Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

1984. FEBRUÁR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Berényi Ferenc kiállítása Szolnokon Népben, nemzetben gondolkodó tudós Berényi Ferenc Munkácsy- díjas festőművész alkotásai­ból kiállítás nyílt tegnap délután Szolnokon, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ galériáján. A meg­nyitón — amelyen részit vett Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára és Árvái István, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára — Ligeti László, a SZOT alelnöke méltatta a festőművész munkásságát, mutatta be alkotásait a kö­zönségnek. Az eseményen közreműködött a szolnoki Bartók kamarakórus. Berényi Ferenc sok szál­lal kötődik Szolnokhoz. Itt töltötte gyermek- és ifjúko­rát, 1962-től a művésztele­pen él és dolgozik. Munkás­ságát 1966-ban SZOT-díjjal, két évvel később pedig Mun- kácsy-díjjal ismerték el. Megkapta a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a me­gyei tanács művészeti díját. Festményeivel számos ha­zai és külföldi kiállításon ért el sikereket. Mostani tár­lata február 29-ig várja a látogatókat. Felvételünk a kiállítás megnyitóján készült. Feladatok, feltételek nélkül Új szerepkörben a törökszentmiklósi művelődési központ A közigazgatásban a kö­zelmúltban bekövetkezett változások a tanácsok több intézmény éhek, köztük iné- hány könyvtárnak, művelő­dési háznak is módosították a szerepkörét. Szakmai fel­ügyelet és segítés dolgában különösen a törökszentmikló­si köziművelődési intézmé­nyekre rótt nagy feladato­kat, az átszervezés. Koráb­ban csak kettő, január 1-től viszont újabb hét városkör­nyéki település tartozik ha­tókörükbe, s ezzel jelentő­sen növekedtek módszertani feladataik. Ettől az évtől Ti- szapüspöki, Tiszatenyő. Ken­gyel, Kuncsorba, Fegyver­nek, örményes. Tiszabő és Tiszagyenda művelődési há­zainak, könyvtárainak illet­ve klubkönyvtárainak szak­mai támogatását kell ellát­niuk. — Hogyan készültek fel a megnövekedett feladatok el­látására? — A közelmúltban készí­tettük el a tervet, amely a körzet művelődési otthon jellegű intézményeiben vég­zendő módszertani munkán­kat körvonalazza — mondja Tóth András, a művelődési központ igazgatója. — Meg­vallom, igen nehéz helyzet­iben voltunk^ hiszen egye­lőre ennek a munkának sem a személyi, sem az anyagi feltétele nincs biztosítva. Ahhoz, hogy valóban haté­kony legyen módszertani te­vékenységünk, legalább egy új munkatárs alkalmazására lenne szükség. Nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy ez a szakember egy személyben lássa el a könyvtár és a mű­velődési központ körzeti módszertani feladatait. Ugyanakkor előzetes számí­tásaink szerint évente leg­alább 120—140 ezer forintot tesz ki az összeg, amely jó­formán csak az új munka­társ bérére, az utaztatási költségekre, a gépkocsi üze­meltetésére lenne elegendő, egyszóval a módszertani munka alapvető feltételeit biztosítaná. A művelődési központ szakemberei a tervek elké­szítése előtt tájékozódtak körzetük közművelődési helyzetéről, arról, hogy a kis települések milyen segítsé­get várnak tőlük. — Mindenekelőtt különbö­ző szolgáltatásokat igényel­nének, kiállításokat, külön­böző műsoros rendezvénye­ket, hiszen számukra sok esetben ezek költségei meg­fizethetetlenek. Ezeknek az igényeknek, úgy vélem, ele­get tud majd tenni-a műve­lődési központ, hiszen ren­delkezünk néhány kiállítási anyaggal, amatőr művészeti csoportjaink pedig nyilván szívesen vállalnak fellépést a környező községekben. — A módszertani munka azonban nem csupán ennyi­ből áll. — Javaslatokat tehetünk, tanácsokat adhatunk az in­tézmények vezetőinek mun­kájuk minél tökéletesebb el­végzéséhez. Ez kiterjedhet a ‘Jevékenységstruktúra kiala­kításától az éves és havi programok elkészítéséig, a nagyobb szakterületek elem­zésétől az intézményi admi­nisztráció végzéséig, és még sorolhatnám. Amit viszont nagyon fontosnak tartunk, az az, hogy minél gyakorib­bá váljanak a személyes ta­lálkozások. A községi intéz­mények vezetői is látogassák a törökszentmiklósi művelő­dési központot, talán még tanulhatnak is az itt látot­takból. hallottakból. Tervez­zük az igazgatói munkakö­zösség megalakítását is. Ez egyfajta fórumot teremtene közművelődési feladataink megvitatására, egy-egy rész­terület közös elemzésére, tá­jékozódásra, a rendszeres kapcsolattartást is segítené. Ezek az elképzelések ar­ról tanúskodnak, hogy a törökszentmiklósi művelődé­si központ munkatársai ké­szülnek körzeti módszertani feladataikra. Munkájuk azonban csak akkor vállhat igazán hatékonnyá, ha an­nak alapvető feltételei is megteremtődnek. — t — Szolnokon a Ságvári End­re Művelődési Házban február 9-én este Kertész Lilla bemutatta „Párizsi szerelmesek című zenés irodalmi összeállítását Miskolci nyár ’84 Elkészült a „Miskolci nyár ’84” programja. Zenei ese­ményei közül kiemelkedik Mozart Színlelt együgyűek című kisoperájának és Stra­uss Cigánybáró című ope­rettjének bemutatója. Július elején több estén át láthatják az érdeklődők Hel- tai Jenő Néma levente cí­mű vígjátékát. Több koncer­tet ad a Miskolci szimfo­nikus zenekar és több más együttes is a várszínpadon. Szerepel a műsortervben a debreceni Csokonai Színház vendégjátéka és a tahiti mű­vészegyüttes két előadása. Száz éve született Györffy István Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémián Tegnap a Magyar Tudomá­nyos Akadémia nagytermé­ben emlékülést tartottak Györffy István születésének 100. évfordulóján. A megje­lenteket — a tudós leszárma- zottait, a Györffy-emlékbi- aottség tagjait, a néprajztu­domány kiválóságait, a kuta­tókat, a Volt Györffy kollé­gistákat s a nagyszámú ér­deklődőt — Szabolcsi Mik­lós akadémikus üdvözölte, majd Köpeczi Béla művelő­dési miniszter, az MTA ren­des tagja mondott megnyitót. A miniszter Györffy Ist­ván tudományos munkássá­gát, tudományszervezői tevé­kenységét méltatva főleg a népben, nemzetben gondolko­dó tudós mához szóló üzene­teit emelte ki beszédében. — Györffy István soha el nem évülő érdeme, hogy nem zárkózott be tudománya vilá­gába, nem elégedett meg sa­ját kutatásainak eredményei­vel, — mondotta Köpeczi Bé­la — hanem iskolát teremtett. Széles körű oktatói és tudo­mányszervezői tevékenységét úgy alakította, hogy minél nagyobb hatást gyakoroljon kora progresszív értelmiségé­re ; szoros kapcsolatban állt a falukutatókkal, a népi írók­kal, DarVas Józseffel, Erdei Ferenccel, Veres Péterrel, sőt, a munkásosztályt képviselő Somogyi Miklóssal is. Jövő­ben gondolkodása felelőssé­gét bizonyítja a Bolyai kollé­gium alapítása is. Halála után a kollégium méltán vet­te fel Györffy István nevét. Idejében meglátta az ország, a magyar kultúra veszélyez­tetettségét a német orientáció által, munkáival erősíteni akarta a nemzettudatot, a jel­legzetesen magyar kulturális, elemeket ismertté és elérhe­tővé akarta tenni mindenki számára. Néhány megállapí­tásában tévedett Györffy Ist­ván, de alapvető szándékai ma is érvényesek, értékesek számunkra, hiszen a tudato­san vállalt történelem nélkül szegényebbek lennénk. A nép múltjánál is többet foglalkoz­tatta a nép jövője, ezt az alapállását, magatartását méltányolnunk kell, sohasem szabad elfelednünk. — mon­dotta többek között megnyitó beszédében Köpeczi Béla. A miniszteri megnyitó után Kulcsár Kálmán, az MTA rendes tagja, főtitkárhelyet­tes, Györffy István és a pa­raszt társadalom kutatása címmel tartott előadást, Ba­lassa Iván, a néprajztudomá­nyok doktora a nagy tudós és a magyar néprajztudo­mány új szakaszának kapcso­latáról értekezett; Benda Kál­mán, a történettudományok doktora Györffy István és a magyar történettudomány összefüggéseit tárta fel elő­adásában; Enyedi György, az MTA levelező tagja a tudós telépülésföldrajzá munkássá­gát, Kosa László kandidátus a magyar népcsoportok kuta­tásában elért eredményeit méltatta. Selmeczi Kovács Attila kandidátus Györffy agráretnográfiai, Hofer Ta­más pedig népművészeti ku­tatásairól beszélt. Szilágyi Miklós Györffy és a Néprajzi Múzeum kapcsolatáról, Ba­rabás Jenő kandidátus, ok­tatói tevékenységéről szólott, Béllon Tibor, a karcagi Györ­ffy István Nagykun Múzeum igazgatója pedig a tudÓ6 Al­föld — ezen belül a Nagy- kühság — kutatásait méltat­ta. Az előadások újabb adalé­kokat szolgáltattak Györffy István korszakos tudományos tevékenységéhez, emberi nagyságához. Gazdag ered­ményeket hozó tudósi pályá­ján elsősorban a magyar föld és a magyar nép iránti szere­tet irányította. Elsősorban a Nagykunság népiét, hagyomá­nyos műveltségét kutatta, de tanulmányai, könyvei az egész magyar néprajz alap­vető munkái. Jónéhány nép- rajzilag is kútfő értékű műve. a magyar irodalomnak is oly utolérhetetlen remeke — pél­dául a Nagykunsági Krónika — amelyhez hasonlíthatóval csak Szűcs Sándor tudta meg­ajándékozni nemzetét, állapí­tották meg az előadók. Karcag nagy szülötte korá­ban egyik kezdeményezője a haladó nemzeti hagyomá­nyoknak a nemzeti művelt­ségbe történő beiktatásának. Kora ifjúságától a népélet tárgyi, írásos és szóbeli érté­keltnek megmentése volt az egyik legfőbb célja. Vasszor­galommal kutatta és tudo­mányos munkássága fókuszá­ba állította a tanyák életét. Doktori értekezését 1910-ben A nagykun tanya címmel ír­ta, s bizonyította, hogy a tö­rök idők előtt is voltak ta­nyák a Kunságban. önzetlen, áldozatkész em­ber volt, már 1912-ben kezde­ményezte a Nagykun Múze­um létesítését szülővárosában, a saját költségén adta ki a magyar cifraszűrről írott mo­nográfiáját. Csaknem ötven, ma már felbecsülhetetlen ér­tékű cifraszűr került vásár­lásai révén a Néprajzi Múze­umba. Korának minden bi­zonnyal legnagyobb vállalko­zása volt — a magyar humán tudományok történetét te­kintve — a Magyarság Nép­rajza című négykötetes mű, amelyet Bátky Zsigmonddal és Viski Károltliyal írt és szer­kesztett. Tudományos ptélyája magasra ívelt — 1932-ben a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagja, két évvel később tanszékvezető egyete­mi tanár, számos külföldi tu­dományos társaság dísztagja — de Györffyt, néprajzi ku­tató munkája mellett egyre inkább a magyarság veszé­lyeztetésének tudata foglal­koztatta. „Valami alacso­nyabb rendűség érzése vett erőt rajtunk. Nem becsüljük azt, ami a miénk. Kapva ka­punk mindenen, ami idegen, ami „európai". Pedig Európa nem arra kíváncsi, hogy át- vettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magun­kéból mivel gyarapítjuk az európai művelődést” — írja. 1939 nyarán még ott volt a falukutató diákok táborozá­sán, szorgalmazta a népi te­hetségek pártolására — a ké­sőbb nevét viselő — kollégiu­mok alapítását —, de néhány hónap múlva, 1939. október 5-én meghalt. A tudományos ülés számos, eddig ismeretlen, adalékkal gazdagította a remélhetően tovább szélesedő és mélyülő képiünket Györffy István szer­teágazó munkásságáról. Az iskolát teremtő néprajz- tudós, a jeles tudományszer­vező és kultúrpolitikus sírjá­nál ma délben koszorúzási ünnepséget tartanak a Mező Imre úti temetőben. A felújí­tott kopjafát volt tanítványa, Gunda Béla Herder-díjas, a néprajztudományok doktora avatja fel. — ti —

Next

/
Thumbnails
Contents