Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-05 / 3. szám

1984. JANUÁR 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A mintegy százéves patkolókovács-műhely felújításával kiállítóhelyet hoztak létre Ba- konyszentkirályon. A műhelyből lett múzeumban a kiállítást megtekintők láthatják a régi, hagyományos kovácsmunka mjinden kellékét és szerszámát, a fujtatótól a kézi hajtású fú­róig Uj étolajszabvány Ez év áprilisában lép 'élet­be az új étolaj-szabvány, amely a jelenlegi előírások­tól eltérően nem egységesen, hanem gyártási alapanyagok szerint külön-külön szabja meg az étolajok minőségi követelményeit. Ez egyben azt is jelenti, hogy a külön­böző alapanyagú termékeket nem lehet keverni, hanem külön-külön kell forgalomba hozni, illetve felhasználni. A táplálkozás korszerűsödésé­vel ugyanis egyre több fajta, könnyen emészthető növényi zsiradékot használnak fel a vendéglátásban és a háztar­tásokban egyaráftt, amelyek­nek minősége, ára különbö­ző. Az egyes fajtákat elkülö­nítő szabvány hiányában a közétkeztetésben és a ven­Plakettsorozatot ad ki a Balaton körüli várakról a Magyar Éremgyújtők Egye­sületének keszthelyi csoport­ja. Eddig a keszthelyi, a ba­latonszentgyörgyi, a sümegi, a szigligeti, a tátikái, a re- zi és a hegyesdi várat ábrá­zoló alkotás készült el; ter­vezik Egervár és Kereki plakettjének elkészíttetését is. A tizenöt éve megalakult, déglátóiparban sok esetben egymással keverve használ­ják a különféle étolajokat, s ezzel megkárosítják a fo­gyasztókat. Az új szabvány az étola­jokat pontozásos rendszer­ben miinősíti: szag, szín és átlátszóság szempontjából. Ha bármelyik tulajdonság nem felel meg a minőségi követelményeknek — pél­dául nem az alapanyagul szolgáló terményre jellemző a szaga —, az étolaj nem kerülhet forgalomba. A szabvány előírja azt is, hogy a különböző alapanyagokból készült étolajak árát a gyár­tók a minőségmegőrzési idő­tartammal együtt tüntessék fel a palackok címkéjén. ma már több mint százötven tagot számláló csoport, amelynek egyébként nem­csak helybeli, hanem Vas, Veszprém és Somogy megyei tagjeli is vannak, eddig har­minc érmet és két jelvényt adott ki. A legérdekesebb az a harminc példányban elké­szült aranyérem, amelyet a fenékpusztai ásatások során talált római-kori érme alap­ján csináltattak. Híd épül a Szamoson Az évtized közepére új híd épül a Számos fölé Fehér- gyarmaton. A folyó e szaka­sza fölött nemrég csupán egy közös vasúti-közúti híd ívelt át, ám ennek teherbíró­képessége, valamint zsúfolt­sága szükségessé tette a for­galom különválasztását. A közúti járművek számára készült hidat már átadták, s jövőre elkészül az új vasúti híd is. Az új vasúti átkelő a je­lenlegi hídtól 12 méternyire lesz. Az acélszerkezetű, 150 méter hosszú, négy nyílású híd alapozása a Hídépítő Vállalat feladata, a hídszer­kezet. a Ganz-MÁVAG mát- ravidéki gyárában készül, a vasbeton alaptestek és a pil­lérek kivitelezője a nyíregy­házi Közúti Építő Vállalat, a síneket a MÁV építőbrigád­jai fektetik majd le. A csaknem 300 millió fo­rint értékű beruházás elké­szültével Mátészalka—Zajta közötti vasútvonalon meg­szűnik az eddigi tengelynyo­más-korlátozás. javulnak az áruszállítás feltételei; s nem kevésbé a személyközlekedé­sé, hiszen 1985 közepétől al­kalom nyílik a gyorsvonatok közlekedtetésére Mátészalka és Fehérgyarmat között is. Éremsorozat a Balaton körüli várakról l*’“?.4®: Változatlan Gálokért, luvelodes, * «■bad idő változó Jegyzetek a megyei KISZ-bizottság ülése után A Szolnok megyei párt­bizottság október 28-; ülé­sén tárgyalt a megye köz- művelődésének helyzetéről, fejlesztésének feladatairól. A testületi ülés az 1974-es közművelődési párthatáro­zat életbe lépése óta eltelt időszak eredményeit is szám- bavette. s állást foglalt a következő időszak feladatai­ról. Az állásfoglalás külö­nös figyelmet fordított az if­júság művelődésével kap­csolatos tennivalókra. A megyei KISZ-bizottság a közelmúltban tűzte na­pirendjére a témát, mégpe­dig olyan szellemben, ame­lyet az ifjúsági művelődés tartalmi és formai megújí­tásának igénye jellemez. A célok természetesen vál­tozatlanok: az adott gazda­sági körülmények figyelem­be vételével, széles körű tár­sadalmi összefogással, a kul­turális intézményrendszer hatékony működésével kell elősegíteni a felnövekvő generáció szellemi, eszmei fejlődését. Ám ebben a rend­kívül szerteágazó feladat- rendszerben kétségkívül nagy szerephez juthat a közeljövőben az adott kere­tek, formák „felfrissítésére” irányuló szemlélet. Hogy csak egyetlen, a mindennapi gyakorlatból vett példával éljünk: a mára csúcspontján messze túljutott, „megcson­tosodott”. hanyatlóban lévő ifjúsági klubmozgaiom „vér­keringését” meggyorsítandó — lka kell valamit „talál­ni”. Szerencsére — s ez ál­talában jellemzi az ifjúsági művelődési mozgalmakat — a megújulás-megújítás iránti igény az ifjúság művelődésé­inek lényegéhez tartozik. Nem lesz „szentségtörés”, ha a vegetáló lakótelepi KISZ- klubot hetente néhány esté­re a gyesen lévő kismamák veszik birtokba egy-egy köz­hasznú foglalkozásra, netán ismeretterjesztő előadásra. Nem véletlen, hogy éppen a gyesen levőket hoztuk szó­ba — kitért rájuk a megyei KISZ-bizottság ülése is; ”az üzemi és lakótelepi KISZ- szervezetek találjanak meg­oldást a gyesen lévők mű­velődési lehetőségeinek meg­teremtésére.” Az ifjúsági művészeti mozgalmakat illetőleg, . no­ha meglehetős egyenetlensé­gék Is mutatkoznak, jelentő­sek a megye eredményei. Tömegességét és 'színvonalát tekintve — immár hagyo­mányosan — kiemelkedő helyet foglal el a kórus- mozgalom. Az „Éneklő Ifjú­ság” bemutatói rendszere­sen mozgósítják a diákének­Például: a kismamák Kiemelkedik a kórusmozgalom Több szabad ídö, de. karokat; tavaly egy híján száz kórus szerepelt, több közülük kiemelkedő siker­rel. Tallózva a művészeti ágak adata; között, szembe­ötlő, hogy az ifjú amatőr képzőművészek egyre szer­vezettebben dolgoznak. A megye fiatal alkotóinak klubja több alkalommal mu­tatkozott be irodalmi estek­kel, kiállításokkal — mun­kájukat megkülönböztetett társadalmi érdeklődés kíséri, ezt jelzi az a tény, hogy a megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács művelődési osztálya ösztöndíjat, illetve nívódíjat alapított a legte­hetségesebb tagok számára. Meglehet, az anyagiakban is kifejezésre jutó figyelem és a művészeti ág bizonyos fo­kú föllendülése között nincs közvetlen összefüggés, ám az előbbi kedvező hatását aligha lehet vitatni. Érdemes új lehetőségek után kutatni a színjátszó­mozgalomban is. Szolnokon a megyei KISZ-bizottság és a Hazafias Népfront városi bizottsága támogatásával fél esztendeje alakult csoport — korábbi, jól működő együt­tesek tagjaiból. A „nyitás­ban” egyébként jó példát mutat a megye hivatásos színháza is: az iskolaszínihá- zi produkciók fontos részéi képezik a színházszerető fiatalok nevelésének. Rendkívül érdekes kép bontakozott ki az ülésen a fiatalok szabadidejének fel­használásáról. Az ötnapos munkahét és tanítási hét be­vezetésével jelentősen nőtt a pihenésre, szórakozásra, mű­velődésre, sportolásra for­dítható idő. Mindez matema­tikailag igaz. ám egész je­lenségegyüttessel kell szá­molni a közművelődés terve­zésekor, mert tények igazol­ják, hogy a megnövekedett szabadidő számottevő része nem egészen arra fordítódik, amire — némiképp naivan — a népművelők, a könyvtáro­sok, a közművelődési szak­emberek számították. Ma­gyarán szólva — a gazdasági helyzet „belebeszél”, mégpe­dig kényszerítő módon a fia­tal munkások, értelmiségiek szabadidős tevékenységébe is. Csak egyetlen adatot: Szolnok megyében a közel­múltban 460 új kisvállalko­zói egység alakult, tagjai — akik vállalkozói tevékeny­ségüket főfoglalkozásuk megtartásával végzik — túl­nyomó többségben fiatalok. Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a tanuló fiatalok esetében az ötnapos tanítási hét együtt járt az úgyneve­zett „nulladik”, valamint a hetedik óra bevezetésével is. A hétvégi szabadnapokra jutó tainulnivaló mennyisé­ge is növekedett, amit ugyan magától értetődő tényként kell elkönyvelni,. másrészt az is igaz, hogy ez a koráb­binál „feszítettebb” tempó megköveteli a „lazító” pihe­nést is. Egy „lazítással” né­miképp összefüggő dolgot ta­lán érdemes megjegyezni: egyre több a „kiengedést” szeszes italokkal siettető fia­tal. Megfogalmazódott a me­gye; KISZ-bizottság ülésén, hogy — szó szerint idézzük — „lényegesen nagyobb sze­repet tőlthetnének be a szó­rakozási igények kielégítésé­ben a vendéglátóban léte­sítmények. Ezen a területen azonban még mindig az üz­leti érdekek a meghatározóik. Az alkoholmentes szórakozás nem tartozik a támogatott formák közé”. S voltaképpen ide kíván­kozik az ülés egy másik gondolata is, amely szerint az állközösségekben élő, de­viáns magatartású fiatalok felé is meg kell találni az utat. * * * Mind nagyobb szerepet játszanak a megye ifjúsá­gának kulturális életében azok az eseménysorozatok, rendezvények, amelyeknek „gazdája” az ifjúsági szö­vetség. A Szolnokon és Jász­berényben lebonyolított „diákcentrum” programok, a kisújszállási Ligeti napok, a szolnoki Tiszaiige ti napok látogatottsága arról tanúsko­dik, hogy a fiatalok tömegei számára sikerült vonzóvá tenni ezeket a közösségi al­kalmakat. Néhány KISZ- szerveziet majálisok, szüreti mulatságok rendezésével ré­gi hagyományokat élesztget. S ami nagyon fontos, ezek­nek az eseményeknek a szer­vezésében, előkészítésében sok értelmiségi fiatal vesz részt.. Több mint említésre méltó adat: ez idő tájt mint­egy 14 ezer fiatal értelmiségi él Szolnok megyében. 1970- ihez képest számuk a másfél- szeresére nőtt. Az ifjúság művelődésének további ki­bontakoztatásában fontos szerep vár rájuk.... Vágner János Hová tegyük a nagymamát? Amikor felírták nagymamának a háza kisajátításáért kapható ősz- szeget, az idős hölgy valósággal fel­vidult. Deresedő gyerekei csodál­koztak, amikor megkapták az üze­netet: jöjjön össze a család, hatá­rozzanak, melyik gyereke fogadja be, hol lakhat el élete utolsó évei­ben. Korábban a nagymama ugyan­is, mint fuldokló a szalmaszálhoz, úgy kapaszkodott-ragaszkodott a házához, öreg otthonához. A családi tanácskozásra még a felnőtt korú unokák is letelepedtek a nagymama régi, ovális asztalá­hoz. Pedig némelyik kis faluból ér­kezett, s még a fővárosi unokame­nye is jött, a dédunokát megmutat­ni. A nagymama örült szép család­jának, megemlítette, hogy majd­nem hétjegyű számmal írják az összeget, amit a házért kap. Gon­dolja, nem kell lakást vennie, hi­szen minden gyerekének kétszobás otthona van. A hétjegyű számjegy megtette a hatását. Nagymama három gyere­ke azonnal osztott, szorzott, har­madolt, tekintetbe véve saját gyer­mekei számát, a saját unokáikat, de még a leendőket is. Egy rögtön ajánlatot is tett: náluk esetleg a kisebb szobában lenne hely, csak az a bökkenő, hogy nappal teljesen egyedül lenne a nagyi, ami külö­nösen télen elég unalmas. A másik két gyerek hallgatott. Ezt különben a nagymama azon­nal megértette, egyiknél a vejével még ünnepnapokon se tudott soha kijönni, a másik felesége meg soha nem szólt az öregasszony kedve szerint. A hirtelen csendet a kis faluból érkezett unokalány törte meg. Öh, náluk a nagy falusi portán jól érez- né magát a nagymama. Nyáron nagyon szép a kert, aki kertes ház­ban élte élete nagyobbik részét, sokra értékeli. Aztán nekik egy szobája még bútorozatlan hiába könyörgött annak idején, amikor építettek, hogy elég lesz két szoba is. Persze, oda fűtés is kellene, nem csak bútor, de legalább kedve sze­rint rendezkedne a nagymama. Gondolja, sok pénzéből bútort ven­ne, szépet, újat, ezek a régiek itt már megszolgálták az árukat. A fővárosi unokameny javasla­tát a nagymáma gyorsan leszerel­te. Nem, ő kisvároshoz szokott, nem megy abba a rohanó világba, s egyébként is, a házgyári kis la­kás félszobája egy magafajta öreg­asszonynak kevés. A családi tanács végül elnapolta a döntést. A nagymama két héten belül meglátogatja a falusi unoka­lányt, megnézi, hogyan tudná ott folytatni életét. Még el se telt a két hét, a nagy­mama újra üzent, összehívta a csa­ládot: — Jól tettem, hogy szétnéztem. Nem akarok akadékoskodni, de az a falu túl kicsi. A bolt messze van, örökké utaznak a gyerekek, ha va­lami jobbat, szebbet akarnak ven­ni. Nem mondták meg, hogy húsért is gyakran a falu másik végéig bi­cikliznek. Ugye, én gondoltam, rá­érősen a magam gazdája leszek, megveszem, beszerzem, ami nekem kell. Nekem ott ez nem megy. A mindig kedve ellenére szóló menye ekkor azt ajánlotta, költöz­zék az ő, városi, de kertes házuk­ba a nagymama. Az öregasszony kicsit húzódozva, belement. Mond­ta, azért teljesen véglegesnek ne vegyék, ideje még van, hiszen a házhoz csak két hónap múlva nyúl­nak, addig a tél neheze is eltelik, meg ugye, egy hatvanhat éves öreg­asszonnyal minden percben történ­het valami. Azért attól kezdve né­hányszor meglátogatta jövendőbeli otthonát. Szétnézett szobákban, konyhákban, — különösen kedvét lelte a házvéghez ragasztott kis nyári konyhában. Ott is volt gáz­tűzhely, s a kis, alacsony ablakon ősszel benéztek az őszirózsák, az út mellett bokrosodó virágok. Karácsony előtt a három gyere­ke mintha összebeszélt volna, meg­látogatta öreg szülőjét. Hoztak egy kis édességet, s minduntalan arra terelték a szót, milyen szép pénze lesz édesanyjuknak, ha lebontják az öreg házat.* Az öregasszony elgondolkozott. — Sokat dolgoztunk mi szegény apátokkal, nyugodjék békében ezért a házért. Gondolhatjátok, há­rom gyereket nevelni, s mire telje­sen fölépült, már a legkisebb is is­kolás volt. És ugye, én nem hoz­tam, csak osztottam a pénzt, sze­gény apátok sokat szenvedett érte. Gondoltam is, dehogy szabad most ennyi pénzt elherdálni! Már ne is haragudjatok, de nagyon meggon­dolom, hová teszem. Remélem, nem várjátok, hogy szétosszam. Mindhármatok kezébe becsületes szakmát adtunk, szépen kiházasí­tottunk benneteket. Nekünk ennyi­re tellett. Nem hánytorgatom, de azért az unokáimról se feledkeztem meg soha. Szerényen, a tehetségem szerint adtam, amit tudtam. A gyerekek összenéztek. — Végül is mi a szándéka édes­anyámnak a pénzzel — szólalt meg nagy csend után a legidősebb. — Tudja, már rég nem érdemes szal­mazsák alá dugni, ott nem fiadzik, csak romlik. — Azon is van időm gondolkozni még — felelt roppant furmányos rövidséggel a nagymama. — Ma­napság annyi módja van az okos befektetésnek, hogy nem kell félni a pénztől. Különben én a szalma­zsákot akkor kidobtam, amikor még szegény apátok élt. Ami kis pénzt a nyugdíjamból eddig össze­spóroltam, takarékban van. Kicsit fizetnek érte, mégha tartós is, de akkor is kamat. A három felnőtt gyerek csodál­kozott. Igaz, soha nem kellett pénz­zel segíteniük, de azt nem gondol­ták, hogy még takarékbetétkönyv is van a háznál. A nagymama mosolygott. Kará­csonykor végigvendégeskedett min­den gyerekénél, s láthatóan jól érezte magát az ünnepi asztalok­nál. Látszólag azt se vette észre, hogy az idő múlásával a gyerekei egyre gondterheltebbek. Amikor a középső gyereke, a lánya újév előtt kis kölcsönért hazaszaladt, nagy csodálkozással egy egyenes derekú öregurat talált a jól fűtött nagy­szobában. A nagymama akkor nem mosoly­gott. Bemutatta a vendéget, akivel a klubban ismerkedett meg. — Magamfajta, ágrólszakadt, özvegy­ember. Szép saját háza van. de azt nem szanálják! Aznap este a középső gyerek ösz- szebújt a testvéreivel. — Hová tesszük a nagymamát? — kérdez­gették egymást, mert tudták, vala­mi nem stimmel. A bomba a költözés, a búcsú előtt robbant. A nagymama öreg ismerőse befogadta a szép régi bú­torokat, s az öregasszonyt is. — A pénzre pedig ne gondolja­tok — nevetett boldogan a hirtelen megfiatalodott anyjuk. — Megkap­játok, hiszen ti vagytok az örökö­seim. Nem akartalak benneteket zavarni. Ahányszor mostanában találkoztunk, annyi kételyt, kétség- beesést láttam az arcotokon, hogy jobbnak láttam, ha nem a ti gon­dotok lesz, hová is menjek. Mondják, kevés ilyen okos öreg­asszony található manapság . .. Sóskúti Júlia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents