a reumámat, és hódolok régi szenvedélyem­nek, a horgászatnak. Igaz, itt nincs 3 folyó mint Győr­ben volt, a pesti dunapart- nak is búcsút mondtam. Van viszont a környéken — Jász­telken, Jászjákóhalmán és Jászapátin — olyan horgász­tanya, ahol öröm a halra lesni. Jásztelken is élnek rokonaim, így hát a Tolbuc- hin Horgászegyesület tagja lettem. A kapást itt is olyan tü­relemmel kell kivárni, mint a Duna bármelyik ágában, én pedig... ráérek. Mi lehet az, ami vissza­húzza az embert, 'a nyugdí­jast oda, ahol 31 évet töltött el ebben a jövő-menő vi­lágban? Hatvani Ferencné erre gondolkodás nélkül azt feleli: a másik ember, va­gyis azok akik között a több mint három évtizedben min­dig jól érezte magát. Amikor a Füszérlhez ke­rült könyvelési csoportveze­tőnek, a megyei vállalat for­galma alig 100 milliós volt, most 4 milliárdos. Közben megérte a két megye — Szolnok és Békés — Vállala­tának összevonását, a vegyi­árúk átvételét, a vállalat feladatköre egyre bővült, és ő együtt nőtt a munkahelyé­vel. Soha nem kételkedett a közösség erejében, és nem is csalódott. Ma is a számvitelben van a legtöbb olyan ember a Kunság Élelmiszer- és Ve­gyiáru Kereskedelmi Válla­latnál. aki több évtizedet ott töltött el. ők alkotják a törzsgárda magját. Az egy­kori fiatalasszony, telve vi­talitással. tudomásul vette, azon az osztályon mindig rengeteget kell dolgozni, s azt a munkatempót csak lel­Három férfi ül a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat központjában, a kis tanács­kozóteremben. Alig van előttük papír — pedig a múltról, régi munkatársak­ról beszélünk, s talán Dósa János, a párttitkár az egye­düli, aki a legidősebbekre is emlékszik. Kóródi István munkaügyi osztályvezető és Tari Mihály szb-titkár azon­ban fiatalsága ellenére is jó ismerője a régmúltnak. — Jelenleg ezerhatvan dolgozónk van. s pontosan kétszázkilencvenkét nyugdí­jasunk — mondja a számo­kat Kóródi István. — Azért ismerjük a legidősebbeket is, mert minden évben találko­zunk velük. Ráadásul, hogy lassan tíz éve megyei a vál­lalat, három településen, Szolnokon, Jászberényben és Karcagon tartjuk a nyugdí­jasok napját. — Sokról a szocialista bri­gádok is hírt hoznak rend­szeresen — veszi át a szót Tari Mihály. — A brigádok közül ugyanis nem egy azt is vállalja évről évre, hogy patronál egy-egy öreg péket, aki magára maradt, s elkél körülötte a segítség. Akár télire való beszerzése, akár egy tavaszi nagytakarítás. kés emberekkel lehet követ­ni. Mindig vigyázott arra, hogy valóban odaadó mun­katársakkal legyen körül­véve. Észre se vette, hogy a legjobb példa ő maga volt. Nem kímélve energiáját, éveken át a vállalati szb tár­sadalmi titkáraként is tevé­kenykedett, közben osztály- vezető. főosztályvezető lett, majd gazdasági igazgató-he­lyettes. dEhhez persze meg­volt a megfelelő családi hát­tér. a segítőkész édesanya és férj, akik nélkül nem győz­te volna energiával). Kiváló szakemberek tu­catja nőtt lél mellette, olyan nők — mint mondja —, akikkel hegyeket lehet meg­mozgatni. pedig feleségek, anyák, teli mindennapos gondokkal. Mielőtt nyugdíj­ba ment. azt a kislányt is. — aki a vállalat ösztöndíja­sa volt, majd öt éven át együtt dolgoztak az osztá­lyon. — jól felkészítette utódjául. És nincs olyan bri­gád a számvitelben, amelyik ne lenne a Vállalat Kiváló­ja. sőt van már a Szakma Kiválója is. pedi? akkoriban, amikor náluk már virágzott a brigádmozgalom, a címek­kel nem járt pénz, legfel­És az is igaz, hogy nyugdí­jasaink gyakran tollat is fognak, ha nem maguk jön­nek be a központba. Az üdü­lési felelősünk- például most is büszkélkedett: tavaly minden nyugdíjas, üdülőbe vágyó szakszervezeti tagunk­nak adott SZOT-beutalót, vagy helyet biztosított a vál­lalat berekfürdői, jászszent- andrási, parádsasvári saját nyaralójában. — A kapcsolat nemcsak a mi részünkről ilyen ben­sőséges — jegyzi meg Dósa János. — Már megszoktuk, hogy év végi ünnepek előtt szólunk például a szolnoki nyugdíjas pékeknek. Leg­utóbb tavaly karácsony előtt dolgozott nyugdíjas műszak a kenyérgyárban. A négy-öt év előtt nyugdíiazott meste­rek már ismerik a legújabb technológiát is — a folya­matos tésztakészítő- és fel­dolgozó gépsort. Szívesen jönnek, vállalják a munkát. A vállalatnál igen jó híre van a szakszervezet nyug- dí jelőkészítő albizottságá­nak. Jóelőre tudják, ki mi­kor lép a határidő közelébe, s intéznek mindent, harminc nap alatt azt is megtudja a készülődő, mennyi lesz a ha­vi járandósága. jebb kaphattak egy kis ju­talomszabadságot. Lelkese­désből is tudtak jól dolgoz­ni. Csak ötvenhat éves korá­ban búcsúztatták nyugdíjba menetele alkalmából Erzsé­bet asszonyt — Erzsiké né­nit, ahogy ifjabb kollégái szólítják. A hat hónap fel­mentési idő '82 decemberé­ben lejárt, és januárban már vissza is tért gazdasági ta­nácsadónak. Érezte, a „visz- szavárunk " búcsúszó nem volt formális. Sokan meg­kérdezték tőle: jó-e az, hogy oda megy vissza nyugdíj után az ember, ahol koráb­ban vezető volt ? A többség nem tenné, de ő úgy vallja, hogy abban tud igazán hasz­nosat tenni az ember, ami­hez ért. Az igazsághoz az is hoz­zátartozik. hogy nemcsak a számvitelhez ért Hatvaniné, hanem élni is tud. Nem ad­ta fel korábbi életmódját, ma is bérletük van az Ope­rába, összejárnak régi bará­taikkal. és nyaranta utaznak is. Azt mondja: nem tör­vényszerű. hogy csúnyán, betegen öregedjünk meg., — rónai — Tavasz A lakásban, kertekben Ilyenkpr tavasszal igen csak megsokszorozódnak tennivalók a lakásban és ház körül. A városokban e nem annyira érezhető, min a falvakban, hisz a város emberek életmódjában nine olyan feltűnő eltérés az év szakok váltakozása idejé — hacsak nem rendelkezne telekkel, hobbi kerttel mint a falusi emberekéber Sokan befejezték a kér - tekben a talajelőkészít munkákat, sőt túl vannak már a veteményezések eg; részén. Hasznos és egészsé ges elfoglaltság ez idősei számára is, hiszen a szabad levegőn tartózkodás, mozgá: felfrissíti a hosszú téli esté ken „restségre” kárhoztatot végtagokat. Sok a ház körű li tennivaló: szemétgyűjtés kerítésjavítás, fák metszése falun pedig még ezek mellt az istállók, ólak felújítása, i gazdasági udvar rendbe té­tele. Ezeket a munkákat amelyek valóban egyaráni fontosak, ne próbáljuk meg 1—2 nap alatt elvégezni. Ko­runknak, egészségi állapo­tunknak, no meg az időjá­rásnak megfelelően ésszerű­en osszuk be, így nem oko; szervezetünknek hirtelen tű nagy megterhelést. A fák metszésekor ne felejtsük el biztosan rögzíteni a létrát — esetleg hívjunk segítséget — ezzel súlyos balesetei előzhetünk meg. A háztáji kertek tulajdo­nosai ma -már közel 70 féle növényvédőszer között válo­gathatnak. Tudni kell elő­re, hogy milyen vegyszerre van szükségünk, mert a mé­reg amellett, hogy nem ol­csó, önmagunkra és környe­zetünkre is veszélyes lehet. Vásárláskor ügyeljünk arra, hogy a csomagoláson olvas­ható legyen a növényvédő­szer használati utasítása, ha­tóanyaga, eltarthatósága és veszélyességének mértéke. Permetezéskor tartsuk be a növényvédelmi óvórendsza­bályokat; használjunk védő­ruhát, — szemüveget, — kesztyűt, — kalapot. A vegyszereket jól, zárható he­lyen tartsuk, hogy a legki­sebbek, az unokák ne férje­nek hozzá! Tanácsoljuk, hogy kerti munkánál is öl­tözködjünk rétegesen és az időjárásnak megfelelően. « A réteges öltözködés és bi­zonyos balesetek elleni vé­dekezésre felhívó tanácsaink a lakásban tevékenykedő, tavaszi nagytakarítást vég­ző háziasszonyokhoz is szól­nak. A portalanítást, ablak- tisztítást, csillárok lemosását ne akarjuk asztalra helye­zett székkel, sámlival veszé­lyes akrobatamutatvánnyá varázsolni, mert sok esetben végzetes combnyaktörés és egyéb komoly sérülés lehet a vége. A bútorpakoláshoz is jó, ha segítséget kérünk, így a munka nem lesz olyan megterhelő. A bútormosás­nál, szőnyegtisztításnál, pad­lósúrolásnál okvetlenül fon­tos a gumikesztyű használa­ta, mert a modern mosó­mosogatószerek valósággal kilúgozzák a bőrt és a kör­möket. A téli ruhákat és ágyne­műket is félretehetjük. Előbb azonban a paplanokat, pár­nákat. dunnákat alaposan szellőztessük ki, — ha süt a nap, akár egész nap kint hagyhatjuk a szabadban, hi­szen a napsugár fertőtlenít. A téli holmikat mosással, esetleg vegytisztítással gon­dosan hozzuk rendbe, s úgy tegyük el. Ne feledkezzünk el a mindenhol beszerezhető molyirtóról, ezek a szerek megvédik a ruháinkat a ká­rosodástól. — Cs — Összeállította: Sóskúti Júlia L. P. Itt is öröm várni a kapást r— illés — Ha felszárad az út, s nem is melegen, de süt a nap. elő lehet venni a tavalyi kedves jószágot. Sokat segít az. vele könnyen el­érheti a várost a Mezőtúr környéki tanyaházából Borsós János téesz-nyugdíjas. A 69 éves ember tudja, a ..száguldáshoz” még me­legen kell öltözni, elfér a kucsma is. Hiába, a Józsefek hideget hoztak, csalós a március. . . Fotó: Tarpai Anyu, ne sírj, „Hegyeket lehet megmozgatni a nőkkel 91

Next

/
Thumbnails
Contents