Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-07 / 288. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. DECEMBER 7. IA szerkesztőség postájából I A hónap rendeletéi Tanácsi feladatok a telekgazdálkodásban 0 40 órás munkaidő bevezetésének feltételeiről Az ÉKV-nál dolgoztak A Szolnok megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat gazdaságvezetése és szakszervezeti bizottsága no­vember 28-án Törökszent- miklóson, másnap Jászbe­rényben, december 1-én pe­dig Szolnokon köszöntötte nyugdíjasait. Négy híján há­romszáz nyugdíjasuk van. a találkozókon kétszáztizen- öten jelentek meg. Vásárlá­si utalványt kaptak ajándék­ba. szórakoztatásukról a Szig­ligeti Színház művészei gon­doskodtak. Polgár István igazgató a vállalat munká­járól, fejlődéséről, eredmé­nyeiről tájékoztatta a meg­hívottakat. Az évenkénti nyugdíjasta­lálkozók sikerei hívták létre két évvel ezelőtt a nyugdí­jasok klubját, amely Simon József nevét vette fel, aki a vállalat alapító tagja, első igazgatója volt. A klub meg­határozott féléves program szerint működik. TIT-elő- adások, filmvetítések, üzem- látogatások, teadélutánok, kirándulások szerepelnek a tervben. Gajdos Lajos klubvezetőtől kaptuk a beszámolót. A ké­pen: derűs percek a szolno­ki találkozón. Fotózta: Szűcs Zoltán. Földön járt a „Mindenható” Hihetetlen, hogy mennyire elragadja az embereket né­ha az indulat. November 5- én 11—12 óra között hazafe­lé igyekeztem a Hetényi Gé­za kórházból. A kapunál egy bőrkabátos férfi ordított, kiabált a szolgálatban lévő portással. Miért? Mert par­kolójegy nélkül — az elő­írásnak megfelelően — nem engedte be gépkocsival az egészségügyi intézmény ud­varára. „Maga itt senki, maga öt nap múlva nem lesz itt, kirúgják innen..— do­bálózott a szavakkal az is­meretlen. Odaléptem a „kiabálógép­hez”. Udvariasan megkér­deztem, segíthetek-e valami­ben, nővér vagyok, hátha van megoldás .. Mit szépít­sem a dolgot, a portáséhoz hasonló választ kaptam. Ma úgy mondják, hogy „erre én is pipa lettem”, s megmond­tam a férfinak, hogy így még az atyaúristen se be­szélhet. Ha ő „valaki”, ép­pen neki kellene példamuta­tóan viselkednie, hogy mi, senkik, tőle tanuljunk. S mit adott a sors? A magából ki­kelt úr(?!) néhány perc múl­va beült a piros kis kocsijá­ba és szó nélkül eltávozott. Utána már sajnáltam is az illetőt. Semmiségért miért idegesítette fel magát — és másokat? — M. F.-né szol­noki olvasónk leveléből. Játékos egészségügyi vetélkedőt tartottak a besenyszögi óvo­dában november 30-án, amelynek anyagát a KÖJÁL központilag minden gyer­mekintézményhez eljuttatott a megyében — számolt be a közeli eseményről Molnár Melinda pedagógus. A két nagycsoport szerepelt a ve­télkedőn. A jövő évi elsőosz­tályosok megmutatták, hogy mit tudnak életünk egészség- ügyi részéből. Az elméletet Levelekből Papp Jánosné szajoli olva­sónk arról írt, klubjuk szé­pen működik, taglétszámuk nőtt. Az eltelt időben sok ked­ves összejövetelen talál­koztak. Mivel a tél a családi ünnepek ideje, így most egy kis „szünetet” tartanak Bú­csúzóul összevont névnapot tartottak. Akik akartak, táncra perdülhettek, énekel­hettek. Árok, árok, de November 24-i lapunkban Nyitva hagyott árkok, for­galomakadályozó földkupa­cok címmel egy szolnoki el­lenőrzés tapasztalatiról írt cikket munkatársunk. Ez késztette levélírásra a Véső út 12—14—16-ban lakó ol­vasóinkat. A Százados úton és a Véső úton is vannak betemetetten árkok — írták —, csak arra nem járhatott a bizottság. játékos, bemutató verse­nyekkel vegyítették. A leg­nagyobb sikert az ügyességi gyakorlatok aratták. A zsűri igazságosan oszto­gatta a pontokat: ennek alapján kapták a kis ver­senyzők az ajándékcsoma­gokat. A gyerekek boldo­gan szedegették ki belőlük a kifestőket, színeseket, könyveket. — sorokban Bognár Sándorné Kende­resről küldött levelet. A Vö­röskereszt november 25-t be­számoló taggyűléséről szá­molt be. Százötvenöten vet­tek részt a tanácskozáson. Divatbemutató következett ezután. Rezenka Valéria női szabó kisiparos szebbnél szebb ruháit alkalmi ma­nökenek mutatták be. mély árok... Ki ásta, ásatta ki, és minek? — nem tudják pontosan. Egy biztos, körülbelül négy hó­napja tátong, és az elmúlt hideg napokban elf agyiak a vezetékek, víz nélkül marad* a három ház gazdája. Egyi­kőjük érdeklődött J- víz- és csatornaműveknél, a Tigáz- nál. Egyik „cég” se ásott ár­kot a Véső utcában — tájé­koztatták. Elment a városi tanács műszaki osztályára. A válasz: sajnos, nem hoz­zájuk tartozik... A Százados úton lévő Epszöv-telep volt az utolsó „állomás”. Nem, ők se... Akkor ki, minek ásott — ásatott árkot a Véső utcá­ban? És mikor temetik be? — Ez annál is inkább izgal­mas kérdés, mert bekövet­kezett, amitől tartottak: hi­degebbre fordult az idő, és ez most már tartósnak ígér­kezik. December 5-én szo­morúan közölte a levél egyik aláírója: ismét nincs vizük.. Kicsinyke szépséghiba Kérem, segítsenek nekünk, a IX. kerületben lakó idős embereknek. Nagyon örü­lünk, hogy az ABC-boltun- kat bővítették, köszönjük ezt azoknak, akik érte fá­radoztak. A boltnak van azonban egy kicsinyke szép­séghibája. Ügy tudom, ahol ötnél több lépcsőfok van, kapaszkodó karfa felszerelé­se szükséges. Nos, az ABC- nél ez nagyon hiányzik. So­kan vagyunk a környéken idős emberek. S különösen most, hogy gyakran csúszós — lassan havas lesz — az út, nagyobb biztonsággal men­nénk, ha a lépcsőn kapasz­kodni tudnánk. Talán teljesíthető a kíván­ságunk — írta K. I.-né szol­noki, 66 éves olvasónk. Két keréken könnyebb — lehetne A kerékpározás világszerte reneszánszát éli. Soha eny- nyit nem adtak el a kétke­rekű járműből, mint napja­inkban. Előnyeit felesleges ismertetni. A közlekedés szakemberei mindent elkö­vetnek, hogy a kerékpár ter­jeszkedésének minél tágabb teret biztosítsanak, hisz a nagyvárosok zsúfoltságának csökkentesét látják benne. A gazdagabb országok ke­rékpárutakat létesítenek, de minimális, hogy az utak mentén kerékpársávo- kat jelölnek ki. Budapesten is igen sok utcát nyitottak meg a kerékpárosok előtt. Nem így Szolnokon! Itt mindezekről nem akarnak tudomást venni. Igaz. a me­gyeszékhelyen is szépen fej­lődött a motorizáció, ennek ellenére még igen sokan ra­gaszkodnak a jól bevált ke­rékpárhoz. Nincs időhöz köt­ve az ember, és szívesebben kerekeznek a munkába vele, mint a túlzsúfolt autóbuszo­kon. Sajnos, hovatovább a kerékpárt már csak a vál- lunkon vagy a járdán tol­va tudjuk vinni. Legyen bár­milyen közlekedési változás, az első: kiteszik a kerékpá­rozást tiltó táblát. Nem jár­hatunk a 4-es főút városi szakaszán és még sok helyen másutt. Egy-egy úticélt, munkahelyet csak a fél vá­ros megkerülésével érünk el. A tilalmak elsősorban ben­nünket. kisembereket sújta­nak, akik ragaszkodunk a kerékpárhoz. Kell, hogy a közlekedés irányítói ránk is gondoljanak. Téglás László Szolnok Válaszok, Jogos kifogás November 16-i lapunkban ifj. Szabó Lajosné öcsödi ol­vasónk levelét közöltük „Műanyag figurák a zsírban” címmel. Magyarázzuk? A cím mindent „elmond” A Szolnok megyei Allatfor- galmi és Húsipari Vállalattól kaptunk választ. Eszerint a félkilós, csomagolt étkezési sertészsírhoz a műanyag po­harakat nagy tételben, ori­ginal kiszerelésben kapják. A zsírt automata csomagol­ja. A töltésre váró dobozokat 20—30 darabonként helyezik a gép fogadópultjába. Az ori­ginal csomagolás miatt a po­harakat nem ellenőrzik. A műanyag lapocskák feltehe­tően a dobozgyártás sajtolá- sos technológiájának követ­kezményeként kerülhettek — még a gyártásfolyamat során — a dobozokba. A vállalat illetései elné­zést kérnek a fogyasztótól az őt ért kellemetlenségért. A műanyag zsírpoharakat gyártó vállalatnak elküldték észrevételeiket, körültekin­tőbb anyagkezelésre hívták fel a figyelmüket. Különdíj Műsorok családi ünnepsé­gekre címmel jelent meg méltatás november 29-i la­punkban a törökszentmiklósi bemutatóról, amelyre La- bancz Ignác, a nagyiváni Jó­zsef Attila Művelődési Ház igazgatója így reagált: „.. .A témában a mi intéz­ményünk is érdekelt. A mi egyik csoportunk is részit vett a törökszentmiklósi be­mutatón. házasságikötési műsorok kategóriájában, s az ottani szereplésükért ki­érdemelték az SZMT V. B, igazgatási osztályának külön- díját, 3000 forintot. A bemu­tatott műsort Tóth József né tanárnő, a művelődési ház irodalmi színpadának vezető­je szerkesztette és tanította be. Ami ennél is fontosabb, csoportunk — ellentétben a cikk megállapításával — nem a bemutatóra szervező­dött (ezt a cikk szerzője nem is állította!! — a szerk.) ha­nem — természetesen a tag­ság cserélődésével már évek Ha az októberben megje­lent jogszabályok között va­lamiféle fontossági sorrendet akarunk felállítani, egy pil­lanatra sem lehet vitás: a te­lekgazdálkodásról kiadott új rendeletek kívánkoznak az élre, amelyek a Magyar Köz­löny október 16-i számában olvashatók. A Miniszterta­nács határozata szerint a ta­nácsoknak a gazdasági és ha­tósági eszközök összehangolt alkalmazásával elsősorban arra kell törekedniük, hogy az állami telekkínálat elégít­se ki a lakásépítés szükség­leteit. A tanácsok feladata, hogy rendezési terveikben kijelöljék a lakás- és üdülő­építésre szolgáló területeket, meghatározzák a beépítés műszaki-infrastrukturális feltételeit. A tanácsoknak a jövő­ben a szervezett állami la­kásépítés mellett megkülön­böztetett figyelmet kell for­dítaniuk arra. hogy milyen módon lehetséges a magán­erős lakásépítési igények ki­elégítése, a lakosság bevo­násával hogyan biztosítható az ehhez szükséges terület * és infrastruktúra. A kormány határozata elő­írja, hogy módosítani kell a telekadóra vonatkozó sza­bályokat. A lakótelkek alap­adójának mértékét differen­ciáltan négyzetméterenként 1—6 forint között kell meg­állapítani. Fontos szabály az is, hogy a tanácsok pénzéből végzett közművesítés, út- és járdaépítés költségeinek egy részét az érintett telkek tu­lajdonosaira, használóira kell áthárítani. Ez gyakorlatilag az egyszeri út- és közműfej­lesztési hozzájárulás kiveté­sének formájában történik. Nem kerülhet természetesen szóba a hozzájárulás fizeté­se. ha az út-, illetve a köz­műépítés társadalmi mun­kával történt, vagy. a telek árába, használatbavételi dí­jába azt már eleve bekalku­lálják. A Minisztertanács határo­zata szerint az egyes tele­püléseken elő kell segíteni a lakosság önkéntes társulá­sán alapuló közműépítést, továbbá a tanácsi kötvényki­bocsátást. Együttműködési megállapodásokkal elő kell segíteni, hogy a lakásépítés munkáltatói támogatására jogosult szervek aktívan be­kapcsolódjanak az állami tulajdonban álló földek te­rületelőkészítésébe és a te­lekalakításba. A telekadóból, valamint az út- és közmű- fejlesztési hozzájárulásból származó 'bevétel a helyi tanácsok fejlesztési alapját illeti, meg. A kormány határozata vé­gül előírja, hogy a tanácsok­óta közreműködik Nagyivá- non a társadalmilag szerve­zett esküvőkön különböző műsoraival. Ügy érzem. min­denképpen megérdemelte Nem a szél Ez volt a címe a december 2-án megjelent írásnak, amelyben munkatársunk egy szolnoki fiatalasszony kis híján tragédiába torkolló esetét írta meg. (Nyolchóna­pos kisgyerekére borított a szél majdnem egy fémvázas bódét a Széchenyi lakótele­pen.) Kisgyerekes szolnoki olva­sónk fogott — érzésünk sze­rint a cikk olvasása után azonnal — tollat, s írt felhá­borodva. Csak a fémváz roncsolódott össze... Mi tör­ténik, ha a mama a sokadik érzékével nem oda figyel, ha a napi gondjain tépelődik éppen (lehet neki bőven!), miközben gyermekét, szeme nak felül kell vizsgálniuk a jelenlegi építési tilalmakat, s azokat a lehető legkisebb mértékre kell korlátozniuk. A hónap másik legközérde- kűbb minisztertanácsi hatá­rozata — a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyet­értésben — a heti 40 órás munkaidő kiterjesztésének feltételeiről szól az iparban és az építőiparban. A hatá­rozat szerint a gazdálkodó szerveknek központi anyagi támogatás nélkül, saját gaz­dasági, pénzügyi forrásaik­ból kell a munkaidőcsökken­tést megvalósítani. Ez az intézkedés nem akadályoz­hatja a gazdálkodó szerv feladatainak ellátását, a la­kossági szükségletek kielégí­tésének folyamatosságát. A munkaidőcsökkentésre a gaz­dálkodó szervek — a mun­kahelyi szakszervezettel kö­zösen — külön programot készítenek, amely egyebek között tartalmazza a veszte­ségidők mérséklésére vonat­kozó intézkedéseket, a la.- kosság* szolgáltatással össze­függő feladatokat és a dol­gozók új munkaidő-beosztá­sát. Lényeges előírás, hogy a dolgozók munkaibére a mun­kaidő mérséklése miatt nem csökkenhet. Ezt a teljesít­ménykövetelmények fokozá­sával és a teljesítésüket biz­tosító feltételek megterem­tésével kell elérni. Külön kormányhatározat szól az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgo­zok 40 órás munkahétre va­ló áttéréséről. A bevezetés időpontja itt 1984. március 5. (Az iparban és az építő­iparban 1984. január 1.) A határozat előírja, hogy az új munkarendben a központi államigazgatási, igazság­szolgáltatási szerveknél a munkaidő hétfőtől csütör­tökig reggel 9 órától délután fél ötig, pénteken pedig 8- tól négy óráig tart. A terüle­ti szervekre indokolt esetben ettől eltérő munkaidőbeosz­tást is megállapíthatnak. Ez mindig a felügyeleti szerv vezetőjének feladata. A mun­kaközi szünetre vonatkozó szabályokat a szakszervezet­tel egyetértésben kell meg­határozni. A munkaidőesökkentésmek feltétele, hogy az létszám- növeléssel, többletbér igény- bevételével nem járhat, s biztosítani kell az ügyintézés zavartalanságát, folyamatos­ságát is. A lakosság ügyeinek intézésére fordított félfoga­dási időt csökkenteni nem lehet. Itt is érvényes az a rendelkezés, hogy a munka­időcsökkentés miatt a dolgo­zók bére nem csökkenhet. D. A. volna csoportunk a cikkben való megemlítést a különdíj ürügyén...” A mulasztást — íme — pótoljuk! tehet róla! fényét agyonnyomja egy fe­lelőtlenül ott — vagy elha­gyott bódé. M. B.-né szerint túl sok felelőtlenséggel, gondatlan­sággal lehet találkozni ma­napság lépten-nyomon. Oly­kor úgy érzi. az ember, senki nem felelős semmiért. Né­melyik felelőtlenség, gon­datlanság csak kárt okoz a népgazdaságnak vagy hiány­zik valahonnan. Akárhogy is vesszük, sok kicsi sokra megy. Majd kifizeti az állam, hisz végtelenül gazdagok va­gyunk. . . Némelyik felelőt­lenség, gondatlanság ember­életet követel! A kárt meg lehet téríteni, de az ember­életet?. ..

Next

/
Thumbnails
Contents