Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-06 / 287. szám
1983. DECEMBER 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Szivárvány a látszatról A látszat néha csal — tartja a szólás. S talán nem is csak néha. A Szivárvány legutóbbi adása mindenesetre csupa olyan élethelyzeteket tárt a hallgatók elé, amelyekben a látszat valóban csalt. A hosszú, látszólag kiegyensúlyozott házasság a felek elbeszélése szerint valójában pokoli volt, a temetésre összegyűltek bánata ugyancsak a felszínt jelentette, de valamennyi elhangzott riport az emberi kapcsolatok e furcsa, tisztességtelen jellemzőjét vette célba. Tényleg ilyenek volnánk? Azért csinálunk meg valamit, mert az a fontos, hogy. mit mondanak rólunk a szomszédok, a munkatársak, a barátok? Bizonyára ilyenek is vagyunk. Ám az ember — legalább is ha nem egészen elveszett — előbb-utóbb rájön az ilyenfajta magatartás tarthatatlanságára, jel- lemtoeformáló hatására. S csak az kérdés, hogy képes-e akkor már változtatni rajta. Tudjuk, az őszinteség nem minden esetben üdvözítő, népszerű. Ám hosszú távon csak azok az emberi kapcsolatok életképesek, amelyeknek az őszinteség az alapja. Kimondatlanul is erre figyelmeztetett a Szigethy Anna szerkesztette műsor. Gondolatjel Mintha csak a Szivárvány folytatása lett volna a Gondolatjel vasárnapi adása. Vaszilij Suksin egyik gondolatát — „Ha a hőst valakinek vagy valaminek a kedvéért ötlik ki, akkor feltétlenül erkölcstelen lesz”... — választotta a műsor mottójául Barát József szerkesztő. Nem véletlen idézte a szovjet filmművészet kimagasló alkotóját a műsorvezető. A negyvenperces adásban ugyanis e művészeti ág felelősségéről beszélgetett olyan színészekkel, rendezőkkel mint Alekszandr Gel- man, Nyikita Mihalkov. Bulat Okudzsava, Gleb Panfilov. Innokentvij Szmoktu- novszkij. A mai szovjet filmművészet talán legjelesebb képviselői Suksint igazolták, munkásságukban alapelv a valóság reális ábrázolása, a hősök életihű, megszépítés nélküli megformálása. Igazán nagy, időtálló alkotások csakis így születhetnek, s minden bizonnyal ebben rejlik a szovjet filmek világhírnevének, népszerűségének titka. Harmadszor is John Lennon Szántó Péter Nehéz napok éjszakái című kétrészes rádiójátéka után — amelyet két vasárnap délután sugározott a rádió — ismét John Len- nonnak az egykori Beatles együttes vezetőjének életéről és haláláról hallhattunk az Ifjúsági Rádió legutóbbi műsorában. Immár egymás után a harmadik vasárnap délután hangoztak el szinte ugyanazok a felvételek, ugyanazok a dalok. Csak a szerző más. ezúttal ugyanis Asperján György dokumentumjátékát tűzték ismét műsorra a szerkesztők. A megszívlelendő bölcsesség „a kevesebb több lett volna” ezúttal is áll. S talán még csak annyi megjegyzés — hiszen kínálkozik az összehasonlítás — Asperján György dokumentum játéka lényegre töröbb. hangulatosabb volt, mint Szántó Péteré. — tg — Közművelődés és gazdaság A Magyar Népművelők Egyesülete III. vándorgyűléséről A vasasszakmák valamelyikét választó fiúk az első iskolaév felét a tanműhelyben, a gyakorlati ismeretek elsajátításával töltik. Itt tanulják meg a szerszámok, gépek kezelését, itt érzik először a munka örömét. Kameránkkal ezúttal a 605. sz. Ipari Szakmunkásképző tanműhelyébe pillantottunk be T. K. L>. December 9 Uj kabaré premierje a Mikroszkóp Színpadon A Mikroszkóp Színpad a napokban visseaköltözött felújított otthonába, a Nagymező utcai épületbe. December 9-én a Bal? Jobb? Bal! című új politikai kabaré premierje lesz az ünnepélyes megnyitó. Az új kabaré — vagy pontosabban: politikai párbeszéd — konferansziéja Verebes Isttván. Bemutatkozik Koós Jánosi is, először lép fel kabarészínészként a Mikroszkópon.. A színházszerető közönség ismét a színpadon, üdvözölheti Fónay Mártát, és a bemutatóra meglepetést tartogat Sas József is. Mikulás-járás a Szigetközben Évszázados népszokásokat elevenítettek fel Miklós-nap előestéjén a szigetközi falvakban. A fiatalok maskarába öltözve indultak a hagyományos Mikulás-járasra. A hosszú kenderszakállú, érkezésüket rézcsengőve] jelző Mikulásokat láncot csörgető ördögök kísérték. A kisgyerekes házakhoz kopogtattak be, kikérdezték magaviseletükről a megszeppent apróságokat, majd a töredelmes vallomástétel után a Mikulás puttonyából csokoládéval, dióval, almával ajándékozta meg őket. Életismeret a noteszben M. Szabó Gyula: Bordásfalak Mondják, hogy az újságírás a közhely művészete, s ebben az állításban minden túlzással együtt van valami igazság is. Mert — gondoljuk csak meg! — mikor használunk közhelyeket? Amikor nem jut más az eszünkbe, nincs időnk, vagy éppen tehetségünk arra, hogy magunk fogalmazzuk meg a felismeréseinket. Márpedig a napi újságírás kegyetlen malom, sok idő nincs az elmélyedésre. Talán ezért is oly ritka a jó riport manapság. Ez ugyanis az egyik legidő- igényesebb műfaj. Nem elég még az sem, ha a bemutatandó tárgyat alaposan megismerjük (sajnos erre se sok időt hagy a vidéki újságírás), valamelyes távlat is kell, hogy a valóság elemeit megszerkesszük, formába öntsük. Csak a laikus hiszi el ugyanis azt a közhelyet, hogy „a téma az utcán hever”, hogy az eset önmagában már olvasható írást is produkál. Nagyon jól tudja ezt M. Szabó Gyula is, akinek tizenhét írását vehetjük most kézbe a Palócföld Könyvek új kötetében. A fiatal újságíró a legkézenfekvőbb módszert választotta. Köztudott, hogy a riporter jegyzeteket készít. Van, aki az írás elkészülte után ezeket egyszerűen eldobja, míg mások megőrzik. Nos, M. Szabó Gyula is ezt tette, s amikor kellő mennyiségű „anyag” összegyűlt, akkor már rendszerezhette, megszerkeszthette. Nem véletlenül emlegetem a mennyiséget (amely, — mint tudjuk — a minőség egyik feltétele is!) Nem számoltam meg, de legalább kétszáz eset, név, figura szerepel a tizenhét írásban. Gyanítható, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa, noha én még szigorúbb rostálásra biztatnám. A legnagyobb gondom ugyanis ezekkel a riportokkal, hogy némelyik talán éppen a szerző szándéka ellenére didaktikusra sikeredett. A szerző módszerének sajátosságából következik ez. Tétele bizonyítására nem egyetlen sorsot követ végig, hanem analóg eseteket rak egymás mellé. Ezek vagy megállnak a lábukon, vagy nem. Sokszor bizony banálisak, esetlegesnek tűnnek. Példaként A ház ... című írást említem. Ilyen idilli lenne a kép Salgótarjánban egy lakótelepi házban? — tűnődtem el, amikor elolvastam. Alighanem a szerző maga választotta módszere üt itt vissza. Az apró, életből ellesett mozaikok, esetecskék, életképek együttesen nem adnak új minőséget (Zárójelben jegyzem itt meg, hogy ugyanaz teszi már modorossá a kötetlen előszót író Szekulity Péter írásait is). Ezeket a kritikai megjegyzéseket is azért merem tenni, mert bízom M. Szabó Gyula tehetségében. Akinek ilyen fiatalon ilyen nagy életanyag gyűlt fel a noteszeiben, az tovább is léphet, akár a szépirodalmibb megformálás, akár a szociográfia felé. Kitűnően ismeri például a mai magyar falut. A gazdálkodót is, a téeszeket, de a kultúrában vérszegényt, a szellemi elsivatagosodás tüneteit is. Számos példát említhetnék arra, hogy tud egyetlen szituációval jellemezni. Belép — mondjuk — egy falusi kocsmába, rögtön kontaktust tud teremteni az ott idogáló emberekkel, s máris kész a skicc a falu kulturális életéről, állapotáról. Tudniillik nincs más közösségi és kulturális fórum az illető faluban. A kettőt: a kultúrát és a közösséget nem véletlenül említem együtt. M. Szabó Gyula ugyanis nem rest utánajárni hogyan is alakult az Több, mint négy éve már, hogy megalakult a magyar népművelők szakmai szervezete, a Magyar Népművelők Egyesülete, amelynek legfőbb fórumai a kétévenként megrendezésre kerülő vándorgyűlések. A négy évvel ezelőtt, Kecskeméten megtartott vándorgyűlés plenáris és szekcióülései tükrözték a hetvenes évek elején és közepén végbement kulturális változásokat; két évvel később, a Szolnokon lebonyolított vándorgyűlés programja viszont már világosan jelezte, hogy a közművelődési szakembereknek gazdaságilag nehéz környezetben kell dolgozniuk. A múlt hét végén Egerbe gyűltek össze — az ország minden részéből — mintegy négyszázan, az egyesület tagjai. Ezúttal kizárólag a gazdasági élet és a kultúra összefüggései határozták meg a kétnapos vándorgyűlés témáit. Bevezető előadást, dr. Györfi István, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese tartott, hangsúlyozva, hogy: — Döntően állami feladat a művelődés finanszírozása; s tiz év alatt megkétszereződött a kiadások összege. Két területen minden eszközt mozgósítani kell: az általános iskolai oktatás és az egészségügyi alapellátás javítása fontos feladat. A vándorgyűlés alapvetőmutatják a szekcióülések témái is: a népesedés és a család; életmód és életvitel; gazdasági irányítás, társadalmi cselekvés és érdek; településtervezés és település- szerkezet; a művelődési otthonok gazdálkodása. Szolnok megyében az elsők között alakult meg az egyesület területi szervezete: nem véletlen tehát, hogy az országos vándorgyűlés előtt három nappal tartotta meg évi taggyűlését az MNE megyei szervezete. A megyei szervezet munkájával kapcsolatosan érdemes idézni Király Istvánt, az MNE titkárát: — A legtöbb eredmény ott született, ahol egyébként is jó úton jártak. Hajdú-Bihar és Szolnok megye példamutató ilyen szempontból: ■ Rendkívül fontos eredménynek tartom, hogy a döntések előkészítése, az állásfoglalások megfogalmazása idején, kérik az egyesület véleményét, javaslatait. Az egri vándorgyűlésen a legszervezettebben és a legnagyobb létszámmal a Szolnok megyei népművelők képviseltették magukat. Mindez sem többet, sem kevesebbet nem jelent annál a reménynél, hogy a Közép- tiszavidék e tájának kulturális szakemberei a következő — nem könnyűnek ígérkező — időszakban a korábbiaknál hatékonyabban fejtik ki tevékenységüket. V. J. Képes levelezőlapok múzeumban Karácsonyi és újévi újdonságok jelentek meg dekes és alighanem egyedülálló országos gyűjtemény is. Képes levelezőlapokat szereznék be rendszeresen, és így hazánknak csaknem •minden települése, vidéke végigtekinthető ezeken a szép kis képecskéken. Sajátságos gyűjteményt tudhat magáénak a Zempléni Helytörténeti Múzeum,.. E szerencsi gyűjteményiben ugyanis nemcsak a környékre és a tájegységre vonatkozó dokumentumok, relikviák találhatók, hanem igen érKétezer-háromszáz féle élet, az életmód az elmúlt évtizedekben a magyar vidéken. Bőven esik szó a munkáról, amit (ahol lehet) ellazsálnak (Elveszett órák), míg mások, máshol megszakadásig hajszolnak. Akár az egyik, akár a másik végletet nézem, az értékrend zavaraival kell szembe néznem. M. Szabó Gyula is pozitív példaként emleget néhány téesz- (és más) vezetőt és nem vezetőt, aki 16 órát dolgozik naponta. Félreértés ne essék, nem a szorgalom és a kötelességtudat ellen kívánok szólni! De szeretnék már olyan vezetőkről (munkahelyről) olvasni, akik (ahol) a nyolc órás munkaidőn belül és jól végzik el a feladatokat. Gyanítom ugyanis, hogy az, aki napi 15 órát dolgozik, az derék, tisztességes ember, de nem jó vezető, mert nem tud szervezni. Maga a szerző sorol lel — igaz más összefüggésben — ezekre is néhány példát. M. Szabó Gyula bizonyságát adja írásaiban, hogy pontosan tudja diagnosztizálni a mai magyar valóságot. Jó gazdaként kiterjed a figyelme az erdők, mezők, megművelt és ugaron hagyott földek, a vizek (és vízellátás), a szolgáltatás, az elhagyott és államigondozásba került gyerekek és öregek, a pályakezdő szakmunkások és értelmiségiek, egy szóval az élet gondjaira. Szinte már zavaró is ez a bőség, mert félő, hogy a szerző elaprózza magát. Ám — fiatalemberről lévén szó — tekintsük ezt a kötetet az anyag és tapasztalatgyűjtés dokumentumának, egy szép közírói pálya első, s máris sikeres fázisának. Mert fogunk még M. Szabó Gyula köteteivel találkozni, erre garancia a tehetsége és a szorgalma is! H. S. (Palócföld Könyvek, Salgótarján 1983.) A Képzőművészeti Kiadó - a legnagyobb levelezőlap- kibocsátónk — évek óta rendszeresen átadja a gyűjteménynek új (képeslapjaik egy-egy példányát. Éppen a napokban 2347 különféle lapot küldött a Zempléni Múzeum gyarapítására. Ezek 1982 szeptemberétől napjainkig jelentek meg. Azt tervezi a kiadó, hogy a múzeum mellett a képeslapgyűjtők csaknem háromszáz főre tehető és egyre növekvő táborával is szorosabbra fűzi a kapcsolatait. .Időről-időre tájékoztatni kívánják őket a képes lapkiadás, terveiről is. Ami egyébként a kiadást illeti: alig több, mint egy esztendő alatt 816 féle színes és 697 féle olcsóbb kivitelű képes levelezőlap került az üzletekbe. A kisebb települések, múzeumi emlékek megörökítésére is gondoltak, s ha alacsonyabb példányszámiban is, de 389 féle feikete-fehér képeslapot gyártottak- Különleges igények kielégítésére 12 féle kör alakú és 45 féle eredeti színes felvételt is kibocsátottak. Tizenhétmillió üdvözlet A városképeket bemutató lapokon kívül most, karácsony és újév napja előtt megnőtt az érdeklődés, a kereslet az ünnep; üdvözlő lapok iránt. Az idén több mint száz karácsonyit és 25 féle újévit jelentettek meg, kereken 17 millió példányban. Érdekes, hogy ez a nagy példányszám mégis valamivel kevesebb a tavalyinál. Azért csökkentették, mert — a kiadó tájékoztatása szerint — az év elején hatmillió maradt meg a boltokban, amit azután visszavásároltak. Most az idén gyártott lapokkal együtt újra elosztva küldik szét a kereskedelmi hálózatba, hogy így folyamatos választékot biztosítsanak a vásárlóknak. Ez egyúttal megoldja a kereskedelemnek azt a problémáját is — egyben a vevők érdekeit szolgálva —, hogy ne féljenek rendelni közvetlenül az ünnep előtt sem. Korábban ugyanis, ami megmaradt, azt egész esztendőben raktározni ok kellett, és ettől jogosan húzódoztak* Az új módszerrel — a maradék visszavásárlásával — a kereskedelem is nagy gondtól szabadul meg, és a vevők is újraosztva gazdagabb választékban részesülnek Többségükben olcsók Kedvező újdonság, hogy a kiadó gondolt az idei na- gyóbb takarékosságira és a kispénzűekre, ezért az ünnepi üdvözlő lapoknak több, mint a fele két forintért kapható. Újdonság az is, hogy 34 félét most először adnak ki. A nagyon igényes vásárlók pedig 400 ezer nagyobb méretű, hajtogatott, több nyelvű üdvözlő szöveggel nyomott különleges lap között is válogathatnak. Ezekből 27 féle lesz mo6t először kapható. Újdonság még az ajándékkísérő ízléses kis kártya, amely csak néhány éve jelent meg a boltokban. Kereken ötven féle kapható belőlük, hogy a szép ajándékot szép kis kártya is díszíthesse küldője nevével, jókívánságaival. Két és fél milliónyi ajándék mellé járulhat ez a kedves kiegészítés*
