Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-18 / 41. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1984. FEBRUÁR 18. Régi farsangok Cefrehányás, bakkfazék-hordás Mennyi az Beszélgetés a nyugdíjról — Egy könnyű vacsora az anyjuk főztjéből, aztán uzs- gyi az ágyba, durmolni. Ez lesz az én farsangi mulatsá­gom. ez való egy hetvenhét esztendős öregembernek. Nem mondom, egy jó nóta- eqtet szívesen meghallgat­nék, ha ... mit szépítsek a dolgon, resit a fülem mind a kettő és azért, hogy csak lássam, hogyan huzigálják a vonót, nem érdemes felven­ni az üneplőt. Nem voltam ám mindig ilyen otthonülő, sőt elmond­hatom, hogy kevés olyan em­ber van a Jászságban, aki annyi helyen és oly sokféle képpem farsangolt, mint ón. Ácsmester voltam, az épü­letasztalos mesterséghez is konyítottam valamit. így hát hívtak mindenhová, ahol építkeztek. A munkám vitt el a járás különböző telepü­léseire. de meglátogattam barátaimat, ismerőseimet az­után is, hogy a házuk tető alá került. Meghívtak far­sangi mulatságra Jászapáti­ba, Jászszentandrásra, hívás néllkül mentem el Jászbol- dogházáira, Jánoshidára. az­tán megint csak hívásra a Jászság többi településére. így ment ez harmincéves koromig, amikor megháza­sodtam. Mondták is, korán nősülő ismerőseim: Dudás lAndoir, a jászberényi ács­mester cselekedett okosan! Először végig farsangolta a Jászságot és csak utána adta fel a legényéletet. Milyenek voltak a 'régi farsangok? Ahány falu, annyi féle. Né­kem 'legjobban a „bakíkfazék- dóbás” 'tetszett. Húshagyó kedden a legények rossz cse­répfazekat töltöttek meg ha­muval, cserépdarabkákkal. azt dobták be a lányos há­zak pitvarába és bekiáltot­tak: „ha te engem el nem vettél, itt a baikkfazék, főz­zél benne ciberét!” Jászszeintandráson. Jász­apátiban és itt Berényben is, heccből csatlakoztam a bakkfazékot osztogató legé­nyekhez. Olyan lányok kap­ták a csúiofódó ajándéko­kat, akikre haragudtak. Jászboldogházán már nehe­zebb volt eldönteni, hogy kikkel tartsak. Az udvarlók kedveskedésből vitték az edényt a lányoknak, a virtus- kodók viszont a vénlányo- kat gúnyolták ki vele. Sem­leges résztvevője voltam a farsangi „búcsú járásnak” Pórtelken, ahol elsősorban a kilkosarazott legények bosz- szulták meg szégyenüket a iflazékikal, vfegy Magigyespe- lén, ahol a komoly szándékú fiúik mutatós., szép edénnyel léptéik meg kiválaszdttjaikat. Alattyánban ciberehordás­nak, Jásztelken farsangi ha­ragnak nevezték a leánycsú­foló szokást, Jászárokszálllá- son, Jászág ón is ilyen szán­dékkal járták az utcákat a fazékhordók. Kedvemre va­ló volt az alsószentgyörgyi farsang. Az idősebbek egy­mást keresték fel. mondván: „gyerünk már farsangolni, hogy 'hosszú kenderünk le­gyen !” A legények kedve­süknek vitték a ibakikfazekat, és frissen sült pampuska volt a jutalmuk. Jászfciséren „gyerünk cefrét hányni” jel­szóval keltek útnak. A „ha­ragos lány” rossz edényeiket, a kedves cukrot, diót, mo­gyorót vagy szép, virágos kö­csögöt kapott. — illés — Boldogító igen — fogvacogtató télben Amikor január húszadikán a postás leszámolta a felemelt nyugdíjat, mondta, benne van az ez évi százas emelés. Még hoz ebben a hónapban' hetven forintot is, a hús miatt — úgy elgondolkodtam. Most, így már kétezerötszáz forintot kapok. Akárhogy osztok, szorzók, bizony elég kevés. Nagyon észen kell ahhoz minden nap lenni, semmi kilengést nem sza­bad magamnak megengedni, hogy kijöjjek belőle. Mondanom se kell, alig, alig sikerül, s egyre nehezebb így az életem. — Az idős asszony mindezt az orvosi rendelő várójában mond­ta, s nem kis hallgatóság bólogatott szavai igazságán. — Valóban, sok a kis nyug­díjas, s nem titkolja senki, nehezebben élnek az idős em­berek. — Dr. Bagdi László, a gZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága Szölnok me­gyei Igazgatóságának vezető­je mégis szívesen vállalkozik arra, beszéljünk róla: meny­nyi az annyi? — Egyre nő az időskorúak, a nyugdíjasok száma. Jelen­leg Szolnok megyében há­nyán vannak? — A múlt évi számok még nem állnak rendelkezésünk­re, de mintegy százezer nyug­díjas él a megyében. Ez ala­kosság húsz százalékát jelen­ti. 1982-ben 2490 forint volt a nyugdíjátlag, az év folya­mán megállapítottaké pedig már 3615 forint. A nyugdíja­sok közül azonban az 58,3 százalékuknak nem érte el havi járandósága a 2500 fo­rintot. Az évenkénti emelé­sek, s a tavaly szeptemberi, valamint az idei éveleji vál­tozások ezen a helyzeten va­lamelyest javítottak. — Talán megmondhatnánk azt is, mennyi az évenként kifizetett összeg — egyben. — Igen, 1982-ben az-ország- ban 67,4 milliárd forintot köl­töttek nyugdíjakra, a megyé­ben 2,7 milliárdot kaptak kézhez a jogosultak. Tavaly ez már 74,5 milliárdos orszá­gos kiadást, a megyében há­rom milliárdot tett ki. Az idén a megyében körülbelül 3,3 milliárd forintot visznek ki 12 hónap alatt a postások. — Megjegyzem, hogy év­ről évre rohamosan nő a nyugdíj-igény bejelentések száma is. Míg 1981-ben 9223- an, 1982-ben 9782-en, addig tavaly már 11 253-an jelen­tették be a nyugdíjas korha­tár elérését, a nyugállo­mányba vonulást. — Az új nyugdíjasok már valamivel jobb helyzetben vannak, mint azok, akik 10, 15 évvel ezelőtt jutottak el a korhatárig. — Igen, a megállapított nyugdíjak összege is évről évre emelkedik. 1980-ban a saját jogon megállapított nyugdíjak átlaga 3215 forint volt. 1981-ben már 3382, — 1982-ben pedig 3615 forint. Változatlanul társadalmi gon­dunk a legidősebbek, a kis özvegyi nyugdíjból élők sor­sa. Ezeknek a nyugdíjasoknak a családjuk mellett a külön­böző társadalmi szervezetek is segítik az életüket, de ezt már inkább azok tudják, akik szervezetekben, a régi mun­kahelyeken foglalkoznak az idős emberekkel. Legközelebb erről beszélge­tünk a fórumban. — s — Hatvanöt évvel ezelőtt Két nappal a megyében emberek ezreit próbára tévő hóvihar előtt, február 8-ának délutánján, még enyhe, tava- szias napsütésben tárta ki előttünk a Botond úti ház kapuját Szolnokon Kiss Im­re bácsi. Imre fia kalauzolt odáig abból az alkalombóí, hogy éppen hatvanöt éve, e napon kötöttek házasságot szülei, s este — köszöntésük­re — összejön az egész csa­lád, a Püspökladányban dol­gozó unoka kivételével. Nagy lesz már akkor a nyüzsgés, gondoltuk, négyesben zavar­talanabbá idézhetjük a vas­lakodalom ürügyén azt a nagy napot. — Olyan zimankós idő volt, nem mint a mostani tél — emlékezett 1919 február 8-ra a házigazda, jóságos mosolyú, hajdani menyasz- szonya meg közbeszólt: — Alig tudtam kimondani az igent, úgy vacogott a fo­gam. .. — Katona voltam, „tizen­nyolcban hazajöttem szabad­ságra, akkor találkoztunk. Derekánál lejjebbig ért Ro­zika szép, szőke haja — el is tettük naftalinba. de a hábo­rú alatt csak elveszett... Kisérgettem, aztán vissza kellett mennem Prágába, az­tán az olasz frontra, Ahogy újra hazajöttem, nem talál­tam a helyem. Elmenni nem mertem megkérni a lányt, levelet írtam, gondoltam, ha nem akar hozzámjönni, leg­feljebb nem válaszol... De kaptam választ. November­ben eljegyzés, februárban esküvő. A századfordulón született, tizenkilenc éves volt, amikor bekötöttem a fejét... Az első gyerek, Imre ’21 márciusában érkezett, négy év múlva Rózsa, újabb négy esztendő múltával Irénke. A jövő hónapban ő is megy nyugdíjba, s akkor már va­lamennyien pihenőbe vonul­tak. Három unokával, négy dédunokával, vejekkel, s a menyükkel, és persze már az unokák házastársaival is ki­egészült a család. Ünnep nél­kül is, minden nap hazajár­nak, beteges édesanyjukat megnézni. Imre bácsi viszont annál virgoncabb. A szépen rendbentartott kerthez sen­ki sem nyúlhat rajta kívül, pedig a nyolcvannyolcadikat tapossa! 1952-ben ment nyugdíjba az esztergapad mellől, a Járműjavítóból. Legidősebb fia is ott ke­reste kenyerét, s a papa el­kísérte fiát a nyugdíjas-bú­csúztatóra három éve. Meg is bámulták sokan, — a fiá­nak a fia is ott tanult mes­terséget — pedig nincs eb- ban semmi különös, ha nem­zedékek váltják egymást egy munkahelyen! — rónai — Tessék megkóstolni, az iga­zi, húzott rétes ám! Majzik- né jószívvel, teli tállal kínál Aztán mondunk majd egy jó nótát is! A brigád tagjai feljegyzik az idősek szép dalait, megtanulják (Fotó: Hargitai) Brigád az öregekért A zagyvaréfcasd Béke Tsz gesztorságaiban tíz éve várja nap mint naip vásáriéit a Szövetség ABC Szolnokon. Még a sokéves vásárlók kö­züli is kevesen tudják, hogy a sok nőt foglalkozató áru­ház jól imúlklödő sízocialista 'brigáddal büszkélkedhet. A Clara Zetkin nevét viselő kollektíva éviről évre siker­rel teljesíti vállalásait, s az éves terveik szerint olyan dolgokra is jut idejük, ami talán nem. is mindennapos. Tavaly így határozták el, hogy felveszik a kapcsolatot a rékasi időskorúak napközi­jével. Az elhatározást tett, s egy jól sikerült aratási ren­dezvény került először a brigádnaplóba, az emlékek, események közé. A huszon­négy tagú 'brigád aratásikor kiruccant Rékasra, az öre­gek várták őket — búzaföl­dön, kis kaszákkal, s meg­mutatták, hogy vágták vala­mikor az érett rendet. A ta­lálkozót most egy szolnoki kirándulás követte. II legkapósabb böllér Jákóhalmán A ka; disznóölés Kovács Jós- így ismerik Jászjákó- halmán már évtizedek óta. Ö a legkapósabb böüór^téli időben minden perce be'van osztva. A felesége egy kis füzetben már most elője­gyezte, hogy jövő kará­csonykor, szilveszterkor ki­hez fog menni, de a nyár végén már be van táblázva minden téli nap. így megy ez már több mint három évtizede. Fárasztó, mert egy napra néha két1 disznó is juit, de azért csinálja, mert szerietil. — Előtte este eljön a gaz­da, hogy „no akkor holnap reggelre hívja a fogókat”. Négy-öt órakor szoktam kez­deni. Én megyek be az ól­ba, a kötelet is úgy kötöm a disznő lábára, ahogy a döntéshez kell. Általában mindig van segítség bőven, ott a rdkonséig, a szomszé­dok, a disznóvágás eszten­dős ünnep a családoknál. A pörkölés gázzal megy, van neki már 10 éve, hogy letettem a kézzel hajtott fa- tüzeléses perkelőt. Régen meg az se volt, szalmával perzseltünk. Legény korom­ban az volt a szokás, hogy az utcán perzselték a disz­nót, mert az udvarban a kazlak között vigyázni kel­lett a tűzzel. Az volt a szo­kás, hogy a késsel a disz­nónak a szívét keresték, nem a nyakánál' szúrták meg. Magam is láttam, hogy mikor a disznó hosszú sd- vaLkodás után elhallgatott, megitták a pálinkát, beráz­ták szalmával, meggyújtot­ták, a disznó meg elszaladt az égő szalmával. Szerettem volna hentes lenni, el is mentem ’35-ben inasnak, de apám 2 hónap múlva beállított a mester­hez, hogy „a gyerek kell dógozni a földre”. Azért so­kat tanultam azidő alatt, utána már én vágtam a csa­ládban a disznót, majd hív­tak a rokonok is. Hét-nyölíc óra alatt készen van egy 2 mázsás disznó, a háziaknak csak a zsírsü- tés marad. Ha délutánra is van vágás, akkor néha ebéd nélkül fel a biciklire a cók- mókot, és gyorsan, mert ott is várják a bődért. Február végén, amikor le­teszi a kést megfogadja, hogy jövőre kevesebbet vál­lal, ez is évek óta így van már. Megalakulásakor lé­pett be a fsiz-be, 4 éve, hat­vankét éves korában ment nyugdíjba, korábban foga- tos volt, most nyugdíjas­ként hentes a tsz-konyhán. Hívják bankettekre, lako­dalmakba főzni, kijár a ser­téstelepre besegíteni, otthon várják a jószágok.. . szó­val nyáron még sűrűbb a nap, minit ilyenkor, Lukácsi Pál Fischer Lajosné vagyok, het­venedik évemet taposom, örülök, hogy eljöttem; sok szépet láttam A napköziseiket — bármi­lyen kemény a tél — a ké­nyelmes tsz-autóbusz szállí­totta Szolnokira. A brigád tagjai először a boltot ma­tatták be, azitán a tsz piaci csarnokját. Közben Kovács Lajos pártolótag, múszakve- zető néhány társával szor­goskodott. Az öregek a főis­kola bárjába frissen sült tú- rósrétes illatára érkeztek. Volt vidám tere-fere, kedves beszélgetés — egy kellemes, estébe hajló délután. A bri­gád tagjai annak örültek a legjobban, hogy ismerkedni már inem kell’, az idős em­berek nevükön szólították patroné,lóikat, hiszen a nyá- ri aratás emléke, meg az őszi öregek napja rendezvénye maradandó, személyes emlé­keket hagyott Zagyvaréka- son. A Clara Zetkin Szocialista Brigád most készíti idei vál­lalásait. Ha minden sikerül, az idén közös kirándulásra hívják a régi barátokat, a rékasi öregek napköziseit. Képeink a találkozást örö­kítik meg. Mit igyun k: Kávét vagy teát? Az orvostudomány mai álláspontja szerint az élve­zeti cikkek közül — bizo­nyos mértéken belül — a koffein a legkevésbé ártal­mas. Amíg az alkohol és a nikotin rendkívül káros a szervezetre, addig a kávé és tea nem vált ki ilyen ha­tást. Mind a kávé, mind pe­dig a tea legfontosabb ha­tóanyaga a koffein — en­nek élettani hatását mind­annyian ismerjük: érezzük, hogy fokozza éberségünket, segít a gondolkodásiban, ki­tágítja a véredényeket — ezáltal kis időre csökken,ti a vérnyomást, serkenti a szívizom működését, élénkí­ti a légesőközpontot, s — természetesen átmenetileg — csökkenti a fáradtságér­zetet ds. A kávé és tea fo­gyasztása után — a koffein hatására fokozódik a vize­let-kiválasztódás is. Míg tea- iváskor a bevitt töWbletfo- lyadék távozik a szervezet­ből, addig a kávé fogyasz­tásánál ilyen többlet folya­dék bevitel nincs. Százalékosan a teában több a koffein, mint a ká­véban (1,5—2-szier több), vi­szont kávéból 8 grammot főzünk egy duplába, teából pedig csak 2 grammot forrázunk le, s ilyenkor a koffedni feleződik. A koffein elég ismert batásia az élén­kítésen kívül, hogy csersav tartalmánál fogva növeli a gyomorsav elválasztást. Ez a tömény fekete kávénál sokkal nagyobb mértékű — és kellemefleséget akozhat — minti a teánál. Kávéivók­nak egészségesebb, ha ke­vés tejet, tejport, vagy tejszínt kevernek a feketé­be, mert a csersavat a fe­hérje kicsapja, — elleniben a kávé jellegzetesen kelle­mes aromája megmarad. A tea csersav tartalma a koffeint nehezen felszívódó só alakjában tartalmazza és csak lassabban engedi fel­szívódni. A többlet folya­dékkal bevitt csersav pedig nem imgerli a gyomor nyál­kahártyáját. A kávé és tea kedvenc itela az idősebb korosztály­nak is. Bizonyos betegsé­gekre váló hajlamnál azon­ban a koffeinfogyasztás' elő­vigyázatosságot követel, mert álmatlanságot, foko­zott ingerlékenységet, izga­tottságot és erős szívműkö­dést is okozhat. Ideges em­berek, pajzsmirigy túlten- gésben szenvedők feltétlenül beszéljék meg kezelő" orvo­sukkal, hogy mennyi teát, vagy kávét fogyaszthatnak. Idősebbeknek az Otthon, a Sport és a Maci pótkávé­keverék fogyasztását java­soljuk, mert ezek csak *9— 50 százalékban tartalmaz­nak babkávét. Végül egy­két 'hasznos tanács, mivel kávét főzni szinte mindany- nyian tudunk, a helyes tea elkészítést azonban kevés|bé ismerjük. A teáihoz csak a tiszta vi­zet forraljuk íeí, majd önt­sük! a teafűre. Ez lehet fil­teres tea, vagy teatojásban lei or ázott 'teafű, majd 2—3 perces állás után ízlés1 sze­rint édesítve fogyaszthat­juk. (Cukorbetegek mester­séges édesítőszert, Corvitalt, Giukonont használjanak.) Nemcsak ilyenkor télen, a náthás', meghűléses időszak­ban egészséges a tea, ha­nem az év minden szakában. Ínyencek számára kitűnő koktél a lehűtött tea, amit szódásszifonba töltve cit­romlével, kevéts cukorral és tejszínnel lehet ízesíteni. So­kaik szerint ez az egyik leg­kitűnőbb üdítőital. „Cs »» összeállította: Sótkúti Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents