Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

1983. DECEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Film jegyzet 1 Igen hosszú poroszkálás Gácsi Mihály egyik nem kevés öngúnnyal komponált rajzán — a művész „gara­bonciás” korszakából — lát­ható a polgárpukkasztó fel­irat: „Hozott anyagból is.” Vagyis mintha azt mondaná a grafikus: szegény ember vagyok, minden munkát el­vállalok. Máris illik valami elnézés­félét a papírra dadogni azért, hogy a Gábor Pál rendezte Hosszú vágta című magyar— amerikai filmről a fenti Gá­csi adoma jutott eszünkbe. Jószándékunk hitelével mondjuk, hogy nem a sértés, hanem a féltés adja jegyze­tünk ironikus felhangját. Mert a kendőzetlen igazság talán még bántóbb: a „ho­zott anyagból” készült Hosz- szú vágta ugyanis minősíthe­tetlenül rossz film. Nem mentség, inkább súlyosbító körülmény hogy a forgalma­zók ifjúsági kalandfilmként jegyezték. Különösen fontos lenne, hogy azok a kama­szok, akik éppen véleményü­ket formálják a történelem­ről, az emberi kapcsolatok­ról pontos, segítőkész infor­mációkat kapjanak, ne ferde féligazságokat hordozó film­ponyvát. A vita, hogy mennyire vá- likí kiszolgáltatottá a magyar filmművészet, ha a különbö­ző impresszáriók igényei sze­rint készül, szerintünk félre siklás. A rossä a tengerentú­lon is rossz. Nem csupán olyasmi törtépt ugyanis, hogy a Hosszú vágta a magyar kö­zönségnek hátatfordítva ké­szült, kizárólag a külföldi partner igényei szerint. Mondják, az amerikai nézők szerfölött szeretik a mesét, a cselekvényes, fordulatos fil­meket. Ezt nyilván figye­lembe kellett venniük a film készítőinek. De tudnak is ilyen filmeket készíteni. Ha ezekhez hasonlítjuk a Hosz- szú vágtát, bizony csak egy lehet a következtetés: a ma­gyar hortobágyi „western” az amerikai nézőktől is elég­telen osztályzatot kap. Nem kívánhatjuk egy ka­landfilmtől, hogy a cselek­mény „vágtája” mögött éle­sen rajzolt társadalmi hátte­re is legyen. De legalább a látható kontúrok lennének hitelesek, s ne valamiféle „fekete-fehér, igen-nem” já­ték legyen a dramaturgiai vezérelv. Olyan unott szte­reotípiákkal építkezik a Hosszú vágta, mintha nem is Gábor Pál rendezte volna. Mentségére: ezt a banalitást nem lehetett elfogadhatóvá tenni. Fogjuk fel idegenforgalmi kalandfilmnek, vigasztalód­junk Ragályi Elemér szép képsoraival? Nem tehetjük, ennek is hamis, szirupos, giccses a pusztai történet. Ezt a filmet tényleg csak méterrel lehet mérni. Hosz- szúnak hosszú, az kétségte­len, de ritmusában szó sincs vágtáról, inkább csendes po­roszkálás az egész... — ti — Négy állandó bemutató Felújítják a Tihanyi Múzeumot. Fokozatosan felújítják á tihanyi múzeum emeleti ré­szén már régóta zárt műem­lékrészt. A műemlékeknek kijáró gondos és aprólékos munka a jövő idegenforgal­mi szezonra fejeződik be. A külső-belső tatarozással egy- időben megoldják a múzeum fűtését is. A téli üdülőven­dégek régi kívánsága teljesül ezzel. A felújítás előrehaladtá­val átrendezik a kiállításo­kat. A tervek szerint négy állandó kiállítás várja majd a látogatókat a hajdani apát­ság öreg falai között. Az egyik a félsziget történetéről, földtani régészeti és termé­szeti értékeiről ad áttekin­tést; a másik a klasszikus fi­zika Einstein által utolsó fe­jedelmének nevezett Eötvös Loránd munkásságát doku­mentálja; külön teremben kap helyet a múzeumban mintegy 5000 kötetes műem­lékkönyvtára; a negyedik ál­landó kiállításon pedig azok­nak az íróknak, művészek­nek munkásságával ismer­kedhetnek meg a látogatók, akik Tihanyban alkottak. Az időszaki kiállításokat a múzeum nyugati szárnyában rendezik majd. A felújítás alatt lévő múzeumban is van látnivaló; jelenleg Tihany római kori emlékeiből ren­dezett kiálítással várja a té­li idegenforgalmi szezon vendégeit. Európa-szerte párját ritkítja Feltárul a pécsi várfal Pécs történelmi központjá­nak rekonstrukciója során feltárják és helyreállítják a város középkori várfalát. Magyarország legnagyobb ki­kiterjedésű erődítményrend­szere ez, a belvárost övező körülbelül két kilométer hosszan maradtak fenn a bástyákkal megerősített és kapukkal áttört kőfalak. Európa-szerte is párját rit­kítja az összefüggő, épség­ben lévő középkori falrend­szer. A most folyó városfor­máló tevékenység eredmé­nyeként kiszabadítják évszá­zados „rabságából” és új funkciókkal szolgálja majd a mad pécsi polgárokat. A tatárjárás után — a XIII. században — emelt fa­lak az úgynevezett Püspök­vár védelmét szolgálták. A XV. században átépítették és megerősítették á védelmi rendszert. A török kiűzése utáni időben elveszítette ko­rábbi jelentőségét az erődít­mény, sokhelyütt le is bon­tották a falakat a városren­dezés során. Az északi és a nyugati falat azonban fel­használták építkezéseik so­rán a pécsi polgárok, de nem úgy, mint ahogyan ab­ban a korban szokás volt, azaz hogy elhordták a kö­veit, ellenkezőleg: kétoldalt hozzáragasztották kis házai­kat és így megspóroltak egy falat. Ennek köszönhető Pécs egyik legfontosabb — min­denesetre a legnagyobb ki­terjedésű — műemléki együt­tese. A várfal kiszabadítására hozott tanácsi döntés még­sem elsődlegesen műemléki, hanem városrendezési okok miatt született meg, neveze­tesen: a történelmi város- központ mentesítése érdeké­ben. A várfalhoz csatlakozó házak, udvarok és kertek megszüntetése lehetővé tet­te a belvárost körülvevő, úgynevezett érintő utak há­lózatának létrehozását. Már készen van a nyugati érintő út és most épül az északi út. Az új közlekedési rendszer megteremtése kapcsán fel­újították a közműrendszert is. Lehetőség nyílt továbbá a zöldterület növelésére: új parkok és sétányok alakul­tak. S természetesen fontos szociális intézkedés is volt a romantikus külsejű, de el­avult, egészségtelen váraljai lakások megszüntetésére. Kedvezmények, Számvetések, tefVeK új szolgáltatások az utazási irodákban Népszerűek a tengerpartok — Olcsó utak diákoknak Gyermekkönyvhét Rendhagyó órák, író-olvasó találkozók Decemberben folytatódnak a megyében a gyermek­könyvhét eseményei. Mátyás király udvarában címmel Békeífy Sarolta és Létay Klára a jászapáti és szolnoki gyerekeknek mutatja be mű­sorát december 19-én. Hor­gas Béla és Levendel Júlia író december 14-én Szolnok­ra látogat. A szakközépisko­lákban bemutató órákon vesznek részt, de találkoznak gyerekekkel és felnőttekkel is. Sólyom Katalin, a pécsi Nemzeti Színház művésze Csipkefa círhmel mutatja be műsorát december 20-án a nagykörűi gyerekeknek, ugyanezen a napon a Szélki­áltó együttessel lép fel Szol­nokon. A Zöld fenyőfán cí­mű műsorukkal Szép Ilona, Háray Ferenc és Farkas Sán­dor szerepel Szolnokon de­cember 19-én. Előadásukat óvodásoknak és a kisegítő is­kola tanulóinak mutatják be. A szászberki és a tiszajenői gyerekek Sellei Zoltán elő­adóművészt hallgathatják meg december 21-én. Emlékkiállítás Szentendrén Emlékkiállítást rendeztek Szentendrén a Szentendrei Festőik Társasága megalaku­lásának 55. évfordulója al­kalmából. A Pest megyei Művelődési Központban meg­nyitott tárlatot az alapítóta­gok alkotásaiból válogatták össze. A szentendrei művészte­lepnek a harmincas évektől kezdve haláláig Czóbel Béla volt a tiszteletbeli elnöke. A Szentendrei Festők Tár­saságának ma 15 tagja van, az alapítók közül azonban már csak Onódi Béla és Bá- novszky Miklós él. A jubi­leumi» kiállításon a nyolc alapító festőművész 28 fest­ményét és több akvarelljét tekintheti meg a közönség december 26-ig. Jóllehet a nyári főszezon után már készítettek mérle­get az utazási iro­dák, ám akkor az őszi-téli program­jaikról természe­tesen még semmit sem tudtak. A té­ma időszerűségét egyébként az is adja, hogy decem­ber 9-én sajtótá­jékoztató kereté­ben beszámolt az Ibusz vezérigaz­gatója az utazási iroda idei ered­ményeiről és jövő esztendei terveiről. Nincs oka panaszra az Ibusz Szolnok megyei irodá­jának — hasonlóan az or­szágban lévő társirodáihoz — jó évet zár. Ezt bizonyítandó néhány szám: a megye öt irodájának forgalma megha­ladja a 210 millió forintot, amely 19 százalékkal több a tavalyinál. A megyébe láto­gató külföldiek száma is megnőtt ebben az évben: összesen 17 ezer 500-an töl­töttek, több-kevesebb időt szőkébb pátriánkban. Az iro­da ebben az évben szakmai programokat szervezett a Hűtőgépgyárba, ahol a ven­dégül látott külföldiek meg­ismerkedtek a gyár munká­jával és az ott dolgozók élet- és munkakörülményeivel. Az Ibusz célja továbbra is az, hogy népszerűsítse a megye kevésbé ismert helyeit, hi­szen Szolnokot, Berekfürdőt és Csenkeszőlőt már aligha kell bemutatni a külhoni tu­ristáknak. Persze nem csupán foga­dott, hanem „küldött” is uta­sokat az Ibusz. A megyéből 5650-en vettek részt szerve­zett külföldi úton, a legtöb­ben az idén is a szovjet és a bolgár tengerpartot része­sítették előnyben. Májusban az iroda szervezésében há- őomszázhú^an Észtországba látogattak a barátságvonat­tal, majd novemberben ugyancsak az Ibusz vendége­ként 335 észtországi bará­tunk ismerkedett meg a me­gyével. Természetesen an­nak, hogy a Tallinnból érke­zett delegáció tagjai jól érez­ték magukat, oka az is, hogy mindenütt, ahová ellátogat­tak, kedves fogadtatásban volt részük. Népszerűek voltak 1983- ban a belföldi országjárások is, amelyeket a TIT-tel kö­zösen szervezett az Ibusz. A három-, négynapos programok során a Szolnok megyeiek meglátogatták az ország leg­távolabbi csücskét is. Jövőre különösebb válto­zásokat nem tervez az iro­da, már megkezdte az utak szervezését a nyári szezonra; és várja a jelentkezéseket. Üj szolgáltatása, hogy azok­ra a külföldi utazásokra, amelyek indulási és érkezési célja Budapest, céljáratú autóbuszokat indít. Szolnok megyén a Békéscsaba—Bu­dapest és a Nyíregyháza— Budapest útvonalon közleke­dő és díjtalan célbusz halad keresztül és felveszi bárme­lyik helységben az utasakat. Elkészítette idei mérlegét az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda megyei kiren­deltsége is. Eszerint feltűnő, hogy 1983-ban több kispénzű diák utazott kül- és belföld­re, mint az előző esztendő-' ben. És ez nem véletlen, hi­szen az Expressz igyekezett a nem éppen duzzadt pénztár­cái ú fiatalok lehetőségeihez mérni árait. Népszerűek vol­tak az egyénileg vagy kisebb csoportokban utazók számá­ra kínált programok is. Szo­cialista országokba hetven csoport indult és a csaknem ötven útvonalon 2600-an vet­tek részt. Nagy közkedvelt­ségnek örvendett a bolgár tengerparton lévő primors- kói nemzetközi ifjúsági üdü­lőközpont és az NDK, vala­mint Csehszlovákia. Az Expressz is indított ba­rátságvonatot a Szovjetunió­ba, mégpedig november ele­jén, több mint háromszázöt­ven utassal, azonkívül jár­tak fiatalok Tallinnban és a bulgáriai Kjusztendilben is. Belföldi programokról is gondoskodott a fiatalok uta­zási irodája: szánkótúrákra, Balaton-parti üdülésekre és a Duna-kanyarba utaztatta a „kalandvágyókat”. Szervezett sport- és kulturális rendez- vényekrev a szegedi ifjúsági napokra, táborokra és még sok egyéb eseményre is kö­zönséget az Expressz. Az ifjúsági és diákutazási iroda egyik vonzereje, hogy kedvezményeket kínál az utasainak. Ezek közé tarto­zik, hogy diákigazolványokat ad, amelyek típusuktól füg­gően kül- és belföldön nyúj­tanak különböző árengedmé­nyeket. A részletekről és minden utazási feltételről szí­vesen tájékoztatják az ér­deklődőket a Beloiannisz út 5. szám alatt lévő irodájuk­ban az expresszesek.- bj ­Tulipán, nefelejcs, árvácska A hímzett virágok kertésze Oláhné Lipták Erzsébet munkái, melyek színesben igazán szépek Fotó: Dede Géza Tervezés közben A karcagi Nép- művészeti és Há­ziipari Szövetke­zet termékeit so­kan megcsodálták már. A hímzések méltán ismertek országszerte, sőt, az ország­határon túl is. A szövetkezet­hez bedolgozó kunsági asszo­nyok művészei a gyapjúfo­nallal való mintázásnak, „rajzolásnak”. Aprólékos munkájuk során születik meg a kész alkotás, amely asztalterítőként vagy éppen faliképként dísze a lakásnak. A kunsági, a szűrhímzés születése a rajzasztalnál kez­dődik, amelynél a mintater­vező az általa megálmodott, elképzelt motívumokat, azok színeit papírra viszi. Az al­kotóműhely titkaiba akar­tunk bepillantani, amikor megkerestük a szövetkezet egyik mintatervezőjét, Oláh­né Lipták Erzsébetet. Az alkotóműhelyt — meg­lepetésünkre — egy zsúfolt helyiség, még zsúfoltabb asz­talának sarkával kellett azo­nosítanunk. A néhány négy­zetméteres teremben a terve­zőn kívül még hárman-né- gyen tettek-vettek. Az új épület üzembe állásával majd jobb lesz a helyzet, próbálta saját magát és ben­nünket is megnyugtatni a fiatal tervező. — Hogyan került erre a pályára? — Érettségi után jelent­keztem az Iparművészeti Fő­iskolára, de nem vettek fel — mondta Erzsébet. — Ami­óta az eszemet tudom, min­dig jó barátságban voltam a papírral és a ceruzával, olyan munkahelyet kerestem, ahol rajzolni kell, vagy leg­alább is rajzzal kapcsolatos feladatot bíznak rám. Egy siklósi kerámikus ismerősöm ajánlotta a karcagi szövetke­zetei — egyébként Ölmosbá- nyán laktam — érdeklődtem egy pénteki napon és hétfő­től már dolgoztam is. Ennek már három éve. — Kitől, milyen szakiro­dalomból tanulta a mester­séget? — A legtöbbet Kővári Sán- dorné népi iparművésztől ta­nultam. Amikor ide kerül­tem ő segített, irányította a munkám. Rengeteg fortélyt elleshettem tőle, beavatott a motívumok, színek világába. A kunsági és a szűrhímzés alapirodalma pedig Györffy István Cifraszűr című köny­ve. Ebben a műben szinte minden megtalálható, ami a munkánkkal kapcsolatos. Jó félévbe telt, amikorra elmé­letben és a gyakorlatban odáig jutottam, hogjf önálló­an kezdjek dolgozni. — Sokan azonosítják a kunsági és a szűrhímzést. Mi a különbség a kettő kö­zött? — Az alapvető az, hogy a szűrhímzés filcre történik, míg a kunsági pedig kressvá- szonra. Aztán eltérők a min­ták és a színezések is. Az előbbinél jellemző a tulipán, nefelejcs, árvácska, a páva­szem motívumok és a leve­lek, valamint a zöld, piros, barna, ciklámen és sárga szí­nezés, addig a kunságinál a rózsaszín legkülönbözőbb ár­nyalatai dominálnak. Persze városonként is változik a motívumvilág. Másképp hí­meznek Karcagon, mint Kis- újon. Az utóbbinál karcsúb­bak a vonalvezetések. — Milyen színekkel dolgo­zik legszívesebben? — Igyekszem mindig új dolgokat kitalálni természe­tesen a gyökerekből kiindul­va. Szeretem a sötét tónuso­' kát, a levelekben pedig a zöldet. Egyébként soha nem vagyok igazán elégedett ön­magámmal. Ha valamit fel­fedezek valamelyik munkám­ban a következőn javítom. Örömmel veszem, ha a be­dolgozók kritikát mondanak arról, amit és ahogyan csiná­lom. Sokat lehet tanulni ezekből a véleményekből. — Mi a tapasztalata, az emberek kedvelik ma a hím­zett párnákat. térítőkét, konfekciót? — Azt hiszem igen, sok la­kásban megtalálhatók, jól is mutatnak, de csupán ha meg­felelő környezetben helyezik el őket. Ha stílusban nem megy a bútorokhoz a hímzés, akkor inkább ne tegyék ki. Meg kell vallani, hogy elég drágák ezek a munkák az üzletben. — Hogyan tervezi a minta- tervező a jövőjét? — Szeretnék több felső­konfekciót megtervezni, sze­retnék továbbtanulni és egy­re jobban, szebben dolgozni. Fekete Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents