Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. FEBRUÁR 11. I Arcképvázlat I Filippo mestertől a távadatközlésig Már nem árva a ház — az a bizonyos... Kortársai szerint Filippo Brunelleschivel történt meg, amikor egy hajdani építészeti problémáról dönteni kellett, azt mondta, az készítse el a kupolát, aki egy sima márványlapon függőlegesen meg tud állítani egy tojást. Ebből ugyanis kitetszik, hogy kinek mennyi esze van. Senkinek sem sikerült. Filippo, amikor felszólították, erősen odaütötte az alját a márványlaphoz, s így fel is állította a tojást. A mesterek morogni kezdtek, hogy ezt ők is meg tudták volna csinálni, mire Filippo az arcukba nevetett, mondván, a kupolát is fel tudnák építeni, ha megmutatná saját modelljét, rajzát. Bizonyos vagyok benne, hogy kortársam, akiről most beszélek, tiltakozna e módszer ellen. Pedig ő és társai gyakran kerülnek olyan helyzetekbe, amikor mások előtt bizanyítaniuk kell a többieknél jobb felkészültségüket. Miről is van szó? Tény, hogy a Szolnoki Számítóközpont — itt ugorjunk öt évszázadot Filippótól — létrehozott egy olyan javítókarbantartó, műszaki fejlesztésekre alkalmas gárdát, amelynek tagjaihoz — ha elromlanák más városokban a SZÜV-számítógépek, s ha nem találják a megoldás kulcsát az „ottaniak” — jó néhányszor érkeznek segélykérő telefonok, telexek. Diplomatikusnak kell lenni egy kicsit — mondja Kiss Ferenc. Nincs fennhéjázás, nagy mellény, együtt kell újra lelket lehelni az intelligens szerkezetbe. A rengeteg ismeret szerénységre biztatja az embert, mert minél többet tud a gépek gyógyításáról, annál jobban felismeri azt is, mi minden hiányzik még a „tarsolyából”. Bármelyik ilyen meghívás vagy „elhívás” Szolnokról/ egyben bizonyítási alkalom, sőt kötelesség is. Bizalmat szerezni ügyfelektől, kollégáktól nehéz, elveszíteni könnyű. Mi kell ahhoz, hogy valaki tudja, mi játszódik le az automatában — egyre többet látunk ilyet még áruházakban is — amikor bebod- ja a tízforintost, s annak képernyőjén brummogva lövöldözi a kivetített szuper űrjármű támadó ellenfelét! Azt hiszem, huszadik századi sorstársai Filippónak olyanok, akik különböző szerkezetek — épüljenek fel azok nyomtatott áramkörökből, s nem márványból vagy homokkőből — létrehozásán, javításán dolgoznak, szóval ők sem lehetnek híján a szívósságnak. Annak, hogy szisztematikusan évről évre, ahogyan a technika fejlődik, gyarapítsák tudásukat. Filippo, a híres építész minden ókori bolthajtást megfigyelt, lerajzolt, vázlatokat készített, városról városra járt. Ez utóbbi, úgy tűnik, a mostani évtizedekben is szükségeltetik. Kiss Ferenc Minszkben tanulta az R—20-as gépek csínját-bín- ját, megfordult — nem véletlenül — tanfolyamon — Bécsben és Bonnban is. Büszke arra, látom, érzem szavaiból, hogy a minszki csoport adta a műszaki gárda magját, vannak memóriás specialistái, s a bécsi mérnökök, ez sem a véletlen műve, partnerül fogadták őket, hiszen az alapgépekhez kerülő kiegészítők illesztéséhez, nem kevés ötlettel szolgáltak Kiss Ferencék. (Van ebben a hideg levegős nemzetközi helyzetben igyek- vésüknek, mindkét oldal részéről némi szimbolikus jelentése, ha úgy tetszik, jelentősége is.) Az ötvenes évek végén mozarti csodagyereknek számított az a lurkó, aki hatévesen rádiókat épített, saját használatra. (Kiss Ferenc édesanyja lenne a megmondhatója, hány készülék szán- ta-bánta a fiú tudásvágyát). Ma persze nem csodálkozunk azon, miért éppen ő lepődne meg rajta, hogy ötödikes fia a világ legnagyobb természetességével játszik otthon a kisszámítógéppel. Gyerekeink másként gondolkodnak. S napi munkánk, az élet megannyi területén milyen nagy szükség van manapság a „másként gondolkodásra”. Maradjunk a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalatnál. Kiss Ferenccel arról beszélgetünk, hogy a cég esetében is elvész ma már a valamikori monopolhelyzet. Tessék csak arra gondolni, hány nagyüzem — Mezőgép, Hűtőgépgyár, kőolajtermelő vállalat — szőkébb pátriánkban is rendelkezik már nagy teljesítményű számítógéppel, amely kapacitása meghaladja saját igényeit. Ma még korai, úgy tűnik, erről szót ejteni, de Valamikor felismerik, hogy erejükből szolgáltatásokra is futja. Tehát itt a konkur- rencia. Más: az ajtón dörömböl a távadatközlés. Az ügyfél — mondja Kiss Ferenc — joggal várja el, hogy ne papírcsomagokkal cipeked- ve, azt ide-oda szállítgatva jusson információkhoz, hanem képernyőn, úgynevezett displayen keresztül. Miért kellett angolul, oroszul tanulniuk az itt dolgozóknak? Miért annyi tanfolyam, miért az előzetes lehetőségek kollektív megteremtése a szolgáltatáshoz? Az ügyfélért. Az ügyfél — OTP, kereskedelmi vállalat, megany- nyi lehetséges üzem — pedig mi vagyunk. Később rájövök, balga kérdés, de már túl vagyunk rajta: nem nyomasztja őt és kollégáit a magyar számítástechnika másfél évtizedes lemaradása a világ élvonalától? Kiss Ferenc ugyanis terveivel — ami nemcsak az övé, a számítógépközponté is — válaszol. Létrehozni egy szakosított szervizt, hiszen az R—22-es gépek javítására, karbantartására igen jól felkészültek. Mondja: érdemes e gondolattal foglalkozni. Azután a költözés. Salgótarjánban egy hét alatt munkaképes állapotba hozták az áttelepített „masinát”. Mindenki láthatja, épül a megyeszékhelyen az új központ. Nemsokára kész. Az igazgató abszolút nem utópisztikusán adta ki a feladatot, egy hétvége áll a műszakiak rendelkezésére az áttelepítéshez. Fel kell készülni rá. Csupán kettő a legfontosabb elképzelések közül. Gép, gép, gép. Csak erről esett szó mindeddig, pedig illene elmondani, hogy a brigád, a műszakiaké milyen jó közösség, hogy elsüllyednének, ha a termelési osztály vezetője legyintene, amikor róluk esik szó. S azt, hogy itt nincs túló- iautalványozás, ha javítani kell nappal vagy éjszaka. Illene elmondani, hogy Kiss Ferencet megválasztották szakszervezeti elnöknek, vagy azt, hogy időnként igen élesen vetik fel műszaki problémáikat a vezetésnek, hogy az átlagéletkor harminc körüli e munkahelyen. S ő is, mint jó néhány kollégája, szeretne jóval több időt a családdal tölteni. De hát a gép az életétől elválaszthatatlan. Talán nemsokára mindannyiunkkal így lesz ez. „Ez az a ház, ahol semmi se változik — idézték a slágert Mezőtúron, és már csak így emlegették a Bajcsy-Zsi- linszky úton — a zeneiskola és az állami gazdaság boltja között — felépült poligon- házat, amelynek négy, egyenként 82 négyzetméteres, kétszintes lakása esztendeje üresen áll...” — Így kezdődött az 1983. augusztus 6-án megjelent cikkünk. Az oknyomozó riportból kiderült: a ház közművesítése körül voltak még hiányosságok, és mert a SZÁÉV és az OTP megyei igazgatósága az eladási árban nem tudtak megegyezni, nem jutottak hozzá a lakásokhoz azok, akik vételi szándékukkal jelentkeztek Cikkünkben megszólaltak az illetékesek. Az ÁÉV főépítésvezetője széttárta kezét a kérdésre — ha nem születik megegyezés, ha az ár miatt a takarékpénztár nem vállalja a partner szerepét, mit tud tenni a vállalat? — és megjegyezte ,,... legfeljebb berendezzük a házat munkásszállónak ...” A cikk végén kifejezést adtunk abbéli reményünknek, hogy „mielőbb megszületik a kedvező döntés, és a poli- gonház — rendeltetésének megfelelően — végre családok otthonává lesz!” Ennyit az előzményekről. Hadd tegyem hozzá, hogy a témát — hozzájárulásunkkal — megfilmesítette a Magyar Televízió egyik stábja, és a Hét műsorában bemutatták. Volt-e köze cikkünknek és a tv-riportnak ahhoz, hogy az előzmények állóvizéhez képest villámgyorsan megállapodás született a beruházó-kivitelező vállalat és a közvetítő-eladó bank között? Ki tudja?! A tény — de jöjjön a riport folytatása! Aszályos nyár után céltalan lenne úgy kezdeni, hogy „sok víz folyt le azóta a Hortobágy-Berettyón...” — no, de a várt változás bekövetkezett, már nem árva a ház az a bizonyos. Négy boldog család hurcolkodott be falai közé, legkorábban Rácz Imréék, szeptember 16- án. legkésőbb Székely Ferencék, november 25-én. — Boldogság? — A hangsúly, ahogyan az újdonsült lakástulajdonosok közös képviselője rágódik szavamon, inkább kérdés, mint kijelentés. Esti szürkületben érkeztem hozzájuk, s amint munkából hazatértek, úgy szivárogtak át a többi család képviselői is, a kettes lakáshoz Ráczékhoz beszélgetni. — Jót tett a bírálat! Az újság, a tévé megtette hatását, nem múlt el egy egész hónap, és megköthettük az adásvételi szerződést. — Költözésünk napjának reggelén még bent jártam az OTP-igazgatóságon Szolnokon, s megmondtam, ha a kulcsot ide nem adják, feltöröm a lakást! Egymástól kapkodják ej a szót. — Rozsdásodik a tapéta az emeleten, méterenként tenyérnyi foltokban... — Beáfcik a padlás, ami különben nincs is befejezve! Egy négyzetméternyi hőszigetelés és a betonburkolat hiányzik fölöttünk! — méltatlankodik Hodos Lajos az 1-es lakásból. (Ért hozzá, hiszen kőműves!) — Sinóro- sék végfalánál a betonfal elvált, csak a műanyagfesték tartja össze. — Nekünk már nincs küszöbünk ... — A csövek azbeszttakarása leválik.... Szó szót követ közben — mert azért nem teljesen elfogultak — előhozakodnak azzal is, hogy a kisebb igazításokra, takarításra visszakaptak az ÉVM rendelete ér- telimében lakásonként 6500 forintot. A garanciális javítástól sokat nem remélnek, igaz, van még rá idő, ősszel telik le a beköltözéstől számított egy év. Az épületre vonatkozó szavatosság határideje meg három esztendő. — Csakhogy a telekügy nem tűr halasztást — veti közbe a háziasszony. Ha tizenkét hónapon belül nem rendeződik, nincs olyan ember, aki rehabilitálna minket! Kissé bővebb magyarázatot kérek. Adnak. Mindenki tesz hozzá egy mondatot, egykettőre kikerekedik: — Amikor bemutatták a házat ’82-ben, szabályos idomú, téglalap alakú telek tartozott hozzá, amiből idén júliusban lecsíptek. A szomszéd, az állami gazdaság vegyesboltja részére göngyölegraktár, kerítés épült hatóságii engedély nélkül, még W. C. is, ami nyilvános. A bolt hátsó bejárata is ránk nyílik ... Hová tehetjük a kaput, hogyan készíthetünk így kerítést? Az udvaron garázsokat is szeretnénk építeni. Egyáltalán miikor kerül a nevünkre a telek? Pillanatok alatt az asztalra varázsolják a Lakáskultúra tavalyi 4. számát, és mutatják a hátoldalán azt az angolosan konzervatív kerítést, ami nem takar, nem zár el a külvilágtól, inkább csak jelkép, leszegd az apró elő- kertet az utcától. — Most valahogy oiyan a házunk képe az utca felől, mintha valamelyik szolnoki Hiagasháznak kiemelték volna egyik emeleti szintjét és lerakták volna ide a földre A nemlétező erkély ajtaján át kiléphetünk a járdá- rti • * * Megjegyzem, hogy ezt akkor is láthatták, amikor az építők bemutatták a minta- házat. Rábólintanak, még nevetnek is. Valahogy oldottab- ban társalgunk tovább. — Azt is láthattuk, hogy a földszinten van a W. C., kézmosási lehetőség viszont legfeljebb a konyhai mosogatópultnál. A fürdőszoba az emeleten, a hálószobák mellett, no de éjjel, ha valakinek „ki kell mennie” — fent nincs hová kénytelen lemászni a lépcsőn. — Szeretnék a tervezővel farkasszemet nézni, vajon ő hol íakik? — jegyzi meg Székelyné. — Ezen a lépcsőn (keskeny csiga!) hogy lehet a bútort felvinni? Az emeleti ablakok is nyomorékok: háromrészesek, középen elválasztó léccel. Még csigával se lehetett a nagyobb darabokat ott beemelni. Jártuk az országot, hogy olyan kisméretű bútort szerezzünk, ami befér, de nem kaptunk. Kénytelenek voltunk szétfűrészelni a régi franciaágyat, és fent újra ösz- szeeszkábálni... Feri, a férjem akrobatává lett, az emeleti ablakból betömte a rést a csatorna illesztésénél, hogy a hóié ne csurogjon végig a falon. — Ügy hallottam, angolok tervezték — kér szót Rácz Imre — de ez inkább skótokra vall! A törekvés, hogy elemekből rövid idő alatt felépítették ezt a házat, az dicséretes, de a kivitelezés...! Az az igazság, hogy viselve válik el, akár egy új cipő, vagy az asszony — kacsint rá csöndes feleségére. Túl vagyunk a nehezén — gondolom — mert jóféle túri kisüstit tölt vendéglátónk a pohorakba. Bátorkodom megszólalni: — Azért most tegyék a kezüket a szívükre, és mondják: megérte a 878 ezer egynéhány forintot? Kórushoz hasonlóan hangzik fel az „igen”. Mind a négy család az Ifjúsági lakótelepről, 16 lakásos házból jött ide. Hárman felkínálták régi kis lakásukat az OTP-nek és készpénzben 500 —600 ezret kaptak érte. Azt kellett hitellel kiegészíteniük. A negyedik család — a férj jogán, aki a DATE adjunktusa — szolgálati lakásból költözött végre saját otthonba. Az első koccintás után bejárjuk a tágas, szép lakások minden zeg-zugát. Az egyik fürdőszobában felfedezem, hogy kifelejtették a fűtőtestet. — Á, dehogyis! Itt v)an, az ajtó fölött (a szellőzőnyílással egy vonalban, hogy a meleg nyomban kiszökhessen!), ez a kis elektromos hősugárzó. Csak a konnektort körülbelül 2,60 magasra tették, sámliról se érjük el. legfeljebb Feri, mert ő olyan nagyra nőtt! Sinórosné meséli, hogy két hónap alatt kétezer köbméter gázt „fogyasztottak” Csodálkozásom láttán bizonygatják, hogy szökik a gáz. — Megtörtént az is egyik hétvégén, hogy főzés közben elaludt a láng. A kapros túrós a sütőben, gáz meg sehol! Négy lakásra kell egy nyomáscsökkentő, de itt két- szerannyi konvektor üzemel, mint négy kislakásban! Ikerszelep is kellene, a nyárra ígérj a Tigáz ... — Megoldódik minden, csak idő kérdése! Mégis csak jó, hogy a gyerekeinket elszeparálhattuk egymástól. Mondják, nyugalmat, csöndet is reméltek itt. A szomszédék — mikor ők idejöttek — három kutyát tartottak, illegálisan. Micsoda zenebona lehetett éjszakánként. Két ebet már tanácsi segédlettel sikerült eltávolíttatniuk. Búcsúzni kezdek, vége a „panasznapnak”. Megígérem, hogy tudakozódom telekügyükben. Utóirat: Péntek. Érdeklődöm az OTP megyei igazgatóságánál a Bajcsy-Zsilinszky úti, mezőtúri lakástulajdonosok telekügye iránt. Szerdára ígérnek választ. Szerda (közben kint jártak a helyszínen, és egyeztettek a tanáccsal is). Egy héten belül — soron kívül — megtörténik a teiekkönyvezés — ígéiji Tóth Sándor megyei igazgatóhelyettes. Az illegálisan épült tárolót, s egyebeket lebontják. Ha a tanácstól engedélyt kérnek a tulajdonosok, megépíthetik a kerítést, a kaput is. Garázst pedig — mivel „tömbteiek- ről” van szó, külön költség nélkül építhetnek az udvaron. „Üszótelek” esetén ugyanis a garázsok helyét is tartós használatba kellene venniük — mert a szabály az szabály! Hajnal József Az Ideál KereskedehtJt “Vállalat szolnoki nyomtatványboltjában a múlt évben mintegy 25 millió forintos forgalmat bo. nyolitottak le R. E.
