Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁRCIUS 1i IA szerkesztőség postájából | A gyógyítás új útjain Egy-egy virágváza Ügy érzem, hogy nemcsak a saját nevemben mondok hálás köszönetét az újszászi pszichiátria és rehabilitációs osztály második emeleti, dr. Thaly Gedeon által vezetett részleg orvosainak, pszicho­lógusainak és a kedves nő­véreknek a megértő és segí­tőkész gyógyító munkáért. Sokszor felvetődik bennem, hogy mi is ez az intézmény? — Kórház? Szanatórium? Nem! Ennél sokkal több! Az osztály szervezettsége, a be­tegek és a gyógyító személy­zet bensőséges, . közvetlen kapcsolata egyáltalán nem azt bizonyítja, hogy „az egy diliház”. A betegek a haté­kony gyógyszerelés mellett „másban is” részesülnek, ami mielőbbi gyógyulásukat elősegíti. A nagyon meghitt, együtt­érző és bizalomteljes kis- és nagycsoportos beszélgetése­ken a gyógyításra szorulók képessé válnak arra, hogy felismerjék betegségüket, annak okait, megtalálják a lelki válságukból kivezető utat és annak módját. A betegek — amint álla­potuk megengedi — a mun­katerápiában önkéntesen, örömmel és szívesen vesz­nek részt. Ezért a táppénzen felül jelentős havi jutalom­ban is részesülnek. Ezen munkák jelentik az átveze­tő kapcsolatot a mindennapi életbe. Kedvelt a hétfőnkén- ti zenés irodalmi vetélkedő. Meglepő, hogy egy-egy beteg milyen talpraesett saját ver­sével, szavalatával; milyen elmélyülten hallgatja a klasszikus zenét, mennyire leleményes a vetélkedőn. És uram bocsá’ — utána közös társasági tánc is van. Sokan ezeken az esteken ismerked­nek meg a szabadidő hasz­nos eltöltésével, a kulturált magatartással és szórakozás­sal. A szorongást, a feszült­séget az ilyen alkalmak is oldják. Az önművelődést, a szórakozást és a kikapcsoló­dást szolgálja a több mint háromezer kötetes könyvtár is. És ami a fő, a betegek az intézményből akkor távoz­nak, amikor az önálló élet­vitelre képesek, azaz — meg­gyógyultak! Sopronból érkezett ez a levél, H. S. írta. 2,14,17, 29, 75 Akinek ismerős fez az öt szám, annak bizonyára volt valamennyi találata a múlt pénteki, a 10. heti lottósor­soláson. És már tudjuk ,a tájékoztatóból, hogy öttalá- latos szelvény nem volt, aki négy számot eltalált, annak rövidesen, kevés híján (a le­vonás után) százezer forint üti a /markát... Március 10-én Kunhegye­sen húzták ki az öt /„bűvös” számot a művelődési köz­pontban — természetesen telt ház előtt. A hetente más-más helyen ismétlődő ceremónia előtt ezúttal az Originál együttes, valamint Heller Tamás szórakoztatta a közönséget. Amikor aztán elcsendesedett minden, meg- pördült a szerencsekerék, benne a 90 gömbbel... A harmadik nyerőszámot, a 29-est Török László kunhe­gyest lakos „halászta" ki társai közül. A fotókat dr. Köti Márton- nétól kaptuk. Az első városi bál... Ajándékkal és megemlé­kezéssel kedveskedtek nő­dolgozóiknak az Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat vezetői. Pénteken fél négy­kor kétszázötven lány és asz- szony részvételével tartottak ünnepséget. A Beloiannisz úti Általános Iskola máso­dik osztályosai, majd Péter Gábor igazgatóhelyettes kö­szöntötte a megjelenteket. Heten Kiváló Dolgozó kitün-. tetést, öten pedig igazgatói dicséretet kaptak. A hivata­los részt követően fővárosi színészek szórakoztatták a jelenlévőket az ünnepi zsú- ron. Válaszok, intézkedések De gyógytorna van Lapunk február 7-i szá­mában Gyógytestnevelés pe­dig nincs címmel arról ír­tunk, hol tartanak megyénk­ben a gyógytestnevelés elter­jesztésében. Több iskola­igazgatónak lés orvosnak feltett kérdésünkre egyönte­tű volt a Válasz: Szolnok megyében nincs gyógytest­nevelés, Csupán könnyített testnevelésről llehet beszélni. Pedig item így %>an, bizonyí­ték rá Lakatos Erzsébet me­zőtúri olvasónk hozzászólá­sa, melyet február 22-i la­punkban közöltünk. Íme egy újabb észrevétel: A Gyógytestnevelés pedig nincs című cikkre az a vá­laszom: de gyógytorna van! Igaz, a ^yógytestnevelőt a Testnevelési /Főiskolán ké­pezik, a gyógytornászt pedig az Egészségügyi Főiskolán. Ezzel együtt ,a gyógytestne- velő taníthat iskolában. Kol­léganőimnek viszont szomo­rú tapasztalataik vannak, akik diplomájukkal kopog­tattak bz iskolák kapuján. Mint i gyakorló szülő, mint gyógytornász úgy gondolom, amíg a Testnevelési Főiskola nem képez gyógytestnevelő- ket, az egészségügyben ki­fejtett tevékenységünk sem lenne hiábavaló. A cikkben megszólaltatott dr. ICsabai Csaba és dr. Sin- ka Mária talán egyaránt emlékszik rá, hogy a MAV- kórházban mindig volt gyógytorna, hiszen mind a ketten dolgoztak pz említett intézményben. Gondolom, bármelyik kolléganőm Szol­nokon is, a megyében is ké­pes lenne szakszerűen ellát­ni a rendeléseiken megjele­nő deformitásos gyerekeket, hiszen végzettségünk a ter- hestornától kezdve a reu­mások utókezelésén keresz­tül, az orthopédiai esetek tornáztatására is képesít. Eddigi munkám alatt számtalan leset bizonyította, hogy akiknek igazán szív­ügyük volt gyermekeik egészsége, megtalálták a megoldást. Nem égy esetben vidékről (Űj szász, Tószeg) járt be a tanuló, hogy gyógy­tornán begyen részt heti két- három alkalommal, s én iga­zoltam az iskolának a torna­órák helyett á gyógytornán való részvételüket. Tehát ez is bizonyítja, akadnak isko­lák, ahol megoldják a gyógy- testnevplésre szoruló gyere­kek problémáját. Véleményem tehát az, hogy a cikkben szereplő kérdésre — mi lesz azoknak a sorsa, akik gyógytestneve- íésre szorulnak — nem az a válasz, hogy állnak a torna­órán és nézik a többieket, hanem az, hogy keresnek egy gyógytornászt, és eljár­nak gyógytestnevelés helyett gyógytornára... Fodorné Katona Ágnes Szolnok Alkatrész helyett — bürokrácia jól sikerült Tiszafüred- S'zőlősön. A bált a helyi nép­front és a Vöröskereszt együtt szervezte — kaptuk a hírt Biriszló Péternétől, Tiszaszőlősről. A mozgássérültek török­szentmiklósi helyi csoportja március 3-án tartotta első közgyűlését. iSarkadi Károly csoportvezető köszöntötte a megjelenteket, beszámolt az alakulás Óta eltelt nyolc hó­nap eredményeiről. Ismer­tette az 1984. évi terveket, amelyek megvalósításához a tagok segítségét kérte. A jól knűködő csoportnak az a célja, hogy a Török- szentmiklóson és környékén élő rokkantaknak segítsen gondjaik megoldásában, ez­A vigadozók bál előtti szó­rakozásáról az általános is­kola tanulói, a helyi páva­kor és a citerazenekar gon­doskodott. által is javítva közérzetüket. Űj tagok Sarkadi Károlynál jelentkezhetnek, akinek cí­me: 5200 Törökszentmiklós, Arany 1János út 3. A tájékoztatást Szikszai Eszter írta, aki a csoport ne­vében köszöni a művelődési központ /igazgatójának, hogy rendelkezésükre bocsátott a földszinten egy /kényelmes termet, ahol havonta talál­kozhatnak; a Tiszatáj Tsz II. Rákóczi Ferenc Szocialista Brigádjának, hogy sütemény­nyel, kávéval, almával ven­dégelték meg őket. Nem tudunk fűteni. Ezzel a címmel jelent meg febru­ár 29-én Gere Lajosné ho­moki olvasónk panasza. Egy éve vásárolt elektromos kály­hájának hőfokszabályozó­ját másfél hónapja javítják Szolnokon, a Gelka József Attila úti' szervizben — írta. Nos, olvasónknak tulaj­donképpen ezúttal nem a Gelkával, hanem a Villa­mosipari Gépeket Javító Kisvállalattal van dolga. Másik „cég” ... Sokan nem vették tudomásul, hogy 1983. január 1-től van Gelka és kisvállalat is. Erről majd hamarosan írunk. Térjünk vissza az elektro­mos kályhához. Szekeres Lászlóné, a kisvállalat igaz­gatója megírta, hogy olva­sónk kályhájának hibáját január 23-án jelentette a szerviznek. A műszerész ja­nuár 24-én kiment az ügy­fél lakására, és megállapí­totta, hogy a hőfokszabályo­zó rossz! Kicserélni nem tudja, mert hetek óta nincs raktárukban. (Ezt az alkat­részt javítani nem lehet, csak cserélni. A Gelka köz­ponti raktára csak névre szóló anyaghiány-igazolás alapján küld a. kisvállalat­nak hőfokszabályozót.) A munkalap alapján kiállított anyaghiány-bizonylatot ja­nuár 24-én postázták, a visz- szaigazolásra azonban hiába várnak... Sók készülék üzemképte­len hasonló ok miatt. A szer­vizvezető február 16-án gép­kocsival Pápára, a gyártó Segíteni a rászorulókon Bél— önköltségen Vízkereszt óta bál bált kö­vet a megyeszékhelyi előkelő szállókban és a falusi ap- róbb-nagyobb művelődési házakban. Farsangolnak az óvodások, a nyugdíjasok, az orvosok, a jogászok; a spor­tolók, a ... hadd ne sorol­jam tovább. E karneváli rendezvények sorozatából az egyikre különösen felhívták figyelmünket: nevezetesen, hogy a mozgássérültek me­gyei egyesülete is megren­dezte tagjainak a farsangi bált. Félreértés ne essék, termé­szetes, hogy ők is vágynak társaságba, igényelnek né­hány együtt töltött kellemes órát/, közös vacsorát, élő muzsikát, nótázást. De miért kerül mindez fejenként 160 forintba, az ÉVM munkás- szállójában? — tette szóvá az egyesület egyik ifjú tag­ja, aki két bottal is nehezen jár, s ha kísérővel megy el a vacsorára, az kettejüknek már 320 forintjába kerül. Példaként felhozta, hogy az osztályon felüli Tisza Szálló­ban egy sportbálnak, vacso­rával, neves művészek — Payer András, Dobsa Sándor, Déry János tv-riporter — fel­léptével, balett-, aerobik- és karatebemutatóval együtt se került többe a „beugrója” 200 forintnál. Ki akar a rokkantakon meggazdagodni? — ez volt a panasz lényege. Nos, fel­kerestem a rendezőket: mi­lyen szempontok vezérelték őket? Dr. Lánczi Ferenc, az egye­sület elnöke elmondta, hogy olyan helyiséget kellett ta­lálniuk, ahol lépcső nem akalályozza a rokkantkocsik közlekedését, de még a mel­lékhelyiségbe is be tudnak kocsival menni. Azon kívül helyben kaptak szállást a vidékiek, mert nem mindég hogy aki szükségét érzi e szaka a pihenésnek, nyer ban visszavonulhat-e va taxival, esetleg más módi kell megközelítenie szállá helyét. Megtudtam azt hogy a 100 forintos évi ta díj fejében a rokkantak na; ján minden évben az egy sülét látja vendégül tagjí és kísérőiket ebédre, vacs rára (előfordult már, ho, több napra). Nyaralásukh (évente átla^ 30 szernél; nek 8—10 napra) tagonké napi 85 forint hozzájáruló ad, minden 100 forint tagdí ból az országos szövetségn« átutal 10-et, de — igény sz rint — botvég-gumit is dí talanul kapnak a tagok, am nek párját 24 forintért tud. az egyesület beszerezni, felsoroltakon kívül a 18 évt aluliak gyermeknapra í karácsonyra is ajándékcsi magot kapnak... Tessi utánaszámolni! A héttagú vezetőség i utóbbi hetekben igen sok: dolgozott társadalmi mm kában — mindannyiuk érdi kében —, hogy megfelelőé előkészítse a nemzetkö; fotókiállítást, az éves beszí móló taggyűlést és a vacsorj estet. Utóbbit egyébként február 1-én kelt körlevélbe hirdették meg, nyomatékosa hangsúlyozva: „...az elmú évekhez hasonlóan ö n k ö 1 séges alapon ...” Aki szí rakozni akar és vállalja, b< fizeti a 160 forintos rószví teli díjat; aki nem vállalj; annak természetesen nei kerül semmibe. Hogy miért volt olyan drá ga? Ehhez nem adott hozzá járulást az egyesület, de fi zetni kellett a fűtésért, a ta hárításért, a zenekarért, vacsoráért... — rónai — céghez utazott. Ott azonban csak a jóval korábban elkül­dött anyaghiány-igazolásra adtak ki alkatrészt. A kis­vállalat raktárosa február 27-én ismét megrendelte a Gelka központi raktárából a hőfokszabályozót. Ha meg­érkezik, azonnal beépitik Gere Lajosné kályhájába — olvashattuk a február 29-én keltezett válaszban. Szekeres Lászlóné megír­ta, hogy az anyagellátás rendkívül megnehezíti mun­kájukat, és a hasonló pana­szok bizalmatlanná teszik az ügyfeleket vállalatukkal szemben. Elismeri, az embe­rek jogosan bosszankodnak, hogy egy-egy készüléket ap­ró alkatrész hiánya miatt nem tudnak használni. Számcsavar Március 7-én „Volt mező- gazdasági cselédek , szolgá­lati éveiről” címmel közöl­tünk jogi tanácsot. Nem sze­retnénk, ha valakinek gon­dot okozna az abban előfor­duló k, számcsavar”, amely szerint „... az 1984. előtti mezőgazdasági munkavi­szonyban töltött időt...” je­lent meg. Természetesen az 1948. előtti időről van szó, ezen években beszélhetünk „volt mezőgazdasági cselé­dekről” ... Az évszám tehát helyesen: 1948! A hibára dr. Bagdi László, a Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője hívta fel a figyelmünket. Mindig ugyanott „Csak tudnám, de hova, de hova...” — ezt adta cí­mül munkatársunk február 23-án megjelent glosszájá- nak, amelyben azt kifogásol­ta: a szolnoki Gagarin La­kásépítő és Fenntartó Szö­vetkezet évi beszámolóra hívta tagjait, a meghívón viszont nem jelölte meg, ho­vá menjenek az érdekeltek. Lakatos László ügyvezető igazgató ezt válaszolta: „A tagértekezleteket kör­zetenként, minden évben azonos helyen tartjuk, me­lyet a lakástulajdonosok jól ismernek, hiszen az az épü­let egyetlen, arra alkalmas helyisége. Mivel a jelenleg kezelésünkbe tartozó épü­leteinknél az elmúlt időszak­ban volt tagértekezlet, an­nak helyét jól ismerik a tu­lajdonosok ...” Fentiektől függetlenül a válaszban az is megtalálha­tó: a rendezvény helyét a jövőben az intéző bizottsága meghívókon feltünteti. Nem vitatjuk, hogy a ta­gok ismerik az értekezletek helyét. Hozzánk forduló ol­vasónk — aki minden bi­zonnyal tag, ha meghívót kapott — nem tudta ... El­képzelhető, hogy intézmé­nyeknek, közületeknek is küld meghívót a szövetkezet, már csak ezért is érdemes feltüntetni az értekezlet he­lyét. És azért is, mert a szö­vetkezeti lakásokat (is) ad- ják-veszik, tehát cserélődnek a tulajdonosok. Szerkesztői üzenetek 0. Hegedűs Pálné, Szajol: Kérjük, írja meg, hogy jót- állásos színes televíziója ügyében hová fordult. Leve­léből nem tűnik ki, honnan nem hajlandók kimenni, hol hitegetik ... Tudomásunk szerint a megyeszékhelyen négy szerviz foglalkozik tv- javítással. Ezúton is kérjük hozzánk' forduló olvasóinkat, pontosan írják meg — bár­milyen ügyben! —, milyen intézménnyel, üzemmel, gyárral van dolguk. Ezek hiányában olykor tehetetle­nek vagyunk. Jászsági {rokkantnyugdíjas fiatalasszonynak üzenjük: Sajnáljuk, hogy pórul járt... Levelét nem " közöljük, s nemcsak azért, mert névte­len! Ha nevét, címét megír­ja, panaszát továbbítjuk oda, ahová egyébként az eset megtörténtekor kellett vol­na azonnal mennie, amíg például a fontos tanúk elér­hetőek voltak!...

Next

/
Thumbnails
Contents