Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-09 / 290. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. DECEMBER 9. Füleki Gábor: Az öreg zük.a látottakon. Ennek szép példája a Termékenység. Bodnár Lajos fafaragásai közül az Ablakost véljük igen egyéninek, jól sikerültnek. Horváth Lajos Bikája az erő robusztus kifejeztése, egyszerű, a témához jól igazodó megjelenítéssel. Gönczi György Hatosfogata nehezen illeszkedik a tárlat egészébe, — de ez semmiképpen sem elmarasztalásként jegyezzük meg. Istenadta tehetséggel faragott életkép, a legjobbak egyike, amelyet ebben a témakörben láttunk. Ifi. Finta Sándor munkái nagy szakmai kulturáltságról vallanak, közülük különösen a Fehér hul- lámtaraj a megkapó. Pólya Pál Környezetünk című fotósorozata lényeglátó, felelősségteljes, szép munka. — ti — Gönczi György: Hatosfogat Iván Sándor: Szélben, Diogenész Szerencsés Szőlős Kisközség a városiasodás útján Nem minden él nélkül kérdezgetik egymástól a fürediek: „hallottad, hogy Ti- szaszőlős város lesz jövőre?” Az alig kétezer lelket számláló településtől ez nem kis teljesítmény, a igaz ami igaz, a hír nem is nélkülöz minden alapot. Szőlős falugyűlése nemrégiben úgy döntött, hogy az önállóságát nem követeli vissza, ha a társközsége megkapja a városi rangot. — Városnak nem lehet társközsége — szögezi le Rente Ferenc, Tiszafüred tanácselnöke. — Ezért úgy döntöttünk, megkérdezzük az érdekeltéket, mit választanak. Csatlakozhattak volna máshová, önállósodhattak volna ismét. Ehelyett a teljes fúziót választották Tiszafüreddel. A gyűlésen először Tóth Lajos szólt maga, családja és közeli ismerősei nevében: — Ragaszkodom ahhoz, hogy maradjunk Füred mellett. Eddig is sokat kaptunk, ezután se leszünk mostoha gyerekek. Biztos vagyok benne, hogy akkor több jut Szőlősnek. — Hozzászólását egyetértő zaj fogadta, majd egymás után jelentkeztek szólásra a község lakói. Soltész János is egyet értett a többiekkel, de azt kérte a vezetőktől, hogy ne tekintsék Szőlőst külvárosnak. Vajon mi vonzza az embereket a városihoz? Nagy Sámuelné, kirendeltségveae- tö mondja: — 1977-től közös a tanács. Meg is szoktuk egymást, támogattak is minket, ahogy tudtak. Jó példa erre, hogy az egyesülés előtt körülbelül háromszázezer forintból gazdálkodtunk évente, s azóta összesen 12—13 milliót kaptunk. Persze az itt élő emberek is kiteltek magukért, rengeteget dolgoztak. Szereti Szőlőst, aki itt született. Van mit felmutatni a közös „termésből’' Út, iskola épült, nincs hiány óvodai, bölcsődei férőhelyből sem. Most meg úgy gondolják az emberek, ha Füred része lesz a falu, még több jut. Elvégre van még mit pótolni. Aki mostanában Szőlősön járt, akár átutazóban is, láthatta: épül, szépül a telepü-_ lés. Családi házak sora bizonyítja, nem vágynak el az emberek. Ezt támasztja alá a statisztika is. Már nagyon régen' nem csökken a népességi Ismét Rente Ferencet kérdezem, mit kap Ti- szaszőlős a városi ranggal? — Sokkal többet nem, miint eddig Fürednek se" hull a manna, azonnali és gyökeres változásra nincs mód. Azt azonban megígérhetjük, hogy kevesebD &e lesz. Nekünk segíteni kell majd a környék összes települését. De ha Szőlős városrész lesz, városrésznek is fogjuk tekinteni. — Mi lesz a község nevével? — Tiszafüred néven egyesül a két település. De ez nem jelenti azt, hogy a régi név eltűnik a térképről. A Ihelységnévtáblán Tiszafüred—Tiszaszőlős szerepel majd. A községben élők közül van, aki ellenérzéssel fogadja az egyesülést. Mégis azok találhatók többen, akik a szebb jövőt látják benne, s azt tartják, szerencse, hogy ilyen társat találtak. Szerencsés Szőlős. — szabó — Ki mit tud oroszul? Vetélkedtek Szolnok általános iskolái Szerdán délután Szolnokon. a Kassai úti Általános Iskolában megrendezték a „Ki miit tud oroszul?” vetélkedőt, amelyen a város kilenc általános iskolájának tanulói vettek részt. A kisdobosok és úttörők öt kategóriában versenyeztek. Az egyes kategóriákban a következő iskolák tanulói győztek: jelenet; Áohim úti Általános Iskola; báb jelenet: Beloiannisz úti Általános Iskola és Török úti Általános Iskola; dal: Csanádi körúti Általános Iskola; vers: Török úti Általános Iskola; prózamondás: Tallinn körzeti Általános Iskola. A „Ki mit tud orosizul?” vetélkedő a tudományos technikai úttörőszemle háromhetes programjának záró rendezvénye volt. A Kevi kör tárlata A szolnoki Szigligeti Színházban ma este 7 órakor mutatják be Strindberg Az apa című drámáját Ery- Kovács András rendezésében. A darabban a főbb szerepeket Kristóf Tibor, Koós Olga Jászai-díjas, érdemes )nű- vész, valamint Leviczki Klára alakítja. Képünkön a kapitány (Kristóf Tibor) és leánya, Bertha (Leviczki Klára) az egyik jelenetben. Fotó: H. L. ■z ELTÉ-n Gazdag életpályák elismerése Egykori hallgatókat, öregdiákokat köszöntöttek tegnap az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában. A megemlékezésnek hármas célja van — mondoltta Poszter György, az ELTE rektorhelyettese.' — Alkalom- arra, hogy elismerésünket fejezzük ki sok évtizedes — a tudományok, a gyakorlat, az oktatás és a nevelőmunka során kiifejtett — ered- ynényesi* ígazdag életpályákért, Lehetőség ez az esemény, hogy a hivatástudatukat, helytállásukat és tiszteletreméltó magatartásukat példaként állítsuk a mai egyetemi ifjúság elé, és jó alkalom, hogy a volt egyetemi polgárokat az ifjúságuk talán legszebb éveire emlékeztessük. A köszöntő után Poszter György rubin-, vas-, gyémánt- és áranyoklevelet adott át azoknak, akik az oklevél megszerzése óta 70, 65, 60, illetve 50 éven át közmegbecsülésre méltó magatartásit tanúsítottak, s munkahelyükön példamutatóan helytálltak. A túrkevei amatőr képzőművészek — bár néhány olyan alkotó is dolgozik körükben, aki tagja a Képző- művészeti Alapnak — hagyományos őszi tárlatát megszokottnál is magasabb színvonalú alkotói szándék, szemrevaló, jó néhány mű esetében kiemelkedő megvalósítás jellemzi. Ezúttal a festészeti anyagot véljük többetmondónak, ezen belül is kiemelkedik egy-egy portré. Mindenek előtt Füleki Gábor fára festett képe, Az öreg, és Gy. Vad Erzsébet szobrász földijéről, Ratkai Lajos Hollandiában élő művészről készített portréja. Nemcsak a tisztelgő megemlékezés íratja velünk, hogy felhívjuk a figyelmet a posztumusz kiállító Ivánné Mihalik Magdolna vízfestményeinek tűnődő szépségére: Szentendrei utca, Malomzugi tanya, Szilvás. A kör volt tagjai közül Váraljai Gábor egyik legjobb képével, a Berettyó- részlettel szerepel, Vad András pedig F. G. faportréjával. Prohászka Antal három, változatos olajtechnikával, messziről felismerhető sajátos színvilággal alkotott képet állított ki, nehezen tudnánk pontosan leírni, hogy az erős nézői absztrakciót is kívánó élmény miért hat ránk annyira szuggesztíven. Különösen a Bartók című képe láttán érezzük a zeneköltő világának fuvallatát. Bácskai Bertalan szita és linó levonatokkal szerepel, Kísérlet-ei valójában messzi túlmutatnak a kísérletezésen, érett tartalomról, biztos formavilágról vallanak. Szenti Ernő tusrajzai erős, tudatos vázlatok, a jelenségek egyedi megközelítésével, jól felépített formavilággal. A Finta dédunoka, Horváth György linóval próbálkozik, ígéretesen. Sarkai Imrétől a Túrkevei városszél tetszett. Iván Sándor erőssége ezen a tárlaton a kisplasztika, a Szélben és a Diogenész című bronzfigurák mozdulata a legkifejezőbb, legmegraga- dóbb. Talamasz Lajos ismét bizonyít munkáival, bár ezúttal — önmagához képest — inkább csak a művészi továbblépés akaratát érezNagyobb önállóság, átgondolt mérlegelés Új tervezési módszer tanácsainknál hét településen — Karcagon, Tiszafüreden, Üjszászon, Jászapátin, Gserkeszőlőn, Törökszent- miklóson és Túrkevén — a korábbi gyakorlattól eltérően készül a jövő évi terv. Az új módszer lényege az, hogy a költségeket és a pénzügyi forrást figyelmen kívül hagyva az őszi tanácsüléseken csak arról döntöttek ezeken a helyeken, hogy mit és milyen sorrendben akarnak megvalósítani. A következő hetekben viszont az anyagi tehetőségek függvényében már arról szavaznak, hogy a fejlesztési listán hol húzzák meg a vonalat. Határt kell ugyanis szabni, hiszen az új módszer nem jelent több pénzt. Joggal vetődik fel a kérdés: akkor voltaképpen mi értelme van az egésznek, miért nem jó a korábbi tervezési szisztéma? Nos, erre a kérdésre könnyű válaszolni, főleg azoknak, akik ismerik az eddigi gyakorlatot. Eddig (és sok helyen még most is) voltaképpen a kész tervet terjesztették a tanácsülés plé. A tanácstagok választási tehetőség és kellő inforn^áci- ók hiányában többnyire vita nélkül fogadták el a tervjavaslatot. Az új módszer viszont megmozgatja a tanácstagok fantáziáját, értelmét látják annak, hogy javaslatokat tegyenek, vitatkozzanak a beruházások sorrendjén. Cserkeszőlőn például nem emlékeznek olyan élénk, vitatkozó szellemű tanácsülésre, mint a mostani volt. Ha csupán ennyi eredménnyel járna a kísérlet, ha csak a szocialista demokrácia jobb érvényesítését szolgálná, már akkor is megérné a fáradságot. Valójában többről van szó. A helyi igények széles körű feltárása ugyanis a megoldás sokoldalú mérlegelésével is jár. Egyszerűen arról van szó, hogy idejében felmérhetik azt, hogy egy-egy településen önerőből mit tudnak megvalósítani, és a koraősztől kezdve szervezhetik a következő évi társadalmi munkát. Karcagon például ezért tervezik 1984-re központi fedezet nélkül is utak, járdák, valamint a Zádor úti Általános Iskola tornatermének építését. A városban azután már csak a kiskulcsosi és a berekfürdői általános iskolának nem lesz tornaterme. Két ilyen akcióval megszűntethető tesz. a tornaterem hiánya. A karcagi tanácsi vezetők azt vallják, a hagyományos tervezésnél nem merészkedtek volna idáig. Nem véletelnül vált ki tehát az új módszer kedvező visszhangot a tanácstagok körében. Előnyeit tapasztalva több helyen felvetették, hogy jó volna a középtávú terveket is ugyanúgy készíteni. Ennek főleg a kisebb településeken vagy azokon a helyeken volna értelme, ahol egy-egy nagyobb beruházás lényegében az egész évi fejlesztési alapot felemészti. Így például Tiszafüreden a 33. számú út városon áthaladó új szakaszát építik jövőre. A húszmilliós állami támogatás ellenére a fejlesztési alapot főleg a területrendezés, a kerékpárút, a villany- vezeték áthelyezése meríti ki. A jó értelemben vett „kívánságlista” alapján elkészült rangsorolásnak azonban nemcsak előnyei, hanem buktatói is vannak. A tanácstagoknak megfontoltan kell mérlegelniük, hogy milyen hosszú listát állítanak össze, mert ha sok maguk elé állított feladatot odáznak el egyik évről a másikra, akkor a falugyűléseken, tanácstagi beszámolókon és egyéb fórumokon a helyi vezetésnek gyűlik meg a gondja. (és talán nem is alaptalanul) egyfajta erőpróbának tekintik az új tervezési rendszert. A tanácsi testületek felkészítését látják benne a mostaninál teljesebb önállóságra, nagyobb feladatok megoldására. Szó ami szó, ez a kísértet növelte a tanácstagok aktivitását, kezdeményező készségét, széles alapokra helyezte a tervező munkát. Korábban egy-egy tervjavaslatot — főleg a kisebb településeken — jószerével egy szakelőadó is megcsinált. Most sokkal szélesebb bázisú a tervezés. Túrkevén például a tanácstagi beszámolókból (összegyűjtötték) az évek óta „visszaköszönő” témákat. Hozzávetőleg nyolcszáz javaslatot mérlegeltek. Azt tartják, hogy az a munka, amelyik széles társadalmi bázison alapul, nem tehet eredménytelen. S. B. Megyénk Sokan
