Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-20 / 67. szám

1984. MÁRCIUS 20.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Lipcse a vásárok városa

Sikeres Mezőgép-gyártmányok — Mezőtúri elektronikai újdonságok

Az NDK második legnagyobb városában Lipcsében kereken egy héten át tartotta nyitva kapuit a tavaszi vásár. „Nyitott kereskedelemmel a műszaki haladásért” — ez volt az idén is a 800 éves hagyományokkal rendelkező kiállítás mottója. A mintegy 340 ezer négyzetméternyi területen 100 ország 9000 kiállítója mutatta be műszaki termékeit és újdonságait. Bent, a vásárközpontjában ez idő alatt az egyéb iparágak szakkiállítását tekinthették meg az érdeklődők. Korábban kilenc most azonban hét nap alatt zajlottak a kereskedelmi tárgyalások, üzletkötések. A vendéglátók a több éves tapasztalatok alapján megfelelő ellátást biztosítottak a „duplájára nőtt” vásárnak. Ez idő alatt Lipcse maga is vásárrá alakult át.

Hazánkat 40 kiállító képviselte az idén. A Tungsram, a Videoton, az Eléíclro-impex, s más hazai nagyvállalatok pavilonjai kínálták a magyar ipar legújabb berendezéseit. A vásárváros területén találkoztunk a Szolnoki Mezőgép két új termékével: a vetőgépfeltöltő adapterrel és a vízszintes tengelyű szárzúzóval. Az utóbbi gép további próbákra kint maradt az NDK-ban. A jövő évre megkötött 18 millió rubel értékű szerződés is a VZ—3 szárzúzó sikerét bizonyítja.

A tavaszi vásár egyik legnagyobb kiállítója az idén is a Fortschritt kombinát volt. Több új terméket mutatott be a szakembereknek és az érdeklődőknek egyaránt. Ilyen volt például az E—516-os betakarítógép

MM, azaz Muster Messe (Mintavásár) a híres lipcsei vásár

jelképe

Számos érdeklődőt vonzott tftz E—5—tT'hetakarítógép

szemveszteságmárője, a ZT 323-as traktor és az új biztonsági kapcsolóval felszerelt E 303-as önjáró kaszálógép. A hazánkban is oly jól ismert zöld-fehér zászlókkal díszített Fortschritt

A mezőtúriak kombájnellenőrző berendezése szerepel a vásáron

másodszor is

pavilonban a tavaly bemutatott és azóta bevezetett E— 516-ois kombájn ellenőrző elektronikus teszterberende- zés is sok külföldi érdeklődőt vonzott. A mikroelektronikai program szellemében tfiegrendezett lipcsei vásáron a mezőtúri Magyar— Mongol Barátság Termelő- szövetkezet elmúlt évi sikereinek köszönhetően konkrét feladatokat kapott a be- tákarí tógépek fedélzeti számítógépeinek kifejlesztésében, amely viszont további együttműködést jelent a Fortschritt kombináttal.

A kelet—nyugati gazdasági találkozók egyik legjelentősebb színterén a nyugati országok közül az olasz kiállítók .itt ünnepelték részvételük 35. évfordulóját. Hollandia csojnagoló-auto- matái, az NSZiK-tbeli és a japán cégek nehézipari gépóriásai vonzották a látogatókat. Lengyelország és Csehszlovákia repülőgépei, a szovjet pavilon hatszáz különféle terméke bőséges látnivalóval szolgáltak.

A vásáron már most tájékoztatták a résztvevőket és a látogatókat, hogy ősszel a legújabb kémiai berendezések, textilgépek és a városi közlekedési eszközök bemutatójára várják őket. F. T.

Laska gombát „termő” zsákok- Export vetőmag Szolnok megyéből

(Folytatás az 1. oldalról.)

Az említett, a vállalati gazdálkodásból adódó újszerű tennivalók közé sorolják a kutatóintézetiek a kereskedeL mi tevékenység fokozását. Ennek szolgálatába állították az idén az iparszerű gabona- termesztéssel kapcsolatos kutatásaik eredményeit is. Tíz kilogrammos, perforált műanyag zsákokat töltenek meg cellulóz alapanyagú hulladék kai, például szalmával, amit laska gomba szaporítóanyagával kevernek, amelyeket a kistermelőknek értékesítenek. Foglalkoznak a kecskemétiek azzal a gondolattal is, hogy a későbbiekben, a termelőktől visszavásárolt laska gomba feldolgozására élelmiszeripari üzemet alakítanak ki. A kecskeméti üveg- házaikban nevelt, mintegy félmillió paradicsom és paprika palánta értékesítésével

is a fenntartáshoz szükséges bevételeit növeli a kutató- fejlesztő vállalat.

Kiterjedt nemzetközi kapcsolat is jellemzi a zöldségkutatók munkáját, és egyre jelentősebb — elsősorban a szaktanácsadói hálózaton keresztül — a vállalat Szolnok megyei érdekeltsége is. Többéves kutatási szerződés alapján működnek együtt a KGST országokban lévő társ- intézetekkel. közös nemesíté- si és agrotechnikai-fejlesztési programokban. Hollandiai kutatókkal kötött technológiai, franciaországi intézetekkel kötöttt nemesítési együttműködés, ezen kívül több más nyugati állammal folytatott információ- és alapanyagcsere segíti a munkájukat.

Á vállalat több Szolnok megyei nagyüzemben végeztet a kutatás szempontjából érdekes és fontos termesztési

kísérleteket egy-egy új zöldségfajta vagy technológiai elem kipróbálása céljából. Az idén is hat-hét új paradicsomfajtával kísérleteznek a kecskemétiek megbízásából a jászapáti Velemi és a jász- szentandrási Haladás Tsz- ben. Ebben a két gazdaságban, valamint a zagyvarékasi és a jászkiséri téeszben export vetőmagot is termeltet a vállalat. Évente mintegy nyolc-tíz tonna*fnagas szaporulati fokú paradicsom vetőmag kerül ki ezekből a gazdaságokból. Ezen kívül még jó néhány Szolnok megyéi nagyüzemben „menedzselik” a zöldségfélék termesztését, a pnlántaneveléstől a betakarításig, a kecskeméti központú Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat szaktanácsadó szolgálatának szakemberei.

— temesközy —

Eredményes szakmai munkáért

Zsigmondy Vilmos Emlékérem

Hosszú éveken át kifejtett eredményes szakmai munkájáért az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület Elnöksége dr. Vándorfi Róbert okleveles geológusnak, a Kőolajkutató Vállalat vezérigazgatójának a Zsigmondy Vilmos Emlékérmet adományozta. A kitüntetést tegnap adták át.

Több energia- és víztakarékos háztartási gép

Több, mint kétszázmillió forint beruházást igénylő fejlesztési program megvalósításán dolgoznak a Hajdúsági Iparművekben. A nagyszabású munka várhatóan a jövő tavasszal fejeződik be. Ennek eredményeképpen már az idén — de a következő esztendőkben még több — korszerű, elsősorban energia- és víztakarékos háztartási gépet szállítanak majd a hazai és a külföldi vevőknek. A számítások szerint az idén — a tavalyihoz képest — 11 ezerrel több, összesen 95 ezer automata mosógépet gyártanak, s ebből 86 ezer hazai üzletekben kerül forgalomba. Az új mosógépek némileg módosulnak is: biztonsági zárral látják el a dobok fedelét.

Bakony:

Űjabb

bányamezőkapcsolás

Üjabb mezőkapcsolással bővíti kibányászható érc- kágziletét a Bakony Bauxitbánya Vállalat; a nyírádi bánya deáíki aknájánál mintegy 280 millió forintos költséggel kezdték meg a munkálatokat. Még az idén 3900 méternyi vágatot hajtanak, s ezzel mintegy 800 ezer tóm na érc kitermelését teszik lehetővé.

IKeddi tegyzetünk")

Például a Pipóban

Egy félig baráti összejövetelen kitört a vihar a tiszaderzsi tantestület néhány tagja és a községi orvos között. A helyzet még most sem tisztázódott teljesen. Az ügy lezárása a tanácsi és az egészségügyi szervek feladata. Nem tartoznak ránk a megalapozottnak, vagy alaptalannak bizonyuló vádaskodások. Az előzmények annál inkább!

Az történt ugyanis, hogy a községi orvos pénzügyi támogatásával épült Pipó nevű csárdába egy játék- automata került. Aküré meg sok gyerek. Figyelmüket annyira lekötötte ez a csodabogár számiba menő szerkentyű, hogy némelyár kük még a mikulási csomagjáért sem men t el az iskolába. Elképzelhető, hogy akkor mennyire érdekelte a házi feladat. Igazuk volt a pedagógusoknak, amikor azt mondták: szülői felügyelet nélkül semmi keresnivalójuk nincs a gyermekeknek a csárdában.

Hatósági előírások ás szabályozzák ezt. Azok betartásával meg lehetett volna előzni a vitát, egymás sértegetését. A kérdés csupán annyi, hogy rendőri fellépéssel, a gyerekeknek a csárdái paradicsomból való kiűzésével megoldódik-e minden gond? Nem valószínű. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a nebulók mennyi — és ki tudja milyen módon szerzett — pénzt hagynak a búfelejtőben és nevelésükre milyen hatással van az ott iddogá- ló társaság. Mindenekelőtt az a fontos, hogy a csárdán kívül milyen egyéb módon tölthetik értelmesen szabadidejüket a gyerekek.

Ez a kérdés nemcsak Ti- szaderzsen, máshol is felvetődik. Ma már a falvaikban sem fogják olyan mértékben munkára a tanulókat, mint a kisparaszti világban. Soka gyermekek szabadideje városban és falun egyaránt. És néha nem tudnak vele mit kezdeni. A felnőttek meg kevés segítséget adnak a szabadidő hasznos eltöltéséhez. Nagyon sok esetiben még akkor is tétlenül bámészkodnak, ha saját fiaik lányaik érdekében kellene cselekedniük. Sajnos, általános tapasztalatként könyvelhető el az az eset, amit Pong- rácz Istvánnétól, a Kőolaj- kutató Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárától hallottam a minap: Az egyik olajbányász brigád kétmillió forintnál nagyobb értékű játszóteret épített Szeged egyik új lakótelepén. A teret környező házakban lakók heteken át az ablakban könyökölve nézték őket. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy megkérdezze, segíthet-e valamiben.

Márpedig segíteni kell a szülőknek is, összefogva a nevelőkkel és a közművelődést intézmények dolgozóival, a szocialista brigádok tagjaival. A Pipó példája bizonyítja, hogy nem mindegy, milyen módon biztosítunk önfeledt kikapcsolódást a gyermekek számára. Jó példákat természetesen garmadával lehetne emlegetni. Megyénk több városának közössége hozott helyre például elhagyott kastélyokat, egyéb helyeket és úttörő táborokat létesített ott. Távol áll tőlem, hogy megkérdőjelezzem ezek hasznát, hiszen én is nélkülözhetetlennek tartom ezeket az ország megismerése és ezernyi egyéb szempontból. Kételyt csak az a gondolat támaszt bennem, bogy nem tolódtunk el a kelleténél egy kicsit jobban a látványos, az anya- gi-pénzügyi-fázikai erőt szinte teljesen lekötő, ám a gyerekeket alig két hétig foglalkoztató táborok építésének irányába és nem fulladtunk-e ki egy kicsit a kelleténél jobban a gyerekek állandó nevelését elősegítő foglalkozásokat, rendezvényeket illetően?

Jól tudom, a gyermekkorban különösen fontosak a ritka, az egész életben megmaradó emlékek. A személyiség kiteljesedését azonban mégis, csak az állandó ráhatás, az örömteli szórakozást is biztosító közösségi élet biztosítja. Talán ezt kellene mindenhol teljesebbé, tenni, és akkor hiába nyílna utcám a kocsmaajtó.

Simon Béla

Nem világtalan

Csak a hangját ismerik

Rengeteget találkoztunk már — először azt gyanítottam, régi ismerősöm, aztán rájöttem, nem ismerem, mégis ismerősen hallgatom. Ahányszor betértem a szolnoki Centrum Áruházba, mindig mondott valamit, amire oda kellett figyelnem. Pénteken meg — pár perccel 11 óra után — arra kaptam föl a fejem, mondja az egy órával korábban kihúzott lottószámokat.

— Palásti Tibor vagyok, — mondja a dús hajú, hihetetlenül nyugodt arcvonásü, nagyon fiatal ember az áruház igazgatói irodájában.

A hangját fölismerem.

— Szófukar, zárkózott voltam mindig, soha nem voltam beszédes. Lám, ez a foglalkozásom: áruházi bemondó. Kérem, írja úgy, ahogy van, vak vagyok, a világtalanságot nem vállalom! Van világom!

Mellette mosolygós, szép barna fiatalasszony. A felesége. Az áruházban ismerkedtek meg, három éve házasok.

— Tízéves kislányom van. az első házasságomból, — mondja a feleség. Palást; Tibor folytatja:

— Közös gyerekünk soha nem lesz. A betegség, ami a látóidegeimet tönkretette, örökölhető. Nem akarom, hogy az utódom valaha is szenveajen, elég az. amit én átéltem.

Huszonhat éves most. Tizenkilenc volt, amikor először vette kezébe a fehér botot.

— Rossz, majd romió, egyre romló látással fejeztem be tanulmányaimat. Fapadlózó, műanyagburkoló szakmunkás vagyok, tanulmányaimat dicsérettel fejeztem be — nem az eredményt, az akaratot, a szorgalmat dicsérték a tanáraim. Már harmadéves koromban nem láttam ír.ni-olvasni.

Már rég olvas, ír, megtanulta a Braille-írást, van írógépe, járatja a folyóiratokat, irodalmi lapokat, vannak könyvei.

— Öt éve lesz, hogy az áruház alkalmazott. Először „négyórás’’ bemondó voltam, besegítöje egy kolleganőmnek, aki tavaly nyugdíjba ment. Most nyolcórás foglalkoztatásom van, s boldog, elégedett embernek érzem magam. Elértem, amit el lehet érni az én helyzetemben. Soha nem unatkozom, s nagyon nem szeretem, ha sajnálnak. Tulajdonképpen telefonközpontos is vagyok, s ebben a minőségemben is van egy vessző- paripám, amiből 'nem engedek. Semmiségnek tűnhet: mindig, mindenkor köszönök! Sajnos, manapság ez nem szokás már, nem általános. Pedig, sokszor, ha kö-- szönök a telefonba, s kis türelmet kérek, ha nem találom a keresettet, már nem is érzem a hangban azt az ioeges vibrálást, amivel a beszélgetés kezdődött.

— Kitől tanult „bemondóul” beszélni?

— Amikor kétszáz ember közül engem alkalmaztak, azt mondták, szépen beszélek, csak nehezen érthető, amit mondok. Volt egy magnóm, s elkezdtem. Azt mondtam, ez nem pályaudvari hangosbemondó. Ez felajánlás, érdek! ődéskel tés, ha úgy tetszik reklám és vásárlószolgálat. Ezért van, hogy bemondom a pontos időt. hogy figyelek, megjegyzem a rádióból az öt lottószámot, és így tovább. El ne felejtsem, amikor kezdtem a rádiós Kutas János bejött hozzám, s magyarázott, segített nekem. Persze tanultam is, a magyar nyelvtant, hiszen nem szeretnék hibázni.

— Szépen beszél, hibátlanul magyarul, s nagyon kedvesen.

— Jó lenne, ha a vásárlók, akik nap mint nap hallanak ugyanígy vélekednének, s nem udvariasságból. Különben vannak jó ismerőseim már. A nagyon nehéz szolnoki telefonhelyzetben » is volt olyan, a decemberi csúcsforgalomban, aki csak azért hívott fel hogy kellemes ünnepeket kívánjon. Ilyenkor úgy érzem, a szolgálat eredményes, egy jó szó sokat ér! — sj ;—