Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-25 / 47. szám
to 1984. FEBRUÁR 25. Kulturális kilátó Látomások — vallomások — Beszélgetés id. Benedek Jenő Kossuth-díjas festőművésszel — — Igen. tanár úr. közel negyven év távlatából ibe- va'lLhatom, hogy Önnek is volt gúnyvene... Csamasz- nak tituláltuk, így csúfolta a Tisza-parti köznyelv a piktorokat. De illő távolságból, rendszerint a bokrok közül mindig meglestük, hogy mit fest a Zagyva ártereiben, a szandai dombok alatt. Másnap aztán így ,.robbantunk be” az osztályba: „Fiúk, láttam a Csamasz új képét, csodaszép!” Drukkoltunk önnek, tanár úr, a magunk módján, mert megérez- tünk valamit. S a Kypselos ládáját is még mindig „felmondom”: az olympiai Héra templomban elhelyezett, cédrusából készült, ja, arany és elefántcsont domborművekkel díszített láda, amelyet Korinthos zsarnokának menekülése emlékére készítettek ajándékul.” Pedig legalább két pisztoly volt a zsébemben, a padiban meg egv íköteg kézigránát, amikor ezt tanította nekünk. — Én meg autógumiból faragtam a lábamra a sarut. persze a kisfiamnak is, meg a feleségemnek is. De az övékére már azt mondtam : szandál. Nekem nem volt olyan rettenetes a nélkülözés : megvoltam valahogy. Megszoktam. Az 1930- as éveikben egy berlini vurstliban én voltam a ..magyar "affaello”, piilanatrajzokból éltem. Tőlem tízméternyire üvöltött Hitler a páirthívei- hez egy gyűlésen. Na, ezt nem tudtam megszokni, hazajöttem. Szolnok nekem ma is fogalom. — Pedig a családi szálak, a gyerekkor, az indulás évei az aranyihomokhoz kötötték. — Révai Imrétől tanultam rajzolni a kecskeméti művésztelepen. ö még Munkácsy tanítványa volt. A főiskola elvégzése után rajztanár lettem Csongrádon, majd meg pályáztam egy kecskeméti katedrát. Az igazgató szívesen fogadott, de amikor válójában megtuda, ki vagyok, ordítva zavart ki az irodájából. Apám 1919-ben tevékenyen részt vett a Tanácsköztársaság politikai életében. Ezután kerültem Szolnokra, a Verseghy Ferenc Gimnáziumba. Mikor is? 1942-lben. A művésztele- piekihez orientálódtaim. mondván, festő vagyok, dolgozni szeretnék. Nem mondhatom, hogy az első pillanatban lelkesen fogadtak volna. Ellenben Borbereki Kovács Zoltán befogadott dolgozni a műtermébe, sőt közös kiállítást is rendezett. Ez volt az első szolnoki tárlatom. Megtört a jég, 1944-ben már ezt Ernst Múzeumban rendezhettem kiállítást. De Hitler utolért, a tárlat megnyitója napján vonultak be a németek. Átvészeltem a háborút, visz- szamentem Szolnokra festeni, tanítani. — De a „nehéz évek” kezdetén már nem volt a gimnáziumban. .. — Száműztek Bheidias- szal. Mynonnal, Michélan- geloval, Munkácsyval együtt: Id. Benedek Jenő: Szolnok nekem nagyon kedves emlék... , megszüntették a művészet- történetet. mint tantárgyat. A Kassai útá Általános Iskolában lettem rajztanár: ott tanítottam, amikor Munkácsy-díjjal, majd Kossuth- díjjal tiszteltek meg. — Tehát akkor is aktív pedagógus volt? Hogyne, később is. 1953-lban lettem a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára, onnan mentem nyugdíjba is. A művész hármashatár- hegyi műterme akár a Tti- sza-Zagyva háromszögében is lehetne, a festmények varázsa idézi a szolnoki éveket. Nem hiába írja Pogány ö. Gábor, hogy id. Benedek Jenő a látomásos kompozi- oiók mestere, a feszesen szerkesztett viziók képzőművésze. Megfigyeléseit hozzáfűzött véleményével együtt raktározza el elméjében, a világ jelenségeinek tudomásul vételekor már mérlegel, ami egyúttal valamilyen hangulatot is (kivált belőle, mert az érzékelés, az ismeretszerzés maradandó benyomást kelt benne, észjárását, művészi hitvallásának értelmezését végiül is érzelmi beállítottsága határozza meg. — Nem tudom miért, hogyan, egyszercsak „látom” a vászonra kívánkozó víziót, a témát, s már „csupán” meg kell festenem. Olyasmi ez mint a költői gondolat: egy-egy élmény vagy annak része évék múlva rímekbe kívánkozik. Szolnok sűrűn „verssé válik” bennem, ha szábad így mondanom. —Festészetének értékelői, tanár úr, — ezt különben legutóbbi kiállítása láttán a laikusok is megállapították — azt mondják, hogy az utóbbi évtizedben reneszánszát éli .. — Ehhez én csupán annyit vagyok hivatott hozzátenni, hogy nagyon sokat dolgozom, egy kis túlzással, éjjelnappal. Mindig újabb és újább inspirációim támadnak, lehetetlen nem engedelmeskedni ennek a lelki kényszernek. A közelmúltban — negyven évvel később az első után — újra az Emst Múzeum adott hajlékot képeimnek, a napokban pedig a Csók István Galériában zárt egy kiállításom. Uj gyermek- és ifjúsági filmek Állandóan visszatérő probléma, amellyel újságcikkek, kerek ászt al - b eszél getés ak gyakran foglalkoznak: kevés a gyermek- és ifjúsági film. S mivel ez világjelenségnek látszik, nincs könnyű dolga a moziforgalmiazásnak, amikor bemutatási tervét . ösz- szeállítja. Nehezíti a megoldást az is, hogy nem csupán mennyiségi problémáról van szó. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy mit mutatunk a gyerekeknek, a fiataloknak. Ha leülnek — és leülnek — a tévé elé, a híradóban lövöldözést, robbantást, gyilkosságokat, vért Dátnak. Ilyen az élet, de ezt nem feltétlenül ilyen módon és ilyen korán kell megtanulniuk a legkisebbeknek. Olyan szellemi táplálékra — könyvre, filmre — van szükségük, amely szórakoztat, de nem igénytelenül; tanít, de nem didaktikusán. Sajnos, mind gyakrabban lakad brutalitás még az esti mese rövid rajz- és bábfilmjeiben is. S mivel a gyermeknézőből lesz a felnőtt néző, s mivel a gyerek tévét akar nézni, moziba akar menni, szükség van a nekik való filmekre. Készít isi — ha nem is elegendőt — a magyar filmgyártás, és vásárol a filmforgalmazás, amennyit és amilyet tud. Nézzük meg ezek után, mit nyújt a legfiatalabbak- nak és a serdülőknek a mostan1 moziprogram! Három—hat éves kicsinyeknek szól a Barátom, az esernyő című színes mese- film-összeéllítás, amelyben szovjet, bolgár, lengyel, csehszlovák és román rajzés bábfilmek szerepelnek. Kedves figurák, történetek egerekről, cicákról, elefántról, hangyákról, Lóikéról és Botkáról. A jó legtöbbször legyőzi a rosszat; segítenek a rászorulókon — a kisfilmeb tehát játékosan nevelik kis nézőiket. A nagyobbacskák is jól szórakoznak majd a Ter- sánsEky Józsi Jenő meséjéből kés'zült bábfilmen, a Misi mókus kalandjain. Ezek a kalandok távoli világokba vezetik el a kis nézőket, és a szereplők olyan művészek hangján szólalnak meg, mint Gálvölgyi János, Haumann Péter, Horváth Gyula, Szabó Gyula, Tábori Nóra, Kútvölgyi Erzsébet, Kelemen Éva, Képessy József, Zenthe Ferenc. A moszkvai Gorkij Filmstúdióban készült A barátod akarok lenni, neves felnőtt- és tehetséges1 gyermekszereplőkkel. Ez a film már valamivel nagyobbakhoz szól egy kisfiúról, aki családi körülményei miatt keserű dolgokat él át. Mai, valós történet iszákos apáról, beteg anyáról, a felnőttek értetlenségéről, a barátság erejéről. Nemzetiségi magyar irodalmak Romániai magyar irodalom A romániai magyar irodalom a nemzetiségi élet keretei között jött létre, s mint ilyen egyfelől a románii«i társadalmi valóságra, másfelől a magyar kultúra egyetemes hagyományaira támaszkodik. Ezen a hagyományon belül különleges szerepet ad az erdélyi tradícióknak. Ezek a tradíciók józan történelmi realizmusra, illetve az együttélő nemzetek kultúrájának megbecsülésére intenek. Több mint hat évtizedes fejlődése során értékes örökséget halmazott fel ez az irodaiam, olyan költői és írói életműveket — például Ápm'ly Lajos, Dsida Jenő, Kos Károly, Kuncz Aladár és Gaál Gálból' munkásságára gondolok —. amelyek máig ható érvényességgel fejezték ki az erdélyi magyar progresszió nemes törekvéseit. A nemzetiségi irodalom újabb — a felszabadulást követő — korszakának is már emberöl tőnyi története van. iNemzedékék léptek fel, irodalmi irányzatok fejlődték ki, kulturális intézmények szerveződték ez alatt az idő alatt. A romániai magyar irodalom fontos szervező ereje a Kriterien Kiadó, amely Domokos Géza irányításával sorra jelenteti meg ennek az irodalomnak a klasszikus és modem alkotásait, az erdélyi magyar népköltészet emlékeit, irodalom- és művélődéstörté- nészek, nyelvészek, társadalomtudósok műveit. Mellette a folyóiratok és lapok vállalnak igen nagy organizációs feladatokat. Így az Utunk című kolozsvári hetilap, a Korunk című ugyancsak Kolozsvárott megjelenő tudományos és művészeti folyóirat, az Igaz Szó című marosvásárhelyi irodalmi folyóirat, A Hét című bukaresti társadalmi, politikai és művelődési hetilap. A felszabadulás utáni első évtizedekben még a két világháború közötti korszak jeles íróegyéniségeinek volt Színházi levél vezető szerepe: a költészetben Bartalis János. Szemlén Ferenc, Horváth Imre, Méli usz József, Szabédi László, Kiss Jenő és Horváth István, a prózairodalomban Tafoéry Géza, Molter Károly, Kacsó Sándor. Kemény János, Bözödi György, Asztalos István és Nagy István, a műfordításban Franyó ZoLtán, az irodalomkritikáiban Gaál Gábor, Balogh Edgár és Csehi Gyula munkássága hozta létre a Jeginagyolbb értekéket. Hozzájuk csatlakoztak a nemzetiségi irodalom mai „derékhadának” képviselői : a költészetben Kányád) Sándor, Székely János, iViajtényi Eriik. Márki Zoltán, Bodor Pál, a prózában Sütő András, Szabó Gyula, Panek Zoltán, Deák Tamás, Huszár Sándor, az irodalmi szociográfiában Befce György. Majd őket követték a hatvanas években a Forrás című könyvsoroiratban jelentkező írók: a költészetben Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár. Hervay Gizella, Király László, Farkas Arpár, Szőcs Géza, Balia Zsófia, az elbeszélő irodalomban Bálint Tibor, Szilágyi István, Csáki László, Pusztai János, a drámairodalomban Kocsis István és Lászlóffy Csaba. A romániai magyar költészet a korábbi erdélyi líra történelmi érzékenységét és közösségi hangját folytatta, a népi hagyományokat éltette tovább, ugyanakkor igen nagy szerepet adott a modern költészet, nemegyszer az avantgarde formanyelvének. Szép példája ennek a szintetikus — az egyetemes magyar líra és a világköltészet különféle irányzataiból táplálkozó — költői modernségnek Kányád i Sándor, Szilágyi Domokos és László- ffy Aladár alkotó munkássága. Kányádi a nemzetiségi és történelmi tapasztalatok költője. Szilágyi a modem ember tragikus felismerését szólaltatta meg, Lászlóffy az avantgarde eszközökkel dolgozó intellektuális lírát képviseli. A prózairodalom ugyancsak az erdélyi elbeszélő hagyományok és a modern irodalmi törekvések nyomán tájékozódik. Az idősebb nemzedék írói — Nagy István, Balogh Edgár, Kacsó Sándor — f ölként emlékirataikkal hívták fel a figyelmet magukra, ezekben a memoárokban a nemzeti- ségii közélet és irodalom közelmúltjával ismerkedhetünk meg. Nagy szerepet kap a személyes tapasztalatokra épülő lírai—szociográfiai irodalom, ennek klasszikus képviselője Sütő András beszámolója: az Anyám könnyű álmot Ígér. Bálint Tibor népszerű regénye: a Zokogó majom ugyancsak személyes élmények nyomán idézi fel a kolozsvári magyar szegénység egykori életét. Szilágyi István Kő hull apadó kútba című műve analitikus lélektani és társadalmi regény, Pusztai János A sereg című regénye pedig egyéni mítosz formájában idézi fel a kelet- európai történelem tapasztalatait. Jelentős mértékben fejlődtek az irodalom más területei is. Az erdélyi magyar történelmi dráma — nevezetesen Sütő András Csillag a máglyán, Székely János Vak Béla király és Kocsis István Árva Bethlen Kata című művei — a magyarországi színpadokon is szép sikert arattak. A nemzetiségi esz- szóirodalom — például Méla usz József. Balogh Edgár, Gáli Ernő és Szász János írásai — a romániai magyarság fontos történelmi tapasztalatait világítja meg, az irodalomtörténetírás és az irodalomkritika — Marosi Péter, Gálfalvi Zsolt, Kovács János, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Cs. Gyirne- si Éva művei — pedig a romániai magyar irodalom önismeretét, és ezzel további fejlődését alapozza meg. Pomogáts Béla Mesebeli János a Kakukktojásban Új magyar bemutató A színlap komédiát jelez, de mondhatnánk mesét felnőtteknek vagy akár groteszket, netán itársladalmi szatírát. Mert ezek az elemek keverednek a darabban éppúgy, mint a színpadi megjelenítésbe®, aminek bizony így semmiképpen sem lett egységes előadás, a következménye. Ám csodálatos- iképpen — ha már a mese- beliségnél tartunk — mégis humánusan £zép, Ijölemelő produkció a Józsefvárosi Színházban a Schwajda György darabja, a Kakukktojás. A nemes mondanivaló, a lényeglátó írói jellemzőerő és az együttérző rendezés1 avatja azzá. Tíz éve már játszották Bé-' késcsabán bizonyos változatban, Mesebeli János címmel, Ady versére utalóan. Az évszázados magyar — ha szabad tiszteletlenül így mondanunk — balek sorsot példázza ebben a költő, az értelmetlen kötelességvállalást mindenáron. „Gyürkőzni kell a Halállal: (Gyürkőzz, János., s rohanj, János1.” A drámaszerző viszont a színét fonákjára (viagy talán éppen fordítva: fonákját a színére) fordítja, amikor egy mai rohanj jánosii példázattal azt mutatja föl, hogy napjainkban, itt és most mégiscsak van értelme, szépsége a kö- telességvállalásniak. Még ha olykor-olykor kedvetlenítő tényezőik is hatnak ellene. A Kakukktojás hőse afféle Mesebeli Jánosként tesz valami meghökkentőt, amivel kezdetben még saját társait is magával szembefordítja. Felajánlja két heti fizetését az államnak. Pontosabban nem akarja fölvenni ezt a pénzt, amikoris aztán jóformán kötelezik erre, akkor elhatározza, hogy ajándékot vesz rajta — az állammaki Hálából ia tisztességes életéért. A darabnak ez a tulajdonképpen abszurd ötlete igen jó keretül szolgál sokféle társadalmi visszásságunk, magatartásformánk megfricskázó sár a. amivel nem is fukarkodik a szerző. De lelkiismeret ébresztésre is. A cselekmény e rövid leírása természetesen önmagában nem túlságosan sokatmondó. A darab ereje, a helyzetrajzokon, ia típusok, a jellemek ábrázolásában és a végső mondanivaló magasrendű írói megformálásában rejlik. A színház Petrik József rendezésében — mint már említettem — méltó sízép keretbe és értelmezésbe állította ezt a gondolatot, s továbbgondolásra készteti a nézőt, aki mitagadás, jól is szórakozik, derül a váltakozó hangütésű előadás alatt. A főhős Varga János szerepében a Józsefvárosba szerződött Juhász Jácint karakterisztikusan formált, megnyerő, ahol kell líraian oldott játékát élvezhettük. Ehhez egy-egy jól eltalált figurával társult Soós1 Lajos, Hável László, 1 Velenczey István, Tóth Judit, Ferenczi Krisztina és mások alakítása, Gyar- mathy Ágnes egy színre tervezett, ötletesen átrendezhető díszletei között. L. Z.
