Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

1984. JANUÁR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Schuster megsértődött Törőcsik miatt? A spanyolok! nem tudnak napirendre térni a szerdai vereség felett. Szinte nem akarják elhinni, hogy csapa­tukat le is lehet győzni. A magyarokról pedig — már csak azért is, hogy tompít­sák vereségük élét — csak felsőfokban beszélnek. Az AS című sportnapilap pénteki száma nyílt levelet intézett a spanyol szövetségi kapitányhoz, amelyben azt a kérdést teszi fel: „Munoz úr, levonta a kellő tanulságot a mérkőzésből?” A lap egy másik cikkében amiatt „ro­han ki”, hogy már most be­jelentették: ha a spanyol labdarúgók eljutnak az Euró- pa-bajnokság döntőjéig, sze­mélyenként kétmillió peseta (kb. 600 ezer forint) lesz a jutalmuk. A másik sportláp, a Marci féloldalas vezércikkben elemzi a magyarok l:0-ás győzelmét, a találkozó ta­pasztalatait. „Nem az ered­mény az elgondolkodtató — írja —, hanem a két csapat játéka közötti különbség. Meggyőződésünk — teszi hozzá —, Senor Mezey mé3 sokat hallat magáról.” A Spanyolországban ural­kodó hangulatot a lapok — a (mérkőzéssel foglalkozó — cikkeinek címei is jelzik. YA: Szánalmas spanyol Vannak ismeretségek, me­lyeket az első találkozás kö­rülményei avatnak emléke­zetessé. Hollóy Gábor I. osz­tályú kapitány, repülőgép­parancsnok jó tíz évvel ez­előtt tette maradandóvá szá­momra a bemutatkozást. Egy nemzetközi ejtőernyős ver­seny résztvevői „lifteztek” számtalanszor a magasba egy szolidan megbízhatónak lát­szó, AN—2-es repülőgép gyomrában. Egy meggondo­latlan pillanatban velük tar­tottam. Néhány száz méter magasban kezdetét vette az ugrások sora, majd amikor a versenyzők elfogytak, a pi­lóta a vezíetőülés közelébe in­vitált, ahonnan kétségtelenül remek kilátás nyílt a Kert­város és S'zandaszőlős nap­fényben fürdő kertjeire, de pontosan meg lehetett szá­molni a Rákóczifalva felé tartó autókat is. — Akkor most leszóltunk, de egy kicsit megcifrázzuk — mondta Hollóy Gábor. És hirtelen olyanná változott a föld, mint amikor egy moza­ikkockákból összerakott tér­kép szétesik elemeire: a há­zak felúsztak a horizontra, az ártéri jegenyék kényelme­sen lefeküdtek, a Tisza pedig érthetetlen módon fölfelé kezdett folyni. A földön fal­fehéren köszöntem az „él­ményt”, miközben a gyom- ■ rom az elkezdett légifigurákat folytatta tovább. Az eltelt évek során aztán sok mindent megtudtam ar­ról az emberről, aki a leve­gőben töltött idejét csak években mérhetné. A szol­noki Verseghy Gimnázium­ban érettségizett az ’50-es évek elején, de a középisko­lába már magával vitte a mo­dellezés szeretetét. A követ­kező lépés az volt, amikor a szolnoki Sportrepülőtéren Molnár István oktatóval vi­torlásgépbe szállt. Később — természetesen — valamennyi Magyarországon forgalom­ban lévő légcsavaros gépre jogosítványt szerzett. Mű­repülésben országos bajnok lett, vitorlázásban gyémánt­koszorús minősítést nyert. A budaörsi repülőtér parancs­nokhelyettese volt amikor — 1978-ban történt — a Ma­iévhez került. Félévet töltött a Szovjetunióban, Uljanov- ban letette az I. osztályú ka­pitányi vizsgát, repülőgép-pa­rancsnok lett mindaddig, mígnem egy megtisztelő megbízatás el szólította a me­netrendszerű forgalomból. Csak az égi n^czaautak leg­elszántabb vándorai képesek arra amire Hollóv Gábor ké­pes volt. Feleségét — aki Szintén pilótaoktató volt — játék, csillogó magyar gépe­zet. El mundo Deportivo: A labdarúgásban nem lehet az emlékekből élni. Diario—16: Még idejében jött a fiaskó. La Vanguardia: Erről a magyar gárdáról még beszél­ni fog) a világ. El Periodico: A magyarok észhez térítettek bennünket, Köszönet érte. A szenzációt kereső spa­nyol sajtó legfrissebb „cse­megéje”, hogy állítólag Schuster, a Barcelona egyik sztárja megsértődött, mert „valaki megsúgta neki, hogy Törőcsik kerül a helyére.” Ennek természetesen — legalábbis eddig — semmi­féle valós alapja nincs. Miközben folyik a spanyol propagandaháború, a magyar válogatott a Sevilla melletti Alcala de Guardairában szor­galmasan készül tovább. A csapat vezetői a játékosok­kal együtt értékelték a szer­dai találkozó tapasztalatait. Ennek lényegét így lehetne összefoglalni: szép, értékes győzelem volt, de csak. egy állomás a mexikói felkészü­lésben. Mindazt, amit szer­dán láttunk, csak szívós munkával lehet állandósíta­ni. repülés közben tragikus sze­rencsétlenség érte, ám a csa­ládi gyászt úgy viselte, hogy érzelmi viharaiból a rábízott utasok és munkatársai mit sem vettek észre! Hogy volt-e pályafutása során rázós szituációban, életveszélyes helyzetben? Ugyan miért lett volna, — válaszolta derűsen. Hiszen a szerencsétlenségeknek csak töredéke történik a levegő­ben. A legnagyobb veszélyt a repülőterek földi forgalma jelenti: bizony egy-egy nem­zetközileg „felkapott” légi- támaszpont kifutópályáján olyan nagy a forgalom, akár a balatoni műúton egy- egy nyári hétvégén. Ha on­nan „megpattan” a gép ka­rambol nélkül, nagyobb baj már nem érheti. Na és aztán jól eszébe vés­te első tanítómesterének in­telmeit. Alapvető szabály, hogy felszállás előtt tüzete­sen meg kell vizsgálni vala­mennyi berendezést, ö vé­gigzongorázott mindenféle műszert, kart, billentyűt — rendben. Az oktató azonban tagadóan rázta fejét. Űjabb revízió — semmi hiba. Ám a professzor csak nem volt elégedett. Két óra elteltével Gábor közölte hogy „szabad a gazda”. Kiderült, hogy a hatalmas utasszállító indulá­sának az volt a gátja, hogy a biztonsági övét rögzítő csavarok közül hiányzott egy... Ez a példázat akár a pilóta „kiskáté” kezdő taní­tása is lehetne.. . Hollóy Gábor úgy tervezi, hogy január 31-én menet- rendszerű utasszállító repü­lőgép- „volánjához” ül. A Kiüsztendilbe utazó Szolno­ki MÁV MTE labdarúgó-csa- natát légiiármű viszi. Annak kíván a kanitánva lenni. Mert azért szolnokinak érzi magát a felhők felett is, — Pb — Hétvégi események Szombat Asztalitenisz. NB I. férfi: H.? Killián FSE—Kaposvári Rákóczi, Szolnok, Killián tornacsarnok 11. NB II. Női HKFSE—Hatvani Spartacus, Killián tornacsarnok 11. Fér­fi: Szolnoki Spartacus— De­cember 4. Drótművek. Szol­nok, Vízügyi Szakközépisko­la 11. Jászberényi Lehel— Kiskunfélegyházi SZSE, Jászberény, hűtőgépgyári sportcsarnok 11. Kosárlabda. NB II. férfi: Karcagi SE—Békéscsabai MÁV, Kisújszállás, gimnázi­um 11. Női: TSE—Békéscsa­bai Áfész, Törökszentmiklós, Bercsényi gimnázium 10.30. Labdarúgás. Előkészületi mérkőzés: Mezőtúri Honvéd —Szarvasi Főiskola Sparta­cus, Mezőtúr 13. Sakk. Mezőgép Kupa, Szol­nok, Agrober tanácsterem (Mikszáth u.) 14. Tömegsport. Mészöv Kupa megyei döntő. Asztalitenisz, sakk, Szolnok, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola 9. Teke: MÁV MTE Munkás­őr úti csarnok, 9.30. Idegenben szerepeinek: a férfi kosárlabda NB I-ben az Alföldi Olajbányász Szege­den. az NB II-ben nőknél a Szolnoki MÁV MTE Kiskun­félegyházán, a KVFSE Eger­ben, a Jászberényi Lehel NB I B-s női kézilabdacsapata Budapesten, a Lőrinc Fonó Kupán, a Szolnoki MÁV MTE nőf tőrvívói Budapes­ten, a Caola Kupán, junior kardozói a Vasas tájékoztató versenyén, atlétái Budapest ifjúsági fedettpályás bajnok­ságán, a labdarúgók Ceglé­den a Focifarsang teremtor­nán. Vasárnap Asztalitenisz. Megyei fel­nőtt egyéni bajnokság, Szol­nok, Killián tornacsarnok 9.30. Kézilabda. Teremtorna, Túrkeve, városi sportcsarnok 8. Kosárlabda. NB I. férfi: Alföldi Olajbányász—Csepel, Szolnok, tiszaligeti sportcsar­nok 16.30, Bacsfay, Simó. Sakk. Mezőgép Kupa Szol­nok, Agrober tanácsterem (Mikszáth u.) 14. Vívás. Szolnak 1984. évi középiskolás egyéni bajnok­sága, Véső u. 8. Idegenben szerepelnek: a férfi teke NB II-ben a Szol­noki MÁV MTE Hajdúnáná­son. Az ajándék — Elmondok egy történe­tet. Meghallgat? — Természetesen. — Inas koromban kezdtem sportolni. Akkoriban dicső­ség volt, ha a szakmát tanuló fiatalok munkahelyük egye­sületének valamelyik szak­osztályában versenyeztek. Hét közben edzés, hét végén verseny. Mindkettő jól kitöl­tötte a szabad időnket, barát­ságok szövődtek, örültünk a dicsőségnek, búslakodtunk a kudarcokon. A hosszú éve­ken át tartó sportolás nélkül már el sem tudtuk képzelni az életünket. Hozzánk tarto­zott a katonáskodás alatt, mikor megházasodtunk, ál­landó beszédtéma volt a mű­helyben, szóval kitöltötte egész életünket. Szerettük, rajongtunk érte, és természe­tes volt, hogy amikor az ak­tív versenyzést befejeztük, a Szakemberek általános vé­leménye és több mérkőzésen szerzett tapasztalatunk az, hogy a megyei labdarúgó- bajnokság őszi fordulója el­maradt a várakozástól. Zö­mében alacsony színvonalú, iram nélküli, „szürké” mér­kőzéseket láttunk; sok hely­ről hiányoznak a hajdani ve­zéregyéniségek, vagy éppen azók a fiatalok, akik a ma­gasabb osztály kapuját dön­getik. Mindennek ellent­mond ugyan Sipos Gyulának, a Közép tiszai Medosz elnö­kének a véleménye, aki sze­rint Kenderesen nagyon jó mérkőzéseket játszottak, de ezek alighanem kivételek le­hetnék a sok közül, mert számtalan példával támaszt­hatjuk alá elmarasztaló állí­tásunkat. Itt van mindjárt a bajno­ki címért végig versenyben levő és csaknem végig ve­zető Szolnoki Vegyiművek esete. Váraljai János edző kiszámolta, hogy az őszi idényben csaknem egy teljes csapatra való, jó képességű játékosa hiányzott bevonu­lás. sérülés, betegség és egyéb okok miatt, mégis ver­senyben tudtak maradni az első helyért folyó küzdelem­ben. Aztán a gondókkal in­dult törökszentmiklósiak sem gondolták, hogy kilenc hé­ten át őrzik veretlenségüket és bajnokesélyesként zárják az őszt. Csalódást őkozott híveinek Tiszafüred, . amely az elmúlt 'bajnokságban csu­pán rosszabb gólkülönbség­gel szorult le a képzeletbeli dőbogóról, és a területi baj­nokságot is megjárt Kun- szentmárton, amely három fordulón át a „pofozógép” szerepét játszotta és gólkü­lönbsége akkor 1—16 volt. De többet vártunk a Szolno­ki Cukorgyártól is. Tulaj­donképpen az élen végzett Karcag is elmaradt a vára­kozástól. Tapasztalt, Nem­zeti Bajnokságot is megjárt játékosaival nem mindig emelkedett a mezőny fölé, szakosztáyban dolgoztunk to­vább valamilyen vezetői funkcióban. De nemcsak ab­ban, amelyikben sportoltunk, hanem ha a szükség úgy hoz­ta, besegítettünk a másik szakosztályba is. Intézőre mindig és mindenütt szükség volt, miért ne segítsünk azoknak a gyerekeknek, akik közöttünk élnek, dolgoznak? Intéztük ügyes-bajos dolgai­kat, jártunk velük a verse­nyekre, tanítottuk, neveltük őket. Megszámlálhatatlan pi­henőnapomat feláldoztam ezért, távol maradva a csa­ládomtól, elhanyagolva sok­szor a saját gyerekeimet. Tíz évig voltam az egyik szak­osztályban, ugyanannyit egy másikban. — Hosszú idő után egyik alkalommal az egyesület ve­zetői közölték, hogy kapunk némi pénzt, azon vegye.k ajándékot és évzáráskor osz- szuk szét az arra érdemesek között. Nem volt valami nagy összeg, bizony alaposan meg kellett gondolnom, hogy kinek milyen értékben vá­sárolhatok. Otthon is közöl­tem, hogy tartunk egy évzá­rót, amelyen ajándékot nem tudott a feltételezett tudása alapján várható előnyre szert tenni. A Ve­gyiművekkel és Törökszent- miklóssal holtversenyben, 14—14 ponttal várják hár­masban a tavaszi folytatást, Karcag jobb kőik ülőn bségé- vel áll az élen. Talán abból is lehet vala­mit következtem a megyei bajnokság színvonalára, hogy az elmúlt évben tetemes előnnyel bajnokságot nyert Tisza Cipő SE a területi baj­nokságban a kieső helyen áll. A felsoroltak nem a baj­nokság magas színvonalát fémjelzik. Az őszi szereplé­sért dicséret iflleti a Közép­tiszai Medoszt, a nagyban feljavult Kunhegyest ésSza- jolit, valamint Jászárok- szállás és Szászberek csa­patát. Az újoncok a meg­méretéskor könnyűnek talál­tattak, csupán a Szolnoki MÁV MTE junior csapata tudott beékelődni a közép­mezőny alá. A hajdan szebb napokat látott és nagyobb célok elérésére törekedett Túrkeve helyzete menthetet­lennek tűnik, a 17 mérkő­zésen mindössze négy pon­tot gyűjtött, kettőt büntetés miatt abból is levontak. Mint már említettük, a mérkőzések többsége ala­csony színvonalon mozgott. Sok csapat nem bírta végig erővel a kilencven percet, szegényesnek bizonyult a taktikai tárház, a technikai készség és számtalan helyen kevés a megfelelő cserejá­tékos. Mindez az utánpótlás nevelésének hiányosságaira vezethető vissza. Örömmel nyugtázhatjuk hogy minden csapatnál dolgozik valami­lyen képzettséggel rendelke­ző szakvezető, az edzések lá­togatottsága viszont már erő­sen kifogásolható. A játéko­sok közül nem jár minden­ki rendszeresen a foglalko­zásokra, így aztán nem le­het csodálkozni, hogy gyen­ge az erőnlétük, fogyatékos a taktikai és technikai kész­adunk a szakosztály verseny­zőinek. Miközben feleségem­nek elújságoltam az öröm­teli hírt, eszembe jutott, hogy bizonyára arra gondol: én is kapok majd valami jufc talmat a hosszú évek óta végzett munkáért. Igen ám, de erre nem futotta a keret­ből. Ezért, amikor az aján­dékot vásároltam, a megta­karított pénzemből magam­nak is vettem valamit, amit úgy tüntettem fel, mintha az egyesülettől a jó munkámért kaptam volta. — Este, amikor hazavit­tem, boldogan mutattam; „Nézd, én is kaptam vala­mit”. A feleségem nagyon megörült, talán még a szeme is elhomályosult, aztán be­rakta a vitrinbe. Ma már mindketten nyugdíjasok va­gyunk, de az ajándékot ott őrizzük a főhelyen, s há jön­nek hozzánk a gyerekek, vagy az unokák, a feleségem féltőn óvja és mindig han­goztatja: „Vigyázzatok rá. mert az apátok kapta, a jó munkájáért!” — taki — ségük. S még mindig van­nak olyan csapatok, ahol a játékosok munkahelyüktől távöl dolgoznak, és többr^i- re csak a vasárnapi bajnoki mérkőzés előtt találkoznak. A megoldatlan gondok közé tartozik az ifjúságiakkal va­ló mostoha foglalkozás is. Nem ritkaság, hogy szüksé­ges rossznak tekintik az if­júsági csapat szerepeltetését, holott tudni illene; velük pótolhatják a felnőttek kö­zül való kiesést, hiszen az átigazolásokra ma már egy­re kevésbé támaszkodhatnak. Néhány helyen meglehető­sen rosszak az edzési körül­mények és a játékterek ál­lapota is erősen kifogás alá esik. Amit maradéktalanul di­csérni lehet, az a csapatok győzni akarása, lelkesedése, küzdőkedve, harci szelleme, Mindezek a sportág szerete- tével párosulva olykor bra­vúrokat is szülnek. Mint ko­rábban említettük, hiányzik az egészséges felfelé áram­lás, a megyei baj nokság egy­re kevésbé tölti be utánpót­lás-nevelő szerepét a maga­sabb osztályban játszó csa­patok közé elvéltve kerül­nek innen játékosok. A fe­lületes vezetésre vezethető vissza, hogy három csapat­tól jogosulatlan szerepeltetés miatt büntetőpontokat von­tak le. Csak el kéllett vol­na olvasni a kiírást! Az sem vet jó fényt a bajnokság lég­körére, hogy szinte minden évben találkozunk egy-két óvással,’ vagy valamilyen ho­mályos üggyel. A felsorolt hibák a körültekintőbb, át­gondoltabb felkészülésre és vezetésire, a megyei baj­nokság színvonalának az emelésére kell, hogy ser­kentsenek minden illetékest. P. I. Címképünkön: Néhány ismer­tebb labdarúRó ..lejjebb” foly­tatja. A MÁV egykori kapusa, Farkas ma a szászberkiek háló­ját őrzi. A felvétel idején a Véső utcai pálya kapujában állt Sakk Fokozódó küzdelem a Mezőgép Kupán Az „A” döntő meglepeté­se, hogy Kádas, sorozatban harmadik vereségét szenved­te el. és ezzel meglehetősen leszakadt az élmezőnytől. Csala egyenletesen jó for­mában versenyez és vezeti a mezőnyt. Kiss gyengébb kezdés után fokozatosan zár­kózott fel az élmezőnyhöz. Az ötödik forduló eredmé­nyei, „A” döntő: Kádas*—* Szőiiősi 0:1. Kiss—Dobos 1:0, Boguszlavsizklij—Rithnovszky 1:0. Csala—Sulyok, Németh —Forgács Nagy—ifj. Szőiiő­si döntetlen. „B” döntő: Pal­los—Szegedi 1:0, Valkó—Ju­hos 1:0, dr Nagy—Ragó dön­tetlen. A „C” döntő fonto­sabb eredményei: Radios— Kormos 1:0, Weilandt-Pafféri döntetlen. Az élcsoport állá­sa, „A”: Csala 4, Kiss. Szől- lősj 3,5, Németh, Sulyok 3 pont. „B”: Valkó 3,5. Rágó, Szegedi 2,5 pont. „C”: Ra­dies, Pafféri 4,5, Merena, Weilandt 3 pont. Az égi utak vándora

Next

/
Thumbnails
Contents