Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-03 / 28. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. FEBRUÁR 3. Vita és meditáció Még tehetünk valamit Hozzászólás a tudós tanár —tanáregyéniség vitához Én is a továbbgondolás és jobbítás szándékával vettem tollat a kezembe. Két fogalom került az eddigi írások középpontjába: a tudós tanáré és a tanáregyéniségé. Tiszai Lajos az idősebbek előtt ismert példákat említett, dr. Kiss Kálmánná pedig szépen meg is határozta a két fogalmat. Ehhez csak annyit: mindkettőre szükség van, s mindkettőből több kellene, mint ahány van. Panaszkodunk, hogy jellegtelenek az iskoláik, eltűntek a híres alma materek. Igaz, eltűntek, mert kevés bennük a jelleget adó tanár — a tudós tanárok is, a nagy tanár- egyéniségek is. Az iskola nevét, hírét nem a szép épület, hanem a benne dolgozó tanárok adják. Az előttem szólók kutatták, mi az oka, hogy kevés a tudós tanár s kevés a jó tanár- egyéniség is. Megállapításaik helytállóak, Én is továbbkutatok. A kutatás azonban mindig kérdéssel kezdődik. Ez pedig így hangzik: szüksége van-e a mai magyar társadalomnak tudós tanárra, és jó tanáregyéniségre? Amire a társadalomnak szüksége van, azt „kitermeli”, úgy alakítja az életviszonyokat, hogy az értékes emberek azt a társadalom által fontosnak tartott pályát, szakmát válasszák. Az elmúlt harminc évben ezeket az érdekviszonyokat nem így alakítottuk. (Az okok feltárása nem ide tartozik.) Minden gimnáziumi igazgató bizonyíthatja, hogy legjobb fiútanulóink nem — vagy nagyon kevesen — mennek tanárképző egyetemekre, s nem azért, mert nem lennének szívesen tanárok is. Még a második vonalból tanárképző egyetemre menők legjobbjai sem lesznek tanárok. Mire végeznek, már nem látják vonzónak a tanári pályát. A lányok legjobbjai megoszlanak az orvosi, jogi és a tanárképző egyetemek között. Az utóbbiak többsége nyelvszakos. A végzett nyelvszakosok csak akkor mennek tanítani, ha nem kapnak állást máshol. Urmössy Ildikó kérdésére: Miért vannak kevesen? — ez a legfőbb válasz. De nehogy azt higgyük, hogy csak a középiskolában kellenének tudós tanárok, mégirxkább jó tanáregyéniségek! Kellenének az általános iskolába is, sőt: az óvodába is. Az óvodai pedagógiát is lehetne, kellene tudományos fokon művelni. Néhány ilyen tudós óvónő nagy hatással lenne az egész megye óvodai nevelésére. Ugyanez érvényes az általános iskolára is. Csakhogy óvónőnek és általános iskolai tanárnak — tisztelet a kevés kivételnek — ismét csak a gyengébb tanulók mennek. Ezekből lehet — és szerencsére lesz is — jó. sőt nagy tanáregyéniség], de már ritkán lesz belőlük tudós tanár. Egy újabb kérdés: az egyetemre, főiskolára került hallgató kap-e olyan indítást, hogy az egyetemet otthagyva is folytathassa a tudományos munkát? Kap-e módszertani felkészítést az ilyen munkára? Ha nem kap, később megtanítja-e valaki? A kérdések további sorolása helyett sorra veszem azokat a lehetőségeket, tennivalókat, amelyekkel segíthetnénk a tanárok egy részének tudós tanárrá válását. 1. A tudós tanárt meg kell becsülni! Anyagilag is, erkölcsileg is. Kaphatna címzetes igazgató vagy címzetes szak- felügyelő címet és vele pótlékot. Időnként fel lehetne kérni segédszakfelügyelői munkára, tarthatna előadásokat a szaktárgyi továbbképzéseken, részt vehetne más iskolák értekezletén stb. A megyei pedagógiai intézet közülük alakíthatná ki a továbbképzések előadógárdájának nagyobbik részét. Szolnok megye pedagógusai nagyon szépen szerepelnek az országos pályázatokon (főleg az általános iskolai nevelők). Kapnak-e lehetőséget arra, hogy a továbbképzéseken előadhassák azt, amiben már egyetemi fokon tájékozottak? (A városi, megyei pedagógiai napok ezt csak részben helyettesíthetik.^ 2. A kutató munkához,, a tanuláshoz meg kell teremteni a lehetőségeket is. Jó lenne, ha a megyei művelődési osztály adhatna évente öttíz tanárnak éves fizetéses kutatási szabadságot. Erre pályázatot kellene kiírni, s az odaítélést a szakfelügyelő köré tömörült címzetes szak- felügyelői bizottságnak kellene elbírálni. 3. Az iskolában is nagyobb teret kell adni a kutatásoknak, az önként tanulóknak! Az igazgatónak legyen joga heti 5—10 órakedvezményt adni annak vagy azoknak, akik kutatómunkára vállalkoznak vagy egyetemi doktori címet akarnak szerezni. Aki ilyen kedvezményt kap, munkájáról a tanév végén adjon számot a tantestületnek. A régebbi iskolákban szokás volt, hogy az új tanárok székfoglalót tartottak. Ezzel nemcsak bemutatkoztak, minősítették is magukat. Legalább a gimnáziumokban ismét be kellene vezetni. 4. A tudós tanárok „bölcsője” az iskolai szaktárgyi munkaközösség lehetne. Sokszor mondjuk, az iskola legyen — elkoptatott szó — alkotóműhely. De az iskola csak akikor lehet azzá, ha azok a szaktárgyi munkaközösségek. 5. Sok tudós tanár szétosztja tudását a tanulók és a kartársai között. Milyen jó lenne, ha nézeteit, kutatásainak, kísérleteinek eredményeit a megye és az ország pedagógusai is olvashatnák. Erre ma kevés a lehetőség. Kevés az országos szaklap. Megyei pedagógiai folyóirat nincsen. (Sok megyében van!) Egy ilyen folyóirat nagy ösztöké- lője volna a kutatómunkának 6. Ma is csodálkozva nézem a régi iskolai évkönyveket. Évente adták ki, mégis tele volt tudós tanárok tanulmányaival. A felszabadulás után az évkönyvek többsége napi krónikává silányult. Ma csak nagyobb évfordulókon szabad kiadni. Nagy kár! Nem ezen kellene a papírral takarékoskodni. 7. A régi egyetemi tanárok 15—20 éves középiskolai működés után kaphattak egyetemi katedrát. Csak, azután, miután előző tudományos munkásságukkal bebizonyították, hogy oda valók Érdemes volt tehát tudós középiskolai tanárnak lenni. Ma a végzettek közül ott tartottak nem is tudósok, s nem is tanárok még. Nem véletlen, hogy egyetemre, főiskolára menő tanítványaink sokszor csalódnak. 8. Az újjászerveződött megyei pedagógiai intézetnek segíteni, támogatni kell a kutatókat, kísérletezőket! 9. A Magyar Pedagógiai Társaság helyi szervei is gyakrabban szervezhetnének olyan felolvasó üléseket, amelyen a kutatók, kísérletezők beszámolhatnának munkáikról. 10. Tiszai Lajoshoz kapcsolódva: A sajtó is nagyobb teret szentelhetne az ilyen pedagógusoknak. Végül dr. Kiss Kálmánnét idézem: j,... nem tűntek el a tudós tanárok. Legalábbis még nem,...” A „még”-en a hangsúly. Még tehetünk valamit. Ha nem teszünk, félő, hogy el fognak tűnni. Dr. Páldi János gimnáziumi igazgató Az Iskolatárlat sorozat újabb kiállítása nyílt meg tegnap Szolnokon a Pálfy János szakközépiskolában. A diákok Czobor Sándor kisújszállási grafikus munkáit tekinthetik meg. A képek egy hét múlva a Varga Katalin Gimnáziumba vándorolnak, az utolsó állomás pedig a 633. sz. Szakmunkásképző Intézet lesz. A résztvevők egy kis csoportja a Telementor Zeiss típusú távcsőnél, amely 12 ezer forintba kerül és ötvenkétszeres nagyítást ad Közelebb a világmindenséghez Rónay Viktor fizika szakos tanár előadását tartja Azt hihetnénk, hogy manapság a természettudományok elterjedésével az embereket egyre jobban érdekli a Föld, a bolygók, csillagok, stb. keletkezése, egyszóval a világegyetem. Sajnos a TIT megyei szervezeténél a csillagászati és űrkutatási szakosztály vezetőinek más a véleménye. A megyében mindössze 23 tagja van a szakosztálynak. Szolnokon egy csillagászati szakkör működik, a Vegyiművek művelődési ház égisze alatt — amely ebben az évben lesz 20 éves. A TIT-en belül föld- tudományi és csillagászati baráti kör alakult. A létszám mindkét szakkörben kevés. Általában az emberek, a fiatalok nem érdeklődnek e tudományág iránt. Úgymond nincs közvetlen haszna és csillagászati szakember sem kell túl sok. A TIT viszont nem szakembereket szeretne nevelni, hanem a világ dolgaira figyelő, reagáló embereket. Néhányan a szervezetben szinte megszállottként dolgoznak: szakemberek, amatőrök, idősek, fiatalok. Talán a legtöbb, legszélesebb tábort megmozgató rendezvényük az őszi csillagászati hetek, ahol diavetítéseket, gyakorlati távcsöves bemutatókat rendeznek a megyében. Az évi előadások száma nagy, de igen kis közönséggel. A hétfői előadásokat hétről hétre szinte ugyanazok látogatják. Gond még az előadások megtartására megfelelő szakembert találni. A TIT most foglalkozik a gondolattal, hogy- a pedagógusokat az általános, illetve a középiskolákban bevonják a természettudományok népszerűsítésébe. Példák már vannak, — hiszen az északi szomszédainknál járásonként egy-egy csillagvizsgálót helyeztek el — az NDK-ban az általános iskoláikban rendszeres az ilyen irányú oktatási, és minden iskola távcsővel rendelkezik. Valószínű, hogy nálunk is elérhető lenne némi anyagi ösztönzéssel. A megyében a csillagászati baráti körnek közel 250 tagja van. Évente néhány alkalommal találkoznak, szakmai megbeszélésre, tapasztalat- cserére. Szolnokon, a Jubileum téri 23 emeletes lakóház tetején 1982-től üzemel a távcső. A látogatók száma 1983 decemberéig csak kétezer volt. A TIT megyei szervezeténél a csillagvizsgáló és űrkutatási szakosztálynak igen jó kapcsolatai vannak az Uránia Csillagvizsgálóval és a Planetáriummal, ahonnan szakmai tanácsot, segítséget kérhetnek. A lelkes amatőr csillagászok a Cassegrain-Coude rendszerű tükrös távcső beállításánál, amely háromszázszoros nagyítást készít Szöveg és fotó: Tarpai Zoltán Tízezer új könyv Nőtt a forgalom a füredi könyvtárban Megjelent a madridi találkozó záródokumentuma A napokban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában füzet alakban megjelent a madridi találkozó záródokumentuma. A záróközlemény pontos címe: Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten résztvevő államok képviselői 1980. évi — a Záróokmánynak az értekezletet követő intézkedésekről szóló rendelkezései alapján tartott — Madridi találkozóján elfogadott Záródokumentum. A füzet közli Várkonyi Péter külügyminiszternek a találkozón elhangzott felszólalását is. Tiszafüred környékén — a régi járás területén — az elmúlt évben már két könyvtárról mondták: 'elhelyezése miatt alkalmatlan feladatainak ellátására. Tiszaszent- imrén összedőlt a klubkönyvtár, így a könyvek az orvosi rendelő épületében kaptak — meglehetősen szűk — helyet. Tiszaderzsen a hosszú ideje tartó felújítás miatt a tanácsi kirendeltségen zsúfolódik a nagy értékű gyűjtemény. Ennek ellenére a derzsiek szeretnek oda járni, hiszen hét kötet jut minden emberre, míg Tisza- burán csak 3,4. Abádszalókon. Nagyi vánon és Tiszaörsön a falvak lakóinak: tölbb miiint negyedrésze kölcsönöz rendszeresen könyveket. (A járási átlag 22,8 százalék volt.) Tavaly tízezer új dokumentum került a könyvtárakba, ez azonban kétezerrel kevesebb az előző évinél. Itt is, ott is csökken a könyvforgalom. Kivéve Tiszafüredet. Ott többen járnak könyvtárba, mint régen, s a kölcsönzött kötetek száma is fölülmúlta az előző évit. Háromezer új könyv érkezett a füredi könyvtárba az elmúlt évben. Talán ennek köszönhető, hogy az olvasók töretlen kedvvel látogatják.
