Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-28 / 49. szám
1984. FEBRUÁR 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Apa, nagyon szép.az új suli" Új sorozat a tévében A Laurent család A rádió I huiámhosszán I Az átlagról Átlagos, átlagon aluli, átlagon felüli — mindennapi dicsérő, elmarasztaló jelzőink. Anélkül persze, hogy tisztában lennénk a kifejezés lehetetlenségével, hiszen az átlag egy statisztikai fogalom, s jobbára csak ott létezik. Amíg mérésre, tendenciák megfigyelésére alkalmas lehet, addig a valóságban hiába keressük az átlagos családot, átlagos képességű, adottságú emberit. A Szivárvány legutób adása Szigethy Anna szerkesztésében az átlagot kutatta, illetve az így minősített embereket szólaltatta meg. Többek között átlagos család, átlagos gyereke, közepesen tanuló egyetemista, s furcsa mód a vidékiségi miaitt ugyanígy minősített békéscsabai színész elmélkedett, gondolkodott el a jelző értelmezésén. Valamennyi beszélgetés azit tükrözte, hogy az átlagosság viszonylagos; sok esetben felületes minősítés. Az indexbe jegyzett vizsgajegyek nem mindig a valós tudásnak felelnek meg, s az is köztudott, hogy a felsőoktatási intézmények némely oktatója a többi osztályzat alapján értékeli a hallgatót. így aztán, aki első vizsgáit közepes eredménnyel teszi le, szinte biztos lehet benne, hogy ennél rosszabbat, de jobbat sem fog kapni tanulmányai során. Emiatt persze szerencsére a gyakorlatban még lehet akár átlagon felüli szakember. S mit tehet az átlagosnak beskatülyázott színész? Semmit. Vár, hátha egyszer majd olyan szerepet kap, amelyben, megmutathatja tehetségét, rácáfolhat az előítéletekre. Csak 'legyen hozzá türelmei, kitartása. Szi- geltihy Anna műsora azonban nem ezt tanácsolta, hanem arra figyelmeztetett mindannyiunkat, hogy óvatosan bánjunk a jelzőkkel, a minősítésekkel, hiszen egykét átlagosnak vélt produkció még nem jelenthet örökérvényű tulajdonságot. Nemzetiségek a rádióban Az elmúlt) év őszén tartották meg kongresszusaikat a hazánkban élő nemzetiségiek (képviselői. Szinte valameny- nyi fórumon elhangzott az ólhaj, több lehetőséget kellene teremteni arra, hogy jobban megismerjük életüket, kultúrájukat, gondjaikat, örömeiket. A Magyar Rádió ennek a kívánságnak próbál eleget tenni induló új sorozatával, amelynek első adásában vasárnap délután a Petőfi adón kerekasztal-be- szélgetést rendezett a nemzetiségi szövetségek főtitkáraival. A beszélgetés jól tükrözte a kongresszusok főbb megállapításait, a főtitkárok is elismeréssel illették nemzetiségi politikánkat, a kívánságuk mindössze annyi, hogy a tömegkommunikációs eszközök többször szerepeltessenek műsorukban nemzetiségi együtteseket, mutassanak be nemzetiségi falvakat, közösségeket. A rádió örömmel vállalt kötelezettségnek tekinti a kérést, a jövőben a Kossuth és a Petőfi adón egyaránt gyakrabban hallgathatunk majd össznépi kultúránkat színesítő nemzetiségi műsorokat Dicséretes vállalkozás, érdeklődéssel várjuk a sorozat újabb adásait. T. G. Az utóbbi években a több mint félezer diák bizony „kinőtte’’ a tószegi iskolát. A tizennyolc tanulócsoport váltott „műszakban” jár iskolába hét különböző, jobbára átalakított, toldozgatott-fol- dozgatott épületbe. Az 1926 —28 között épült hattantermes iskola bővítése hosszas huzavona, tehetetlenség után végül is tavaly megkezdődött, de az 1983. december 31-ig határidőt módosítani kellett. Az átadás eltolódásának több oka is van. Időközben megváltoztatták az eredeti elképzelést, nem négy, hanem hat tanteremmel bővítik az iskolát, beépítik a tetőteret, ott helyezik majd el a könyvtárat, úttörőszobát, s a társalgót. Gondot okozott az építőanyag beszerzése, de nemcsak ezért, hanem a vízhiány miatt is állt az építkezés az elmúlt nyáron. Mindez megnövelte a költséget, ráadásul még egy bekötőutat is ki kell alakítani a megújuló iskolához. A megyei tanácstól kapott hét millió forint, s a helyi tanács összegyűjtögetett 3 millió forintja így bizony már nem lenne elegendő az intézmény bővítésére. A tószegiek azonban nem hagyták ennyiben a dolgot, az iskola a lakossá® szívügye lett. összefogásból, szűkebb hazájukért érzett felelősségből, gyermekszeretetből ismét jelesre vizsgáztak. Noha a megyei településfejlesztési verseny tavalyi eredménye még nem ismeretes, az elmúlt három évben a tószegiek mindig dobogós helyen végeztek. Többek között óvodát, öregék, napköziotthonát alakítottak ki; sportpályát létesítettek az elmúlt években társadalmi munkában. Az idei év nagy vállalkozása pedig az iskola lesz. Üzemek, vállalatok, a település lakói adták össze a hiányzó forintokat. A helyi Petőfi Termelőszövetkezet 600 ezer, a Mezőgép tószegi gyára pedig 400 A Népszínház társulata pénteken este tartotta Jásiz- ladánybami Raffai Sarolta Egyszál magam című drámájának bemutatóját. Az a néző, aki közel húsz éve látta a kecskeméti ősbemutatót, a legnagyobb zavarban, van. Akkor ugyani is szinte szétrobbanni érezte a színpadot, a jászladányi előadáson viszont jobbára csak parazsat vélt izzani a hamu alatt. A dráma cselekménye, mondanivalója — úgy véljük —, a legszélesebb olvasó és színházba járó közönség előtt ismert. A dráma egyik központi alakja Molnár Gábor -fiatalemberként lett iskolaigazgató egy kis faluban. Feleségével és a tantestülettel — látszólag legalábbis — harmonikus a viszonya. Ám az egyik tavaszi szünetben — nyilván az 1960-as évek közepe táján, s ez a dátum fontos! J- névtelen levél nyomán vizsgálat indul: kiderült, milyen indulatok, feszültségek szunnyadnak a tantestületben. Feltárul Molnár Gábor emberi és vezetői magatartásának sok-sok hibája. Ismételjük, közel húsz év telt el a regény megjelenése, illetve a dráma bemutatása óta. Az idő múlása — szerencsére — nem mélyítette, erősítette tovább a dráma mondanivalóját, A közéleti demokrácia általánossá válása egyre erősödőén segítette azokat, akik a különböző mikrotársadalmi visszásságokat fel kívánták tárni. Szó Iskolaépítők Tószegen ezer forint értékű társadalmi munkával járul hozzá az iskola bővítéséhez. A Tisza- menti Vegyiművek 650 ezer forinttal, a Szolnoki Papírgyár, a Cukorgyár, az Ép- szöv, az ATEV, a tószegi sütőüzem, a Mezőgép gyáregysége, valamint a tiszavárko- nyi Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat kommunista műszakjainak bevételével, összesen 142 ezer 166 forinttal segíti az építkezést. A tószegi munkahelyek; szocialista brigádjai több mint 100 ezer, az intézmények dolgozói, s az iskola úttörőcsapata 78 ezer 215 forintot ajánlott fel az új épületszámy létrejöttéhez. Emellett a lakosság önkéntes hozzájárulása eddig meghaladja a háromszázezer forintot. Szívet melengető érzés ekkora összefogásról a nyugdíjból, fizetésből megspórolt forintok felajánlásiról hallani, olvasni. Tószegen megértésre talált az egész lakosság körében a város környéki község vezetőinek felhívása az iskola ügyében. Hogy ki miért segített? Dobozi Gyula, a Mezőgép tószegi gyárának igazgatója: — Dolgozóink hetven százaléka helybeli lakos, nem lehet közömbös Számunkra, hogy mikor vehetik birtokukba a gyerekek az iskola új épületszárnyát, hiszen a szűkös tantermek, mostoha viszonyok nemcsak a pedagógusok, s a gyerekek munkaiját érintik kedvezőtlenül, hanem szüleikét is. S egyáltalán az egész település közhangulatára rányomja bélyegét az iskola helyzete. Ráadásul gyárunk leendő szakmunkásaiért építjük a hat új tantermet, a diákok jelentős hányada ugyanis rendszerint Tószegen marad a _ szakmunkásvizsga után is. Bátor Ferenc, a gyár Lettin Szocialista Brigádjának vezetője a tószegiek lokálpatriotizmusát dicséri. Sorolja az eddig társadalmi munkában létrehozott új értékeket, amelyek joggal büszkesincs persze arról, hogy ma már nincsenek Molnár ©á- borok. Dehogy! Ebből viszont az következik, hogy a Raffai-dráma mondanivalója időszerű. De mégis úgy érezzük, mór-már enyhébb a kimondott gondolatok súlya. A Népszínház társulata korrekt, egyszerű előadásban keltette életre a drámát, dicsérendőén figyelembe vette azit a közönséget, amélynek játszik. S ez nem a művészi színvonal devalvációja; hanem értő alkalmazkodás1. Mindez jól látszik Konter László rendezői szándékán, bár az expozíció kissé elnyújtott, a visszafogottság némi ritmuszavart okóz. A másik gondunk Anna és Gábor személyiségjegyeinek megmutatkozó arányában van. A két típus ellenpontozása olykor felborul; a Molnár Gábort alakító Dóczi János az előadás legmarkánsabb figurája, — Anna — Zubor Ágnes alakítása így is érdemleges, bár erőteljesebb „feleség” is lehetne — drámáját esetenként túlontúl háttérbe szorítja. Kitűnő — ismert! — figura Eta, Antal Anetta megjelenítésében, s Imre bácsi szerepében Szigeti Géza, Jászai-díj as, de az előadás további főbb szereplői — Dpmbóvári Ferenc, Mátyus Emmi és mások — is tisztesen .építik figuráik világát. Az előadás nem aratott zajos sikert, de annál mélyebbet, nyomot hagyób- bat. — ti — séggel töltik el brigádja dolgozóit is. S ugyan miért maradtak volna ki az iskolaépítésből, hiszen ezúttal gyermekeikről van szó. A termelőszövetkezet dolgozói is alaposan kivették; s kiveszik részüket a társadalmi munkából. Noha iskola- építésben eddig még nem szereztek gyakorlatot, az építőbrigád a kivitelezés egyik álvállalkozója, de segítenek a többiek is. — Legközelebb már biztosan olajozottabban megy az anyagbeszerzés, s az építkezés — jegyzi meg Fehér Ferenc gépkocsivezető. — Jász- kisérről, Mezőtúrról, Pilis- borosjenőről szállítottuk a téglát, s nem volt munka- megosztás, közösen raktuk le, s fel a várva várt építőanyagot. — Június 30-ra feltétlenül be fogjuk fejezni az új épületszárnyat — mondja a tsz II. Rákóczi Ferenc Szocialista Brigádja nevében is Mocsári Kálmán. — Úgy tűnik, most már semmi okunk nem lesz arra, hogy módosuljon a határidő. A tervek szerint a következő tanévben már birtokukba vehetik a diákok megnövekedett iskolájukat. Ezután már rajtuk, s pedagógusaikon a sor. Tennivaló akad még bőven. A szakos órák aránya nem éri el a kilencven százalékot, s van javítani való a diákok tanulmányi munkáján is. a tószegiek azt szeretnék, ha a jobb körülmények között emelkedne az oktatás színvonala — minél több diák folytatná tanulmányait középiskolában. Jogos kívánság; s nem is várnak mást az iskola létrehozói. — Legfeljebb annyit —, mondja Kovács Ferenc, a termelőszövetkezet mérnöke — hogy ha majd hazajön a fiam, az iskolából, megjegyezze: „Apa, nagyon szép az új suli!” A Társulás Filmstúdió tervei Második alkalommal vett részt a magyar játékfilm- szemlén az 1981-ben alapított Társulás Filmstúdió, s bemutatott filmjei jelentős szakmai és közönségsikert arattak. A Jób lázadása, az Átváltozás, valamint a Reformgondolatok című alkotások a kritikai fogadtatások szerint ismételten igazolták a legfiatalabb filmkészítő műhelyben önkéntesen társult rendezők elképzeléseinek helyességét. A stúdió az idén a nehezebb gazdasági körülmények között is több jelentősnek ígérkező produkcióval lép a közönség elé. Elkészül az innovációs sorozat második része. Szalay Györgyi rendezésében. Ez a film műfajilag dokumentum-esszé kategóriába tartozik, a reform- gondolatok sczületésénék és olyikori meghiúsulásának társadalmi mechanizmusát térképezi fel. Izgalmas vállalkozásnak ígérkezik Gulyás János és Gulyás Gyula produkciója, az Én is jártam Isonzónál című dokumen- tumfikn, amelyben megszólalnak az első világháború ma még élő tanúi. Az egykori katonák emlékeiből próbálják meg összeállítani a tankönyvekből, az irodalomból ismert történelmi események hátterét. Műfajilag más kategóriába tartozik az őszi almanach című film, amely lírai hangvételű kamaradráma és a pénzről, az emberi érzelmekről, valamint a szenvedélyekről szól: Az író-rendező Tarr Béla, a főszereplők: Bodnár Erika, Temessy Hédi, Hetényi Pál, Derzsi János és Székely B. Miklós. Tízrészes NSZK filmsorozat vetítését kezdi meg televíziónk február 28-án este 20 órakor az 1-es programban. Címe: A Laurent család. A történet a 17. században kezdődik, amikor sok francia. hugenotta menekült el hazájából az üldöztetések elől. Számosán Branderburg- ban telepedtek le, ahol a választófejedelem befogadta őket. Köztük volt a Laurent család, amelynek történeté' több nemzedéken át kíséri végig a sorozat. A hetedik részben „lép színre” Nadja Tiller, a világhírű színésznő, aki kettős szerepet kapott a filmben. Először egy nagyvilági (fél világi ?) hölgyet, később ennek leányát formálja meg. Becsben született 1929. március 16-án; ott tanult táncolni és ott sajátította el a színészmesterséget. Kezdő színésznő volt 1949-ben, ami. kor Miss Ausztriának választót tóik, és ezzel elindult filmkarrierje. Közben három éven át a Theater in dér Jo- sefstadt tagjaként dolgozott. Nemzetközi sztár lett, aki francia, olasz és angol produkciókban is szerepet kapott. A világ a Rosemarie A jászberényi Tanítóképző Főiskola közművelődési tanszéke szociográfiai tábort szervezett hallgatói számára Jászszentandráson. Tízen vet; tünk részt a munkában, melynek célja a falusi élet- •>mód kutatása 'vbütjj Utólag visszagondolva nem bántuk meg, hogy a vizsgaidőszak üres napjait nem passzív pihenéssel, hanem kissé fárasztó, de izgalmas, érdekes tevékenységgel töltöttük el. Mi is történt Jászszentandráson egy hét alatt? Az előkészítés már étkezésünk előtt hónapokkal elkezdődött. Az iskola két párhuzamos harmadik osztályából kisorsoltuk azt a harminc gyermeket, akiknek családja az életmódkutatás alanyául szolgált. Így próbáltuk a szülők személyében megközelíteni azt a 30—40 éves korosztályt, amely bennünket legjobban érdekelt a falu társadalmán belül. Minden családhoz küldtünk egy levelet, amelyben kértük, hogy jelöljenek ki számunkra egy időpontot, amikor látogatást tehetünk náluk. Érkezésünk napján, január 26-án a válaszok már vártak bennünket, s mi négy mun- Vcacsoportot alkotva' hozzá- kezdtünik a feladatok elvégzéséhez. Célul tűztük ki a családok múltjának és jelenének, szerkezetének, anyagi helyzetének, szociális és közösségi mutatóinak megismerését, tehát egységes és átfogó kép kialakítására törekedtünk. Mindehhez kevés előzetes információval rendelkeztünk, s némi bátorságra is szükség volt ahhoz, hogy gyakorlatilag képzetlenül, „zöldfülűként” fejest ugorjunk a helyi társadalom kutatásába. Eligazodásunkhoz sck segítséget nyújtott az az anyag, amelyet Pethő László a tábor vezetője és szellemi atyja a két évvel ezelőtti helyi kutatás tapasztalatairól közölt. Meghívott előadóink főként elméleti kérdésekkel című filmben ismerte meg 1958-ban, amelyet Rolf Thiele rendezett megtörtént események alapján Rosemarie Nitribittről; Nadja Tiller 1949 és 1958 között több mint 30 filmszerepet alakított. Rolf Thiele rendező több nagyszerű feladattal bízta meg, de dolgozott a többi között Roberto Rosselldnivel, Kurt Hoffmamnal. Partnerei közül Jean Marais-t, Jean- Paui Belmondót, Rod Steigert, Jean Gabint érdemes megemlíteni. Karrierje csúcsét az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején érte el. Köziben visszatért a színpadra, de emellett számos tévéprodukcióban kapott jelenfős feladatot. Manfred Beckmann NDK- beli újságírónak nyilatkozta néhány évvel ezelőtt: „Ma már ott és azt forgathatok, ahol és amit akarok.” Ez így igaz, és ő válogatott a filmszerepekben. A nyúlánk, gyönyörű, nagy barna szemű asszonyt elnevezték a nyugatnémet film „szalon- dámájának” — minden bizonnyal azért, mert előszeretettel osztották rá az extravagáns asszony szerepét. foglalkoztak, így például Fodor Katalin a családtípusokkal, Szabó István a hatalom és a politika kapcsolatával, s átfogó rendszert tárt elénk a múlt magyar falujának életéről Sárkány Mihály néprajzkutató. Nyilas György szociológus előadása a társa- jdalomkutatás módszereiről Ihasznos ismereteket adott tennivalóink elvégzéséhez S milyenek voltak a családok? Szívélyesek, közlékenyek, ‘Záilkózíottafc, nyíltak, barátságosak és közömbösek, kedvesek és feszélyezettek: egyszóval mindenfélék. Pár órás látogatásaink alatt csupán bekukucskáltunk egy ablakon, amely a szülőkre és gyermekekre, kettőjük viszonyára és körülményeikre egyaránt nyílik. A legtöbben szívesen fogadtak bennünket, s volt olyan házigazda is, aki méteres kolbásszal bocsátotta útra az interjúvoldkat. A kérdéseinkre általában nyílt válaszokat kaptunk, ugyanakkor érvényesült egyfajta rejtegetési készség, amely bizonyos anyagi javak, például autó eltitkolásában nyilvánult meg. Sokat láttunk és tapasztaltunk a szűkre szabott egy hét alatt, bepillantottunk a nyomorúságos körülmények között élő hétgyermekes tanyasi házaspár és az egykét dédelgetők mindennapjaiba. Tartalmas, izgalmas hét napot tölttünk a faluban, sok új tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Ezeket hasznosítani fogjuk mindennapi nevelői és népművelői munkánkban. Az információk megszerzésében sok segítséget kaptunk a község; a művelődési ház és az iskola vezetőitől. Igyekszünk a készült interjúk alapján egy anyagot ösz- szeállítani, amely megpróbál választ adni a kérdésre: hogyan élnek 1984-ben Jászszentandráson? Köves Edit Tál Gizella \ Jászladányban Az Egyszál magam a Népszínház előadásában Ablak egy község hétköznapjaira Életmódkutatás Jászszentandráson
