Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
4 1984. MÁRCIUS 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A tufelüli ember Amikor az Alföldre került, azt mondták neki: „Szóval maga is tufelüli ember”. Értsd ezen, hogy nem idevalósi, a Duna túlsó partjáról sodorta ide az élet. Itt vert gyökeret Ősz Árpád olajmérnök. Indoka egyszerű: „Az Alföld jó bölcsőnek bizonyult”. Szakmai tekintetben itt nőtt fel, ezért találó a kifejezése. Nézem kiegyensúlyozott vonásait. és közben azon gondolkodom, hogy ha most* szép sorjában leírnám, amit tudok róla — például azt, hogy tavaly a londoni kőolaj világkongresszuson az alföldi olajbányászok színeiben vett részt —, végső soron kialakulna az arcképvázlat, de az inkább egy rossz életrajz lenne. Hiányozna belőle a legfontosabb: véleménye az őt környező világról, hitvallása a hivatásáról. Szerencsére eszembe jut a jó öreg Kazinczy: „Szólj, s megmondom ki vagy”. Könnyű a szakmájára terelni a szót, szívesen beszél róla: — Ha mi, műszaki értelmiségiek nem szedjük ösz- sze magunkat, az agrárértelmiség zsebrevág bennünket. — Hogy érti ezt? — Kérdem, a műszaki értelmiség tagjai miért ne lehetnének szakmájuk avatott vezetői minden tekintetben? Régen a tanító — mint az édesapám — a falu orvosa, népművelője, mindenese volt. Szűkebb körben miért nem várható el ez egy műszakitól? Az,hogy ne csak szakismeretekre, hanem ezernyi másra is oktassa beosztottait, hogy felhívja figyelmüket az élet szépségeire. — A napi munkája mellett ön tanít is? — Tíz éve tanítok szakmunkásképző iskolában, szakközépiskolában, és abból, Ebben az évben sem hagy alább az építkezési kedv, már ami a magánlakásokat illeti. A tervek szerint az ipar megpróbál a tavalyinál jobban alkalmazkodni a növekvő igényekhez, és a kormányzat az import növelésével siet az otthonaikat saját erejükből építők segítségére. Ám a ^elek szerint az idén átrendeződik a kereskedelem szerkezete is, ismét nő majd a szövetkezeti telepek részaránya az eladásokból. Az építőanyagok iránt elsősorban a vidéki városokban és falvakban nagy a kereslet, hiszen jórészt itt épülnek a családi- és a társasházak; ennek ellenére az áfész-telepek részaránya az összeladásokból évről évre csökkent. S ennek nemcsak a szövetkezetiek látták kárát, hanem a vevők is, hiszen esetleg a távolabbi Tü- zép-telepen jutottak csak hozzá a téglához, cseréphez, s ez megmutatkozott a fuvarszámlákra írt árakon. Látszólag nem olyan nagy a csökkenés, az 547 áfész-te- lep részesedése tavaly 31,4 százalékot ért el az összfoj'- galomból, az 1981-es 35 százalékkal szemben. De sokkal szembetűnőbb az aránytalanság, ha szemügyre vesszük a leginkább keresett, s a tavalyi hiánylistát vezető cikkek forgalmát: míg falazóanyagokból a belkereskedelem 3.7 százalékkal növelte 1983-ban az eladásait, a szövetkezeti telepeken 4.8 százalékkal csökkent a forgalom. Tetőcserén- ből az állami szektor 1.9 százalékkal adott el kevesebbet. mint 1982-ben. az álész telepeken a csökkenés 8,7 százalékos. Még nagyobb az eltérés, ha a fearnit a gyakorlatban végzünk, az egyetemen is. Ennek az a mozgató rugója, hogy sok külföldi szakmai kiadványt olvasok, és azt akarom, hogy más is megismerje, amit én megtudtam. Nem marad időm,- hogy részt vegyek valamilyen kisvállalkozásban. — Nem gondolja, hogy néhány műszaki szinte rákényszerül a kisvállalkozásokra? — A műszakiakat nemigen fizetik meg, az alapvető kérdés szerintem mégis az, hogy milyen mércét állítunk magunk elé. Én például tizenöt évvel ezelőtt végeztem, és még nincs autóm De a gyerekeim voltak már Bulgáriában, Törökországban, ' Romániában, Csehszlovákiában és Lengyelországban. s bejárták az országot az őrségtől Szat- már-Beregig és Zempléntől a Mecsekig. A feleségemmel együtt olyan igényeket támasztunk csak. amelyeknek meg is tudunk felelni. Tudom, sokan azt mondják, el kell érni egy bizonyos nívót. De milyen nívót, és miben? Szerintem a szakmai utóképzésben, az er- kölcsiségben, a jó munkányőfűrészárukat nézzük, a belkereskedelem 11,8 százalékos növekedése mellett a szövetkezetieknek mindösz- sze 0,5 százalékos emelkedésre tellett. Az okokat keresve nemcsak a növekvő hiányra, a piaci egyensúly egyelőre tartósnak ígérkező megbomlására bukkanhatunk: sajátos vállalati érdekek is közrejátszottak abban, hogy a szövetkezetek háttérbe szorultak. A korábbi években nagyrészt a Tü- zépen keresztül rendelték meg az építőanyagokat, magyarán egy másik cég közvetített az áfészek és az ipar között. Míg a kereslet és kínálat alakulásában legalább hozzávetőleges egyensúly mutatkozott, az együttmű-' ködésnek mindkét fél csak az előnyös oldalát látta: a Tüzép a beszerzéssel járó gondokat vette le a szövetkezetek válláról s cserébe maga rendelkezett a honi árualap túlnyomó részével. Igaz, ha évközben valamelyik megyében megugrottak az igények, az áfészek kértek és kaptak újabb építőanyagokat. A hiány növekedésével viszont a Tüzép érthetően. vállalati érdekét szem előtt tartva saját telepei számára próbálta megszerezni az ipar termelését, legalábbis a statisztikai adatok tanúsága szerint: 1983- ban a szövetkezetek a falazóanyagok forgalmából a korábbi 35 százalékkal szemben márcsak 31, a cserépeladásból pedig 37 százalék helyett mindössze 33-mal részesedtek. Az illetékesek tárgyaló- asztalhoz ültek a múlt év végén, hogy megoldják e visszás helyzetet. Üj jogsza- bályra, az érvényben lévő ban kell keresni és elérni a nívót. — ön a Kőolajkutató Vállalat technológiai és műszakifejlesztési főosztályának helyettes vezetője. Örömét leli a munkájában? — A szénhidrogén-kutatás döntő részét mi végezzük az országban. Jók tehát a lehetőségeink. Értékelnünk kell ezt, és ugyanakkor ismerni szakmánk korlátáit. Mi nem gondolhatunk például arra, hogy másik iparágban helyezkedjünk el. De ilyen szándékról nincs is szó- Látom munkám értelmét. Egymillió dollárral, plusz negyvenmillió forinttal gazdálkodom évente. Azt hiszem, értelmes és szép feladat ez. — Mit lehet ilyen temérdek pénzzel csinálni? — Az érte beszerzett eszközökkel fúrunk. — Gondolom, a munkaköre szabadidejében is foglalkoztatja... — Az a kérdés, mit nevezünk munkakörnek? Véleményem szerint a műszaki értelmiségnek a vállalatánál végzett munka mellett egyéb területen is oktatni és mozgósítani kell. Ezért végzek munkát a MTESZ-ben. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Kőolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztálya alföldi fúrási helyi szervezetének vagyok a titkára. Az egyesület termelési helyi szervezetének a titkára a feleségem, aki szintén olaj- mérnök. Emellett tagja vagyok a HNF városi kerületi bizottságának, elnöke házunk lakóbizottságának és az olajbányász bélyeggyűjtő körnek, titkára az MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága Kőolaj- és Földgázbányászati Munkabizottságának. És tagja vagyok az Alföldi Olajbányász, valamint a Kőolaj és Földgáz szerkesztő bizottságának is. — Ennyi elfoglaltság mellett nyilvánvaló, hogy valamiről le kellett mondania, még akkor is, ha az a szívéhez nőtt... — Kilenc évig csellóztam. Az a második legszebb hangszer a világon. Az első a vadászkürt... paragrafusok módosítására szerencsére nem volt szükség, a rendeletek eddig sem korlátozták a közvetlen vásárlást. A tégla- és cserépipari vállalatokból alakult tröszt hamar ráállt az alkura: amennyiben száz szövetkezeti megrendelő egyszerre keresi meg őket, közvetlenül kiszolgálja az igénylőket az év elejétől. Békés és Csongrád szövetkezetei pedig vállalták, hogy ezután maguk szerzik be a cserepet és a falazóanyagokat. Jövőre a tervek szerint több megye követi példájukat és a saját beszerzés nemcsak e két cikkre korlátozódik majd. Az előzetes felmérések és remények alapján, az új formák segítségével az áfészek részaránya a forgalomból eléri majd az 1981-es szintet. Persze a kereskedelem szerkezetének átrendeződése — mondhatnánk — nem sokat segít az építtetők szorult helyzetén. Ám a szövetkezetek kihasználva az árucsere, a határmenti forgalom lehetőségeit import építőanyagokkal is szélesítik idén a kínálatokat. A már aláírt szerződések alapján legalább 700 vagon íalazó- anyag érkezik majd Csehszlovákiából. Ám még csak az év első negyedénél tartunk. s az áruházi csere. a határmenti kereskedelem még sok üzletet Ígér. És az ellátást mindenképpen javítja, ha több cég, az egyenlő verseny feltételei mellett kutatja az építőanyag-vásárlás és — elosztás, az igények mind teljesebb kielégítésének lehetőségeit. JL. JYI. — Na. mit szólnak ’hozzá? Elég furcsán muzsikál a trió, mármint a Sándor, József, Benedek. Azt hinné az ember, hogy december van, pedig lassan vége a márciusnak. A szél is megteszi a magáét. És hát taxi miért is lenne éppen ilyenkor éjféltájban? Ahelyett, hogy vitatkoznak a maszekok, a vo-' lánosok, meg a szövösök, inkább ott lennének, ahol éppen kocsi kéne. Alkalmi beszélgetőpartnerünk füstölgését a Kossuth téri drosztra begördülő taxi szakította félbe, búcsúintés nélkül huppant be a Dácia első ülésére. Nem kellett sokáig fagyoskodnunk nekünk sem. hamarosan egy „maszek” taxiban melegedhettünk át a szolnoki vasútállomáshoz tartva. A sofőrtől kénytelenek voltunk elköszönni, mert miután kiderült, hogy afféle éjszakai barangolást akarunk tenni a megyeszékhelyen, közölte, nem tud számlát adni. Azt viszont nem közölte, miéyt nem. Az állomás a nap utolsó órájában szinte teljesen kihaltnak tűnt. Az egyébként megszokott nyüzsgés, forgatag helyett üresen tátongott, az előcsarnok. A büféautomatáknál sem ácsorgóit senki. A választék igen szegé- ” nyes volt, de végül is, ha valaki megéhezett, megszomjazott, és akadt a pénztárcájában megfelelő pénzérme, akkor vásárolhatott. A váróterem viszont leginkább egy fölöttébb kényelmetlen és zsúfolt átmeneti szállóra emlékeztetett. A cipőjüktől megszabadult fáradt, álmos tekintetű utasok morcosán néztek a kíváncsiskodókra, illetlenség lett volna bárkit megszólíth- ni és megtörni a csendet, megzavarni a majdhogynem közösségnek tűnő egybegyűltek nyugalmát. Az áruiktól megszabadult, vonatra váró külföldi, turisták bőröndjei között botladozva osontunk ki az áporodott levegőjű helyiségből. Jólesett újra a friss levegőből szippantani. Van, aki az éjszakát utazással, várakozással tölti, mások kellemesebb elfoglaltságot találnak, szórakoznak. Ki, hol és hogyan, ízlés no meg pénztárca kérdése. Szolnokon a kikapcsolódni, táncolni vág"ók nem nagyon dúskálhatnak a lehetőségek között. A Pelikán Hotel bárja jószerével, ahol iszogathatnak, s ha kedvük szoty- tyan a táncra, a parketten megtehetik. A lehető legátlagosabb képet mutatta a presszó ottjártunkkor. Néhány pár ropta, az asztaloknál konyak, sör, bor mellett beszélgettek a vendégek, né- hányan a bárpult körül ücsörögtek. A mixer egykedvűen tette dolgát. — Nagyon csöndes hétköznapot fogtak ki — világosított fel az egyik törzsvendégnek tűnő fiatalember. — Különösen érdekes dolog nem történik, miért is történne. Isznak, beszélgetnek, táncolnak. Jó időnként az embernek haveri körben úgy igazán kibeszélnie magát. Hanem ha érdekeset akarnak látni, jöjjenek visz- sza, amikor a műsor van, s benne csinos lányok, mert most már ilyen is van. Biztos örülnének az olvasók a lapban egy jó fotónak. Főleg a férfiak — s kacsint hozzá beszélgetőpartnerem. Ebben feltehetően igaza van. A bárban még szólt a muzsika, amikor a városlakók már régen aludtak, elvétve világított egy-egy ablak. A szórakozókon kívül azonban sokan talpon voltak, csak éppen az éjszakát nem kikapcsolódással, hanem munkával töltötték. Külön világ, sokak számára megszokhatatlan- nak tűnik az éjszakai műszak. Igazán azok sem tudják megszokni ezt a furcsa életritmust, akik évek óta dolgoznak így. A Sütőipari Vállalat süteményüzemét, kellemes meleg, a gusztusos friss termékek illata töltötte be. Sürgölődő asszonyok szorgoskodtak a jókora tálcák mellett. Még nem volt egy óra, ők már jó reggelttel köszöntek. Álmosságnak nyoma sem volt rajtuk, inkább viccelődtek egymással. — Jó a hangulat, pedig tényleg kemény munkát végeznek — mondta Kurucz István művezető. — Nem is sokan vállalják az éjszakai műszakot. Hiányzik a munkaerő, nagy igény lenne a dolgos kezekre. De hát a családi békét sokan féltik az éjszakázástól. Nagyon meg kell becsülni azokat, akik ezt vállalják. Dolgoznak, hogy reggel a családok asztalán friss péksütemény legyen. — Milyen süteményeket készítenek? — Sokféle sül a kemencékben a kakaós csigától a túróstáskáig. Délelőtt is termelünk, így 45—50 ezer darabot készítünk naponta. Elsősorban a megyeszékhelyet látjuk el. de azért jut kisebb településekre is az áruból. Az autók 4 órakor kezdik a terítést. A pékáru mellé a tej, a kakaó is odakívánkozik az asztalra. A Tejipari Vállalat udvarán három IFA dübör- gött. Olyan tempóban rakodtak, mintha gyorsított film kockái peregtek volna. — Igyekezni kell, hogy el ne csússzunk az idővel, fél hatra kinn kell lenni minden árunak — magyarázta Józsa Károly művezető. — Félóránként három autó lép be a munkába, nyomni kell a munkát, nem lehet lazsálni fél percre sem. — Nem álmos? — Elég hideg van ahhoz, hogy ne legyek az. Bizony nagyon húzná vissza az ágy az embert, amikor felke!, de hát muszáj. Ezt a munkát is meg kell csinálnia valakinek. Büszkék vagyunk arra, hogy a februári nagy hóakadályok idején is kivittük a boltokba a tejet. Az egyik teherautó mögött gördültünk vissza a város központjába. Az utcák, terek különös hangulatot árasztottak emberek nélkül. Legalább negyedórába telt, míg egy autó feltűnt a 4-es főúton. — Gondolom ilyenkor nem sok dolga akad a rendőrségnek? — Az átlagosnál is eseménytelenebb ez az éjszaka — erősítette meg az állítást Szécsi András főtörzsőrmester. járőrparancsnok. — Szerencsére nemigen kellett idáig szabálysértés miatt közbeavatkoznunk. A Csaba utcában tűzhöz hívtak ki bennünket, de csupán apró gallyak gyulladtak ki. ACsanádi körúton egy túl jc kedvű, dalra fakadt — e enyhe kifejezés — társaságé kellett megfegyelmeznünk. , Vegyiművek környékén iga zoltattunk egy fiatal pár de minden rendben volt. SÓ ha rosszabb szolgálatot. Ez után ellenőrizzük, hogy szórakozóhelyeken betartot tak-e az előírt zárórát. Las san az üzletekhez terítik szállítók a megrendelt áru kát. Az őrizetlenül álló Iá dák és a bennük lévő tér mékek az éppen arra járói egy részének nagy csábítás jelentenek. Nem árt odafi gyelnünk erre is. Nyugodtan teltek az éjsza ka órái a Hetényi kórhá. szülészetén is. Az ügyelete elmondta, hogy ez szinte rit kaság számba megy, de mos komoly dolguk nem akadt nem vezettek le szülést. I sebészeti ügyeletes dr. Ká das Istvánt zavartuk me; pihenőjében. — Aránylag csendesnél mondható az éjszaka. IgäZ most a MÁV-kórház a; ügyeletes, a mentők odi szállítják a betegeket, úgyhogy idáig nem sok munkám akadt. Ilyenkor lehel kicsit pihenni, de előfordu olyan is, hogy az egész éjszakát végig kell dolgoznunk. Egyébként egy hónapban 5—6 alkalommal vagyunk éjszakai ügyeletben Gyakran adódik érdekes, szakmai feladat, amiből sokat lehet tanulni. Úgy tűnik, ez az éjszaka nem ilyen lesz. Hajnalban végig lehet úgy autózni a városon a megyei kórháztól a Széchenyi lakótelepig, hogy senkivel sem találkozik az ember. A többezres városrészen csupán egy-két ablakból szűrődik ki fény, jelezve, hogy valaki ébrén van. Lehet, hogy már munkába készülődött, vagy esetleg egy síró kisgyermeket vígasztalt az édesanyja. — Nincs szerencséjük, biztos valami szenzációt szerettek volna, ehelyett semmi különös nem történt — jegyezte meg Füle József, a Szövtaxi sofőrje. — Nem mondom, hogy egetverő dolgok szoktak megesni Szolnokon éjszaka, de a mainál talán mégis több minden. — Szeret éjszaka dolgozni? — Igen. Változatos a munka, esetenként 40—50 fuvar is összejön. Ilyenkor valahogy beszédesebbek az utasok, mint napközben, amikor mindenki rohan valahová. Nem tudom, miért van így, de az a tapasztalatom, hogy szívesen elmondják a kocsiban gondjaikat, bajaikat. Egyesek nyelvét persze az alkohol oldja meg. Nem mintha tudnék segíteni, de sokaknak az is jól esik, hogy valaki végighallgatja őket. — Nem veszélyes az éjszakai műszak? — A kollégákkal állandóan tartjuk a kapcsolatot, különösebb probléma még nem volt a három év alatt, amióta taxizom. Kifizettük a számlát, megköszöntük a kissé hosz- szüra nyúlt fuvart. Mivel sofőrünk munkaideje végéhez közeledett, jó pihenést kívántunk egymásnak. A lépcsőház ajtaját egyszerre nyitottuk meg a vasútnál dolgozó, munkába induló szomszéddal, kölcsönösen köszöntöttük egymást: — Jó reggelt! V. Fekete Sándor Simon Béla Reményt keltő megállapodások Több építőanyag az áfész-telepeken j
