Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-07 / 31. szám
, 1984. FEBRUÁR 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IÁ rádió I hullámhosszán Világvasárnap A már tőle megszokott színes, érdekes műsort állított össze Sediánszky János a Világvasárnap legutóbbi adásában is. Spanyolországba, Bécsbe, Isztambulba, s a mesebeli Indiába kalauzolták el a hallgatókat a riporterek. Jól visszaadták a helyszínek hangulatát, a hallgató úgy érezte, hogy maga is ott sétál a Galata hídnál, alkudozik a híres bazárban, sziesztázik a háromszázéves bécsi kávéházban, s ahova nem juttatta még el jósorsa ízelítőt kapott azokról a tájakról, s az ott élő emberek életéből is. Talán éppen ebben áll Sediánszky világvasárnapjainak legfőbb erénye, a magnó, a rádió segítségével kitárja a műsor a lakások ablakát, hogy beszűrődjön rajta egy-egy kép a nagyvilágról, távoli vidékekről, s megismertessen idegen országok lakóinak szokásaival, életével. S mindezt úgy teszi, hogy a hallgató egy cseppet sem irigykedik a világjáró riporterre, hiszen szép ajándékot hozott neki is külföldi útjáról. Rohanj velem Asperján György Rohanj velem című rádiójátékát két részben sugározta az Ifjúsági Rádió. Az egy nevelőotthonban játszódó rádiójáték) központba helyezett története egy pedagógus és egy diáklány érzéki szerelme, s az ebből támadó bonyodalmak részletes ismertetése. Közben igen kevés ízelítőt is kapunk az otthon életéről, a fiatalok gondjairól, vágyairól. A rádiójátéknak ez utóbbiak a legtalálóbban, legjobban, legigazabban kidolgozott részei, kár, hogy nem ezekről szólt a történet. Az elvetemült pedagógus, s a kíváncsi kamaszlány kapcsolata — ha már annyira ragaszkodott hozzá a szerző — legfeljebb egy epizód maradhatott volna a rádiójátékban. Annál is inkább, mert nem ez a jellemző a nevelők, s a tanítványok kapcsolatában. Ilyenformán felmerül a kérdés miért így, s kinek készült a rádiójáték. A csend hangjai Bárki kipróbálhatja, hogyan lehet hallás nélkül élni. Elég ha megnedvesített vattával bedugja mindkét fülét, s azonnal megszűnik számára a külvilág minden zaja. Bár lehet sokszor nagyon is nyomasztó a lárma, az utcáról felhallatszó fékcsikorgás, alighanem néhány perc múlva mégis mindenki kivenné füléből a nedves vattát, hiszen az élet „zajaihoz” tartozik a kisgyerek gügyögése, a vízcsobogás, a madárdal is. S mennyire fontos, kell mindez az életünkhöz! S mégis hányán eleve ki vannak zárva ebből. A statisztika szerint az emberiség egytizede halláskárosult. Hazánkban is ugyanez az arány. Hegyi Imre megdöbbentő riportsorozatot készített róluk a hallássérültekről, a Húszas Stúdió legutóbbi adásában. Nagyothalló gyerekek szólaltak meg szívszorongatóan a műsorban, de betekinthettünk a velük foglalkozó pedagógusok, orvosok szinte emberfeletti munkájába is. Mint sok más betegség esetében a halláskárosultaknál is a megelőzés, a korai felismerés lenne a legeredményesebb gyógymód. Hegyi Imre műsora is természetesen erre figyelmeztetett, hiszen az élet kezdetén még van remény, hogy teljességgel meggyógyítható legyen a süket kisgyermek. Fórum a diák-közművelődésről Caraglaie a Szigligetiben Az elveszett levél kerti ragyogásban. LegfonVasárnap a KISZ Központi Bizottságának székházában befejeződött a diákjközmű- velődés helyzetét értékelő kétnapos tanácskozás. A fórum második napján a diákművelődéssel foglalkozó gyakorlati szakemberek — nevelőtanárok, valamint a művelődési házak, ifjúsági házak, ifjúsági parkok munkatársai — kérdéseket tehettek fel a Művelődési Minisztérium, az országos hatáskörű szervek, intézmények és kulturális vállalatok, a társadalmi és tömegszervezetek, s a közművelődési intézmények jelenlévő szakembereinek. Szó esett egyebek között arEgy hónap telt el az esztendőből és nem mondhatni, hogy a hanglemezgyár ez idő alatt elkényeztette volna a lemezgyűjtőket újdonságokkal, zenei csemegékkel. Az egyik kiadványra. Benkő Dániel Ezer év gitáron című albumára azonban mindenképp érdemes odafigyelni. A zenei anyag olyan kuriózumnak számít, melyet nem mindennap hallhatunk. Élmény- számba megy, ahogyan a művész kezében megszólal a hangszer, felcsendül a muzsika, érdekes a művek sajátos válogatása, az album szerkesztése is. Ezer év előtti ismeretlen szerzők írta dallamok pengenek a húrokon, de ismerősen csengő Presser melódiákat is játszik Benkő Dániel. A 13. századból származó, a 18. század közepétől 100 éven át igen kedvelt hangszer a gitár, az ’50-es évek végén a ’60-as évek elejétől kezdődően a könnyűzenében vált igazán ismertté, népszerűvé. A gitár rock, pop muzsikában való diadalmenete ma is tart. Ritka alkalom az, amikor hangversenyen a gitárirodalom klasszikus darabjai szólalnak meg, és ezekre az előadásokra is jobbára az ínyencek figyelnek, kiknek egy része szentségtörésnek tartja a hangszer elektromos változatán történő játékot, a technikai trükkökkel megmásított hangot, ami már aligha hasonlít az eredeti akusztikus hangzáshoz. ................... ....... r ól: hogyan hangolhatná ösz- sze tevékenységét a közművelődési intézmény és az iskola, miként szélesíthetek, a fiatal amatőr csoportok és alkotók bemutatkozási lehetőségei, milyen szerepet vállalhatnának a diákvezetőség által irányított diákcentrumok, az ifjúsági házak, művelődési házak munkájában A kétnapos tanácskozás után a KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló tanácsának, valamint kulturális osztályának munkatársai megkezdik a rendezvény tapasztalatainak összegyűjtését, elemzését, elősegítve az elhangzott ötletek, javaslatok mielőbbi megyalósítását. Benkő Dániel gitármuzsikája úgy gondolom mindenki számára meggyőző erejű. A nagvleme? első oldalán ismert slágerfeldolgozásokat hallhatunk. A melódiák — többnyire Presser Gábor szerzeményei — eddig szokatlan színben tűnnek fel, újdonság erejével hatnak. A művész segít felfedezni a kompozíciókban rejlő értékeket. Érzelemdús játéka magával ragadó. A gitár hangja egyes részeknél (Könyörgés) a csemballóra emlékeztet, másutt (Bahamas) dzsesszes motívumokat alkalmaz. A közös muzsikálásban Benkő Dániel az LGT tagjaiban nagyszerű társakra akadt. A B oldalon tizennégy rö- videbb szerzemény hallható. Az előadó gitáron és lanton szólaltatja meg az ismeretlen szerzők alkotásait. Mindezekből kitűnik Benkő színes fantáziája, megvillannak a muzsikus virtuozitásának apró jelei. Különösen lélekteli, egy vallomással felérő a Románc, az albumot záró Mantanzas pedig derűt sugárzó remek muzsika. A ’ csemegéket kedvelők hanglemez-gyűjteményéből nem hiányozhat Benkő Dániel Ezer év gitáron című albuma. — f. s. — Ahogy címe is jelzi, a román klasszikus komédiájában egy elveszett, még pontosabban egy elvesztett levél okozza a galibát; egy szerelmi üzenetet tartalmazó levélkéből származnak a bajok. A bonyodalmat az a levél szüli, amelynek címzettje a városlka köztiszteletben álló vezető polgárának (mellesleg pártvezér ,is) szem- revaló felesége, s aki öregedő férje mellett titokban édes pásztorórákat tölt a helység nyalka prefekitusfevali És mert a város népe éppen választani készül, képviselőt magának, s a kompromittáló levélke véletlenül az ellenpárt vezetőjének kezébe kerül, aki ráadásul a helyi „harsonát” is a kezében tartja, így bizony az elveszett levél könnyen veszélybe hozhatja nemcsak a szépasszony jó hírét, de kétségessé teheti férjeuráék választási győzelmét is. A levelet tehát vissza kell szerezni — bármi áron. Röviden ennyit a cselekményből, érzékeltetvén természetét. Más kérdés, hogy végül a két veszekedő párt jelöltje helyett egy harmadik lett a győztes, akit a felsőbb hatalom ajánlott. A dolgok tehát egyszerűen ren- deztetnek el. Dehát nem is annyira a végeredmény fontos. Az elveszett levélben — bár az :is fényt vet a polgári parlamentarizmus álde- motoraitűlkus voltára — inkább a városka vezetőinek, polgárainak viselkedése, magatartása egy adott helyzetben. Caragialénak, akárcsak a mi Mifcszáthunlknak, aki ugyancsak ez idő tájt írja Két választás Magyarországon című sízatirikus regényét, a választás és a körülötte zajló manőverék jó alkalmat adnak a kor erkölcsi romlottságának leleplezésére, hogy ábrázolja a hatalmon levő uralkodó osztály korlátlan önzését és elvtelen kor- ruptságát, bombasztikus érzelmekben és üres frázisokban habzó álhazafiságát, mindent elárasztó, hangzatos demagógiáját. Mindegy, hogy konzervatívokról vagy liberálisokról legyen szó. Canagiale nem kíméli kortársait, „méregbe mártja pennáját”. A kérdés: mennyi érvényes és főleg hölgy mi érvényesíthető a színpadon ma kíméletlen társadalombírálatából? A vígjáték különböző szférái köziül melyiket is hangsúlyozza egy adott előadás 1984-lben? Mi lehet az, amit időszerűnek érez meg benne, s úgy ki is emelhető, hogy ezáltal a mű eszmeisége sem szenved csorbát. Sajnos, ez a szolnoki előadás éppen ezekre a fontos kérdésekre nem ad választ, azaz nem fedezhető fel benne olyan új látószög, felfogásbeli újdonság, amely az alaphelyzetet, magát a vígjátékot új megvilágításba hozná, megnövelné időszerűségét, gondolatainak rezonanciáját. Ha némi jelek utalnak is erre, azok többnyire külsődleges jegyékiben, egy-egy ügyes rendezői ötletben mutatkoznak meg. s nem a klasszikus mű egységes újrahangolásában, belső, rejtett tartalmainak gondos feltárásában. Igazi, mélyebb szatíra helyett — különböző negatív emberi tulajdonságok és magatartások leleplezése — csak egy választási komédiát kapuink, a választás paródiáját, egyébként mulatságos, mozgalmas jelenetekben bővelkedő gúnyképét — a második felvonás. Ügy tűnik, ebben tombolja kj magát színész, rendező egyaránt. Pedig mondjuk a különféle magatartásokat „irányító” kegyetlen önzés, féktelen indivá- dualizmus ábrázolásával, kibontásával az egyes típusokban Italán közelebb lehetett volna jutni a ma emberéhez is, meg Canagiale szeneméhez is. Ehhez azonban jóval több affinitásra, érzékenységre lett volna szükség a színészi munkában, mint ameny- nyit tapasztalhattunk; a jél- lemformállás választékos finomságai iránti nagyobb igényre. Jószerivel ezt a mélyebb karakterizálásra irányuló szándékot csak Zala Márk játékában érhettük tetten — örvendetes kivételiként Az említett hiányt, mármint a színesen és gaz- uagon megformált jellemek hiányát nem tudja feledtetni sem az igen dekoratív színpadi környezet, sem a rendezői lelemények — a humor csih olására — pedig van belőlük jócskán. Főleg az élénk és mozgalmas második és a mutatványosabb harmadik részben. Az első felvonás azonban áffilóvíz- nyugatonú, egyhangúságával figyelemlamfcasztó. Csak egy aranyos kis foutyus töri meg önfeledt játszadozásával — igazi profi módra viselkedik a színpadon, egy kutyasztár — a szürke monoton hangulatot. Árkosi rendezőként bőkezűen szórja ötleteit, egyikmásik már az abszurd felé is hajlilk, főleg a harmadik részben, amelyben a mucsad úri világ és kíivagyi uraskodás fura képét festi meg: van valami sajátosan, különlegesen mulatságos a pántlikáé külsőségekben pompázó, parfümös illatozású, de ugyanakkor belső sivárságot, sőt rothadtságot takaró tosabb, legsúlyosabb ötjlletö azonban — színpad és nézőtér formális összekapcsolása a választási gyűlés jeleneteiben — sikertelen kísérlet. Az élmény nem vált intenzivebbé, sűrűbbé, s ugyanakkor ez a színpadi nyitottság stilárisan sem illett valahogy az előadás egészébe, de a szerző hagyományosan zárt drámai világához sem. Nemcsak a hatalmas elnökségi emelvény „lógott” a magasba, a felvonás is kilógott — aránytalanul erős hangsúlyaival is — magából az előadásból. Az elveszett levél mostani megjelelnitésében, ha akadnak is megkapó mozzanatok, végeredményben az előadás adósunk marad az egységes, erőteljes mai töltetésű és izglaiimrú színpadi Ivízió élményével. Pedig Dragos Georgescu jelmezei és díszleted — vendégművész Romániából — nemcsak színesek, karakterizáló hatásuk is van. Rajta tehát igazán nem múlott. Annál inkább a színészeken, akik közül feltétlen dicséret csak Zala Márkot illet meg. ö érti és érzii leginkább a caragialei stílust, az emberformálás finoman szatirikus módját. Za- haria Trahanache. ahogy ő elénk állítja: gyűlöletesen aranyos fickó. Icipici türelmet — vissza-vlisszatérő szólása — alighanem közszájra Ikerül a nézőit körében. Csikós Gábor — ugyancsak vendég — a prefektus szerepében — sajnos — várakozáson aluli; feltűnően jellegtelen és szokatlanul egysíkú. Fehér Ildikó — Zoe Trahanache — szép és vonzó asz- szony, rámenős is, de nem eléggé rafináltan önző nő- személy; Nagy Sándor Tamás viharzó, nagy hangú demagóg ellenzéki, de a figura más tulajdonságát — például ragadozó — nem hozza. Takács Gyula játéka túlzottan formális, kevesebb külsődleges elem alakításának javára válnék. Hasonló felfogás jellemzi a „főrendőrt” megformázó Dezsényi Péter játékát, rendszeresen túllő a célon. Ez a figura bohózatba, nem szatírába való! Fekete András ügyvédje is lehetne árnyaltabb figura. Végül Ardeleán László, Árva László, Váry Károly, Sashalmi József, Turza Irén, Simó Éva, Czakó Jenő járultak hozzá egy-egy vonással az előadás képéhez. És el ne felejtsem: erre az alkalomra a színház különkiadásában, Caragiale írásaival, megjelent a „Kárpáti Harsona”, színes, érdekes olvasmány. Valkó Mihály LEMEZFIGYELŐ Ezer év gitáron Benkő Dániel albuma Kisújszálláson dr. Erőss Pál a Jogi esetek népszerű jogásza tart előadást és válaszol a kérdésekre Az előadás hallgatósága Este a művelődési házakban A fegyverneki művelődési ház ifjúsági klubjában a fiatalok jól érzik magukat. Hétvégeken a „telt ház” táblát nyugodtan ki lehet tenni Túrkevén a művelődési ház zenekara próbál — n zs — tg —
