Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-13 / 10. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JANUÁR 13. Számítógép 7~Csak súgni kell neki... az iskolában s mindent tud Ahogy a fény születik Hogy hívnak? — — olvasom a kérdést a képernyőn. Bemutatkozom, s néhány másodperc múlva udvariasan, néven szólítva köszönt a School-Computer. A szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskolában Bartha Györgyné és Kontra Géza matematika— fizika szakos pedagógusok üdvözöltek ilyen szokatlan — Aki csak egyszer is ráérez a technika e fiatal csodájára aligha szabadul tőle — véli Kontra Géza. — Sajnos ez nekünk csak késve adatott meg, jómagam akkor láttam először számítógépet, amikor megérkezett az iskolába. Az egyetemen annak idején még csak szó sem volt róla. — Az iskolában — úgy hallom — annál nagyobb érdeklődéssel fogadták, s megszállottnak tartják azt a néhány pedagógust, akik behatóbban foglalkoznak a School-Computerrel. Hol tanultak mégis „számítógépül”? — Három alkalommal tartott több napos tanfolyamot a Pedagógus Továbbképző Intézet. Túlzás lenne persze azt álllítani, hogy mindent megtanultunk. Az előadások egy részének színvonala bizony magas volt a kezdők számára. A tanév elején, mint az egyszeri nyelvtanár egy leckével jártunk előbbre, mint a diákok — mondja Bartha Györgyné, az iskola számítástechnika-szakkörének vezetője. — Csak nagyon sok gyakorlással, a szakirodalom ol- vasáaátvafl sajátátható ed a — A szakkörön kívül mire használható még a számítógép az iskolában? — Felhasználható az oktatásiban példák megoldásánál, képletek alkalmazásánál, kémiai folyamatok bemutatásánál, a házi feladatok ellenőrzésénél, különböző játékok, vetélkedők rendezésénél, de segít az iskolai statisztikák, átlagszámítások elkészítésénél is. S még sók minden másban, amit egyelőre mi még nem tudunk — bizonytalanodik el Kontra Géza. A szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola szerencsésebb helyzetben van. Két szakon is — a számviteli gazdálkodáson és a pénzügyi ágazaton — már 1972 óta oktatják a számítástechnikát. A dolognak csak egyetlen szépséghibája van, az iskolásak nem volt computere, a diákok a SZÜV-höz jártak egészen tavalyig, amikor két számítógépet is kapott az intézmény. így lehetővé vált, hogy más szakos diákok is szakköri foglalkozásokon megismerkedjenek a számítógéppel. Már régen túl van a kezdeti nehézségeken a Verseghy Ferenc Gimnázium, néhány éve ugyanis fakultatív tantárgyként választhatják a diákok a számítástechnikát, de a már megszokott érdeklődéssel, az új iránti fogékonysággal, s persze nem minden előzmények nélkül fogadták a computert a kísérletező kedvű Varga Katalin Gimnáziumban is. Több mint tíz évvel ezelőtt már volt számítógép-építő szakkör az iskolában, majd később a TIT szakosztályába jártak a diákok. Nem egy, ma már mérnök, annak idején a Varga Katalin Gimnáziumban, egykori iskolájában jegyezte el magát a számítógéppel. módon, egy számítógép segítségével. Biztatnak kérdezzek csak „ő” mindenre válaszol. Már-már lelkesedve receptet kérnék az élet problémái ellen mikor figyelmeztetnek, hogy a számítógép gyorsabb, ám nem Okosabb az embernél, hiszen csak azokkal az információkkal „bánik”, amiket beletáplál- nak. Azokkal viszont bámulatosan. programozás — veszi át a szót Kontra Géza. — A gép kezelése egyszerű, még egy kisgyerek is hamar meg tudja t múlni. A School-Computer látszólag valóoan egyszerűnek néz ki, olyan mint egy írógép, betűk, számok a billentyűkön, s persze azért másfajta jelzésű „gombok” is találhatók rajta. Az ember csak csodálkozik, mi kerül 39 ezer forintba ezen a diplomatatáskáiban akár elférő szerkezeten. A lényeg kívülről nyilván nem látható, csak a szakemberek tudnák elmondani miként jönnek elő a betűk, szavak, számok a csatlakoztatott tv-képernyőn a billentyűk leütése utam. Egyáltalán miként „gondolkodik” egy számítógépagy? A titok megfejtése izgalomba hozta az iskola tanukat is. — Jelenleg húsz negyedikes diák* jár a számítástechnika-szakkörbe, úgy tervezzük, februártól már több érdeklődő fiatalt is bevezethetünk a computer világába — bizakodik Bartháné. — S persze a kollégákat is, hiszen ők még inkább érdeklődnek a számítógép iránt, mint a tanítványok. A tavaly kapott iskolacomputer titkaiba Rada Sándor vezeti be a diákokat, s pedagógusokat. Autodidakta módon’tanulta meg a gépkezelést, a programozás fortélyán t, a szakirodalom ugyanis csak a napokban érkezett meg az iskolába. Ettől függetlenül négyszer kétórás kötelező tanfolyamon vettek részt a diákok, amelynek végén „diplomamunkával” adtak számot az új ismereteikből. Volt, aki verset, zenét „szerzett” a számítógéppel. mások matematikai, vagy nyelvi, irodalmi feladatokat, s megoldásukat programozták be a computerDe. Sokszor még este hét órakor is a számítógép tartotta bűvöletében a tanulókat, alig lehetett őket haza küldeni. A pedagógusok ugyancsak nagy lelkesedéssel ültek be az iskolapadba Rada Sándor „tanítványaként”. Elkészült a számítógép fel- használásának közelebbi terve is, amelyet dr. Páldi János, a gimnázium igazgatója így c>fszegez: — Az egykori szakkörnél alaposabb ismereteket szeretnénk adni a computerünk segítségével azoknak a fiataloknak, akik a későbbiekben számítástechnikával akarnak foglalkozni. Am az is célunk, hogy minden tanuló sajátítsa el a tanfolyamokon, vagy szakkörön a számítógép működési elvét, áamerjé meg felhasználásának területeit, egyáltalán tudja mire való, s miféle feladatok megoldására alkalmas akár közgazdásznak, akár orvosnak vagy pedagógusnak készül. Ettől a tanévtől kezdve már nem végezhet úgy tanulónk, hogy ne ismerkedett volna meg a számítógéppel. — Aligha vitatja bárki is ennek a fontosságát, időszerűségét, de emellett bizonyára akad még számos olyan tennivaló egy örökké kísérletező iskolában, amelyhez szintén hasznos eszköz a számítógép. — A kísérletekhez, az adatok feldolgozásához már valóban nélkülözhetetlen a computer, s nyilván rövidebb idő alatt, készíthetünk el segítségével egy elemzést, tanulmányt. A számítógép azonban új lehetőségeket hoz az oktatásban is, hiszen minden tantárgyban alkalmazható oktatá-stech róka i eszköznek is nevezhetnénk. Azt szeretnénk, ha minden szak- tanteremben ott lehetne a televízió mellett egy számítógép is, s amikor a pedagógus jónak látja ugyanúgy használhassa, mint akár a vetítőt vagy a magnetofont. A diákok gépet építenek Tervezünk a szünetekre képújságot, játékos feladatokat is. Ehhez persze több számítógépre lenne szükségünk. S mivel tudjuk, hogy erre a közeljövőben legalább is nemigen számíthatunk a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ számítógép- építő szakkörével készítünk computereket. A KlSZ-alap- szervezetünk máris felajánlott erre a célra tízezer forintot. A megye középiskoláinak többségében igen nagy lelkesedéssel fogadták tavaly a számítógépeket. Néhány intézményben azonban csak mérsékelt az érdeklődés, szakfelügyelők mondják, hogy a tanév első felében még volt olyan intézmény, ahol ki sem csomagolták a computert. A tervek szerint 1986-tól tantárgyként szerepel a középiskolákban a számítás^ technika, s fokozatosan bevezetik az általános iskolákban is. Tál Gizella Dokumentumfilm-sorozat Nők a munkás- mozgalomban Tizenegy magyar asszony élete, munkásmozgalmi tevékenysége elevenedik meg a televízió legújabb dokumen- tumfilm-sorozatában, amelynek forgatása a közelmúltban fejeződött be. Hittünk a magunk igazában” címmel Hollós Agnes szerkesztő-for- gatókönyvíró, Kazinczky László operatőr és Radó Gyula rendező készített 4 részes filmet, amely a szereplők vallomásaival öleli fel a munkásmozgalom történetét a húszas évektől 1945-ig. A sorozat célja, hogy emberközelbe hozza a legveszélyesebb pillanatokat, az akár a halált is vállaló, hivatásos forradalmárokat. Ök azok, akik mozgalmi tevékenységük emlékeivel, börtönélményeikkel úgy ismertetik meg a nézőket, hogy azok egyúttal korabeli viszonyokkal is szembekerüljenek. Hollós Ágnes a Párttörténeti Intézet és a Munkás- mozgalmi Múzeum gyűjteményének felhasználásával, a résztvevőkkel folytatott beszélgetések alapján írta meg a forgatókönyvet. A filmsorozatot a tervek szerint márciusban vetítik a televízióban. Moson vármegyei regék és mondák Megjelent a Moson vármegyei regék és mondák gyűjteménye a Hazafias Népfront mosonmagyaróvári Bizottsága gondozásában. A kiadvány szemelvényeket közöl Ruff Andor Moson megyei és környékbeli népregék, mesék és mondák című, 1938- ban publikált munkájából és dr. Timaffy László hely- történésznek az utóbbi évtizedekben rögzített gyűjtéséből. A kutatók a szigetközi falvak lakóitól hallott történeteket jegyezték le, amelyek szájról szájra terjedtek nemzedékeken át. A több tucat elbeszélés között találhatók történelmi mondák, amelyek a falvak keletkezését, a tájat érintő történelmi eseményeket, vagy a nép emlékezetében élő jeles emberek cselekedeteit mondják el. Zsúfolt ház fogadta Rán- ki Dezső koncertjét Szolnokon. Egy világhírű zongorista nem mindennapi muzsikálását hallhattuk, amint a maga módján, a maga költői fantáziájával újjáteremtette Mozart. Beethoven és Chopin műveit. MűsorösSzeállítása amellett, hogy a zenetörténet nagy vonulatára vetített fényt, kínált egy másik vonalvezetést is: a zongora változásának nyomonkövetését. A Mozart korabeli korlátozott, de csodálatosan kifejező öt oktáv- nyi terjedelem Beethoven utolsó éveiben hat oktávra bővült. Amikor pedig Chopin és Liszt zongoradarabokat kezdett írni, hét teljes oktávon gazdálkodhatott. A kibővült hangszer teltebb hangzása nemcsak a játékmód, hanem a stílusok változását is hozta. A társasági zenélés kedvelt hangszere (a fortepiano, pianoforte — nevezhetjük, ahogy akarjuk) a nyilvános hangversenyek sztárja lett. Mozart szonátáinak zongorája még sokkal meghittebb, mint a belőle sarjadó páncéltőkés koncerthangszer, mely lehetőséget adott a romantikára jellemző képzeletgazdag érzékenység kibontakozásához. Mozart-tolmácsolás terén Ránki a mai értelemben kamarahangnak nevezhető tónust pódiumszintre emelte, anélkül, hogy a tolmácsolás veszített volna intimitásából. A beethoveni dallamok embereket kereső, ölelő kitárulkozását is éppoly hitellel közvetítette, mint Chopin hallatlanul személyes zenei vallomását a Prelüdökben. Zenélésének épp ez legelragadóbb eleme. Mindig a meghatározott stílusban és a konkrét művön át fejezi ki magát, pontosabban nem önmagát, hanem Mozartot, Beethovent, Chopint fedezi fel számunkra. Egy sorsot, egy életérzést, egy korhangulatot kelt életre interpretációiban, a kotta mögötti lényeget az embert, a szellemet tudja képviselni. Mindezt ugyan változó, illetve a koncert folyamán emelkedő hőfokkal, de a Chopin-prelüdök olyan költői teljességgel szóltak, amelyhez csak a legnagyobb előadók mérhetők. (S mennyire szükségünk van a művészetnek ennek a humánus hangjára, amitől a csak virtuóz vagy objektív interpretációk megfosztanak bennünket.) Játékának talán legfontosabb momentumai: varázso- san lágy zongorahang, a hangszer énekeltetése, s építkezésének szerves volta. Úgy zongorázott, hogy a kompozíció bármely részletében, bármelyik pillanatában a zenei kifejezésen túl akusztikus élményben is részesítette a hallgatóságot. Vásáry Tamás koncertje óta nem hallottunk ilyen puha és mégis fényes zongoráhangot. (Ez a hangszer ugyan még Ránkinak sem adta meg magát teljesen: furcsán zízzen- tek olykor a középhangok, s kijózanítóan szóltak a cikluszáró prelüd mély záróhangjai). Zenei építkezésében a hangok, ritmusok, regiszterek, a dinamikai árnyalatok élő, szerves összefüggésbe kerültek egymással. A zenei történés logikai rendjére épülő játékában minden fordulat előkészített, nincsenek váratlanszerű elemek — de meglepetésszerű szépségek bőséggel — s minden magától értetődő természetességgel bomlik ki. Mozart B-dúr szonátájában nagyszerű élményt hozott Ránkinak a szólamszerűségre és az összecsengésre egyaránt figyelő zongorázása, valamint emocionális mértéktartása. A második tétel egyfajta időtlen, stílusok feledte költészetét jól ellensúlyozták a harmadik tétel szikár basszusai fölött derűsen, nevetősen táncoló dallamok. A fény születése asszociációját keltette a Waldstein (Beethoven) szonáta első tétele. öserők lüktetése a mélyben, fönn a fénycsírák születése, kergetőzése, sugárkévébe fonódása-növeke- dése, majd pillanatnyi megtorpanás után a természet — vagy a lélek? — újra ébredése. A hídtétel éjszakai mono-' lóghangja is figyelmet követelt, a dallam dimenzióit csökkenő hangerővel tágította ki. A harmadik tétel ter- mészetpoézisét. a mélyben kígyózó Rajnát s a népdal- szerűen elénekelt dallamot^ elhitető erővel, s ragyogással vetítette elénk. A tétel Daj- kos, fesztelen hangvétele szolgálta az egész mű kontrasztrendszerét. A koncert első félidejének atmoszféráját az előadótól független — de óhatatlanul rá is ható — tényezők zavarták. Hiszen megtöri a hallgató figyelmét az érzékeny Mozart-dallamokkal hosszan kontrasztáló köhögés, de még Beethoven robusztus zenéje is nehezen tűr egy leejtett magnó okozta zajt. Chopin Op. 28-as. az összes dúr és moll hangnemet bejáró prelüdjeiben oldódott fel teljesen Ránki s tudta igazán magával ragadni hallgatóságát. Itt közvetítette leg- megyőzőbben a maga költői igazát, s a zene felszabadító hatása-, boldogító mámora ragyogta be ezeket a perceket. Élvezhettük hangjának köny- nyed szárnyalását, mesterkéletlen líraiságát, indulatait, virtuozitását. A felsorakoztatott karakterek sokasága különbözőségük ellenére is egymást állandóan feltételező, „párbeszédben álló” da-' rabok megszakítatlan folyamata maradt a huszonnégy prelüd zenei útja: nem vált elkülönült számok antológiaszerű füzérévé. Romantikus végletekben tobzódó, de egyúttal könnyed és elegáns előadása nagy hatást gyakorolt a közönségre. A rendkívüli siker ellenére ráadást mégsem adott. Fénykörbe zárt pódiumegyénisége, már-már személytelen jelenléte — a közönség sajnálatára — nélkülözött egyfajta, a közönség felé való nyitottságot, a kontaktus izzó hőfokra emelésének szándékát. Anatoi Bemutató a Szoba- színházban A szolnoki Szobaszínházban ma este fél nyolckor mutatják be Schnitzler Anatoi című színművét. A hét képből álló szerelmi történetsor főhőse — Don Juan kései utóda — Anatoi a századfordulón Bécsben éli át kalandjait. Hódításai kevésbé gálánsak, mint neves elődjéé voltak, de talán éppen ezért életszerűbbek is. Az előadás címszerepét vendégművész, Bálint András Jászai-díjas játssza. A díszlet és a jelmezek Kálmán László munkái, a dramaturg Morcsányi Géza. A darabot Paál István Jászai-díjas rendezésében láthatja a közönség. Képünkön: Anatoi (Bálint András) a hölgyek gyűrűjében. Fotó: Dede Géza Programozás sok gyakorlással Tanuló pedagógusok Labáth Valéria
