Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-21 / 43. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. FEBRUÁR 21. Stockholmi konferencia A biztonságerősítés elsőrendű fontosságú Magyar felszólalás Vendégünk a svéd külügyminiszter ( Kommen* | tárunk I Kompromisszum­keresés A világpolitikára hosz- szabb ideje odafigyelő újságolvasók mostanában nem akarnak hinni a szemüknek. Alig futott el pár hét ebből az esz­tendőből, s máris egy sor olyan hírt olvashattak Dél-Afrikáról, amelyet korábban még a legme­részebb fantáziájú álmo­dozók sem képzeltek el. Már az figyelmet kel­tő volt, amikor megbeszé­léseket kezdtek egymás­sal a fajüldöző dél-afri­kai kormány és a haladó Mozambik képviselői. Majd valódi diplomáciai petárdaként robbant a hír: Angola is tárgyal a pretoriai rezsimmel. így aztán most februárra már nem csodálkozott annyira a világ, hogy — ezúttal Zambiában — közvetlenül is tárgyalt egymással egy angolai és egy dél-afrikai minisz­ter, majd hogy a preto­riai külügyek irányítója a mozambiki fővárosba utazott, nyilván fontos eszmecserére. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a Dél-af­rikai Köztársaság köze­lében élő fiatal afrikai államok, s főleg a poli­tikai színskála balolda­lán álló Angola és Mo­zambik, miért is tár­gyalnak a fajüldözés utolsó fellegvárának, az afrikai kontinens sok tekintetben leginkább retrográd rendszerének képviselőivel? Nos, a sokelemű magyarázatnak a legfontosabb része ta­lán a Dél-afrikai Köz­társaság ereje. A hatal­mas gazdasági potenciál birtokában Pretoria az afrikai kontinens nyo­masztóan erős katonai hatalma, amely ellen fegyverrel csak a dzsun­gelharc módszerével le­het küzdeni — miként teszik ezt a namíbiai ha­zafiak. A felemelkedés útján épp elindult or­szágoknak azonban sza­bályos háborúban nyil­vánvalóan nincs esélyük Pretoria ellen. A térség fiatal államainak tíz­ezernyi égető problémá­val kell megbirkózniuk, tartós hadakozásra nem rendezkedhetnek be. A Dél-afrikai Köztársaság pedig a szomszédjuk ma­rad, létével hatásával számolniuk kell. Ezt a kényszerűséget fogadta el már korábban a leg­inkább kiszolgáltatott helyzetben lévő Botswa­na, ezt veszi figyelembe évek óta Zimbabwe és Zambia kormánya is. De ez nem azt jelenti, hogy az afrikai politikusok egyetértenek a pretoriai apartheid-politikával, vagy belenyugodnának a dél-afrikai kormány ag­resszív külpolitikájába, Namíbia megszállásának • fenntartásába. Az érem másik oldala, hogy a pretoriai rend­szer a Világ nagyobb ré­szének nyomására kény­telen volt enyhíteni sok éven át kemény, nyakas magatartásán. Ma már maga is keresi a megbé­kélés lehetőségeit kör­nyezetével. S a környező államok, békés jövőjű^ két biztosítandó, hajlan­dók bizonyos kompro­misszumra. Angola sze­retné, ha véget érne vég­re a dél-afrikai agresz- szió. Mozambik reméli, hogy egy megegyezés nyomán Pretoria nem támogatja majd a kor­mányellenes raekciós gerillamozgalmakat. Avar Károly A stockholmi bizalom-, biztonságerősítő intézkedé­sekkel és a leszereléssel fog­lalkozó konferencia hétfői ülésén felszólalt Varga Ist­ván nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Kifejtette, hogy a stock­holmi konferencia feladat­köre három fő fogalommal, a bizalom erősítésével, a biz­tonság növelésével és a le­szerelés elősegítésével jelle­mezhető. A madridi záródo­kumentumban, a Helsinki­ben eliogadott bizalomerő­sítő intézkedések fogalmát kibővítették a résztvevő ál­lamok katonai-biztonsági területen történő együtt­működésével. Ez az európai biztonsági és együttműködé­si folyamat új eleme, amely lehetővé teszi, hogy a kon­ferencia a legfontosabb irányban összpontosítsa erő­feszítéseit. Ez elvezethet a konferencia leszerelési sza­kaszához. — A bizalomerősítő intéz­kedéseknek a biztonságerősí­tés perspektívájával való kibővítését a nemzetközi helyzetnek az 1977-es belg­rádi találkozó óta bekövetke­zett rosszabbodása tette szükségessé. A madridi ta­lálkozó óta kialakult euró­pai fejlemények még inkább aláhúzzák a biztonságerősí­tés szükségességét. A biz­tonságerősítés a stockholmi konferencia fő célkitűzése. — Ebben a vonatkozásban két, egymástól világosan IR1K-IRÍN A Bagdadban és Teherán­ban közzétett legfrissebb ha­dijelentések szerint a front­vonal középső szakaszán to­vább folytatódnak a súlyos harcok. A leghevesebb össze­csapásokról a Bagdadtól ke­letre eső térségből, a határ mentéről érkeznek hírek. Az ÍRNA iráni hírügynök­ség a Teheránban kiadott ka­tonai közleményt idézve ar­ról számolt be, hogy a hét végén ezerötszáz iraki katona esett el és az iráni erők lelőt­tek két iraki helikoptert. Hat iraki ellentámadást vertek vissza a front középső részén, megsemmisítve az ellenség húsz harckocsiját és sok pán­MOSZKVA Választási nagygyűlésen mondott beszédet hétfőn Viktor Csebrikov az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Ál- lamíbiztonsági Bizottságának elnöke és Pjotr Gyemicsev. az SZKP KB PB póttagja, a Szovjetunió kulturális mi­nisztere­WASHINGTON Az egyesült államokbeli Iowa államban tegnap kez­detét vette a hivatalos „el­nökválasztási év”. A két» amerikai burzsoá párt — a hatalmon levő republikánu­sok és a Fehér Ház vissza­szerzésére törekvő demok­raták nemcsak politikailag, hanem szervezetileg is el­térő helyzetben érkeztek er­re a pontra. A demokrata oldalon az iowai szavazó- polgárok kegyéért nyolc je­lölt verseng, a republikánus oldalon Reagan elnöknek nincs említést érdemlő ve- télytársa. HAVANNA A salvadori hazafiak va­sárnap az ország észak-keleti részén fekvő San Miguel tartományban lelőttek két csapatszállító helikoptert, amelyek „tisztogató hadmű­veletekben” vettek részt. A gépek személyzete és vala­megkülönböztethető megkö­zelítés tapasztalható — mondta Varga István. Az egyik felfogás szerint a biz­tonság közvetett módon, a bizalomerősítő intézkedések elfogadásával erősíthető meg. A másik felfogás szerint, amelyet a magyar küldött­ség is oszt, a biztonságerősí­tés elsőrendű fontosságú, a történelmileg kialakult kato­nai erőegyensúlyon kell ala­pulnia, s át kell fognia mind a hagyományos, mind pedig a nukleáris haderőt. A je­lenlegi európai helyzetben a biztonság ügyének jelentős szolgálatot tenne a katonai erő alkalmazásáról történő lemondás szerződéses for­mában. Ez a konferencia mandátumával összhangban levő megközelítésük lénye­ge. — Ez a kötelezettségvál­lalás jobb légkört teremtene a bizalomerősítő intézkedé­sekkel való hatékony és ez­zel egyidejű foglalkozáshoz is. A bizalomerősítési és a biztonságerősítési témakörö­ket egyenrangúan célszerű kezelni. Ez az álláspontunk azon a történelmi tapasztala­ton alapszik — hangsúlyozta a magyar felszólaló —, hogy az elmúlt évtized enyhülesi időszakát nagy jelentőségű politikai megállapodások ké­szítették elő, amelyek a részt vevő államok politikai elha­tározásán alapulnak. A fe­szültség csökkentéséhez most is elsősorban politikai meg­állapodásokra van szükség. célozott szállító járművet. A bagdadi hadijelentés ezzel szemben arról adott hírt, hogy iraki gyalogsági erők helikopterek támogatásával sikeres támadásokat hajtot­tak végre az iráni állások el­len, ' súlyos veszteségeiket okozva az ellenségnek em­berben és felszerelésben egy­aránt. Teheráni jelentés szerint az iraki tüzérség vasárnap lőtte az abadani olajkikötőt, az iraki légierő gépei pedig berepültek a kikötőváros és a közeli Horramsahr fölé. Az iraki fél nem adott hírt ezek­ről az akciókról. mennyi utasa, összesen 28 katonai személy életét vesz­tette. A tartományban na­pok óta heves harcok foly­nak a kormánycsapatok és a hazafias erőik között. SZÓFIA Zárónyilatkozat elfogadá­sával szombaton befejezte munkáját Bulgária, Görög­ország, Jugoszlávia, Romá­nia és Törökország szakér­tőinek a Balkán-félsziget atomfegyver-mentesítéséről rendezett tanácskozása. ÜJ-DELHI A pakisztáni rendőrség Ka- pacsiban könnygázzal osz­latta szét a diákok újabb kormányellenes tüntetését. A fiatalok tiltakozó megmoz­dulása immár egy hete tart; a hatóságok eddig százöt­ven diákot vettek őrizetbe. A diákok a rendkívüli álla­pot megszüntetését követe­lik. és az ellen is tiltakoz­nak. hogy a pakisztáni ha­tóságok betiltották a diák- szervezeteket. A hatóságok egy hétré bezárták a karacsi Dél-angolai területekre érvényes tűzszünet Angola első ízben erősítette meg, hogy a zambiai fővá­rosban a dél-angolai terüle­tekre érvényes tűzszünetről állapodott meg az Egyesült Államokkal és a Dél-afrikai Köztársasággal. Az ANGOP hivatalos angolai hírügynökség jelentése sze­rint az angolai vezetés rész­ben azért fogadta el a tűz­szünetet, mert az lehetővé te­heti a Namíbia függetlensé­géért küzdő SWAPO és a pretoriai rendszer közötti közvetlen tárgyalásokat. Mint az ANGOP jelentéséből azon­ban kiderül, az angolai kor­mány nem támogat a namíbiai rendezés ügyében olyan meg­oldásokat, amelyek abból in­dulnak ki, hogy Washington semleges szerepet tölthet be. A Luandában megjelenő napilap, a Journal de Angola szombati számának egy kom­mentárja megállapítja: szá­mos megfigyelő szerint a dél­afrikai kormányzat tárgyalá­si készsége összefügg az ame­rikai elnökválasztásokkal. A lap ezzel arra utalt, hogy Wa­shington diplomáciai sikert akar elérni Reagan elnök számára — ezért most a tár­gyalásos megoldásokra ösz­tönzi szövetségesét, a preto­riai kormányzatot. 8 és félórás munkanap az űrállomáson Tizenkét napot töltött már a Szaljut—7 űrállomás fedél­zetén Leonyid Kizim, Vlagyi­mir Szolovjov és Oleg Aty- kov. A három szovjet űrhajós ismét működőképes állapotba hozta a hosszú időn át auto­matikus üzemmódban kerin­gő űrállomást, és hozzálátott kutatási feladatának végre­hajtásához. Már el is készí­tették az első fényképfelvéte­leket a Szovjetunió távol-ke­leti és tengermelléki terüle­teiről. Mint Viktor Blagov, a földi repülésvezető helyettese a három űrhajós munkájáról a Pravda munkatársának nyi­latkozva elmondta, a földi irányítás a korábbiakhoz ké­pest valamelyest növelte a Szaljut—7 jelenlegi lakóival szemben támasztott követel­ményeket. A mostani út egyik célja ugyanis az, hogy haté­konyabbá tegye az űrállomá­son végzett munkát. Ezért a napi munkaidőt nyolc és fél órára növelték. egyetemet. Tüntetésekről ér­keztek hírek a pakisztáni Pandzsáb tartomány több városából is. KABUL Elégedett vagyok a Konsz- tantyin Csernyenkóval tör­tént meleg és baráti légkö­rű találkozásom eredmé­nyeivel — jelentette ki Bab­rak Karmai, az Afganisztá­ni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának fő­titkára, az Afgán Forradal­mi Tanács elnöké, a párt Politikai Bizottságának ka- buli ülésén. amelyen be­számolt a Jurij Andropov temetésén való részvételéről és a szovjet vezetőkkel tar­tott találkozóiról. BECS A nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályo­zásával kapcsolatos kérdé­sekről tanácskoztak Bécs- ben a Szovjetunió és Nagy- Britannia képviselői. A megbeszéléseken egyebek közt a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség garancia- rendszerének megerősítésé­ről és az atomsorompó- szerződés végrehajtását vizs­gáló harmadik nemzetközi értekezlet előkészületeiről volt szó. L&nnart Bodström 1928- ban született Göteborgban. Középiskolai tanulmányait Strängnäs városában foly­tatta, majd a göteborgi egye­tem politikai tudományi karán tanult, s szerzett dip­lomát 1953-ban. Az egyetem elvégzése után az upsalai egyetem politikai tudományi karán szerzett doktori címet. Ugyanezen az egyetemen 1961—63 között tanította hallgatóit a politikai tudo­mányokra. A következő év­ben a Svéd Közalkalmazot­tak Szakszervezetének köz­pontjában a kutatói csoport­hoz nevezték ki. két eszten­dővel később már a szerve­zet helyettes vezérigazgatói tisztét töltötte be 1970-ig; ekkor a szakszervezet elnö­kévé választották. Lennart Bodström 1959- ben a Svéd Országos Diák- bizottság elnöke volt. majd 1969 és 1974 között az Orszá­Hivatalos helyisége , az egész 38. emeletet foglal­ja el az ENSZ titkárságának épületében. Munkáját hatal­mas apparátus segíti, hivata­li kötelességei a Föld szin­te minden országába elszó­lítják megbízatásának idő­szaka alatt, — s majdnem- hogy naponta részt kell ven­nie az Egyesült Nemzetek Szervezete valamelyik sza­kosított szervezetének vagy választott testületének ta­nácskozásán. Államfőkkel, kormányfőkkel, külügymi­niszterekkel tárgyal, neve naponta szerepel a világsaj­tóban. Mégis: az ENSZ főtit­kára tulajdonképpen olyan — nemzetközi tekintélyű — politikus, akinek szinte a legkevesebb hatalma van a világ napi eseményeinek for­málására. A főtitkár — akit az ENSZ alapokmánya értelmében a Biztonsági Tanács aján­lására a Közgyűlés választ öt éves időtartamra, de ez a megbízatás meghosszabbítha­tó — a világszervezet admi­nisztratív apparátusának legfőbb irányítója. Azonban — éppen a Charta értelmében — fontos politikai feladatot is ellát. Jogában áll — az alapok­mány 99. paragrafusa értel­mében kötelessége is — hogy felhívja a Biztonsági Tanács figyelmét minden olyan fej­leményre, amely véleménye szerint veszélyezteti a nem­zetközi békét és biztonságot. Dönteni, intézkedéseket hoz­ni viszont már nincs lehető­sége: ez a világszervezet vá­lasztott testületéinek jogköre s a főtitkár csupán végre­hajtja a határozatokat. Évente egyszer a közgyűlés új ülésszaka elé terjeszti je­lentését az ENSZ munkássá­gáról, a világ helyzetéről — de erről legfeljebb gondosan kiegyensúlyozott véleményét foglalhatja össze, konkrét feladatokat már nem hatá­rozhat meg. Ahogy tehát az ENSZ nem valamiféle „világkormány” a főtitkár sem lehet a világ első számú diplomatája, vagy politikusa. A jelenlegi főtitkár, Javier Pérez de Cuellar, nem sokkal megvá­lasztása után így fogalmazta meg ezeket a korlátokat: „Azok, akik a leghangosab­ban követelnek a főtitkártól valamiféle erkölcsi vezető szerepet, ugyancsak a leg­hangosabbak akkor, amikor az ENSZ szóvá teszi valami­lyen tettüket. ..” Mégis: a főtitkár tevé­kenységétől nem kis mérték­ben függ a nemzetközi kap­csolatok alakulása, az ENSZ- nek a világban betöltött sze­repe. Volt időszak, amikor a vezető imperialista hatal­mak, akkori szavazattöbbsé­gük birtokában, saját poli­tikai céljaikra tudták ki­használni a világszervezetet s volt olyan főtitkár, aki gos Egyetemi és Főiskolai Bizottság Igazgatóságának tagjaként végzett közéleti te­vékenységet. 1970-ben a svéd munkaerőgazdálkodási testü­let, majd a gazdaságtervezési tanács tagja és a Központi Népi és Védelmi Szövetség alelnöke lett. Lennart Bodström 1970-től részt vett az EFTA konzul­tatív bizottságban; 1975-tól az Északi Szakszervezeti Ta­nács vezetőségi tagja volt, 1970-ben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesz­tési Szervezet (OECKj szak- szervezeti tanácsadó testüle­tének tagjává, 1980-ban pe­dig elnökévé választották. A „Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége” központi vezetőségének 1981- től volt tagja. Lennart Bodström 1982 ok­tóbere óta Svédország kül­ügyminisztere. megfeledkezve az alapok­mány rendelkezéseiről, ame­lyek szerint munkájában egyetlen kormány érdekei sem befolyásolhatják — meglehetősen nyíltan és készségesen asszisztált eh­hez. Az elmúlt néhány évtized szerencsére kedvező válto­zást hozott: abban a mér­tékben, ahogy a világszerve­zetben megnövekedett az el nem kötelezett államok sze­repe, ahogy a Közgyűlés vi­táiban utat tört magának a józan ész, úgy módosult az a funkció is, amelyet a főtit­kár ellátott s úgy alakult a tagállamok választása is. A főtitkári tisztre általában olyan diplomatát, politikust választottak, akiről joggal vélhették úgy, hogy képes „nemzetekfeletti” gondolko­dásra és magatartásra, való­ban a nemzetközi béke és biztonság érdekében kíván tevékenykedni, elfogultság nélkül. A burmai U Thant, az osztrák Kurt Waldheim munkássága bizonyította, hogy — ha nem is maradék­talanul — van erre lehető­ség. A főtitkár tehát nem csu­pán az ENSZ hatalmas ad­minisztratív apparátusát irá­nyítja napjainkban több-ke­vesebb sikerrel, nem csupán a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács által neki adott fela­datok végrehajtásáért fele­lős. Módjában áll. hogy je­lentős politikai kezdeménye­zéseket tegyen a Tanácsnál, áttekintse a világ ügyeit, is­merje a tagállamok vélemé­nyét, ha kell. közvetítsen közöttük egy-egy regionális, vagy akár világméretű prob­léma megoldásában. Megvan arra is a módja, hogy a Ta­nács által megszabott felada­tait végezve kezdeményező- en lépjen fel a béke és a biz­tonság fenntartása érdeké­ben, valóban a világ javára használja fel az így biztosí­tott lehetőségeket. A vélemények megismeré­sét, a lehetőségek és tenni­valók felmérését szolgálja, ha főtitkár rendszeresen fel­keresi az egyes országcsopor­tokat, velük együtt tekimti át, mit várnak az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, mi­lyen támogatást nyújtanak annak munkájához. Pérez de Cuellar a nagytapasztalatú perui diplomata, aki nemrég töl­tötte be 64. életévét, nem egykönnyen, hanem hosszú vita után, kompromisszumos jelöltként kapta meg a ma­gas megbízatást. Eddigi te­vékenységével igazolni igye­kezett, hogy a választás he­lyes volt. Jelenlegi körútja is azt szolgálja, hogy a szo­cialista országok egy részé­nek véleményét is figyelem­be vehesse az ENSZ-appará- tusának irányítójaként Változatlan hevességgel folynak a harcok Egyesült Nemzetek Szervezete Mit csinál a főtitkár?

Next

/
Thumbnails
Contents