Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

6 Nemzetközi körkép 1984. FEBRUÁR 4. Amerikai választások Spanyolország Civilek és katonák Megindult a gépezet... Teljes gőzzel megin­dult a választási gépezet az Egyesült Államokban. Ezt jelzi a többi között Reagan elnök feltűnő je­lentése az Unió helyzeté­ről, amely felér egy kor­tesbeszéddel, majd pedig színvallása ország-világ előtt, hogy újra megpá­lyázza a Fehér Ház veze­tői posztját. Az előcsatá- rozásokról, azok kísérő je­lenségeiről, a választási módszerekről szól New York-i tudósítónk levele. (Híres embereikkel levele­zem mostanában, pontosab­ban írnak nekem, én pedig nem válaszolok. Pedig a le­vélírók nem csupán közölnek valamit, hanem kémek is: egyszer-egyszer véleményt, gyakran támogatást és min­den alkalommal pénzt. Pénzt, pénzt, pénzt Az amerikai elnökválasztá­si kampány, de mondhatnám az egész itteni társadalmi élet természetes velejárója, hogy adományokat kérnek a politikusok, akik megpályáz­zák a kormányzat legmaga­sabb vagy valamelyik alsóbb posztját, önmaguk és néze­teik népszerűsítéséhez ugyan­is pénz kell. Sok pénz. így aztán már az elnökválasztási év kezdete előtt az tekinthe­tő a kampány nem hivatalos kezdetének, amikor az önje­löltek elkezdik a pénzalap hizlalását. Nos, így kaptam eddig levelet John Slenn sze­nátortól, volt amerikai űrha­jóstól, és egy másik demok­rata honatyától, Alan Crans- tontól. Sőt, magától Ronald Reagantól is őrzök egy kitöl­tésre váró csekket és néhány, aláírásával ellátott sort, amelyben a republikánusok választási alapjának gyara­pítását kéri. Az Egyesült Államok al­kotmánya szerint négy éven­ként, november első keddjén választják meg az ország el­nökét. Ezzel egyidőben cse­rélődik: ki a szenátorok egy- harmada, a teljes képviselő­ház (törvényhozás egyik ka­marája), az egyes államok kormányzóinak egy része és sok állami, megyei tisztség- viselő. A leglényegesebb döntést azonban (kétségtele­nül akkor hozzák az ameri­Reagan külpolitikai ajánlata választóinak — ahogy a moszkvai Pravda karikatu­ristája látja A fő vetélytárs: a demokra­ta Mondale A demokrata Jackson (jobb­ra) hívei körében: az első fekete bőrű politikus, aki indul ebben a küzdelemben kai állampolgárok, amikor az elnököt választják, mert ezzel — legalábbis elvben — egy társadalmi-gazdasági prog­ramra adják a voksukat. A kampány egészen szigorúan Azoknak a küldötteknek a kiválasztása, akik végleg el­döntik, kit jelölnek az elnöki és azáUelnöki tisztre) előválasz­tások és értekezletek soroza­tán kezdődik. Az első körze­ti választási gyűlést Iowában rendezik február második fe­lében, a sokak szerint baro­méter szerepet játszó elővá- lasztási nyitány február 28­Jűlius 16-án San Franciscó­ban kezdődik a demokraták pártkongresszusa, 3931 kül­dött részvételével. Külföl­diek, de nyugodtan állíthat­juk, az amerikaiak többsége számára is kiismerhetetlenül bonyolultak azok a képvise­leti elvek, amelyek alapján valaki a konvenció küldötte t ísz. Tény az, hogy a résztve- ők többsége már korábban, tehát a kongresszus előtt el­kötelezte magát valamelyik jelölt mellett. A republiká­nusok Texas fővárosában, Dallasban üléseznek, augusz­csak szeptemberben kezdő­dik, de a politikusok már hónapokkal korábban teljes bedobással azon ügyködnek, hogy megszerezzék pártjuk elnökjelöltségét. án lesz New Hampshire-ben, ezt követően a rendezvény­sorozat végigzúdul mind az 50 államon. Közben a jelölt-jelöltek: jön- nek-menneki, számtalan be­szédet tartanak, sok ember kezét szorongatják és mind­egyikük azt bizonygatja, hogy ő a legalkalmasabb az ország előtt álló problémák megol­dására. tus 20-tól. Ezen a tanácsko­záson 2234 küldött lesz jelen. Formálisan ezek a kongresz- szusok (konvenciók) dönte­nek az elnök- és az alelnök- jelöltek személyéről, a párt­programról. Miután azonban addigra tisztázódnak az erő­viszonyok és a zárt ajtók mögötti vitákból kevés kerül a nyilvánosság elé, az állam­polgárok ezekből a tanácsko- zoskból már csak a nagy csinnadrattát, a szó szoros értelmében vett karneváli felhajtást látja. A kongresz- szusok és a választás közötti időszak az elnökjelöltek köz­vetlen bajvívásának, birkó­zásának a periódusa, s ilyen­kor az elvi viták méllett nem ritka a személyeskedés sem. November 6-án, egy keddi napon járulnak az urnákhoz a választók, a jogosultak je­lentős része rendszerint távol marad. Az alkotmány előírá­sai szerint ilyenkor valójá­ban csak az úgynevezett elektorokat választják meg (538-at), akik a hagyomány szerint ezután már szigorúan tartják magukat ahhoz a jelölthöz, illetve ahhoz á döntéshez, amit az őket kül­dő állam hozott. A Fehér Ház új lakója a következő év ja­nuárjában veszi át hivatalát. Az eddigiekből nyilván ki­tetszik, hogy a csata lényegé­ben két párt, a republikánu­sok és a demokraták között dől el és az országot társadal­mi berendezkedésének alap­jait nem érinti. Az 1984. esz­tendő tehát — mint minden negyedik év — a felfokozott belpolitikai aktivitás és a befeléfordulás időszaka lesz az Egyesült Államok törté­netében. S a világ, amely ‘kénytelen tudomásul venni ennek a politikának a hul­lámzásait, azzal a reménnyel figyeli az elnökválasztási csatározásokat, hogy hátha valami megváltozik.. Leg­alább arra á három évre, amíg el nem kezdődik az újabb választási kampány. Csák Elemér Összeállította: Majnár József New Hampshire — barométer Az út — keddig Az utóbbi időben ismét a katonákra irányult a figye­lem Hispániában. Meglepe­tésként hatott a hír január közepén, hogy leváltották a vezérkar négy vezetőjét, még­hozzá egy csapásra. A másik esemény az ETA baszk ter­rorszervezet nevéhez fűződik: január végén tagjai meggyil­kolták Guillermo Quintana vezérőrnagyot. A tiszt rövid időn belül a hatodik egyen­ruhás áldozatuk, az ETA szándéka ezekkel a merény­letekkel, hogy zűrzavart kelt­sen a fegyveres erők sorai­ban, gyengítse a szocialista kormány pozícióit. Nem lehet elfelejteni, hogy mielőtt 1982 őszén a Spanyol Szocialista Munkáspárt meg­nyerte volna a választásokat, 1981 februárjában nagysza­bású katonai puccskísérlet rendítette meg Spanyolorszá­got, amelynek során a pucs- csisták néhány órára a parla­ment épületét is elfoglalták, és a törvényhozókat túszként kezelték Akkoriban a Franco utáni törékeny spanyol de­mokráciát „demokrácia vi- gilada”-nak, azaz ellenőrzött demokráciának nevezték. Senkinek nem volt kétsége affelől, hogy a hadsereg szin­te ugrásra készen figyeli az eseményeket és bármelyik pillanatban számolni lehet egy újabb katonai beavatko­zás veszélyével. Sokan attól reszkettek, hogy ha a szocia­listák megnyerik a választá­sokat, akkor a katonák rög­tön lesújtanak, mert nem lesznek hajlandók eltűrni, hogy — a polgárháború óta első ízben — baloldalinak te­kinthető kormány álljon az ország élén. Felipe Gonzalez, a spanyol szocialisták vezetője immár 15 hónapja kormányoz — és a tények azt mutatják, hogy a hadsereg nem tett komoly kísérletet a rendszer meg­buktatására, sőt, viszjonylag jól tűri megreformálását. A király és a NATO Vajon mi ennek a váratlan viselkedésnek a magyaráza­ta? Az első számú magyará­zat feltétlenül a király, János Károly megtartásában kere­sendő. Még az előző kormány /alatt végrehajtott katonai ''puccs idején bebizonyosodott: az uralkodó elkötelezte ma­gát a parlamenti demokrácia és az alkotmányos monarchia mellett. A hadsereg táborno­ki karának döntő része pedig a monarchiához kötődik. A másik fő magyarázat, s ez egyben á hadseregreform negatív oldalát is felvillant­ja, Spanyolország és a NATO kapcsolata. Franco idején a spanyol hadsereg igazi fel­adata nem az ország határai­nak védelme volt, hanem a diktatúra erősítése. A hadse­reg voltaképpen biztonsági szerepet kapott, mindenek­előtt a szárazföldi haderő volt a Franco-diktatúra igazi támasza. A tengerészet és a légierő a rendőri feladatok­ban nem vállalt részt: ezek a fegyvernemek a Spanyolor­szágban, létesített amerikai légi- és tengeri támaszponto­kon keresztül elsősorban ^gghingtonhoz és a NATO­hoz kapcsolódtak. Amikor az előző, még konzervatív kor­mány Spanyolországot belép­tette a NATO-ba — a szá­razföldi hadsereg tábornokai­nak francoista csoportja elle­nezte a csatlakozást. Jól tud­Az egész hadseregreform megértésének ez a lényege. Az tehát, hogy Spanyolor­szág különleges helyzetében a NATO-csatlakozás világpo­litikai szempontból negatív és elítélendő döntés. Ugyan­akkor lehetővé teszi, hogy a spanyol hadsereg a szó igazi értelmében nyugat-európai hadsereggé váljék, elveszítse rendőri jellegét és a polgári kormány ellenőrzése alá ke­rüljön. A NATO-tagság ily módon megkönnyítette Gon- zález és a szocialista kormány számára a hadseregreform végrehajtását. A honvédelmi miniszter, Narcís Serra az utóbbi 15 hónapban fokoza­tosan visszaszorította a szá­razföldi hadsereget. Üj nyug­díjrendszert vezettek be, amely lehetővé tette a legre- akciósabb, régivágású tábor­nokok eltávolítását az aktív szolgálatból és fokozatosan megszilárdították a kormány ellenőrzését a vezérkar felett. Ennek a folyamatnak a döntő állomására került sor január derekán. A kormány egyetlen döntéssel leváltotta a spanyol vezérkar négy kulcsemberét és helyükbe új tábornokokat nevezett ki. Ez­zel egyidőben szerkezeti vál­tók: a NATO-tagság azt jelenti, hogy modernizálni kell a spanyol hadsereget. Ennek során óhatatlanul csökken majd a szárazföldi haderők jelentősége a légi­erő és a tengerészet javára. tozás is történt. Megszűnt a vezérkari főnökök tanácsa, ami újabb lépés a hadsereg feletti civil ellenőrzés meg­valósításában. Az új „védel­mi vezérkar” első főnöke Lib |ral Lucini tengernagy leltt, aki korábban tengerészeti at- tassé volt Washingtonban és rendkívül szoros szálak fűzik a NATO szervezetéhez. A három fegyvernem is új ve­zérkari főnököt kapott. A lé­gierő új vezérkari főnöke Santos Peralba tábornok ko­rábban a NATO katonai bi­zottságában képviselte Spa­nyolországot. Az irányzat ily módon meglehetősen félre­érthetetlen: a vezérkar első embere admirális és nem a szárazföldi hadsereg pa­rancsnoka — a legfontosabb vezérkari főnökök pedig egy­értelmű NATO-kapcsolatok- kal rendelkeznek:. Az éremnek tehát — mint mindig — most is két oldala van és nehéz eldönteni, hogy melyik az („értékesebb”. A változás csökkenti a katonai puccs veszélyét Spanyolor­szágban — ugyanakkor szo­rosabbra fűzi a szálakat az új típusú spanyol hadsereg és a NATO között. Katonák kezében a parlament 1981 februárjában Az ETA hatodik egyenruhás áldozata. A terroristák puecaot akarnak kiprovokálni Az érem két oldala János Károly király (bálra) az új vezérkari főnököknek gratulál

Next

/
Thumbnails
Contents