Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
6 Nemzetközi körkép 1984. FEBRUÁR 18. Athéni keresztutak A forrongó Chile A jobboldal magatartása A szocialisták és a kommunisták együttműködésére annál is inkább szükség van, mert a politikai színkép másik oldalán a jobboldal mindent elkövet a gazdasági nehézségek kihasználására. Az a nemzeti támogatás, amelyet a kormány a külpolitika fő kérdéseiben élvez — a belpolitikában távolról sem érvényesül. Itt a jobboldal leg)- főbb célja, hogy idő előtti választásokat kényszerítsen ki olyan időszakban, amikor a gazdasági nehézségek még nem oldódtak fel és emiatt a kormány népszerűsége csökken. Voltaképpen ez a háttere a Görög Kommunista Párt legutóbbi központi bizottsági határozatának1, amely felvetette, hogy az országnak „az összes haladó erők által támogatott demokratikus kormányra” van szüksége, amelyben a kommunisták, az egyenlőség alapján, együttműködnének a parlamenti többséget kézbentartó szocialistákkal. Harialosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt vezetője sősorban Ciprus és az Égei- tenger ügyében kapott. Amikor Papandreu pártja 1981- ben megnyerte a választásokat, a ciprusi válság már megteremtette a NATO-tól való távolodás nemzeti támogatásának tömegbázisát. Görögországon nemzeti sebet ejtett, hogy amikor a török csapatok inváziója kettészakította a szigetet — a NATO tétlen maradt. Az Egyesült Államok, a NATO vezető hatalma Törökország stratégiai fontosságára való tekintettel szemet hunyt a támadás felett. A legutóbbi hónapokban ez a konfliktus még élesebbé vált. A törökök 1983. november 15-én az általuk megszállt ciprusi területen kikiáltották a török „különálla- mot”. Azóta az atlanti blokk semmilyen hatásos lépést nem tett ebben az ügyben. Sőt, arra akarták kényszeríteni Papandreu kormányát, hogy egy 23 évvel ezelőtti szerződés értelmében válságtárgyalásokra üljön össze Törökországgal és Nagy-Britanniával (a volt gyarmatosító hatalommal). Hasonlóképpen a NATO magatartása miatt megoldatlan az Égei-tenger feletti légtér ellenőrzése Az Égei-ten- geren lévő görög szigetek ügyében hosszú esztendők óta igen heves vita folyik Athén és Ankara között. Ebben a vitában az USA eddig semleges maradt, s ez önmagában is irritálta a mindenkori görög kormányt. Ami azonban a szigetek feletti légtér konkrét ellenőrzését illeti, ebben az ügyben Washington inkább a törökök felé hajlik, miután azok hajlandóak lennének ebben nagyobb szerepet juttatni a NATO-nak. Az esztendő első néhány hetének eseményei azt mutatják, hogy Görögország egész Európa politikai légkörét érintő, fontos fejlemények középpontjává válhat. Immár egymást érik a hírek a Balkán-félsziget országainak találkozóiról, amelyeken az atomfegyvermentes övezet tervét vitatják megi. A NATO- tagállam Görögország egyértelműen támogatja ezt a tervet. S Athén volt a házigazdája annak a tanácskozásnak, amelyen az atomfegyvermentes Európa megteremtéséről folyt az eszmecsere. Nemzeti ügyek Az ilyen akciók jellemzőek Athénre, amióta — 27 hónappal ezelőtt — a görög szocialisták, Andreasz Papandreu vezetésével győzelmet arattak a választásokon. Görögország volt ebben az időszakban az atlanti blokknak az az országa, amely a leghatározottabb fenntartásokat hangoztatta az új amerikai közép-hatósugarú rakéták telepítésével szemben. A Papandreu-kormány befagyasztotta részvételét a NATO katonai szervezetében és alig néhány nappal ezelőtt erre hivatkozva visszautasította Washingtonnak azt az igényét, hogy Larissza városa^ mellett új NATO-parancs- nokságot létesítsenek. A görög kormány magatartását mindenek előtt a kormányon lévő Pánhellén Szocialista Mozgalom és személyesen Papandreu miniszter- elnök elvi álláspontja határozza meg Általános, a szocialisták vonzáskörén messze túlterjedő nemzéti támogatást azonban ez a magatartás elPapandreu Kiprianu ciprusi elnökkel (jobbra) legutóbb januárban tárgyalt a szigetország sorsáról Ez a körzet az amerikaiak lföldközi-tengeri szovjetellenes stratégiája szempontjából igen fontos és Görögország egyértelműen elutasítja az amerikai ellenőrzés minden formáját a légtérben. Papandreu néhány nappal ezelőtt megismételte, hogy Görögország mindaddig nem tér vissza a NATO katonai szervezetébe, amíg Washington és Ankara nem ismerik el Athén jogait ebben a vitában. Együttműködés a kommunistákkal Ilyen háttérrel játszódnak le a görög belpolitika eseményei. Itt a legfigyelemreméltóbb fejlemény a kormányzó szocialisták és a Görög Kommunista Párt közötti széleskörű együttműködés. Január végén Papandreu és Florakisz, a GKP főtitkára a nemzetközi helyzetről és a görög külpolitikáról tanácskozott. A megbeszélés lényeges eredménye annak hivatalos bejelentése volt, hogy a GKP támogatja a Papandreu kormány külpolitikáját. A szocialisták és kommunisták együttműködésére a kormánynak nem elsősorban külpolitikai okokból van szüksége. Görögországot is rendkívül keményen sújtotta az általános válság. Az ország gazdasági növekedése két éve stagnál, a munkanélküliség emelkedik, az infláció üteme eléri a 20 százai lékot. Mint annyi más országban, Görögországban is kénytelen volt a kormány népszerűtlen intézkedéseket bevezetni. E gazdasági kényszerpolitika végrehajtásához elengedhetetlen a .görög szak- szervezeti szövetség támogatása. A szövetségben a kommunisták meghatározó szerepet játszanak. A GKP a legutóbbi parlamenti választásokon a szavazatok 11 százalékát kapta, a munkások körében azonban ez az arány lényegesen magasabb volt, s á szakszervezeti mozgalomban erősödő kommunista befolyás egyik jeleként néhány hete (38 év óta először) kommunista szakszervezeti vezetőt választottak a szövetség főtitkárává. Kísértet járja be ezt a latin-amerikai országot, a demokrácia kísértete. A klasz- szikus mondatnak ezzel a változatával jellemzehető leginkább a mai chilei helyzet. Pinochet fasiszta diktatúrájának tizenegyedik évében nincs olyan társadalmi osztály vagy réteg, amelynek szószólói ne követelnék a demokrácia helyreállítását. Tavaly május óta az országos tiltakozó napok alkalmával százezrek gyűltek össze Santiagóiban és a vidék nagyobb városaiban, s a felvonulások és nagygyűlések sorra bizonyították, hogy a lakosság már nem fél a junta terrorjától. Joggal mondta néhány hónappal ezelőtt egy szak- szervezeti vezető, hogy a chileiek elvesztették félelmüket. Üres fazekak Ebben a helyzetben nincs mit csodálkozni azon, hogy egynémely úriasszonyok, akik a hetvenes évek elején Al- lende elnök és a Népi Egység politikája ellen tiltakoztak üres fazekaikkal, most a Pinochet-rendszer iránti ellenszenvüket fejezik ki ugyanilyen módon. Ami az üres fazekakat illeti, ezek a mai Chilében nem csupán jelképnek tekintendők. A rezsim gazdaságpolitikája következtében még mindig nagy az infláció, és hivatalos adatok szerint 15 százalékos volt tavaly a munkanélküliek aránya. A szegénység olyan nagy társadalmi probléma, hogy még a hatalom birtokosai is elismerik: a munkanélküliségnek igen súlyos következményei vannak. Teljesen érthető hát, hogy a megtűrt szakszervezetek vezetői — politikai nézeteiktől függetlenül — egyre erőteljesebben követelik a foglalkoztatottság kiterjesztését és a pénz vásárlóerejének növelését. A politikai pártok betiltásáról, illetve — a nem baloldaliak esetében — működésük felfüggesztéséről hozott 1973-as rendeletek továbbra is érvényben vannak. A chilei lapokban mégis naponta lehet olvasni olyan közleméMa is így támadnak a rohamrendőrök a tiltakozókra Mégsem félnek a junta terrorjától: tüntetés a fővárosban, Santiagóban Fénylő szivárvány Kína és a KNDK kapcsolatai A Pekingből Phen janiba tartó vonat a Jalu határfolyót átívelő hídon dübör- gött át, de szinte karnyújtásnyira ott a régi is : egy megrongálódott híd csonkjai, emlékezetébe idézve az utazónak a Kína és a KNDK hullámzó viszonyának markáns éveit, a koreai háborút.. Ebben a háborúiban, miután az előrenyomuló déli csapatok, élükön az amerikaiakkal, már a kínai határ közelében jártak, Kína önkéntesek százezreit mozgósította, akik szov jet fegyverekkel is felszerelve harcoltak együtt az észak koreaiakkal, visszaszorítva az ellenséget a mai fegyverszüneti vonalig. Kína mind a mai napig tagja a fegyverszüneti bizottságnak, — a fegyverszüneti megállapodással, de nem békeszerződéssel véget érő, a ilyenformán még mindig lezáratlan háború után felállított testületnek. A koreai történelemre, kultúrára századokon át tartós hatást gyakorló Kína az ötvenes években sokoldalúan segítette a fiatal KNDK-t. A diplomáciai kapcsolatokat már 1949-ben felvették, a kínai önkéntesek 1958-ig az országiban maradtak és segítettek az újjáépítésiben. Az államközi árucsereforgalomlban, a háború éveiben a koreai felet terhelő negatív szaldót Kína törölte. M|ii több, a háború után 800 millió jüanos térítésmentes segélyt adott Fhenjannak, koreai hadiárvákat fogadott be, szakemberekét képezett ki. A KNDK a Szovjetunió után Kínával bonyolította le a legnagyobb kereskedelmi forgalmat. A „kulturális forradalom” kezdetén, amikor Kínában szétzilálódott a termelés és a szállítás, a külpolitikára igen erősen rányamódott a hegemomista bélyeg, Peking és Phenjan kapcsolatai megromlottak. Kína részéről támadások is érték a Koreai Munkapártot, a KNDK vezetését és politikáját A két ország viszonya akkor normalizálódott, amikor Kínában már levonult a „kulturális forradalom” legzavarosabb áradata. A hetvenes években a krónikások többször jegyezhettek fel magas szintű látogatásokat: 1970-ben Csou En-laj néhai miniszterelnök járt Phen- janban, Kim ír Szén 1975- ben látogatott Kínába. 1978- ban Hua Kuo-feng akkori pártelnök első külföldi útja a KNDK-lha vezetett. Kim ír Szén 1982. őszén volt utoljára Kínában, s e héten kedden Hu Jao-pangnak, a KKP KB főtitkárának nyújtottak át idei évre szóló meghívót. A KNDK szerteágazó kapcsolatokat ápol a Korea felszabadításában elévülhetetlen érdemeket* szerzett Szovjetunióval, a szocialista országok többségével, Kínával. A kínai—KNDK kapcsolatokat mindkét oldalon kiemelten kezelik, függetlenül attól, hogy a mai kínai belpolitikai és gazdasága gyakorlat sok vonásában különbözik a KNDK-étól, »lényeges eltérések vannak Kína és a KNDK külpolitikai nyilatkozataiban — főleg az Egyesült Államok megítélésében. A kiemelt kínai—KNDK viszony jellemzésére nem szükségles felsorolni a gyakorta induló és érkező delegációkat, az aláírt szerződéseket, megállapodásokat Elég egy aprp, de jellemző példa isi Tavaly szeptemberben, amikor a KNDK fennállásának 35. évfordulóját ünnepelte, Peng Csennek, a KKP KB PB tagjának, a parlament elnökének vezetésével magas szintű kínai küldöttség járt az országban. A koreai vendéglátók nagyszabású tomaün- nepélyeket, gálaesteket is rendeztek. A külföldiek számára minden bemutató, ünnepély kétszer pergett le: a meghívottak többsége, majd külön csak a kínai küldöttség tiszteletére. A kínai delegációnak bemutatott, tartalmilag módosított műsor végén vetített háttérképen; vagy a Kim ír Szénről elnevezett stadionban forgatható táblácskákkal kialakított élőképien mindig kirajzolódott az új phenjani diadalívet és a pekingi Meny- nyei Béke Kapuját összekötő, a kínai—KNDK viszony szorosságát és minőségét jelképezni hivatott szivárvány. Összeállította; Majnái József nyékét, amelyek ennek vagy annak a pártnak, politikai szervezetnek, vagy mozgalomnak a tanácskozásáról szólnak. Régről ismert, vagy újonnan felbukkant politikai vezető^, adnak interjúkat a lapoknak — és nem csupán a maguk, hanem szervezetük nevében nyilatkoznak. Pinochet nélkül! A diktatúraellenes erők egyre nyíltabban • lépnek föL Tavaly szeptember óta lehetünk tanúi annak a folyamatnak, amelynek legfőbb jellemzője a demokráciáért küzdő pártok összefogása. Jelenleg két nagy ellenzéki tömörülés működik. Az egyik a Demokratikus Szövetség amelynek vezető ereje a kereszténydemokrata és a szocialista párt, de egyes jobboldali csoportok is csatlakoztak hozzá. A másik a Demokratikus Népi Mozgalom, vagyis a kommunistákat, a szocialisták egy részét és a kisebb baloldali pártokat ösz- szefogó szövetség. A két csoportosulás között természetesen lényeges különbségek vannak a részletkérdések megítélésében, de teljes az egyetértés abban, hogy a demokratikus rendszer helyre- állításának legelső feltétele Pinochet távozása. A Demokratikus Szövetség képviselői öt pontból álló tervet terjesztettek a belügyminiszter elé, ám a nagy hangon reklámozott párbeszéd félbeszakadt, mert Pinochet helytartója nem volt hajlandó elfogadni az ellenzék követeléseit. Ezek közé tartozik azi, hogy 1984-ben tartsanak népszavazást az alkot- mányoző gyűlés összehívásáról és ezt titkos szavazással válasszák is meg; alkossanak törvényeket a politikai pártok működéséről és az általános választásokról; hajtsanak végre olyan intézkedéseket, amelyek jogi, politikai, intézményi, gazdasági és szociális vonatkozásban hozzájárulnak a teljes demokrácia kibontakozásához; a kormány sürgősen dolgozzon ki egy tervet az„éhség, a munka- nélküliség, a láikás- és az egészségügyi helyzet akut problémáinak megoldására”. A baloldalt tömörítő Demokratikus Népi Mozgalom pedig szükségesnek tartja, hogy dolgozzák ki a Pinochet utáni ideiglenes kormány programját; hozzanak létre egy alkotmányos megállapodást a demokratikus erők között, az ideiglenes kormány érvénytelenítse az elnyomó intézkedéseket és állítsa helyre a demokratikus szabadságjogokat; ki kell nyilvánítani az 1980-ban hatályba lépett alkotmány semmisségét és létre kell hozni az alkotmányozó nemzetgyűlést, amelynek megválasztásában minden politikai erő egyenlő jogokkal vehet részt. E program jegyében készül első kongresszusára a Demokratikus Népi Mozgalom. Tavasszal erőpróba Eközben szervezkedik a Pinochetet támogató szélsőjobb- oldal is. Nyilvánvaló, hogy a fasiszta rendszert nagyjából helyeslő csoportok azért szállnak be a játékba, mert az új helyzet veszélyezteti pozícióikat, és létérdekük egy erős jobboldali tömörülés létrehozása. A következő hónapok legnagyobb jelentőségű eseményének Ígérkezik az általános politikai sztrájk, amelyet március végére vagy április elejére terveznek a féllegális szakszervezetek — köztük a rézbányászok szövetsége — és a baloldali pártok. Ennek az akciónak egyik célja Pinochet lemondatása. Mégsem valószínű, hogy a diktátor csupán a tömegmozgalmak hatására félreállna. Ha azonban a forrongás jobb belátásra bírja a tábornok washingtoni pártfogóit, lehetséges, hogy Pinochet távozik — éppen a chilei fegyveres erők egysége és az amerikai befektetések megtérülése érdekében. Todero Frigyes
