Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-15 / 12. szám
1984. JANUÁR 15 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Végvárak és lovagok Hadtörténeti kiállítás a túrkeve/ Flnta Múzeumban A kiállítás egy részlete „Emberségből példát, vitézségből formát mindeneknek ők adnak” — e Balassi Bálinttól származó versidézet a mottója annak a kiállításnak, amelyet .a túrkevei Finta Múzeumban február 12-ig láthatnak az érdeklődők. A Hadtörténeti emlékek a XVI—XVII. századból című kiállítás, amely P. Szalay Emőke rendezésében a debreceni Déri Múzeum anyagából került a közönség elé, időben Szigetvár ostromától Buda visszafoglalásáig — 1686 — terjed. Különösen értékes a vár- metszet-gyűjtemény: a 45, korabeli metszet többsége Kápásnyereg — készítője messzi földön híres és megbecsült mester volt magyar várakat — Buda, Gyula, Pápa, Nagyvárad, Eperjes, Kassa, Palánka, stb. — ábrázol. A metszetek jónémelyike könyvészeti unikum, grafikai, térképészeti ritkaság. A tárlaton látható kézifegyverek nemcsak mint hadtörténeti emlékek érdékesek, de a kor kézműiparáról is sok mindent elmondanak. Nyelvészeti érdekességet is találtunk: a másfél, két méter hosszú, erős farádra húzott, méteres nagyságú kétélű kést a XVH. századiban partizánnak hívták vitézlő elődeink. [Film jegyzet ) Hanyatt-homlok Reméljük, csak múló rosz- ■szullétről van szó, rendíthetetlenül bízunk ebben, annak ellenére, hogy a tünetek nem valami biztatóak, sőt, az utóbbi két hét... Nem egészen tíz nappal ezelőtt A csoda vége bemutatója sokkolt bennünket Most egy újabb nehezen értelmezhető film szenvedteti majd a közönséget. Révész György Hanyatt-homlok című munkája. A Vámos Miklós kisregié- ' nye nyomán készült film bé- valottan egy rémálom. Ráadásul egy jeles magyar író rémálma. Talán már azok a képsorok is a pokol előszobáiban játszódnak, amelyek arról tudatnak, írónk akkora személyiség, hogy jobb helyeken a „Papa” — Hemingway — arcképe mellé már az övét is kiteszik. Ez Hemingwaynek nem árt, filmünk főhősének annál inkább. Egyre merészebb álmai vannak — Ovlidion díj — s minden rosszul alakul körülötte Megkapja ugyan az óhajtott díjat, ám a sötétlelkű erőszak „elkapja” s kezdődik a vallatás. Fejjel lefelé csüng a vágóhíd futószalagján, a véres marhák között, stb. Ez persze már sok a legedzettebb magyar írónak is. Ám még nem ébredhet fel, meg kell érnie más rémületet is s csak ezután rohanhat ki a hálószobájából, — de a küszöbről belezuhan a széle- hossza sincs vízbe, a tengerbe. Ennyi tulajdonképpen a történés, dióhéjban, de akárhányszor is végiggondoltam, a bizonyosság erejével szinte semmit sem fejtettem meg a Hanyatt-homlok mondanivalójából. Hozzáteszem, megvolt bennem a jószándék, Vámos kisregénye élvezetes olvasmány, alapjában véve a korábbi Révész- filmeket is szeretem. Ezért többször is nekiveselkedtem a ,.gubanc” kibogozásának Netán a történés és az árrá telepedett fogalmak közötti különbség kérdőjel-sorozata ez a film? Vagy az újabb nemzedékek tudati hiányait, szorongásait próbálja magyarázni? — mert bizony magyarázkodik is — a Hanyatt-homlok. Esetleg a történelmi ismeretek zavarairól szól? Hamar rá kellett jönnöm, is, isi, — de csak akkor, ha a sikerült alapművet képzelem bele az elhibázott filmbe. De igy mit akarnak vagy akartak a Hanyatt-homlok képsorai ? Mégsem képzelhetem, arról készült film, hogy valaki betöltöttkáposztázott, s rossz éjszakája volt. Bár a túlzásba vitt naturalista ábrázolásmód ennél elvontabb gondolkodásra nem Is igen inspirálja a nézőt. A film főszereplője Kern András nagy mesterségbéli tudással próbálkozik a lehetetlennel, hogy legalább a rémálom figurája hiteles legyen. Már amennyire egyáltalán valószerűnek kell lennie Deák alakjának? A kérdőjel zavarunkat jelzä, mert tulajdonképpen nem tudjuk eldönteni, hogy meddig terjed az „innen”, hol kezdődik az „onnan”? Hol a realitás és az irracionalizmus határa? Ez viszont már a Ifim zavara, s a néző — tisztelet a kivételnek — tudatlansága ebből ered... — ti — Télen se szüneteli a jász- sízentandrósi négytantenmes iskola építése. A kivitelezők nemcsak a hideg lidőre készültek fel, hanem az enyhe napokra is. Míg odabent vakolnak és a belső szerelési munkák folynak (villany-, vízvezeték-szerelés, üvegezés), addig a szabadban az iskola és a tornaterem ösz- szekötő folyosóján dolgoznak. Nemrég fejezték be a falazást, a tető is a helyén van már. Vita és meditáció Valóban kevesen vannak7 A ma élő tanáregyéniségek lehetőségei Nagy érdeklődéssel olvastam Ürmössy Ildikó Miért vannak kevesen — avagy Az eltűnt tanáregyéniségek nyomában című tanulmányigényű cikkét. Lehet, hogy az írás nem is növelte a szerző népszerűségét egyes kollégái előtt, mert a „mundér” tekintélyét sokan féltik. Ráadásul nem szaklapban vetette fel valós és lényeglátó problémáit, hanem a nagyközönség előtt. Végiggondoltam: milyen lenne a fogadtatása — szakmai berkekben — Az eltűnt újságíró-egyéniségek nyomában című cikknek? A tanári modell keresése tulajdonképpen egyidős oktatásügyünk megnövekedett gondjaival, de a nyilvánosság előtt „nem illett” róla beszélni, mert a „tanári tekintély” védelme .. . szóval a „mundér”... A kulisszák mögötti pusmogást viszont erősítette az utóbbi évek nagy nosztalgiahulláma. A bezzeg az én időmben kezdetű sóhajtások megszépítették a múltat, vagy legalábbis az összehasonlítgatások alapjává tették. Magam is végeztem — volt iskolatársaimmal, barátaimmal együtt — ilyen összehasonlítást. Meghatot- tan gondolok az egykori, Szandán igazgató-tanítósko- dó Orosz Györgyre; a szolnoki Tisza-parti állami elemi népiskola volt igazgatójára: Csíki bácsira; a nehéz sorsú Molnár Jánosra, akinek több fekete kenyér jutott a munkásmozgalomban is, mint fe hér; Betkovszki Jenőre, a néprajztudósra; Kőszegi Bandi bácsira, aki először írta fel a táblára, hogy Igazak harcának győzelem a rendje —, akitől József Attilát „kaptam”; Hack Mártonra, akitől kamaszfejjel megtanulhattam volna négy év alatt né- tnetül, ha abba nem hagyatták volna Marx nyelvének tanítását... Biztos Voltak még más kiemelkedő tanárok isi, akik jobbításomon fáradoztak, csupán gyarló emlékezetem véges. De a magam tanári panteonjának idézése valamiben mégis segített: — lám, még holtukban is hasznomra vannak! — abban, hogy ne mossa össze képzeletem a tudós tanár és a tanáregyéniség alakját. Azokkal értek egyet, akik a tudós tanárok számának növekedését szorgalmazzák, de hozzáteszem példámat: Bet- kowszki Jenő és Kőszegi Endre kiemelkedő tanáregyéniségek voltak, Betkowszki igazi tudós, szárazabb, aszké- tább mindnél, Kőszegi Bandi bácsi meg remek jobbösszekötő, módjával sörös, fröccsös, szolidan kártyás is, szóval hús-vér ember, de tanár, nevelő a legjobbak közül, egyéniség. A másik következtetés, amely „a bezzeg áz én időmben” gondolatsorból származik: az arányokat tekintve a két világháború közötti időszak utolsó évtizedében szű- kebb hazánkban kevesebb volt a tudóstanár, mint most! A statisztikai okfejtéstől — helyhiány miatt — tekintsenek el, tény, hogy a maiak a társadalmi szükségletnél kevesebben vannak. Minden úgy igaz, ahogy Ürmössy Ildikó írja, sőt, azért sem sértődhetett volna meg senki, ha még mélyebbre ásóan a szemünkre veti: mit teszünk a mai tudóstanárok, tanár- egyéniségek népszerűsítése érdekében. S ha a tömegkommunikációs eszközök — nem az eszközök, hanem az azokat kezelő újságírók — felelősségét, szerepét vizsgáljuk, hogy mit, mennyit tettek a számukra is oly áhított tanár- egyéniségek érdekében, óhatatlanul eljutunk az értékek zavaráig. Olykor nagyon kínosak számomra a pedagógusnapi kitüntetettekről írt portrék. Jónémelyikből megtudjuk, hogy N. tanító néninek, M. tanár úrnak kilenc, tizenhat társadalmi funkciója van — tisztelet ezért nekik —, de hogy hány növendéke jutott be felsőbb oktatási intézménybe, s ott jeleskedik-e vagy bukdácsol — erről az esetek többségében szó sem esik. A különböző társadalmi szervezetek ugyanis igyekeznek anyagi és erkölcsi elismerésben részesíteni azokat a tanárembereket — s igazuk van tulajdonképpen —, akik aktív tevékenységet fejtenek ki. S aki „csak” tanít, nevel — jól, eredményesen? A kérdés csak az. hogy mennyi a szakfelügyelői jelentés hitele egy-egy községi vagy városi társadalmi szervéhez viszonyítva?! Természetesnek vesszük, ha tanulmányútra utazó nyuga- tinyelv-szakos tanároknak például — egyebek mellett — az útiköltség felét meg kell fizetniük. Talán ez még rendjén is volna, ha egy tizenéve tanító gimnáziumi tanár egész havi jövedelme elég lenne a La Manche-csatorna innenső partjáig a legolcsóbb repülőjegyre. Ha viszont nem él a lehetőséggel, néhány éven belül bizony könnyen „kunsági dialektusban” tanítja az angolt, a franciát, az olaszt.. . U rmössy Ildikó immáron talán vitaindító cikkével csak azon a ponton nem értek egyet, amikor az anyagi-egzisztenciális problémák felvetését nem tartja célszerűnek — tulajdonképpen az ország anyagi erőforrásaira való tekintettel. Tiszteletre méltó szerénység, becsületes álláspont, kétségtelen, de talán mégis azok a kormányzati törekvések segítenek majd legtöbbet a le nem írt gondokon, amelyek fokozatosan javítani kívánnak a pedagógusok anyagi helyzetén is. Mert ténykérdés, hpgy egy- egy, éppen csak hogy ígéretes amatőr festő olykor több támogatást nyer a kiállítását rendező művelődési intézménytől, sajtótól, mint a legnagyszerűbb kutatási témában évekig búvárkodó tudós tanár, rossz esetben egy harmadvonalú színész két-há- rom sikerült vagy kevésbé sikeres előadóestjéért több pénzt kap, mint több ív tudományos publikáció szerzője. S az is csak egy a furcsaságok közül, hogy a netán dilettáns honismereti szakköri tag utazási, kutatási költségeit — akár a kétes kimenetelű vállalkozásokat is — fedezhetik közpénzből —, de a tanár a tudományos igényű munkásságához vagy talál mecénást, vagy nem. A. tanulmányutakkal, kutatási költségekkel együtt járó anyagi áldozatot a tudós tanárnak kell meghoznia. Ez pedig — Ürmössy Ildikó is elismeri — elválaszthatatlan a pedagógusbértől. Szándékosan csak a bérre, a havi fizetésre gondolunk, ugyanis a jövedelem már eleve feltételezi a tanító-nevelő tevékenységen túli pluszmunkát is, de egyben szinte kizárja, hogy a-„maszekoló” tanár elmélyüljön választott tudományában. Mégis, mindezek ellenére potenciálisan kedvezőbbnek vélem a megteremthető lehetőségeket, a meglévő szellemi kapacitást, mintsem azt az előzőek alapján gondolhatnánk. S ez nem „kincstári” optimizmus részemről. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szűkebb hazánkban nagyon sok jól képzett, igényes pedagógust, tanáregyéniséget ismerek. Ez a dolog egyik — fontos — oldala. S a másik az idejében felismert tény: az oktatás nemzeti ügy! Ez azt jelenti, hogy az oktató-nevelő munka becsülete növekszik e hazában, s a körülmények — minden gondunk, bajunk ellenére is — a tudós tanároknak, a szocialista nevelés érdekében legtöbbet tévő tanáregyéniségeknek fognak kedvezni. Tiszai Lajos Szépen magyarul, szépen emberül . Mai nyelvújítók Megszoktuk, hogy csupán a klasszikus irodalmat tekintjük mérvadónak anyanyelvűnk használata dolgában, holott nyelvünk fejlődése most sincs rosszabb kezekben, mint régen, s nem is kell kizárólag legkiválóbb élő íróinlk példájára hivatkozni, egy szinte véletlenszerű válogatás is meggyőző lehet. Fliatal költőnk. Bari Károly verseskötete, A némaság könyve, telistele van az önálló nyelvteremtés mozzanataival. Lapjain „zúzmaratrónon zuzorgó ősz” gazdagítja képzeletünket, s ugyanitt, a Motyogva című költeményben „sovány lovat haj- kál a kék lábú / oigánylány”. Könnyen kitalálhatjuk a szövegkörnyezetből: a „hajszol” ige egyénített változatával van dolgunk. Ugyanígy fejthetjük meg a szövegösszefüggés révén a „gerhegő beteg cigánylovak”, a „korko- tyinoló békák” szókapcsolatok kiemelt részeinek jelentését. Termékenyen hatott Ora- vecz Imre kötészetére az észak-amerikai indián folklórral való megismerkedés. A költő szülőfaluja Szajla s a népmondabeli indián település, Oaribi közelít egymáshoz A hopik könyve című kötet lapjain. Találunk ebben a műben egyénien-újszerűen használt magyar szavakat: „az érzés átforrósodik, / és kihádeg- szik” — írja Qravecz; a petyhüdt szót petyüdt változatban találjuk (nem hinném, hogy sajtóhiba volna; a petyüdt azonban nem szerepel a tájszótárakban). Magyar „szaknyelvet” alkot Oravecz a hopi indiánok eszmerendszerének, hiedelemvilágának megközelítésében: rezgésközpont, földtesttudomány stb., s átvesz indián szavakat, a szövegösszefüggés segítségével vagy más módon világítva rá jelentésükre: „a kacsi- nák az élet láthatatlan erőinek szellemei”; mongkó (= jogar), kiva, mely „befogadja az embert” stb. Üjszerű megoldásokra bukkanhatunk Orbán Ottó Helyzetünk az óceánon című — nehezen értelmezhető, de gondolatilag-nyelvileg izgalmas — vereregéhyében: „A gyönyörű Adél — ez volt az ő címszava a szájlexikon- * ban”; a rágalmazás hadimoz- dulatait a nyál-háború kifejezéssel foglalja össze; a rágalmazó névtelen levél Orbán szerint: kígyóposta. A próza mintha valamelyest kevesebb lehetőséget mutatna a nyelv gyarapítására: szorosabban kötődik a társadalom nasználta be izéit nyelvhez. De itt is nyilvánvaló a gazdagodás ténye. Gyurikovics Tibor merőben szórakoztató célzatú kis kötetében (Üdv a tolvajnak!) például a szójáték az első számú forrása a nyélvd humornak. „A pontosított felvételiken mintha csupa kapufával és lessel találkozhatnánk” — írja egy divatszó íztelen-szagtalan voltát bizonyítva gunyorosan, a szó eredeti jelentésére utalva vissza. Egyik novellahőse a franciákról állapítja meg: „Nem kellett harcolniuk az oszmán nagyhatalommal, hogy megvédjék az akkori aggkori Európát.” Itt az íráskép s a kiejtés viszonya kelt derűs hatást. Kőháti Zsolt Tv-sorozat Gyurkó regényéből Gyurkó László: Faustus doktor boldogságos pokoljárása című regényéből 9 ré- szesi tv-sorozatot készített a közelmúltban Jancsó Miklós. A hazai könyvesboltokban immár második kiadásban megjelent alkotás, és a belőle forgatott tv-film egy mindennap« ember életét (idézi fel, 1944-től a hetvenes évekig nyomon követve történetét. Az egyedi sorson keresztül az író bemutatja a korszak magyar történelmének tipikus és leglényegesebb vonásait. A főhős, Szabados György sorsa — áttételesen ugyan — visszautal a Faustus-mondára; a nézők előtt játszódik le a magyar Faustus pokoljárása. A főbb szerepeket Balá- zsovits Lajos; Kozák András, Gera Zoltán, Tímár Éva, Papp Éva, Szíirtes Ágnes, Görbe Nóra, Tordy Géza, Bánsági Ildikó, Bács Ferenc, Halász Judit formálja meg. Az epizódokat január 27-től, péntek esténként vetítik a televízió 1-es csatornáján. A felvételek jelentős részét a IV-es stúdióban forgatták,
