Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁRCIUS 17 I Arcképvázlati A megtalált számítástechnika Adózók és adósok Talán nem egészen termé­szetes, mégis valóság, mosta­nában mind több, a termé­szettudományi szakon diplo­mát szerzett fizikus, vegyész, biológus választ magának nem ritkán eredeti képzett­ségétől meglehetősen idegen hivatást. Nem üt el ettől a „pályamódosítási” gyakorlat­tól Stark Andrásnak, a Me­zőgép rendszerprogramozó­jának eddigi életútja sem, az ő „kitérése” azonban mégis más, mint a hasonló lépés­re kényszerülők többségéé. - Az elméleti fizikus szakon, Harkovban megszerzett dip­loma után azonnal „szakmá­jában” tudott elhelyezkedni, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemre került gyakor­noknak, egy év múlva pedig \a Gödöllői Agrártudományi Egyetem fizika tanszékén volt tanársegéd. Hol lenne, egy elméleti fi­zikusnak jobb helye, mint az egyetemi tanszéken? — öt év múlva Stark András még­is búcsút mondott tanult .^mesterségének”. Egyetemi doktori címet szerzett, ater- * modinamika tárgyköréből vá­lasztva témát, főbb cikket is publikált, rangos külföldi szakfolyóiratok, többek kö­zött az egyik ismert amerikai lap találta közlésre méltónak munkája eredményeit. Az ok­tatásnak, a kutatásnak bú­csút mondani „szakmán kí­vüli” erők kényszerítették: — Végre öröklakáshoz ju­tottunk Gödöllőn, az én 2600 forintos, és a feleségem en- (njétl jS' kevesebb fizetéséből képtelenek voltunk a rész­leteket is fizetni, az akkor már kétgyermekes családnak szükséges dolgokat- is előte­remteni. Jobban jövedelme­ző állás után kellett néznem. Először az ÉGSZI-nél kezd­tem számítástechnikával foglalkozni, majd három év múlva az Építésügyi Tájé­koztatási Központba kerül­tem. Egy év múlva újabb nagy változtatás mellett dön­tött a család. Mivel munka­helyem Budapesten volt, la­kásunk pedig Gödöllőn, az állandó utazgatás miatt pe­dig alig lehettünk együtt. El­határoztuk, vidékre megyünk és mert feleségem édesanyja Szolnokon él, ezt a várost választottuk, ekkor kerültem a Mezőgéphez. Stark András az egyetemi évek utáni két munkahelyén műszaki feladatok program­jait készítette, majd az épí­tésügyi szakirodalmi infor­mációk számítógépes kezelé­sére alkalmas bibliográfiai adatbank elkészítésén dolgo­zott. A Szolnokra költözés után számítógép közeibe 1981-ben, a vállalat központi fejlesztési üzemének megala­kulása után került. Az új feladat más volt mint a két budapesti intézetben megszo­kottak; ott „nagygépek” mellett dolgozott, itt egy mi­ni komputer kínálta lehető­ségekkel kell élnie. — A kisgépes adatfeldol­gozás teljesen új terület volt. Itt lett világos számomra, hogy mennyire pazarlóan bá­nunk a számítástechnikával. A fejlesztési üzemben levő 60 kilobytos kisgép eredetileg egy numerikus vezérlésű (NC) szikraforgácsológép programjainak elkészítését segíti — de sokkal többre ké­pes! Készítettem rá olyan programrendszert, amelyik­kel az utókalkuláció gépesít­hető. Ez a kis gép egy tíz­ezer féle anyagot őrző rak­tár készletének nyilvántar- táisána is alkalmas. Szerin­tem a mini komputerek meg­felelő perifériákkal kiegé­szítve egy közepes vállalat adatfeldolgozási szükségleteit teljesen kielégítik. Sajnos ke­vesen ismerik ezeknek a be­rendezéseknek a képességeit, így aztán a számítástechni­ka alkalmazására törekvő ha­zai cégek közül sokan csak úgynevezett nagy gépek meg­vételére gondolnak. Stark András nem panasz­kodik, ha a fizika szóba ke­rül. Valószínűleg azért, mert „sajátos” módom gon­dolkodik a munkáról, a hiva­tásról : — Ügy hiszem, a legtöbb azon múlik, foglalkozásának szakmai kérdéseit ki milyen mélyen kívánja megismerni. Ha az emberben elég ambí­ció és kitartás van, esetleg ötletei és gondolatai is, kömy- nyen megtalálhatja a munka örömét, — a rábízott konk­rét feladattól függetlenül is. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a számí­tástechnikával találkozva én egy gyorsan fejlődő, igen sok lehetőséget kínáló terü­letre kerültem. •r- —<* Az izgalmas dolgokra rá­bukkanni azonban nem olyan könnyű. Igaz, a Mezőgép 38 éves rendszerprogramozója talán könnyebb helyzetben van: három nyelvet ismer alaposan. („Szüleimnek kö­szönhetem, hogy az angollal és a némettel igen korán el­kezdtem ismerkedni, az oroszban elmélyedni pedig el­kerülhetetlen dolog volt, hi­szen a Szovjetunióban ta­nultam”.) Évente számos szakmai könyvet olvas el, főként az ebben a tudomány­ágban élenjáró angolszász szerzők tollából. És az első­sorban a család jövedelmé­nek kiegészítése érdekében a Technocomp gazdasági mun­kaközösségben vállalt mun­ka is szolgálja a szakmai gyarapodást. Hogy mennyire nem a mindenáron való pénz­szerzés a „mellékállás” cél­ja, azt talán bizonyítja, hogy a munkaközösség (az Építés­ügyi Tájékoztatási Központ megbízásából készített) el­lenőrző programrendszerét január elseje óta hat, a nem­zetközi mágnesszalagos in­formációcserében résztvevő KGST-országban alkalmaz­zák. Rengeteg időt elvesz Stark Andrástól a szakma (az új eFtdmények közötti tájéko­zódás és a munka) érdeklő­dése azonban nem szűkült le gyakorlati tudományának kérdéseire. Könyvei közül a görög és római történelem­hez kapcsolódókat és a „min­dig ezer izgalmas erkölcsi kérdés átgondolására sarkal­ló” bibliát veszi a leggyak­rabban kézbe. Szívesen olvas filozófiai műveket is. És sók örömöt ad a család, feleség, és a három gyermek: a 13 éve,s kislány, a tíz- és a há­roméves kisfiú. Az örömök mellett persze feladatokat is. A legközelebbi cél',.« mostani 50 négyzetméteres lakás he­lyett egy háromszobást ta­lálni. Gál Gyula kenderesi la­kására nehéz bejutni. A portát öles magasságú, át­láthatatlan deszkakerítés védi: ráadásul az ajtóra sze­gezett két tábla egyike hara­pós kutyával ijesztgeti a kí­váncsiskodót. A másik en­nél sokkal őszintébb, az ér­deklődőnek kerek-perec tu­domására hozza: „Idegenek­nek tilos a bemenet!” Mivel én is ebben a kategóriáiba tartozom, hiába zörgettem, belépni nekem se sikerült. Vajon miért ez a nagy el- zárkózottság: az én házam, az én váram szemlélet? Oka van ennek, nem is kevés, hallottam a helyi tanácson. A tollon nem tollasodott Gál Gyula néhány évig intenzív libatartással fog­lalkozott. Nem a kenderesi, állandó bejelentett lakásán, hanem a Heves megyei Pé- lyen. Az intenzív jelző oly­annyira ide illik, hogy ami­kor tolltépés' következett, és égetően szükség volt az eh­hez értő, ügyes asszonyke­zekre, Gál Gyula autóbusszal szállíttatta a jelentkezőket a „libafarmra”. Nem is ez a baj. megfizette őket. Egyéb­ként is kívüle még tizen­egyen tartanak libát a köz­ségben. Igen ám, de ha a jövedelem bevallásáról van szó, ő általában rendkívül feledékeny. Ezért a „memó­ria-kiesésért” már 1982-ben a szolnoki járásbíróságon kilencezer forintra büntet­ték. Ügy tűnik, hiába. — Külön Gál Gyula dosz- sziénk van, — mondja Kiss Andrásné, a nagyiközségi ta­nács adóügyi előadója, rá­mutatva egy hat-hét centi­méter vastagságú aktaha- loimra. — A büntetés kifi­zetése után újabb bonyoda­lom keletkezett. Eljutott a híre hozzánk, hogy a Pélyen tartott libák tolláit a nagy- bánhagyesi Zalka Máté Ter­melőszövetkezet tollfelvá- sárló részlegénél értékesí­tette, — mint azt a ■szövet­kezet írásban közölte ve­lünk. Mivel ezt 'ő „elfelej­tette” bevallani mi helyette utólag megtettük a szüksé­ges intézkedéseket. A szükséges intézkedések a köznapok nyelvére fordít­va azt jelentették, hogy az ügy következményei a szol­noki járásbíróságon folyta­tódtak. Ide idézték meg 1983. október 26-rá, adócsalás bűn­tette miatt Gál Gyulát. A bírósági tárgyalási ira­tokból kitűnik, hogy Gál az 1983. január 31-én történt adóbevallás során elhallgat­ta azt, hogy 1982-ben liba- toll-értékesítésből 1 millió 637 ezer 79 forint árbevé­tele volt. Ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy a leadott libákért 533 ezer forintot kapott, holott ez is kiderült, ez sem ennyi volt, mivel a helyes összeg 554 ezer 320 forint. Mindez a kenderesi tanács adóbevételében 157 ezer 727 forint "hiányt oko­zott. (Igaz, az eljárás során százezer forintot megfize­tett.) Érdekes a vallomása is... ’'1982 évben libaneve­lésből jövedelmem nem volt. Ami a tollakat illeti, a nagy- bánhegyesi Zalka Máté Ter­melőszövetkezetnek két al­kalommal szállítottam. A feldolgozó üzemtől egy olyan papírt kaptam, amelyben a leadott toll mennyisége, mi­nősége és egységára volt — amit az irodán kellett lead­ni. — majd ennek alapján kaptam meg a tollfelvásárló- tól a pénzt, a felvásárlói jegyekkel együtt.” Még pedig nem is keve­set, egymillió forintnál is többet. A tárgyalást vezető bíró kérdésére, miért . nem vallotta be mindezt a ta­nácsnál, nem tudott magya­rázatot adni. Ezért Gál Gyulát tavaly októberben a szolnoki járásbíróság adó­csalás bűntette miatt ha.- hónapi szabadságvesztésre és háromezer forint pénz- büntetésre ítélte. A szabad­ságvesztés végrehajtását a bíróság 2 év próbaidőre fel­függesztette. — A képhez hozzátartozik, — teszi hozzá a kenderesi adóügyi előadó —, hogy no­ha írásban már régen érte­sítettük, még az idei adóbe­vallással nem keresett fel bennünket. Igaz március 15. a határidő. — Libáikkal foglalkozik továbbra is? — Nem, nem. Amikor ta­valy nála voltunk Pélyen, akkor ezer anyajuhot és kétszáz kisbárányt tartott egy tanyán. Bizonyára azt is jól tudja, ha ismét nem fizet, baj lesz belőle, hiszen az elzárás árnyéka kiséri. Egyszóval, nem babra megy a játék. Megéri az elzárást? Több helyen elmondták, hogy Gál Gyula igen jó ke­reskedőszemmel megáldott gazdálkodó, aki szereti a pénzt, bár rendszerint túl is ad rajta. De vajon érnek-e annyit a zizegő ötszázasok, ezresek, hogy egy börtön- büntetést is megkockáztas­son? Nem beszélve arról, hogy a hátralékot akkor is behajtják rajta. Csikós Imre .karcagi bá­dogos és vízvezetékszerelő kisiparos ügye is tanulságos. A harmincéves fiatalember város- és környékszerte el­ismert aranykezű mester. Mindig és. mindenkinek ki­fogástalan munkát végzett, ahogyan illett, adózott is, egyszóval neve volt a szál mában. Ügy tűnt azonba hogy a több pénz utáni ha sza őt is vakvágányra vezeti Azt hitte, ha más megyéb« vállal munkát és „elfelejt beírni a pénztárkönybe . ott kapott összeget, semr sem tudódik ki, így adót se kell utána fizetnie. Bucsí huszonkét helyen dolgoz« ilyen módon, és végzett ige jó minőségű munkát egy társával. Sejtette, hogy b; lesz a dologból, ezért tavai nyáron megszüntette tevi kenységét és visszaadta í ipart. — Ilyen esetekben az i eljárás, hogy a Szolnok m< gyei Illetékhivatal forgaln adócsoportja még egysz< ellenőrzi az iparost a lej utolsó vizsgálattól kezdve - mondja Török Tibor, a kai cagi városi tanács adóüg; főelőadója. — Itt is ez tői tént, és feltűnt egy apróság három adatlap munkáj nem szerepelt a pénztál könyvben. Semmiségnek Iái szott az egész, de a beszél getés alkalmával Csikc megtagadta a választ, íg többhetes, alaposabb viz< gálát kezdődött. Megtudták a másik megyéből is Ekkor számunkra várai lanul kiderült, nem három hanem huszonnégy hasonl eset fordult elő. Noha a tár sa aláírta a jegyzőkönyve két, ő ezt sem tette meg Fellebbezett mindenhová, d 50 ezer 898 forint adóhián; maradt nála. Ez az össze a be nem vallott központ fűtés- és kazánszerelésbe gyűlt össze. — Miért tanulságos ez a ügy? — Több okból. Az egyil az, hogy megmutatja: j pénz utáni hajsza hová visz az embert. Ismerem a fiúi és ma sem értem, miért foly tatta ezt a manipulációi Szorgalmas, udvarias, gyor szakember hírében állt, ak ha valamit elvállalt, szom baton meg vasárnap is esi nálta. Ráadásul közben is kólába is járt, és megszerez te a képesítést a gáz- és köz pontifűtés-szerelésre is. — Mi várható az ügyiben — Eljárás indult ellene. A teljesség igénye miat leirjuk, jelenleg is töbl rendőrségi, ügyészségi, vám és pénzügyőrség vizsgála folyik néhány olyan, az adó jával manipuláló lakos el len, akik hátraléka sok száz­ezres, illetve milliós nagy ságú. Miközben az állam­polgárok több mint kilenc­venöt százaléka — nagyban adózó és szerényebb jöve­delmű egyaránt — becsüle­tesen, rendesen fizeti az adó­ját, elgondolkoztató esetek­nek vagyunk tanúi. Van égj szűk réteg, néhány tuca ember, akj a gyors meggaz­dagodás reményében nen riad vissza sem kisebb, sen nagyobb törvénysértésektől A húszezer forintot megha­ladó, megyénkben felfede­zett adótitkolók száma egyet­len év alatt ötven százalék­kal nőtt. Jelenleg harminc- három olyan állampolgár van a megyében, aki húsz­ezer forintnál nagyobb ösz- szeggel tartozik az államnak Háza, ingatlana bánja A tavalyi, Szolnok megyé­ben eltitkolt és íelfedezetl adóhiány összege 3,3 millic forint, ennek az összegnél a nagyobb részét már behaj­tották, illetve a többit is bt fogják hajtani. Nem egy­szer olymódon, hogy a ma­nipulál óknak a fizetség fe­jében bizony a házukat, és az egyéb ingatlanlkat is é kellett adni. Szinte felesle­ges megkérdezni: megérte? !D. Szabó JVliklós V. Sz. J. A Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat tiszaroffi gyárának élelmiszer üzemében több, mint százan dolgoznak. Havonta mintegy 40 féle terméket cso­magolnak bolti kiszerelésben, egy ré­szét az árucikkeknek még hagyomá­nyos kézi erővel, míg a többit már au­tomatikus csomagológépeken. Havonta, több' millió forint nagyságrendben ke­rülnek ki fűszerek a boltokba, ízléses csomagolásban A cukorbetegek részére glukonont csomagolnak a HM—2 típusú gépen ■ S® MMaaai Fodor Mátyás mazsolát adagol a gépbe Készül a dél-amerikai kávékeverék, amelyből havonta 10 ezer kilót csomagolnak. Fotó: T. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents