Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-16 / 39. szám

1984. FEBRUÁR 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 FEBRUÁR 16-TÓL, AMÍG KÉSZLET TART Műszaki vásár nagy árengedménnyel! — egyes táska- és zsebrádiók, — magnetofonok, — hangsugárzók, — magnókazetták, — motorkerékpárok, — kerékpárok, — táskavarrógépek Szolnok: Domus, Metál Áruház, Villamossági szaküzlet, Rodeo járműszaküzlet, Kamera tv-, rádiószaküzlet Jászberény: Verseny műszaki szaküzlet Karcag: Berek lakberendezési áruház Törökszentmiklós: Start műszaki szaküzlet Kisújszállás: Vénusz vas-, műszaki szaküzlet Martfű: vegyesiparcikk-szaküzlet IKV — IDEÁL Kereskedelmi Vállalat, Szolnok (1605.) A Törökszentmiklósi ÁG pályázatot hirdet élelmezésügyi és húsipari ágazatvezetői munkakör betöltésére. A felvételhez szakirányú főiskolai, vagy legalább szakközépiskolai végzettség és 5 éves szakmai gyakorlat szükséges. Jelentkezni lehet a gazdaság személyzeti vezetőjénél. Törökszentmiklós, IFelszabadulás u. 6. Pf.: 103. (969.) D Papíripari Vállalat Szolnoki Papírgyára felvesz: papírgyártó és kiszerelő üzemébe szakképzetlen férfi- és nődolgozókat folytonos, valamint szakaszos kétműszakos munkarendbe. Megfelelő gyakorlat után papírgyártó szakmunkás képesítés megszerzésére lehetőség van. Kereseti lehetőség munkakörtől függően: folytonos munkarendben 4800—5200 Ft/hó szakaszos munkarendben 3500—3800 Ft/hó Felveszünk továbbá: — folytonos munkarendbe: készárukiadót, anyag raktárost, hőközpontkezelőt, kazánkezelőt, távszivattyú-kezelőt szakaszos munkarendbe: készárukiadót, gépjárműszerelőt, villanyszerelőt (vezérléstechnikában jártast), minőségellenőrt (érettségivel), gépjármű-'villamossági szerelői Foglalkoztatási feltételek és egyéb juttatások: — minden munkarendben heti átlagos 40 óra munkaidő, — folytonos munkarendben 6 munkanap után 2 szabadnap, ezen felül évente 13 többlet-szabadnap — albérletben lakók részére albérleti hozzájárulást fizetünk, — kedvezményes étkeztetés, — általános iskola 5—8. osztálya gyárunkban történő oktatás keretében elvégezhető. Jelentkezés: Szolnok, Vörös Hadsereg útja 8—12. munkaügyi osztály (H. 358) Röplabda MNK Kiesett a Vegyiművek MNK. Női: DMVSC—Szol­noki Vegyiművek 3:1 (9, 10, —11, 7). Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok. V.: Kiss. Gráb- ner. Sz. Vegyiművek: Vasi- csek, Kolláth, Vargáné. Mé- szárosné, Sülyösné, Sipos. Csere: Sápi, Bak. Edző: Va- sicsek János. A Magyar Nép­köztársasági Kupában a leg­jobb 16 közé jutásért játszott mérkőzésen, az idei első ko­molyabb, tétremenő össze­csapását játszó Vegyiművek csak a harmadik játszmától javult fel. Ez kevés volt a to­vábbjutáshoz a jó képességű debreceniek ellen. Szabó Lajos Kupa labdarúgó- mérkőzés Szolnoki MÁV MTE—Rá- kóczifalva 1:1 (0:1). Szolno­kon, a tiszaligeti salakpályán játszották le csípős szélben a Szabó Lajos Kupa labda­rúgó-torna soronkövetkező fordulóját. Meglepetésre a területi bajnokságon szerep­lő Rákóczifalva kezdett job­ban, és Rácz góljával szer­zett vezetést. A második fél­időben valamivel jobban „csipkedte magát” az NB li­es szolnoki gárda, és László góljával egyenlített. To­vábbra is sok volt a hiba a piros-kékek csapatjátéká­ban, ritka eset volt amikor háromszor egymás után em­berhez szállt a labda. Az egyenlő erők küzdelmét jel­zi, hogy a büntetőrúgások során sem dőlt el semmi: mindkét oldalról két-két já­tékos hibázott, így a 11-es 'párbaj 8:3-as eredménnyel ért véget. Esemény Labdarúgás. Szabó Lajos Kupa: Rákóczifalva—Mező­túri Honvéd, Rákóczifalva 14, Tombor. Nincs döntés Tegnap a délutáni órák­ban kezdődött és Ikéső esté­be nyúlt a Szolnoki Vízügy SE elnökségi ülése. A na­pirenden az ügyvezető elnök távozása, szerepelt. A viha­ros tanácskozás során Ko­vács Lajos ügyvezető elnököt érdemeinek elismerése mel­lett felmentették tisztségé­ből. Az utódját nem talál­ták meg, így továbbra is Bíró Árpádot bízták meg a teendők ideiglenes ellátásá­val. Teniszhírek Mezőtúrról A Honvéd Szabó Lajos SE teniszszakosztálya február 9-én tartotta a férfi tenisz­csapat 1983. évi sikeres sze­replésének értékelését, és át­adta az eredményes mun­káért járó díjakat. A Mező­túri Honvéd az OB III. F csoportjában első helyezést ért el, és 1984-ben már a fér­fi felnőtt teniszbajnokság II. osztályában játszik. Az évzá­rón jelen voltak már a me­zőtúri csapattagok mellett az újonnan bevonult teniszezők is. A rangsorokat vizsgálva a szakosztályvezető kijelentet­te, hogy az új csapat is ered­ményesen meg tudja állni a helyét az OB II-ben, és nem kell a következő évben ala­csonyabb osztályban játsza­nia. Az évzárón búcsúztatta el az egyesület és a szakosz­tály vezetősége sporttársai­val együtt a leszerelő Kocz- ka Tamást, valamint Komá- romy Zsoltot. Ha egy operaénekes botfülű (4) Tájkép — csata előtt. Álló sor balról jobbra: Lódi László ve­zető edző, Porhanda, Sugár, Baran, László, Zavaczki, Árvái István pályaedző, guggolnak: Gulyás, Kántor, Szabó Z., Ró­zsavölgyi, Csathó, Csontos, Boros. A képről hiányzik: Repka, Szabó J„ Ágh, Rostás — Nincs pihenés, a mérkő­zés délelőttjén is edzést tar­tunk — döntött Lódi László. Igaz, ennek sugalmazásában Hollóy Tamás is közreját­szott. De jó kis meccs volt a visszavágó! És mennyire korrekt a három bíró! A szolnokiak közül pedig min­denki megsokszorozta önma­gát: kezdetnek! László futot­ta le védőjét, a bolgár ke­resztbe tett lábát át is ugor- hatta volna, ám biztos ami biztos, átesett rajta, 11-es. Baran esélyt sem adott a ka­pusnak, 1:0. Néhány perc múlva visszakapták a bünte­tőt a bolgárok, de az egyre jobban belelendülő Gulyás persze hogy kivédte. Aztán még egyszer főszereplő lett a szőke kapuvédő — máig is bánja. Repka mesterien hú­zott el a jobb szélen, és Csató kipattanó fejesét Lász­ló a hálóba lőtte. Nem sok­kal ezután az egyik bolgár csatár úgy belelépett a szol­noki kapusba — no nem szándékosan, csak túlzott ügybuzgalommal —, hogy Sebestyén doktornak minden tudására szüksége volt ah­hoz, hogy életre keltse az ájult fiút. Volt adok-kapok, de az eredményen mit sem változtatott: a 2:0-ás győze­lem jó útravaló volt a keddi hazainduláshoz. Hogy mi volt még? Va­sárnap kirándulás a megun­hatatlan csodához, a rilai ko­lostorhoz. Akik ezúttal hiá­nyoztak a képből, azok a szakállas szerzetesek voltak, pedig hát róluk azt hiszi az ember, hogy, egyidősek a mo­nostorral. — Nyilván fagyszabadsá­gon vannak — szellemeske- dett valaki. Az igazi ok azon­ban az lehetett, hogy a dél­utáni ájtatosság szólította szobáikba őket. Hétfőn Szófia áruházait „leltározta fel” a csapat, es­te pedig a banketten a Ma­rek vezetői és játékosai vol­tak szívélyes házigazdák. El­köszönt tőlünk a bűvész is, de róla hadd essék külön is szó. Ha egy operaénekes bot­fülű — kínos. Ha egy festő színvak — az sem szerencsés dolog. De ha egy bűvész két­balkezes, az már tragikus. Esténként a szálloda étter­mében lépett fel egy kedves középkorú úr. Apró zsúrko- csin tolta az emelvényre a rekviziteket, hatalmas zsa- bója arra szolgált volna, hogy elrejtse, vagy legalább­is jótékony árnyékba borítsa kezét, mellyel mindenféle va­rázslatokat kellett volna mű­velnie. A bankett estéjén a szolnokiaknak dolgozott. Pri- vátim. Igyekezete megható volt, ám arról már csak a forgandó varázslószerencse tehet, hogy az összecsomó­zott zsineg mágikus simoga- tására csak nem akart kibo­gozódni, a kártyapakli mu­tatvány közben szétszóródott, időnként kiesett a kezéből ez, az. Ezek után kétségbe­esetten figyeltük azt a pro­dukciót, melynek során egy dobozba zárt galambpárt szúrt keresztül-kasul hosszú tőrpengéjével. Amikor a ma­darak sértetlenül kikecme­regtek a skatulyából, hatal­mas, megkönnyebbült taps csattant. Ekkora sikere alig­ha volt még a műsorának! Ott volt a búcsúvácsorán Veszelin Lucsánszki, Kjusz- tendil megye elsőszámú sportvezetője, és mindenki, aki részt vállalt egyhetes vendéglátásunkból. Örömmel hallottuk hogy a tervékben a Marek szolnoki vendégjá­téka szerepel — várhatóan a nyáron érkezik megyénkbe az együttes. A revans a Ti- szaligetben nem lesz akármi­lyen sportcsemege! Aztán kedden reggel ismét a repülőtér. Ennyi sílécet, ennyi síelő magyar turistát, amennyit a TU—154-es gyomra elnyelt, talán a Nor­mafa lejtőin sem látni egy­szerre. Sebestyén doktor ki­osztotta az elmaradhatatlan Dedalon tablettákat, aztán ismét a gép turbináié volt a szó. A barnás-zöldes tájat a Kárpát-medence katlanában egy gőzölgő „mosókonyha” látványa váltotta fel, de tud­tuk, hogy a mélyben, az ős- káosz gomolygásának legal­ján már a Tisza is ott ka­nyarog. És ettől a tudattól senki nem próbált vizet facsarni a karfából. VÉGE A művelődés hajléka Sztanke Dimitrovban Palágyi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents