Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-12 / 36. szám
1984. FEBRUÁR 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Cél: a piacon maradás Beszélgetés Ádámosi György igazgatóval a SZOTÉV három év alatt megtett útjáról A tavalyi gazdasági évet 12 millió forintos nyereséggel zárta a Szolnok megyei Tanácsi Építőipari Vállalát (a korábbi ÉPSZER január eleje óta viseli a cég tevékenységi körét a korábbinál jobban kifejező új nevet). Az összeg nagyságát akkor érzékelhetjük helyesen, ha figyelembe vesszük: az 1980-as év után a vállalatot szanálták, mert 28 millió forintos veszteséggel gazdálkodott. Az eltelt három év alatt a SZOTÉV teljesítőképessége is növekedett, az 1980-as 191 millió forint helyett a tavalyi termelési érték már 340 millió forint volt, a dolgozók száma viszont csökkent. Ádámosi György igazgatóval a vállalatnál a kilábolás érdekében végzett munkáról, a gazdálkodás javítását szolgáló intézkedésekről beszélgettünk. Felkészültebb szakemberek — Három év távlatából visszatekintve jól kirajzolódnak a komoly veszteséget magyarázó összefüggések. Mik voltak a rossz gazdálkodás legfontosabb jellemzői, a szanálás óta miként változtak a termelés, a közgazdasági munka feltételei? — Mindenekelőtt a vállalkozási politika hibáit kellett megszüntetnünk. A hiányosságok szembeötlőek voltak, a hatásos gyógymódot is ismertük, a gondokon enyhíteni azonban nem volt könnyű. A szanálás előtti időszak nehézségei jórészt azzal magyarázhatók, hogy a vállalatnál nem tudták felmérni, egy-egy munkát mennyiért képesek elvégezni? Nem is lehetett gondos műszaki és árelemző munkát várni — az ésszerű vállalkozásnak ez az alapja — megfelelő szakemberek nélküL Tehát legelőször is a jól felkészült, felsőfokú végzettségű munkatársak számát kellett gyarapítanunk. Hogy az előző példánál maradjak: ma már egy újonnan szervezett vállalkozási osztály végzi azokat a feladatokat amelyeket régen egyetlen szerződéskötő oldott meg. Van kivel elemeztetni, mennyiért vagyunk képesek egy kínálkozó munkát elvégezni, a kért feladat megoldását hogyan tudnánk gyorsítani, olcsóbbá tenni? Csak miután a hasonló kérdésekre választ kaptunk, kezdünk el tárgyalni. Persze nem állítom, hogy csak a szakemberhiány szülte a bajokat, a rendszeres pénzügyi zavarokat például a számlázásban uralkodott anarchia is magyarázza: megtörtént, hogy a vállalat 50 millió forintról kötött szerződést egy munka elvégzésére, de a megrendelőnek egy 40 millióról szóló számlát küldtek el. — A termelés területén 1milyen nehézségekkel találta szemben magát a vállalat vezetősége? — Igen gyakoriak voltak a határidőcsúszások, márpedig a lassú munka különben is csak ráfizetést hozhat. A kötbérek, a szinte elmaradhatatlan garanciális munkák költségei a normális esetben is a csekély nyereséget apasztották. A termelési gondok megszüntetése legelső feltételének is az irányítással foglalkozók hozzáértésének fokozását tartottuk. Hogy célunkat elérjük, vezetők leváltásától sem riadhattunk vissza — ez pedig időnként komoly ellentéteket okozott „házon belül”. A személyi problémáknak a megoldásához nagy segítséget kaptunk a vállalatnál dolgozó 'kommunistáktól, az üzemi pártvezetőségtől: mára azt hiszem bebizonyosodott — a legerősebb érv a gazdálkodási eredmények javulása volt —, hogy ezeket, az érintett munkatársaknak kétségtelenül fájdalmas lépéseket meg kellett tennünk. Érdemes többet tenni — Persze, a legjobb felkészültségű vezető is tehetetlen, ha teendői nincsenek pontosan körülhatárolva, vagy ha munkatársai nem támogatják törekvéseit... — Éppen ezért alakítottuk át a vállalati szervezetet. Az építésvezetőségeket például úgy szerveztük meg, hogy pontosan megszabhassuk, hol, ki, miért felel. Szigorúbb, pontosabban rendszeresebb és megalapozottabb lett az ellenőrzés. Az építkezéseken napi program szerint dolgoznak, van tehát mit számon kérni. És érdemes is az „ütemtervek” szerint dolgozni. A három év alatt nálunk 25 százalékkal nőttek a keresetek, így aki megérdemli, meg tudjuk fizetni. De csak azt. .., — mert nem a beosztást fizetjük. Az osztályvezetők, az építésvezetők bére között nem véletlenül van akár ezer forintos különbség is, nem véletlenül visz haza valaki 10 ezer forinttal is több prémiumot társánál. Szóval még véletlenül sem csak büntetünk, de néha erre is szükség van. Amikor a negyedéves terveket készítjük, a vállalat vezetősége először csak javaslatot tesz. Az érintett terület vezetője megbeszélheti munkatársaival, mit és hogyan tudnak megcsinálni ? Ha be tudják bizonyítani, hogy a javaslatban szereplő elvárások teljesíthetetlenek, akkor új tervet készítünk. De ha már egyszer elvállaltak egy feladatot, akkor oldják is meg — mert az abból a munkából származó bevételre a vállalat feltétlenül számít. — Ügy tűnik az utóbbi években a SZOTÉV az újdonságokra fogényabbá vált. Saját tervezőirodát alakítottak, a kivitelező vállalatok közül elsőként kezdtek fővállalkozásban dolgozni, ipari árutermeléssel kezdtek foglalkozni. Miért volt szükség ezekre az újdonságokra? Fővállalkozás, árutermelés — Azt hiszem semmitmondó lenne egy általános magyarázat, úgyhogy inkább mindegyikről külön' beszélek. A tervezőirodát a piac változásai kényszerítették ki: nekünk minden megrendelőre szükségünk van, ajánlatainkat pedig csak akkor tudjuk gyorsan kidolgozni, ha nem várunk idegen tervezőkre. Különben is, hogy megalapozottan dönthessük el, képesek vagyunk-e egy munkát elvégezni, és megéri-e szerződést kötni, tervezéshez értő mérnökökre mindenképpen szükségünk van. Ha pedig így van, miért is ne kamatoztatnánk tudásukat tervezési megbízásokat is elfogadva. A fővállalkozás — ebben a formában Martfűn iskolát, a megyeszékhelyen 125 garzonlakást készítünk, Tiszafüreden rövidesen egy 300 milliós munkát, a Kőbányai Gyógy- szerárugyár telepének építését kezdjük meg — egyszerűsíti a beruházó és a kivitelező kapcsolatát, így aztán vonzóbbá teheti vállalatunkat a megrendelők szemében. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a „vevőtől” kapott fővállalkozási előleg fölöslegessé teszi hitelek felvételét, kevesebb kamatot kell fizetnünk. Komolyan foglalkozunk a gondolattal: Szolnokon 4—8 lakásos társasházakat építünk, és elkészültük után azokat magunk értékesítjük. Meggyőződésem, hoev a ma szokásosnál olcsóbb áron, ezekre az otthonokra lesz vevő. Ha pedig így van, miért ne ragadnánk meg a termelési lehetőségek teljesebb kihasználására kínálkozó alkalmat. A központi telepen lévő asztalos és lakatos üzemeket pedig butaság lett volna nem bekapcsolni az árutermelésbe. Igaz, ehhez a megyéből ki kellett mozdulni, és például az úgynevezett szellőző idomokra a Dunántúlon is vevőt keresni, de megérte. 1980-ban ezek az üzemek csupán 11 millió forint értéket termeltek, tavaly — a magunknak készülő gyártámnyokkal együtt — 40 milliót. \És, egy fillért sem költöttünk ám beruházásra! Persze észre kellett például venni, hogy a Fészek áruházban nem kapható ajtó — és máris volt vevőnk, volt mit csinálnunk. „A piacon maradáshoz — hogy kicsit mégis általánosítsak — minden. alkalmat meg kell ragadni. Az új iránti fogékonyság azzal magyarázható, hogy munkatársaim ezt időben észrevették. V. Szász József Gyógynövények Mohoráról Koszorúzás Györlfy István sírjánál Györffy István, a kiváló néprajzkutató születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzás] ünnepséget rendeztek tegnap a Kerepesi úti temetőben. A magyar néprajztudomány kiemelkedő alakja sírján elhelyezett, megújított kopjafát a Magyar Néprajzi Társaság nevében Gunda Béla, a történettudományok doktora avatta fel. Az egykori Györffy-kollég isták nevében Halász József, Tőkés Ottó és Fehér Gyula helyezte el a megemlékezés virágait. Koszorúval emlékeztek Györffy Istvánra a Néprajzi Múzeum és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum képviselői. Tizenkét termelőszövetkezet társulásából alakult meg tizenöt esztendővel ezelőtt a mohorai Drogunion Gyógynövénybegyűjtő és Forgalmazó Szövetkezeti Közös Vállalat, amely tavaly már ötvenmillió forint értékű terméket szállított felhasználóinak. A százötvenféle teának, drognak, ételízesítőnek való alapanyag iránt fokozódott a nemzetközi érdeklődés. Különösen keresett a a kamilla- és a hársfavirág, a fekete ribizli levele. Küldöttgyűlés a tiszaörsi Petőfi Termelőszövetkezetben Felszólalt Váncsa Jenő miniszter A felszólalást tartja Váncsa Jenő miniszter A három község határán gazdálkodó tiszaörsi Petőfi Tsz-ben pénteken tartották meg a tavalyi gazdálkodás mérlegét és az 1984. évi terveket jóváhagyó küldöttgyűlést, amelyen részt vett és felszólalt Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter. Az eseményen jelen volt Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Benedek Éülöp, a Teszöv titkára. Nagyi vánon a zsúfolásig megtelt művelődési házban Bugán Mihály, a közös gazdaság elnöke — értékelve az elmúlt esztendő munkáját — szólt többek között azokról a nehézségekről is, amelyek befolyásolták a Petőfi Tsz gazdálkodását. Így a növénytermesztésben mintegy 13 millió forint kiesést kellett más kultúrákkal és egyéb módon ellensúlyozniuk. Szerencsére a lucernamag és a napraforgó terven feliüld termése, valamint a kukorica — lehetőség szerinti — öntözése enyhített valamelyest az aszály okozta károkon. Takarékos gazdálkodással, ésszerű talaj műveléssel, a termőföldek karbantartásával. valamint a termőképesség megőrzésével az alacsony, 7—9 aranykorona értékű talajokon országos átlag körüli eredményeket érték el. Az állattenyésztési főágazat eredményei jócskán meghaladták a növénytermelését. A szövetkezet elnöke a té- eszben eredményesen működő melléküzemek tevékenységéről, az egyre bővülő háztáji gazdálkodásról, a terven felüli takarékoskodásról számolhatott be. Végeredményben a tagok fegyelmezett és szorgalmas munkájának eredményéként 12 millió forintos nyereségről adott számot a pénteki küldöttgyűlés résztvevőinek, és előterjesztette az idei gazdálkodás tervét, amelyet a tagság képviselői elfogadtak. Bugán Mihály mérlegbeszámolója után az ellenőrző bizottság elnöke kapott szót, majd hlozzá&zólások következték. Ezután Váncsa Jenő, a MÉM minisztere kért szót. Köszöntötte a tiszaörsi Petőfi Tsz kollektíváját, majd bevezetőjében az ország elmúlt évi mérlegéről szólt. — A nemzetközi piaci viszonyok romlása ellenére a népgazdaság talpon maradi; fizetőképességünket és a népgazdaság tekintélyét megóvtuk, s megfelelő módon védtük népünk életszínvonalait is. Biztosítottuk a foglalkoztatottságot a nép- gazdasági ágazatokban és elértük legfontosabb külkereskedelmi céljainkat — mondotta. Ezt követően az agrártermelés helyzetéről tájékoztatta a mintegy tízezer hektáron gazdálkodó termelőszövetkezet jelenlevőit. — Mint az élhangzott — az utóbbi esztendők legbonyolultabb és legnehezebb éveként említette a ’83-as gazdasági évet. A nehéz körülmények ellenére növekedett az exportértékesítés, azonban a külpiacra kikerült áruinkért 14—15 százalékkal kevesebbet kaptunk, mint korábban. Bár a mezőgazdaság bevétele csökkent, a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóinak jövedelme mintegy 4 és fél százalékban nőtt. Ez idő alatt a háztájikban termelt áruk értékesítéséből mintegy 41 milliárd forint jutott a kistermelőknek, ami 12 százalékos növekedést jelent az 1982. évihez képest. Az idei esztendő feladatairól szólva a miniszter elmondotta, hogy továbbra is szükség van a mezőgazdasági termelés fokozására, s arra. hogy az ország belső ellátása minőségben és választékban tovább javuljon. Növelni kell a kivitelt, és a tavalyi esztendőnél jelentősebben hozzá kell járulni az ország fizetési mérlegének javításához. Ennek érdekében két területen kell a termelést fokozni: egyrészt a gabonaprogrammal. amelyben lehetőleg a növekvő terület és a magas hozamok párosuljanak. Másrészt 84-ben 2—300 ezer vágóállatot kell termelni a mezőgazdasági nagyüzemekben, amelyhez az alapanyagok biztosítottak, s ehhez az aszály ellenére is megfelelő takarmányról keli gondoskodni. Ezt követően a takarékos és költségérzékeny gazdálkodásra hívta fel a figyelmet. Végezetül az aszály sújtotta Szolnok megye eredményeiről szólt, ahol mintegy egymillió tonnánál is több gabonát termelnek, ez a mennyiség lazönban tavaly 20 százalékkal csökkkent. a megye állattenyésztési eredményei azonban nem estek vissza. Megemlítette, hogy a sokoldalú intézkedések enyhítették az aszály okozta gondokat. Maid elismeréssel beszélt a Petőfi Tsz erőfeszítéseiről. a háztáji ágazat fejlődéséről és a takarékos és költségkímélő gazdálkodásról. Elsősorban szolgáltató jelleggel működik a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz elektromos műhelye. A különböző gép járművillamossági munkákon, - háztartási elektromos gépek javításán kívül villanymotorokat is tekercselnek itt az iparj műszergyár részére
