Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-22 / 69. szám
1984. MÁRCIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vörös vándorzászló a Lehel Vezér Gimnáziumnak A Tanácsköztársaság kikiáltásának és a KISZ zászló- bontásának évfordulóján, tegnap kapta meg a Lehel Vezér Gimnázium KlSZ-szer- vezete a KISZ Központi Bizottság Vörös Vándorzászlaját. A jászberényi gimnázium KISZ-eseinek először adományozták a legmagasabb kitüntetést, de már ’79 óta folyamatosan elnyerték a KISZ KB Kiváló Szervezete zászlót. A fiatalok legfontosabb mozgalmi feladata a tanulás, és ezen a téren a lehelesek évek óta kimagasló eredményeket érnek el. A tanulmányi átlag 4,0, a sikeres felvételizőik aránya 60 százalékos, tanulmányi és kulturális munkájuk híre túlnőtt a megyén. Országosan is elismert három kórusuk, honismereti szakkörük, ott vannak a Jászsági Népi Együttes táncosai között, ifjúsági klubjuk kiváló címet kapott. Rendszeres kapcsolat fűzi őket úttörő csapathoz, valamint más iskolai, vállalati és honvédségi KISZ-szervezetekhez, lelkes résztvevői az őszi betakarítási munkáknak, nyári építőtáboroknak. A gimnázium valamennyi tanulója KISZ-tag, a 17 alapszervezet munkáját segítette a pedagógus KISZ-alapszervezet is, s természetesen a sikerben része van az egész tanári karnak. Tegnap, a Déryné Művelődési Központ zsúfolásig megtelt nagytermében tartott ünnepi nagygyűlésen részt vett Fábián Péter, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára, valamint Hegyi Istvánná, a KISZ megyei bizottság első titkára is. Izsó Gyuláné igazgató megnyitó beszéde után, a Vörös vándorzászlót Nagyistók Lászlótól, a KISZ KB osztályvezetőhelyettesétől, az 570 KISZ- tag nevében Harnos Teréz a Lehel Vezér Gimnázium KISZ-bizottságának titkára vette át. A köszöntők után a KISZ-munlkáért, és a tanulmányi eredményekért kitüntetéseket, jutalmakat adtak át, diákoknak, pedagógusoknak. Gyulán gyártják Izotóp-hordozö gyógyszerek A Szegedi Orvostudományi Egyetem és a kecskeméti kórház után — harmadikként az országban — a gyulai megyei kórház is gyárt, házi használatra, izotóp-hordozó gyógyszert. A szegedi központi izotóp-diagnosztikai laboratórium szakemberei által kidolgozott újítást átvéve ugyanabból a költségből jóval több beteg ember vizsgálatát végezhették el: 1982- ben hatszáz, tavaly a házi gyógyszerelőállítás eredményeként kétezer-háromszáz izotópos vizsgálatot végezhettek, az idén pédig várhatóan négyezer esetben kerülhet sor izotópos betegség-megállapításra. Az izotópos vizsgálatoknál a rádioaktív anyagoikhoz hordozógyógyszert használnak; a kettőt együtt fecskendezik a vénába. Az izotóp nem drága — betegenként tíz-húsz forint értékűre van szükség —, jóval többe kerül viszont a részint külföldről beszerzett hordozóanyag: ampullánként kétszáz—ötszáz forintba. (Egy ampullányi szer öt-hat vizsgálathoz elég.) A fiatalok gyára II távozás és a maradás okai A huszonöt év körüli fiatalasszony indulatosan fogadott az otthonában. — Ha szíjat hasítanak a hátamból, akkor se megyek többé feléjük! Ha naponta zsíros kenyeret eszek vöröshagymával, se kopogtatok újra náluk! Segítek a férjemnek, malacokat hizlalok, a magam ura leszek, senki nem dirigál. — Engem úgy tájékoztattak, hogy a „búcsú” nem ok nélkül történt. Ráadásul nem is az első igazolatlan hiányzása volt. hiszen * legutóbb például több mint tíz napig azt se tudták, merre van — veszem át a szót. Durcás vállrándítás a válasz, úgy tűnik kimondva, kimondatlanul engem is a pokoliba kíván, amiért munka- fegyelemről, pontosságról beszélek neki. Megszilárdult a fegyelem A BHG kunhegyest gyáregységének munkaügyi előadója Szabó Sándorné — szintén fiatal — bővebb magyarázattal szolgál. — A gyári létszám ezenhá- romszázharmincnégy. Közülük ezerszáz az aktív dolgozó. a többi gyesen levő kismama, és a fiúk között van jónóhány katonánk is. Elismerem, nem könnyű ezeknek az iskolapadokból, háztartásokból kikerült lányoknak, asszonyoknak megszokni a nagyüzemi munkafegyelmet, de a túlnyomó többséggel nincsen baj. Évente négy-öt olyan dolgozónk akad, akiknek kénytelenek vagyunk kiadni a munkakönyvét, mert a hat munkanapot meghaladja az igazolatlan hiányzásuk. Ismétlem, nem vagyunk vaskalaposak, és még ebben az esetben is lehetne valamit tenni, de például az a fiatalasszony, akinél volt, még annyi fáradságot sem vett, hogy bejöjjön a kétszeri írásbeli felszólításra. Ügy nem lehet tervet teljesíteni, hogy húsz napot dolgozunk, tízet igazolatlanul hiányzunk, és ez ismétlődik, hiszen munkahelyi fegyelem is van a világon. Bizony van, viszont akad távozó, aki másféle okok miatt mond búcsút a gyárnak, mint a 19 éves S. K. — Tavaly érettségiztem, jól érzem magam a kollektívában, a keresetem se rossz, mégis elmegyek. Az ok roppant egyszerű: van egy fiúm. akivel hároméves a kapcsolatom, de ezt otthon ellenzik — Iszik, részeges? — Áh, dehogy, rendes, jól dolgozik. Más a baj: cigány és nem nézik jó szemmel. Pestre megyünk az anya ■ gyárba, azaz maradok a BHG berkein belül. Megoldják a lakásgondunkat, és ott igyekszünk új életet kezdeni. A döntő többség viszont marad. Itt tartja a kereset, a fizikai dolgozók megkeresnek havonta 3 ezer 611 forintot, ami ezen a környéken nem rossz átlag, mivel egy részük nyolc osztályt végzett, bár egyre több az érettségizett munkás is. Mivel az itt dolgozók között hétszázhúsz harminc éven aluli, minden túlzó jelző nélkül is lehet mondani: ez a tízegynéhány éves kunhegyesi gyár valóban a fiatalok gyára. Közülük százkilencvenegyen tagjai az ifjúsági szövetségnek. Az üzemi KISZ-bizottság titkára Schmidt Erika — aki nemrég óta tölti be ezt a tisztséget — így látja a helyzetet. — Hat alapszervezetünk van, és a fiatalok egy része két műszakban dolgozik, ezért a gyűlések, az összejövetelek időpontjait hozzájuk kell igazítani, ami sok egyeztetést kíván. — Meghatározó a KISZ ebben az üzemben? — Sajnos, a fejlődés ellenére sem az ma még. Sikeresek a kulturális rendezvényeink, a sportversenyeink és a vetélkedőink. Ezek általában megmozgatják a tagokat, sőt, a kívülállók többségét is. Szintén jól halad a politikai oktatás. Amiben viszont javulnunk kell: az úgynevezett munkabizottságaink szerepe . Valahogyan nem találják a helyüket, noha három is van belőlük. Kritikus értékelés Érdekes észrevételt tett Kun Julianna. Ö érettségi után került a gyárba, és már negyedik éve itt dolgozik. — Kívülről egyszerűnek, problémamentesnek látszik ez a tevékenység. Fehér köpenyben. tiszta meleg termekben ülünk, szereljük a telefonközpontokat Ez igaz, de a munka nagy figyelmet, jó szemet kíván az emberfői. Lehet, hogy a szemlélődének semmiségnek tűnik az egész, mégis egy nyolcórás műszak után elfárad aki csinálja. Így nem csoda, hogy egy-egy munkanap végén, a KISZ- ben is a sok mozgással járó programok a legvonzóbbak. — A kereset? — Negyedik éve vagyok itt, és átlagosan havi négyezret viszek haza. Feltéve, ha folyamatosan van munka, mert az azért előfordul, hogy egy-egy lazább hetet nagyobb hajtás követ. Valóban, a munka folyamatosságát többen hiányolták. Érdekes öszehasonlítás: 1981-ben 52 ezer óra volt az állásidő, tavalyelőtt 23 ezer, tavaly 15 ezer. Remélik az idén jóval kisebb lesz ez az arány. Mindez abból adódott, hogy az alkatrészeket több helyről szállították, és ha egyetlen, a kooperációban résztvevő gyár késett a szállítással, ez kihatott az egész gyár munkájára. Éppen ezért a helyi üzemi vezetés úgy döntött, amennyire lehet, kiküszöböli a bizonytalanságot. Belső átszervezésekkel, műhelyek kialakításával most már elérték, hogy a szükséges alkatrészek többségét a gyárban állítják elő, így a külső szállítmányok esetleges késése sem okozhat jelentős kiesést. Kisgyerekkel is Általános tapasztalat az is, hogy a fiatalasszonyok a boldogító igen, majd a gyerekük születése után rendszerint hátat fordítanak a közéletnek.^ Ügy tűnik, hogy a 23 éves Borbély Jánosné, egy ötéves kislány édesanyja a kivételek közé tartozik. — Fél nyolctól négyig dolgozom, így a KlSZ-gyűlé- sekre is el tudok menni a műszak után. A kicsit arra a pár órára vagy a nagymama, vagy a keresztapa vállalja. — Tervek? — Építeni szeretnénk és ez nem kis dolog. Bizony nem. A gyár támogatja a fészekrakó fiataljait: évente átlagosan 20—30 igénylőnek biztosít 15—50 ezer forint kamatmentes kölcsönt öt—tizenöt évre. Közben azért a szakmai utánpótlásról is gondoskodnak: harminc ipari tanulójuk van, és évente a helyi híradástechnikai szakközépiskolából is 8—10 érettségizettet fogadnak. Hogy miért nem többet? A felelet egyszerű: ma már, aki itt szeretne dolgozni, nem biztos, hogy azonnal bejut. Sorba kell állni és várni amíg fölveszik. Ez pedig azt jelenti, hogy. az üzemnek híre, neve van. És ez az ott dolgozóknak — közöttük a hétszázhúsz harminc éven aluli fiataloknak — köszönhető. Sátoraljaújhely hősei Nagyon kevesen vannak, akik elmondhatják: részt vettek a sátoraljaújhelyi börtön-kitörésben. Pedig sokan voltak — bizonyítják a sírok a határmenti város főterén. 62 elesett és 11 kivégzett hős sírja. Tizenkét akasztófa állt a börtönudvaron, 12 halálos ítéletet mondott ki a bíróság, előre elhatározva még mielőtt megkezdődött a tárgyalás. Tizenegyen ott fejezték be fiatal életüket, a tizenkettedik — Szemere Imre, aki az utolsó percben kegyelmet kapott — itt él közöttünk, Budapesten. — 1943 májusában tartóztattak le — kezdi az első történetét Szemere Imre. — A kertészetből, ahol a szakmát tanultam, egyenesen a soroksári Csikány-villába vittek a fekete autón. Az akkori polgármesteré volt a villa, átvette tőle a hírhedt „def", a vezérkari főnökség elhárító osztálya. Egy hónapig verték, kínozták az elfogottakat, a Deákféle kommunista csoport tagjait a csendőrnyomozók. Tárgyalásra a Margit körútra (ma Mártírok útja, a börtönépületet néhány éve lebontották) vitték az elfogottakat. Két csoportban negyven vádlottat állítottak a vezérkari főnök különbírósága elé. Szemere Imrét! három évre ítélték. Sátoraljaújhely börtöne mindaddig nem volt ismert a kommunisták, antifasiszták előtt, 1943 nyarán érkezett oda az első fogolycsoport, Szemeréék a másodikba tartoztak. A háromemeletes börtön két felső emeletét vette át a katonaság, az elítélteket katona-fogház- őrök őrizték. — Eleinte öreg tartalékosok őriztek bennünket — mondja —, főleg a néhány évvel korábban átcsatolt felvidéki területekről. Ök sokat segítettek nekünk, levelet csomagot is hoztak családtagjainktól. 1943 végén le is váltották őket, úgy gondolták, hogy a fiatalabb katonák nem bánnak majd ilyen kesztyűs kézzel velünk. De csalódtak: az új őrség nagyrésze ugyanarról a vidékről származott. Tényleges katonák voltak és nem rajongtak Horthyékért. Nem is maradtak sokáig, 1944 márciusában elvezényelték őket. Akkor került oda Spollner Ödön főhadnagy, őrségparancsnok és Kovács főfoglár, aki addig a Conti utcai elhárítóknál szolgált. Lehet, hogy akkor is lett volna börtön-kitörés, ha nem következik be a legsúlyosabb: az ország német NEGYVEN ESZTENDEJE megszállása. A sátoraljaújhelyi börtön foglyai között sok jugoszláv nemzetiségű volt. Főként Zsablya és Csurog bácskai községek környékéről. Ök már hosz- szabb ideje tervezték, hogy kijutnak a börtönből. A kitörés időpontját is kitűzték, de többször elhalasztották. 1944 március 19-én, vasárnap látogatási nap volt. Mindenki várta hozzátartozóját, de kevesen jöttek el. Már nem lehetett egyköny- nyen eljutni az ország egyik részéről a másikra. Magyar- országot megszállta a náci hadsereg; a hírt a látogatók vitték el a börtönbe. Akkor már nem volt mire várni. A jugoszlávok elhatározták, hogy napokon belül — szerdán, március 22-én — kitörnek. A magyarok közül is többen csatlakoztak. — Szerda reggel — mondja tovább az elfelejthetetlen órák történetét Szemere — az előre megbeszélt terv szerint minden zárkában egy-egy fogoly beszélgetett a kulcsos őrrel „küblizéskor”. A jelszó „juris” volt, ami szerbül annyit tesz: rajta! Amint ez elhangzott, a „beszélgetők” berántották az őröket a cellákba. Ezen az egyetlen szón kívül mindennek hangtalanul kellett volna történni. Szemere elkapott a fegyverállványról egy puskát, azzal futott tovább. Ám az egyik őr ezt meglátta, behúzott egy másik puskát az őrszobába és vaktában lövöldözni kezdett. Vagy 15-en voltak az őrszobában, Szemere is lőtt feléjük, csupán azért, hogy ne merjenek kijönni a katonák. Előre megbeszélték: magyar katonát nem bántanak, de csendőrt és — ha beavatkoznak — németet igen. — A lövöldözésnek csakhamar megvolt az első áldozata — folytatja a tizenkettedik halálraítélt — egy öreg szerb, aki a lányával együtt volt a börtönben. Közben meghallotta a lövöldözést az egyik őrmester, a pisztolyához kapott, én pedig leütöttem. Ez alatt a többiek már kinyitották a kaput, mentek kifelé. Egyik fogolytársam támogatta Pékéi törzsőrmestert, akit egy pisztolygolyó megsebesített az arcán. Bevittük a konyhába, elvettem a pisztolyát, majd, amikor hallottam, hogy katonák tódulnak befelé, visszadtam az üres pisztolyt, leültem a törzsőrmester mellé és vártam a sorsom beteljesülését... Március 22-től április elejéig zajlott a sátoraljaújhelyi tragédia. Ezalatt 62 szabadulni akaró rab esett el a börtönben, környékén és a közeli hegyekben. Sokan megsebesültek. Az utolsó három szökevényt április 6- án, a statáriális hadbírósági tárgyalás harmadik napján fogták el. A kitörés nem sikerült. Élve, vagy holtan, mindenkit visszavittek a börtönbe. Kiszálltak a kassai katonai elhárítólisztek, napokon át ütlegelték, kínozták a foglyokat. Aztán, hetek múltán kezdődött a tárgyalás. Nyolc fiatalkorú ügyét elkülönítették, átadták a rendes bíróságnak. Néhányan úgy menekültek meg, hogy a tárgyalás idején még kórházbari voltak. — Tizenhárom halálos ítéletet mondtak ki, — emlékezik Szemere Imre, ebből egyet „visszavontak”, mert kiderült, hogy az egyik szerb fiú még fiatalkorú. S a hosz- szú indoklás végén olvasta a bíró: „Ezt az ítéletet a kassai hadtestparancsnok úr aláírásával ellátta és jogerőre emelte azzal a záradékkal, hogy Szemere Imrének megkegyelmez, a halálos ítéletet tízévi börtönbüntetésre változtatja át”. A felszabadulás után Spollner főhadnagy, őrség- parancsnokot a népbíróság elítélte. Pékéi törzsőrmester — a volt foglyok közbenjárására — nyugdíjat és néhány hold földet kapott. De akkor még ez távolinak látszott. Dühöngött a fasiszta terror. Az ítélet kihirdetése utáni napon egymás után hurcolták a bitó alá a tizenegy hőst. Volt, aki jelszót kiáltott, mások énekelve tették meg utolsó lépteiket, Benya Antal délvidéki főiskolai hallgató az Internacionálét fütyülve várta a halált. Hősök voltak. Emlékeznünk kell rájuk most, mártírhaláluk 40. évfordulóján is. V. E. MENTÉS A MAGASBÓL: A személymentést is gyakorolták nemrégiben a Tatabányán tartott tűzoltási gyakorlat alkalmával D. Szabó Miklós
