Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

8 Irodalom* művészet 1983. DECEMBER 10. Köbgyai Saturday night fever ä la Hongrois Az Actuel az új francia képes- magazin (hebao des quatrevingts ans, a 80-as évek lapja, ahogyan hirdetik) egyik első számában Jeunes gens modernes hongrois (Modem fiatalok Magyarországon) címmel riportázs jelent meg. A ri­port indító fotóján két világos öl­tönyös, elegláns félcsizmás opart mintájú pulóveres fiatalember hu­nyorog a vaku villanásától az As­toria aluljáró lejárati korlátja mellett. Igen távolról teleobjektív- vel készíthették a felvételt erős vakufénnyél. mert a két egymás­hoz közelítő alak hátteréből egy elmosódott nőalakon kívül semmi sem felismerhető. 1. Tiborc Józsi 19 éves, és másfél éve dolgozik Budapesten a 32-esek- nél. Fizetése négyezer forint körül mozog. Egy hónapja a városköz­pontban tataroznak. Az állványék­ről sóváran vagy gyűlölködve lesi a csapatokban órára siető hangos- egyetemisták, viháncoló gimnazis­ták tarka csoportját, a ráérő hiva­talnokokat, kutyát sétáltató néni­ket, s tekintet nélkül rendszámuk­ra, a délelőtti-lassan úszó autókat. Kék munkaruhája malterfröcskö- léstől, téglaportól pöttyös, fecske- farokban a tarkójára kunkorodó szőkésvörös haját kopott svájci- sapka védi. Szombaton délben végeznek. Gyorsan begyűri a munkaruhát az öftözöszfekrénybe. Szürke szövdt- madrágba. kék-zöld kockás vászon- ingbe és zöld kardigánba bújik, felhúzza a letaposott sarkú, feke­te vágott orrú cipőt. Ebben a sze­relésben érkezett Pestre. Fél óra villamossal a munkás- szállás. Egyszer kell átszállnia, s a villamos végigcsattoghat vele a hosszú Fehérvári úton. Jólesik a peronajtónak dőlve kitekinteni a roppant SZTK-épület előtt és a Skála Áruház körül kavargó em- iberforgatagra. a vasúti híd után kezdődő hatalmas gyá^üzemekne, ahonnan százával rajzanak ki a rövid műszak után. A munkásszálláson ráérősen eszi a felmelegített konzervlecsót. Hat­ágyas szobában már csak két tár­sát találja, a többiek hazautaztak a péntek déli vonatokkal. Egyikük meccsre indul, a másiknak, úgy néz ki, bejön egy pesti lány, hoz­zá készül. Csak amikor elmennek a szobatársai, akkor fut forró láz­ként végig benne boldogan, bizser- getően az izgalom. 2. Meráni Győző szombatjai korán kezdődnek. Már reggel héttől fent van a hegyen, egy őspark övezte magányos tiszta teniszpályán. Aty- jávai kilencig ütögetnek.^A Lánc- hídnái száll ki a kocsiból. Gyalog átsétál a Margitszigetre, egy üveg sör mellett üldögél a Casino te­raszán, majd bemegy az uszodába, ahol ötven hosszt úszik a nyitott harminchármasban. Alig kellett kerülgetni, sem a sportolók, sem a fürdőzők még nem foglalták el. Fél kettőkor a Kékgolyó vendég­lőben — ide szeretett járni — erő- levest, cigánypeosenyét ebédel két kenyérrel és vörösboros nagyifröcs- csel. A borravaló öt forint. Ott­hon laza zuhany, finom gyapjúta­karó alatt — ledőlés. Belelapoz az éjjeliszekrényén heverő friss, Pa­ris Match gyönyörű fotóiba, a kép­aláírások és más szövegek rejté­lyét most nem engedi közel magá­hoz. Elalszik. Fél hatkor ébred, s még az ágy­ban marad. Beindítja feje fölött a lemezjátszót. A Dire Strait máso­dik albuma. Ez a jó félórácska is, akár az álma, rendkívül könnyen lebeg. Csak miután kikapcsol az automata kar, akikor tolakszik az eszébe; hogy mi lesz szeptember­től. amikoris mehet falura. Valahogy nem jött össze Pest. Próbálkozott a Műszaki Egyetem­mel. ehhez kedve is volt, az autók mindig érdekelték. Másodszorra a család tanácsára a jogra jelentke­zett. Idén a fater megelégelte a dolgot. Nyíregyházára dugta be a főiskolára. Egyedül ül vacsorához, amit az anyja a konyhaasztalra készített. Az öregek Leányfalura utaztak hétvégére. A hatalmas lakás csend­je. az otthonos tárgyak felületén a sikamlós fények hirtelen üveg­haranggá álltak össze a feje fölött, s rémült szabadulhatnék tört rá, mintha lassan a mellére telepedő búra alól már idáig minden oxi­gént beszívott volna. Nyugtalan­sága, mintegy monotonan erősödő dobritmus, leállíthatatlanul zaka­tolni kezdett benne. 3. f Kimegy a fürdőszobába, alapo­san lezuhanyozik, a hajára két* zacskó sampont is önt. Kifésüli, le­simítja a haját, a letört, kitépett hajszálakat összesodorva a lefo­lyóba dobja. Közép>en elválasztja óvatosan, hálót tesz rá. Megborot­válkozik. Lekapja az ablakfóliáról a sárga frottírzoknit — tegnap este óta szá­rad — és visszamegy a szobába. Kinyitja a szekrényrészét. Először a csizma. Bár tegnap este is dolgozott rajta, egy ronggyal most is alaposan átdörgöli. Színe a bordó és a piros közt. krokodil­bőr utánzatból készült, orra a leg­újabb divat szerint tűhegyen végződik. Mind a két fogast kiemeli, és gondosan az eltávozok ágyára fek­teti. Az egyiken az öltöny még csak kéthetes. Sötétlilás. a zakón széles válltömések, a nadrág szűk, oldalán — határozott krétavonás — vékony csík világít. Mellé se­lyeming és keskeny nyakkendő ke­rül. A másikon vastag, zöld plüss- nadrág és szarvasbőrutánzat ka­bát. Ehhez széles öv tartozik, csil­logó Lewi’s-csattal. Erre az ágyra zöld és rózsaszín kockákból és csi­kókból összeállított zárt nyakú, bordás pulóvert helyez. Nem tua dönteni. Már a tiszta alsónadrágban, zokniban vizsgálja a két ágyat. Bizonytalanul az öl­töny nadrágja után nyúl. Óvato­san veszi le a fogasról. Jóleső ér­zés a vékony szövet hűs érintése, az egészheti durva munkaruha, ott­honi szövetnadrág dörzsölése után. Leül az ágy szélére, felegyengeti a csizmát. Feláll. Járkál. Hirtelen elhatározással nem az ing, hanem a pulóver felé nyúl. Húzkodja, hogy leérjen a derekáig. Most le- hántja a hajáról a hálót, felkapja a bőrkabátot, és kimegy a folyo­sóra. A tükör. Még egyszer megfé­süli a haját, csak a hajra koncent­rál. Távolabb lép; hogyan fest az egész? Nem, nem tetszik. Vissza. Inkább az öltöny zakórésze. A tü­kör válasza: így jobb. Elzárja a visszamaradt ruhákat. Újra a mosdó, fogat mos), körmöt vág. Visszateszi a szekrénybe a tisztál­kodószereket. Leszalad a léipcsőn. Ki a kapun. 4. Ruháit gyorsan hányta magára. A szekrényből gondolkodás nélkül kikapta a halványlila öltönyt, s az alul sorakozó csizmák közül bele­lépett abba, ami a legközelebb he­vert, egy krokodilbőrutánzat csiz­mába. Nem akart vacakolni az ing- gombokkal, ezért egy op>-art min­tás pulóvert húzott magára — va­lami nagydarab csajról maradt itt vagy fél éve. A délelőtti farmer­nadrág zsebéből kivette a pénztár­cáját. Menekülve sietett a megál­lóhoz. A hegyről lezötyögő busz le­csendesítette, s ugyanakkor vára­kozóvá állította át a benne elvisel­hetetlenül dübörgő dobverőket, hi­szen már elindult. Kibámult a po­ros üvegen. Sötétből kiolvadó neontüzeivel az Erzsébet-híd híd- lámpáiból tejként csorduló fényei­vel, s megannyi mulatságosan ro­hangáló páros zsarátnok-szemű bogarával Budapest izgató ernyedt­séggel megadóan dőlt végig előtte. 5. Ráérősen a villamosmegállóhoz sétál, élvezi, hogyan csikorog rajta a csizma. Leszegi a szemét; hát igen. Szép. Jön a villamos. Sietve helyet foglal, majd felpattan, s a peronon az ajtónak dől, mint aki­nek az a másodperc is élet-halál kérdés, amit így a leszállásnál nyer. A Móricz Zsigmond körtér előtt egy megállóval leszáll. Gyalog teszi meg az utat, van idő. A vil­lanyóra alatt találkozik majd a barátaival, akikkel ugyanabból a nyírségi faluból jöttek, ók Erzsé­beten laknak, szintén munkásszál­láson. Talán másokat is hoznak. Hét órára beszélték meg a „dró­tot”. Akármilyen lassan teszi meg az egy megállót, még csak fél hét, amikor az órához ér. A környező padokon és a Szent Imre szobor lépcsőjén már jónéhányan várnak valakire: hosszúhajú csövesek bő­rökben, meg hasonló „digók”. mint ő. Topog egy pár percig, aztán át­vág a téren a hatos végállomásá­hoz, az italboltba. Nagyfröccsöt szopogató fogatlan nénikéket, nagyhangú törzsvendégeket és sza- badságos kiskatonákat kerülget. A kasszánál közvetlen előtte egy olajos ruhás vasutas keresget a pénztárcájában. Távolabb húzódik, nehogy összekoszolja magát. Fél­deci cseresznyét és egy korsó sört blokkoltak Ügy tervezi, hogy el­iszogatja azt a fél órát, pontosab­ban csák huszonöt porcet. De csak menne, menne. Gyorsan lehajtja az italt, a sörnek a felét. Inkább körüljárja kétszer a teret. Épp hét­kor vége a második körnek. A ba­rátai pontosak. Most mondja ki ma az első hangos szót. ahogy a have­rokat üdvözli. Bemutatkozik a két új srácnak, az egyik a húgát is magával hozta, aki csak szombat- vasárnapra jött fel szórakozni. Kö­zépmagas. formás, szőke lány. Me­lindának hívják. Fehér csiokeblúzt. sötétkék aljjal és fekete lakkeioőt visel, vállán aranyszegélyű kord­bársony diszkótáska. A kézfogások után elmesélik egymásnak a hét történetét. Sem­mi különös, olyan, mint szokott: meló meg meló. Tiborc Józsi azon töri a fejét, hogy hívhatná fel ma­gára hatásosabban a lány figyel­mét. Negyed kilenc körül Melinda szól a bátyjának, hogy nem men- nének-e valahova. Oké, mondják a fiúk. mi is úgy gondoltuk, de hová? Valaki bemondja: „Nézzünk körül a belvárosban, meg a Rákó­czi sztriten, aztán majd csak lesz valami.” A Felszábadulás térig busszal) mennek. A peroron áll az egész társaság. Húzzák egymást, hülyés­kednek az ajtóval, ugratják Me­lindát, hogy le mer-e ugrani a mozgó buszról. Végigszaladnak a széles Bartók Béla úton és a Du- na-parton át Pestre, ahol az Erzsé­beted lehanyatló’yvénél belevesz­nek a hivalkodó tornyok, eszpresz- szók, éttermek, sokemeletes iroda­házak. áramló embercsordáik, kék legyeikként dongó autóbuszok, muslinca autók, klubok, áruházak, bérházak közé szorított templomok csodálatos dzsungeljébe. 6. A Felszabadulás téren szállt le. Odá-vissza végigsétált a Váci utca­pályán. Néhány ismerős, a Kígyó utca. A Párizsi udvar előtt új Fiat 1500-asával Ritter Ottó, a Ráday utca zöldséges fia fékez. — Szervusz, gaz kapitalista — köszöntötte az autóból éppen ki­szálló fiút. — Udvöz légy régi har­cos elfajzott gyermeke. — A pé- howardos megszólításon jót nevet­tek. Ritter becsapja a kocsiajtót. Több poén nem jut eszébe. A te­hetetlenségi nyomatékúknál fogva együttmaradnak, s nekidőlnek az autónak. Némán kutatják az előt­tük hömp>ölygő színes tömeget, hátha valaki vagy valami kirántja őket erről a zátonyról, s visszairá­nyítja a hamar megakadt szombat­este sodrásába. Feltűnnek Tiborc Józsiék. Las­san, megilletődve sétálnak. Min­den kirakatot, feltűnőbb embert, autót, alaposan megnéznek. Elől Ttiborc Józsi megy. akinek sikerült Melinda mellé kerülnie, s most ne- kibátorodó bennfentességgel meg­jegyzéseket fűz a látottakhoz. Meráni Győző elfintorítja az ar­cát, két-háromszor hangosan a le­vegőbe szippant, mintha valami kellemetlen illatot érezne. — Parasztszag — jelentette ki. — Lajbi való ezeknek, s itt meg digóba nyomják magukat — helye­selt Ritter. — Ritka bunkó a burá­juk, s kezük szeneslapát. — De a paraszt pipinek mintha egész jó karosszériája lenne, a feje p»ersze letakarható. Mit szólnál, ha beinvitálnám a kocsidba, és föl­mennénk hozzám? Aztán összeho­zunk valami játékot. Csak megta­nult egy kis mókát a szénakazlak alján. — Tőlem nyugival, de nélkülem. Akik vele nyomulnak, kemény tö- kű magyar daliáknak látszanak, könnyen kaphatsz egy-kettőt a sze­med alá — mondja Ritter —. aki néhány hónap>ot katona is volt, in­nen ismerte a tréfás szólást, így kedveskedtek a folyosófelmosásra kiemelt .emberekkel. • — Ugyan-ugyan, meg se mernek mukkanni. Még ők lesznek oda a megtiszteltetéstől, ha elviszem a női ü két. Boldogok lesznek, ha szó­ba állok velük. Utána visszakaphat­ják. Nem tart soká. Tízkor az If- jakná'l vagy a Fészek dizsibe va­gyunk. Ne légy kishitű. — Az előbb valami szagot emle­gettél ... — Mindent ki kell egyszer pró­bálni, épp ez az érdekes benne. — Szerintem ez ma nem jön be neked. — Összejön. Egy üveg skót whisky, oké? — Oké. Egymás tenyerébe csapnak, és Tiborcék után fordulnak, akik ép­pen zöldet kaptak, és eltűntek a szemük elől a CSEMEGE-KÖZÉRT hunyorgó neonbetűi alatt a Kos­suth Lajos utca irányába. — Hát akkor indulás, mert nem érjük utol a röjtökmuzsaji Vénu­szodat! — Autóval? — A kocsi meggyőzőbb. Ritter előkeresi a slusszkulcsot, kinyitja a kocsi ajtaját. Nagyot ug­rik velük az autó. Az Astoria alul­járó előtt érnek célhoz. 'Ritter hir­telen fékez. Meráni még a mozgó Hutóbó/l magabiztosan kiugrik a1 járdára. Ez a lendület féllépésnyi- re röoíti a fékcsikordulás felé for­duló Tiborcék csoportjához, majd­nem Tiborc Józsi mellé. A fotó alatt lakónikus — az egész lap stílusára jellemző — képaláírás: Saturday Night Fever a la hongrois. Deux jeunes cbiques hongrois au centre de Budapest, en uniforme des bons consomateur — biensur des families ..meilleurs”. Amit hozzávetőlegesen így fordít­hatnánk: Szombat esti láz magyar módra. Két divatos magyar fiatal Budapest központjában, a jó fo­gyasztók uniformisában — bizo­nyára „jobb családokból”. Bella István: Két fiú Rozsnevetésű az egyik, a másik búzagomolygás, sírásuk árnyát, ha vedlik, gyémántot zöldgyíkmosolygás, a mese akkor se hagyja el őket, ha kihal az ének: ha fejük mélyre lehajtva kaszára, kenyérre megérnek. Deák Mór: Ne legyen többé Volt, volt. Többé már nem lehet. Eltéved, akit a múltja vezérel. S a feltörhetetlen éjszakába vetett csillag a szarkák konca. Volt, ha volt. Többé már nem lehet. A megtanult mosolyok felégetik az arcot. Elhízott álmaid körbeállnak, s bámulják fogatlanul a szádat. Talán volt — többé nem lehet. Hazudd, hogy minden a tied! A holnapi hó tegnap elolvadt: hazudd azt, hogy te elhiszed! Csak öklöd ne forduljon magadra! Csak ne vérezzen soha a szemed... S rohanj az utcán szirénázva, hogy nem volt és többé nem lehet! Zelei Miklós: Hármas oltár ragyogó rothadó idő dérrel derített hajnalok szüret ideje döglött fecskék pókok harangja nyárvég nyárvég de nem sziget emberesedni ordasodni II. zúgó cserebogárzivatar rajzottak leikeim jöttem vadludak ingében ifjúságom utcáiból zászlók szőnyegén jövök eltemetetlen alkonyat továbbcsírázó kamrazug várakozni megháborodni szó színhelyén üresen állni önarckép kabátban önarckép vasúton mezítelenül Cs. Nagy István: Harkály lakótárs A délután kopácsa földobog a háztömb ekhós odújában, a kaptár sejthetetlen sejtjében, ez az ő kopács-ideje. Nem találja fején a szeget, azért dadogja a szegezést, 476-ot egyetlen keresztre feszíteni, jókora ácsszeg kell ide. Ne várd a kopács-szünetet, tiszteld a fakopács-lakót, hidd egy betonmellkas szív­verésének, omolhatatlan tárna életjelének. Tán egy mestergerenda-résből őspolőskát kopácsol elő. tán egy végeérhetetlen hon­foglalás Feszty-körképét szereli tapétának.

Next

/
Thumbnails
Contents