Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-04 / 2. szám
1984. JANUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 |Atévé „ képernyője előtt Szilveszter ’33 Elöljáróban bevallom: én jól szórakoztam a televíziós szilveszteri műsoron. Ami ugyan lehetne személyes ügyem, de hozzáteszem rögvest: mert véleményem szerint a maga nemében szórakoztató volt. Sőt, csak szórakoztatott, kifejezetten, méghozzá az eddigi óévbúcsúztatóktól is eltérő módon. Soha ilyen élő kavalkádot, mozgalmasat és látványosat nem produkált még a televízió egyenes adásban szilveszterkor a képernyőn.^ Ilyen forgatagban nem is csoda, ha elveszett a gondolat, amely az alkalmon túl a szilveszteri műsort igazán időszerűvé tehette volna. Ez a gála — mert most elsősorban arról van szó — láthatóan tartózkodott attól, hogy „beleszóljon” köznapi dolgainkba. Ha csak azt nem vélhetjük tartalmában időszerűségnek, hogy előtérbe jutott benne a mindenáron való szórakoztatás gondolata — komoly művészek köny- nyű dalra fakadtak, ezen a gálán mindenki mulattatott —, s ezzel a kultúrán, a kul- túrálódáson belüli arányváltoztatásokra akart talán figyelmeztetni televíziónk. Persze efféle ideológiát belelátni vagy kiolvasni is belőle, meglehet, csupán kritikusi buzgalom eredménye, s valódi alapja nincsen is. Maradjunk annyiban: ez egy úgynevezett szórakoztató gála volt, s ezen belül ízléses, megbízható színvonalon mozgott. De vessünk néhány pillantást arra is, ami a gálát megelőzte, bár sok szót nem érdemel. Kivétel talán a rendhagyó Vers mindenkinek), amelyben ezúttal a Kaláka együttes is társult ügyesen zenéjével a vershez, az Arany Jánost mondó Papp Zoltán mellett, igazán hangulatosan; továbbá az Egy régi dal, Márkus László örvendetes visszatérése hosszú kényszerpihenő után a képernyőre — ez jelentheti a kivételt. Azonban sem a fahumorú angol film, sem a Szuperbola, amelyből ezúttal hiányzott a megszokott szellemi sziporka, a dús ötletesség és a gondolati gazdagság, csak a csinos hölgyek maradtak meg bőséggel benne, természetesen hiányos öltözetben, sem a Paudits Bélára épülő show, egyik sem tudott Igazán magához ragadni. i I De beszéljünk a gáláról inkább,', amelynek halhatatlansága alighanem egy estére szól, azaz egynapos. Ugyanis annyira alkalomra szabott formájában és tartalmában ez a vigadóbeli este, hogy már egy esetleges ismétlés is kérdéses lehetne, hisz mi is maradhatna meg belőle élő és eleven, aminek szilveszter múltán ereje és hatása lehetne még utólag is. Egy estére szóló eledel, s mint amikor felállunk az asztaltól, s jólesően nyugtázzuk, hogy jól ettünk — globálisan ez lehetett az érzésünk a többórás gála után. Nem is érdemes keresni, hogy miből is, milyen fogásokból állott ez a kellemes vacsora Volt ebben vegyesen minden, ahogy az lenni szokott ily alkalommal. Bár az úgynevezett kabaréblokk helyett ezúttal néhány elszórt vidám jelenettel kellett megelégedni. Énekes sztárok vonultak fel a kitűnő Sass Szilviával az élen. Szerepelt riport a bemondónőkkel, Husztí Péter igazán elegáns közreműködésével. (Csak azt tudnám, hogy a bemondónők közül miért éppen azokra esett a választás, akiknek már évek óta bérelt helyük van az efféle műsorban; hol voltak a többiek, a fiatalabbak, a kevésbé ismertek? De ha egyáltalán elmaradt volna ez a riport, akkor sem vesztettünk volna túl sokat!) És volt magánszám. az Al- fonzóé és aranyos műsorvezető, Antal Imre, aki nemcsak a percekre ügyelt szorgalmason, játékos szellemével becikázta az egész estét. Csupán a kezébe nyomott torta nem sült el, ami talán nem is az ő hibája, hanem a műsor megalkotóié. Pedig régi igazság: ha egy előadáson feltűnik a falon egy fegyver, annak előbb-utóbb el kell sülnie. S ez még akkor is igaz, ha netán ez a fegyver egy közönséges torta. Volt nagyvonalú színészi be- és kivonulás a Nyolc és fél című film zenéjére, és vidám mulatozás társaságokba tömörítvén a vigadöbeli népet, és nem langyosan ám, forrón szólt az ének. Mondom, sok mindent magába fogadott ez a több órás, rit- musos gála — Kerényi Imre rendező mindvégig ura volt a helyzetnek —, de az egyáltalán nem mondható el, hogy valami igazán emlékezetes, valami szenzációs produkcióval rukkolt volna elő. Jókat derülhettünk a három népballadás fiún, a két óvodás gyerek csacskaságain (bár Körmendi Jánostól, és Gálvölgyi Jánostól láttunk ennél már komolyabbat, tartalmasabb humort is), nem volt érdektelen az ábrázológeometria-óra sem Koltai Róberttel, kellemes meglepetéssel szolgált a négy Tahi is (milyen négy szép legény egy családból), viszont mit sem kezdhettünk a sete-suta drámai oratóriummal, és hasonló egyebet is idézhetnénk. Igazában tehát nem művelt „Nagy”-dolgokat a televízió, de igyekezett „Kor” (ni - desz)-szerűen szórakoztatni a nézőt, hogy az est egyik szójátékának modorában fejezzem ki a lényeget. Persze a kellemes összhatás ellenére volt az egészben olykor valami kiérleletlenség is, de abból^ amit láttunk és tapasztaltunk, abból is aligha szűrhető le végső tanulságul, amit a Szuperbola és a televíziót csipkedő egyéb megjegyzések is szuggeráltak, hogy tudniillik szegény magyar tévénk halálosan beteg. Sokkal inkább az derült ki mindebből, hogy szerencsére lábadozik. S lesz ez még jobb is, már mint a szilveszteri műsor, talán épp a következő év végén. Akkor talán az is megvalósul, ami ezúttal többnyire beváltatlan ígéret maradt, hogy tudniillik igazi népünnepélyben lehet majd részünk. Erre pepsze még egy teljes évet kell várnunk, s addig bizony sok víz lefolyik nemcsak a Dunán, de a Tiszán is. V. M. AZ ELSÓ / Országos agrárfilm- és videoszemle Gödöllőn Az I. Országos Agrárfilm- és Videoszemlét február 22— 24. között rendezi meg a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium a Gödöllői Művelődési Központban. A szemle célja, hogy megismertesse a szakemberekkel az 1983-ban készült, az ágazat termelési és tudományos eredményeit reprezentáló színvonalas szakfilmeket. A rendezvényre eddig beérkezett filmek közül igen sok foglalkozik környezetvédelmi, energiatakarékossági, munkaszervezési kérdésekkel, valamint a falu életének átalakulásával. Az élet bölcsője Új kiállítás a TIT stúdiójában „Az élet bölcsője” címmel elkészült a TIT Természet- tudományi Stúdió legújabb, vándoroltatható kiállítása, amely január 10-től egy hónapon át várja az érdeklődőket a stúdió Bocskai út 37. szám alatti épületében. A kiállítás a földi élet keletkezésében és fejlődésében döntő szerepet játszó óceánok geológiai kialakulásától elindulva eljut a mai tengerek és óceánok élővilágának bemutatásáig. Az egyes témakörökben érzékelteti az ember és az óceánok sokrétű kapcsolatát. Nagyméretű színes tablói egyebek közt képet adnak a tenger alatti kutatásokról, az ásványi nyersanyagok és energiahordozók kitermeléséről, a halászat és a környezetvédelem újabb módszereiről, eredményeiről. A kiállítást megtekintő látogatóknak a témához kapcsolódó videoprogramokat és filmeket vetítenek. A látnivalókat színesíti a Természettudományi Múzeum anyaga, amely az érdeklődőket ősi tengeri élőlények maradványaival, illetve lenyomataival ismerteti meg. A tárlat hétköznapokon 8 —19 óráig lesz nyitva. űző nyelvi emlék Magyarka Ferenc, Szeged történeti múltjának ismert kutatója értékes népi jellegű nyelvi emlékre bukkant a szegedi alsóvárosi plébánia egyik anyakönyvében, amely 1663-tól 1695t-ig tartalmaz adatokat. Az anyakönyv a török hódoltság idejéből maradt fenn, így magában is kuriózumnak számít. A latin nyelvű bejegyzések között török és magyar szavak is előfordulnak. Szegedi Ferenc gvórdián, a ferencesek egykori házfőnöke 1670. szeptember' 10-én írta be például az anyakönyvbe, hogy „La- bádi Mihálynak fiát Mihályt és leániát Kárát körösztöl- tem”. A művelődés hallókat Fenn északon, Jászárokszállás Kulturális szolgáltató irodát nyitott a jászárokszállási Petőfi Művelődési Ház. Az ötlet több mint dicséretes, tekintettel a - település nyitottságára. Jászárokszállás ugyanis Jászberény—Gyöngyös és Budapest vonzáskörzetéhez tartozik, elég nagy az ingázók száma. Ez sajátos közművelődési feladatokat . ró a helyi művelődési házra is. Közismert ugyanis, hogy a különböző üzemek, vállalatok — akár kényelmi szempontból is — a dolgozójuk lakóhelyére „bízzák” a kulturális ellátást. Tudunk persze olyan példákról is, amikor a lakóhely szerinti művelődési intézmény — tehetetlenség is tapasztalható — a vállalati közművelődési biTévhitek és A nagyközségi tanács — különböző forrásokból — több mint félmillió forintot költ évente a művelődési ház fenntartására, programjaira. Azt gondolná a laikus, hogy ezzel a pénzzel már lehet valamit „kezdeni”. Valóban lehet, csak nem azt, amire az ember kézenfekvőén gondolna: színházi előadások rendezésének ugyanis nincsenek meg a kellő műszaki feltételei. A szerényebb körülményeket is vállaló társulatok szereplésére — a tények azt mutatják — viszont a közönség kevésbé kíváncsi. Ezzel a kör be is Hol tanulta Az iskola, a tanár, a mester sok mindent meghatároz. A kezdő szakmunkástól, ha megkérdezik, hol tanulta a szakmát, ajánlólevél lehet a gyár, az iskola, ahol tanulóéveit töltötte. Mennyire lesz „márka” a művelődési ház neve, ahol jelenleg harmincán női szabó szakmát tanulnak előkészítő tanfolyazottságokra „hárítja” a művelődés gondját-baját. A kulturális szolgáltató iroda tulajdonképpen olyan információs központ, amely elsősoron a művelődési lehetőségekről ad tájékoztatást, de segít a társasutazások lebonyolításában, színházjegyek elővételében stb. Más hiányt is pótol: könyveket, hanglemezeket is árusítanak, tekintettel arra, hogy a nagyközségnek még mindig nincs könyvesboltja. Föltétlenül figyelemre méltó ez a jászárokszállási kezdeményezés, amely nemcsak az ingázók kulturális programjaihoz tud segítséget nyújtani, hanem a helyi rendezvények lebonyolításához is. csalódások zárult. Maradnának a pódiumműsorok. Ezek iránt nagy volt az érdeklődés, sajnos néhány év alatt kimerült a kínálat. Elgondolkodtató ez más megközelítésből is: a nagyvárosi méretekhez mégiscsak szerény település érdeklődő közönsége 2—3 év alatt végignézte a magyar előadóművészet teljes repertoárját, s nincs tovább. Már- hogy új műsorokat nem találnak a szervezők. Nincs mit tenni — egy újszülöttnek is minden vicc új — a művelődési ház újra pódiumsoao- zatot szervez a régebbi sikerestekből. a szakmát? mon. Remélhetően úgy sikerül majd a szakmunkásvizsga, hogy a „szakma” elégedett lesz, a kissé talán szokatlan formák között tanult ifjú szakmunkásjelöltekkel. - Hozzá kell tennünk, a művelődési házak effajta kezdeményezéseit csak nálunk fogadja idegenkedés — már ahol — több országban a művelődési központok szolgáltatásai közé az is természetesen hozzátartozik, hogy az érdeklődők szakmát tanulhatnak, s állami bizottság előtt vizsgázva oklevelet szerezhetnek. Az igény nálunk is meglenne erre máshol is, nemcsak Jászárokszálláson. Csakhát, csakhát... Valami mindig hiányzik, ahogy például a jász nagyközségben a nyelvtanár. Igen sokan szeretnének nyelvet tanulni, de csak „ingázó” nyelvmester jöhetne számításba, sajnos nem akad olyan — a közlekedési viszonyok miatt — aki autóbusszal, vonattal utazna Jászárokszállásra. A saját gépkocsi használata viszont felemésztené a kifizethető szerény óradíj nagy részét. Hej regősök, regélők Különösen vonzóak és nívósak a „ház” gyermekprogramjai. A tizenhat különböző érdeklődésű tagságot tömörítő kis csoportban igen sok a gyermek. Szép hagyomány már, hogy a KISZ- korosztálybeliek játszóházi foglalkozásokon tanítgatják, szórakoztatják a kisebbeket. Minden hónapban más és más KISZ-alapszervezet rendezi ezeket a játszóházakat, s ilyenkor mindig megtelnek a művelődési ház különböző termei. A gyermekszakkörök közül változatlanul tartja nevét és rangját a Faragó Já- nosné vezette csoport, amely szerencsés keveréke a honismereti szakkörnek is. Ez is olyan jászárokszállási „specialitás”, amely követésre lenne érdemes máshol is. — U — HISTÓRIA REGNI HUNGÁRIA, AB ANNO SECÜLI DECIM SEPTIMI PRIMO, AD ANNUM EJUSDEM SECUL1 TRIG ESI MUM SEPTIMUM. AUTHORS FRANCISCO KA2Y -wt; jESl! S cmiote. T Y W'N. A V I iE, Typ*® Academics S. J. per Leopuldum Bcrger, Tallózás a levéltárban A levéltárak, múzeumok, régi könyvtárak mindig szolgáltatnak érdekes, értékes adatokkal a régmúlt időkről. A történelem viharaiban megmaradt könyvek, iratok, oklevelek, felhívások tájékoztatnak az akkori kor társadalmi helyzetéről valamilyen formában. Az értékelést már a ma élő nemzedéknek kell elvégeznie. Mi a szolnoki levéltárban kutattunk néhány érdekes darab után. Értékes történelmi adatokat tartalmaz az 1737-ben Nagyszombaton kiadott 3 kötetes Magyarország története című munka, amelyet Kazy Ferenc jezsuita történetíró írt. Nagyszombat \ neve 'fijem ismeretlen a könyvnyomtatásban, hiszen már 1578-íól európai színvonalon készültek műhelyében könyvek. A levéltár dolgozói a megszűnt járások anyagait válogatják, rendezik. A levéltárban állandó kiállítást is összeállítottak a munkatársak a megyére vonatkozó anyagokból. Ezek közt található Kossuth Lajos országgyűlési tudósításai. Fotó: T. Z.
