Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-17 / 13. szám
1984. JANUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jászjákóhalmán is Kutatják a falu múltját Többszöri nekifutás után eredményes gyűjtőmunka (Arádtól IhulámhosszánJ Határidő— Napló Szándékosság vagy a szerkesztőség ördöge? Öt port- rémüsor hangzott el vasárnap a Magyar Rádió Kossuth és Petőfi adóján. Egy művezető és egy bankár portréját rajzolta meg Tarnói Gizella és Farkas Zoltán a Párhuzamos életrajzok című műsorában. Egy órával később, tizenegykor a Petőfi adón a Major Tamásról szóló ösz- szeállítást ismételték meg. Ezt követte a portrésorozatban a Határ — Idő — Napló című műsor, amelyben Ferencsik János Kossuth-dí- jas karmester vallott életéről, pályájáról. „Rossz elbeszélő vagyok, olyan a fejem, mint a szita, nem emlékszem semmire” — bocsátotta előre a műsor legelején a magyar előadóművészet világhírű mestere. S aztán elkezdett beszélni, s a hallgató csak ámult. Bizony régen hallott ilyen szép, ilyen emberi visszaemlékezést. Az első részben — minthogy a gazdag életpályáról sorozat készült — gyermekkorát idézte fel Ferencsik János. Az egykori hadiárva élete nem volt felhőtlen, megható emlékek sorából állt össze az ifjúkor története, s megindítóan szép volt a karmester első találkozása a zenével. Bónis Ferenc szerkesztőműsorvezető hiányt pótló interjúsorozatra vállalkozott. Csak dicséret illeti, hogy szóra bírta a magyar előadóművészet 77 esztendős klasz- szikusát. Várjuk a sorozat többi részét a következő vasárnapokon. A csúcson Finta József építésszel és Niklai Adámmal, a Fórum szálloda igazgatójával beszélgetett Rangos Katalin „A csúcson” című műsorában. A lehetetlenre vállalkozott a riporter; negyedóra alatt akarta bemutatni a két tehetséges fiatal szakembert. Finta József számos budapesti szálloda tervezője. Vannak irigyei, s vannak akik örülnek a sikereinek. Ennél többet nemigen tudtunk meg róla. A Niklai Ádámmal készített beszélgetésből sem rajzolódott ki sem a szállodaigazgató, sem az ember portréja. Hogy a megszólaltatott két tehetséges fiatal „sikerember", ahhoz nem fér kétség. Ezt a riport nélkül is tudta a hallgató, de érdekelte volna a siker titka, s kielégítetlen maradt a szakemberek munkája. tervei iránti kíváncsisága is. Találkozásom a népzenével Nem bánta meg, aki vasárnap késő estig fennmaradt, hogy meghallgassa Solymosi János .műsorsorozatának adását, amelyben Szervátiusz Tibor szobrász- művész elevenítette fel találkozását, kapcsolatát a népzenével. Az erdélyi származású neves szwbráste egyidőben ismerkedett meg a folklór szinte minden ágával. Édesapjával kisgyermekként bebarangolta Erdély csaknem valamennyi táját, hallgatta a népdalokat, bicskával faragta első szobrait. Furulyái, népi hangszerei a budapesti műterem fontos kellékei, segítségükkel megszólaltatta a műsorban az idézett tájak dalait. Vasali Imre riporter még meg is énekeltette a mestert, úgy hogy önkéntelenül szólalt meg a dal, szépen, szívből, ahogy azt a kotta előírná. Hangulatos, nagyszerű riportot készített Vasali Imre, miközben mindvégig a háttérben maradt, hagyta beszélni, emlékezni „házigazdáját”. — tg — A hatvanas évek elején lendült fel országszerte a honismereti mozgalom. Jászjákóhalmán is érlelődött a gondolat néhány lokálpatriótában: kell egy csoport, amelynek tagjai kutatják a falu múltját, megőrzik az emlékeket. Homályos elképzeléseik voltak a helytörténeti munkáról, de a gyűjtő- és kutatószenvedély már nem tűrte a halogatást. Végül egy szerencsés eseménynek köszönhetően megkezdődött a szervezett munka. Gimnázium alakult 1963-ban Jászjákóhalmán, és az akkor nyugdíjba vonult igazgatóhelyettes, történelemtanár Vá- radi Zoltán főleg a gimnáziumi diákokra, volt tanítványaira építve, honismereti szakkört alapított. Terjéki János alapító tag, a művelődési ház gazdasági vezetője így emlékezik a kezdetre: — A község felszabadulásának évfordulóján, november 14-én volt az alakulás. Húszan-huszonöten gyűltünk össze, kint volt, Tóth János, a Jász Múzeum igazgatója is, és a gyűjtésről, a kutatómunkáról beszélt. A községi tanácson voltak a foglalkozások, kezdetben a szellemi értékek gyűjtése volt a fő, de szaporodtak a már korábban gyűjteni kezdett tárgyi emlékek is. Egy év múlva kiállítást rendeztünk, azonban nagy lelkesedésünket egy bíráló újságcikk lehűtót- te. Ráadásul ’65-ben megszűnt a gimnázium is. a gyerekek szétszéledtek, és ez a két esemény majdnem szétzilálta a szakkört. A munkát mégsem lehetett már abbahagyni. A kör nyugdíjasokból újjászerveződött, céltudatos gyűjtésbe kezdtek, nagyobb gondot fordítottak a tudományos munkára — ebben segítségükre volt a Jász Múzeum. Eredménye ’66-ban egy újabb kiállítás lett, majd a következő évtől gyűjteményük számára a tanácstól kaptak egy épületet. Tizenöten voltak, valamennyien férfiak, három fiatal és hatvan— nyolcvan éves parasztemberek, nyugdíjas tanítók, volt iparos, orvos és eljárt közéjük a pap is. Kéthetenként a kultúrház egyik szobájába beköltözött a múlt. elf£T lejtett szokások, hiedelmek elevenedtek meg, a faluból elszármazott emberek családfáját bogozták ki, rettenetes szárazságokról beszéltek. Mindig tudott valaki újat hozzátenni a témához. Jelentéktelennek tűnő mozzanatokból, nagyapák fél szavaiból a közös emlékezéssel rendkívül érdekes anyag gyűlt össze. A nagyszerű hangulatú beszélgetések jó részét magnószalagok őrzik. Egyébként nem újkeletű a helytörténeti kutatás a faluban, elég ha a jákóhalmi Korunk és az erkölcs címmel előadássorozatot indítottak Karcagon. Az öt részből álló sorozat második előadását január 24-én tartja meg dr. Kiss Sándor egyetemi docens a Déryné Művelődési Központban. Az erkölcs társadalomban betöltött szerepét, s a mai magyar tárA Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karán évek óta hagyomány, hogy a testi nevelés keretében síoktatáson is részt vesznek a hallgatók. Az idén először utaztak külföldre e téli sportág iránt érkőnyomatos újságra, az 1873- as Jász- Kürt-re gondolunk. A Jákóhalmán szerveződött Jászvidéki Ifjak Köre által kiadott rövid életű lapban is jelentek meg ilyen írások. ’78-ban már merőben más volt a honismereti szakkör, mint azelőtt. A létszám felduzzadt negyvennégy főre, egy csapat iskolás gyerek is szorongott a zsúfolt klubszobában. A közös beszélgetéseket előadások, beszámolók váltották fel. Ebben az időszakban inkább ismeret- terjesztő szerepet játszott a kör, amellett egyéni és csoportos pályázatokat készítettek. A község története, a tsz története, jákóhalmi közmondások, időjárási hiedelmek, határ- és utcanevek, és még számos visszaemlékezés, dolgozat megyei és országos helyezést ért el. Sokat kirándultak és kapcsolatokat kerestek más honismereti szakkörökkel. Munkájukért ’79- ben megkapták a megyei tanács közművelődési díját, majd ’80-tól helytörténeti gyűjteményük bekerült a „Tájak, korok, múzeumok” pecsételőhelyei közé. Tavaly ősszel ünnepel ték megalakulásuk 20. évfordulóját. (Éppen azon a napon halt meg az alapító, körvezető, Váradi Zoltán.) A szakkör új vezetője. Fodor István könyvtáros, 1966 óta tag. — Két csoportra oszlottunk, a felnőttek harmirjp- egy tagú köre mellett az iskolában működik a tizenöt tagú „Fazekas Dávid” ifjúsági honismereti szakkör is. Visszatérünk majd a közös beszélgetésekhez, de a fiatalokat se zárjuk ki a munkából. Értékes pályázatokat készítenek, és lehet rájuk számítani a gyűjtemény rendezésében is. Erre szükség is van, mert a Jász Múzeum munkatársainak segítségével az elmúlt hetekben fejeződött be közel ezer darabos régészeti, néprajzi és numizmatikai gyűjteményünk szakszerű leltározása. Egyik legértékesebb tárgyuk egy honfoglalás kori kard, van kelta és múltszázadi kézi őrlőmalom („jajmalom”), egy mozsárágyú, mely a követválasztáskor játszott szerepet, jégtörő bárány, paraszti és iparosszerszámok, de vannak még kiderítetlen céllal készült használati tárgyaink is. A hajdani istállóból kialakított helytörténeti kiállítóépület, a múzeum, most kí- vül-belül siralmas képet mutat. A cédulázott, kartotékolt tárgyak is nagy felfordulásban várják az új kiállítást. Az öttagú intéző bizottság a hét végén tárgyalta meg az éves programot, természetesen szó volt az épület felújításáról és kiállítás rendezéséről is. sadalom erkölcsi viszonyait elemzi az előadó. A továbbiakban a szocialista erkölcs és az erkölcsi értékek alakulásáról, valamint a protestáns etikai nézetekről, s végül a katolicizmus erkölcsi tanításairól hangzik el előadás a sorozat keretében. deklődők, hazánkban ugyanis nem esett elegendő hó. Az idő viszont sürgetett hiszen a jövő héten már kezdődik .a főiskolán a második félév, s a sítábor kicsit jutalom is. Azok a hallgatók vehetnek rajta részt, akik sikeresen letették a félévi vizsgáikat. LP Karcagon Előadássorozat az erkölcsről Csehszlovákiában Főiskolások sítábora Fordulópont volt a szolnoki koncert Beszélgetés Benkó Sándorral Benkó Sándor A koncert végén hatalmas taps. Innen addig haza nem ■megy senki, amíg nem játszanak valami ráadást — érződik a közönség elszántsága. Aztán a Benkó Dixieland Band visszajön a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színpadára, minden zenész elfoglalja helyét, és az eddig is remek hangulatra még egy „lapáttal” rátesznek. Nehéz Benkó Sándort elcsípni a hangverseny után, annyian ostromolják autogramért. Addig nem is beszélgetünk, amíg az utolsó aláírást kérő srác kívánságát — Tóninak tessék cimezni! — ki nem elégíti. — Imádjuk a gyerekeket — mondja mosolyogva az együttes vezetője. — Életünk legnehezebb koncertjeit nekik adjuk, őszinték, nehéz megfogni őket. Rögtön kinyilvánítják, ha nem értenek valamit, vagy ha nem tetszik. Nem tudok elképzelni gyönyörűbb feladatot, mint hogy az ember megnyerjen magának egy gyermekközönséget.. Hiszek abban, hogy ezekkel a „győzelmekkel” a jövőnket építjük. — A dixieland olyan műfaj, amit az idősebbek és a fiatalabbak egyaránt szívesen hallgatnak. Mégis melyik korosztályhoz szól elsősorban? Szól a „diximuzsika” — A négyévestől a kilenc- venévesig, akiknek játszunk. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a muzsika, amit megszólaltatunk, szórakoztató, igényes, színvonalas legyen. Az olcsó gégékét kerülni kell, nem szabad egy poénért eladnia magát az embernek, ez persze még nem jelenti azt, hogy mi nem szeretjük a viccet, a mókát, nagyon is. — Az együttes 27. születésnapját ünnepli az idén. A könnyűzenében ez a hosszú együtt töltött idő Magyarországon páratlannak számít, hiszen a rokon műfajokban — pop, rock — több átalakulási hullám is átsöpört a zenekarokon. Milyenek az emberi kapcsolatok Benkóék- nál? — Mi nagyon jól megvagyunk egymással, nevezhetném akár barátinak is a kapcsolatot, de más a munka és más a barátság. Senki ne higgye azt, hogy a hangversenyek és a próbák mellett nyakra-főre összejárnak a családok. Mindenkinek megvan a saját gondja-baja, de amikor kijövünk a színpadra, ezeket az öltözőben hagyjuk. Ha felmegy a függöny, már csak a zene és a közönség létezik számunkra. Évente körülbelül 300-szor lépünk színpadra, ez elég feszített tempó, de nagyon szeretjük, amit csinálunk, így a munkánk egyben kikapcsolódás is. — Az utóbbi évek számtalan sikert hoztak az együttesnek. Fesztiválgyőzelem, nagylemezek, koncertek. Fogalmazhatnánk úgy is, a csúcson van a zenekar. Egyáltalán hová lehet még eljutni? — A bluesirodalomban szeretnénk jobban elmélyedni, továbblépni, ez persze nem jelent teljes profilváltást. Nagyon sok olyan hely van még a világon, ahol szívesen szerepelnénk. Ilyen lesz például az idén egy nagyszabású turnénk a Távol-Keleten. Még ebben az évben részt veszünk egy nyugat-európai hangversenykör- úton is, jövőre pedig újra az USA-ban, illetve Kanadában mutatkozunk be. — A ma esti koncerten óriási sikert aratott az együttes Szolnokon. Ebben a városban ennyien még nemigen hqjlgatták Benkóékat. — Ügy érzem, hogy ez az est fordulópontot jelentett számunkra Szolnokon. Soha nem volt még ilyen jó a kontaktus a közönséggel, úgy is fogalmazhatnék, egy húron pendültünk, éreztük, értettük egymást. A Benkó Dixieland Band július 13-án, pénteken szerepel újra a városban, a Tisza szálló kerthelyiségében. Fekete Sándor Autogramosztás közben Család és iskola — együtt a gyerekekért Másfél hónappal ezelőtt alakították meg Szolnokon a propagandisták i filmklubját) A klub tagjai általános és középiskolai tanárok, intézményvezetők, óvónők, KISZ- és pártalapszervezetek propagandistái, akik a pedagógiai és politikai munkában hasznosítani tudják a dokumentum- és játékfilmeket. Egy-egy alkotás művészi élményt nyújtva, nagyszerű vitaindító lehet különböző kérdések, témák megbeszéléséhez, közös átgondolásához. A filmklub legutóbbi foglalkozásán — a megyei moziüzemi vállalat vetítőtermében — ankétot tartottak. A közönség megnézte A mi iskolánk című dokumentumfilmet, majd találkozott, beszélgetett rendezőjével Magyar Józseffel. A celluloidszalagról pergő képek csupán egy szeletet metszettek ki abból az óriási témakörből, amely az iskola és a család, a pedagógusok és a szülők kapcsolatát, a pedagóguspálya vonzerejét, megbecsülését, a gyermeknevelés kérdéseit tárgyalja. A vetítést követő ankét érdekes beszélgetéssé, az eltérő tapasztalatok, gondolatok ütköztetésének színterévé Ankét a szolnoki propagandisták filmklubjában vált. Minden hozzászóláson érződött, hogy a vélemény- nyilvánító alapos ismerője a gondoknak, és ezek megoldása vagy megoldatlansága érzelmileg is mélyen érinti. Felvetődött az örökzöld kérdés, hogy a gyermekek nevelésében mennyit kell a családnak vállalnia, mennyit az iskolának. Az arányt valóban nehéz megtalálni, de a lehető legrosszabb megoldás az egymásra mutogatás. A vitában többen boncolgatták a pedagógusképzés helyzetét, annak hiányosságait. a pályára kerülés gyakorlatát.