Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

1983. DECEMBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A magyar gyógyszeripar vállalatai között a debreceni Biogal a kicsik közé tartozik, azonban gyártmányainak hí­re országhatárokon túlra is eljutott. Gyógyszereken kí­vül kozmetikai készítmé­nyekkel is foglalkoznak: a főként napraforgó hatóanya­gú ránctalanító Helia—D k!rém az idén külföldön is nagy síikért aratott. Gondol­nak már az 1984. évi szen­zációra is: a tokaji aszú ha­tóanyagának felhasználásá­val női férfi arcápoló szere­ket, krémeket, tonikot állí­tanak elő. Derzsi disznótor ~Én fogtam a füllt, farkéit Szalma helyett gázzal Hiába, a disznónak már ez i sorsa. A háziállatok a má­juk módján szolgálják az embert. A kutya elkergeti a tolvajt, a tehén tejet ad, a malacka, ha meghízik, a hú­sát, szalonnáját kínálja. Meg azt a vidám hangulatot, ami a disznótorokkal jár ősidők­től. Fazekas Jánosék tiszader- zsi házának verandáján vagy tízféle gyilkos szerszám so­rakozik rendbe állítva, mint egy elszánt hadsereg. A sor végén bicska nagyságú „bé­kanyúzó”, elől, mint egy pa­rancsnok, a bárd. De aki job­ban szemügyre veszi, láthat­ja, hogy a legfontosabb sze­repe annak a nem túl hosz- szú, de annál élesebb, hegye­sebb szerszámnak van, mely­nek segítségével az első moz­dulatot végzi a gazda. — Bemelegítenek igyon mindenki egy kupica pálin­kát — kezdi Fazekas János, és mindjárt jó példával jár elöl —, aztán beszéljük meg, mi lesz, hogy lesz. Megvár­juk, hogy világosodjon egy kicsit az ég, mert szeretem látni, amit csinálok. A terv, amit a családfő el­mondott, jónak látszik, sen­kinek nincs ellenvetése. Nem is lehet semmi baj, csak az anyakocától tartanak kicsit. — ötnapos malacai van­nak. Gyönyörű jószágok, csakhát az anyjuk valóságos vaddisznó. Beszegeltem az ajtót, nehogy a visításra ki­törjön, mert akkor nem ál­lunk meg előtte. _ Na, papa! — élcelődik a k isebbik fiú, Sándor. — Az­tán tudja-e, melyik végén van a malac gégája? A csipkelődést általános derű fogadja, János, az idő­sebb is huncutul villant sze­mével az öccse felé, akinek szőke szakálla alól csak né­hány perc múlva fagy le a mosoly. Amikor a disznó lá­bára teszi a kötelet, de az el­szabadul, kisebbfajta bonyo­dalmat okozva. A gazdának és a négy „hentessegédnek'’ minden erejét és ügyességét latba kell vetnie, hogy leté- perjék a kétszázhúsz kilós jószágot. Hiába volt a meg­beszélés, a malac a bal olda­lára feküdt a jobb helyett, most aztán a meglepetés hangjai szakadnak föl min­denhonnan. — Azannyát! Van benne erő! : — Vigyázzatok vele, el ne szaladjon! — Hát én még életemben erről az oldalról nem szúr­tam. Jól kibabráltatok ve­lem! — Ne visíttassa ám, mert jön az anyakoca, mi meg sza­ladhatunk, amerre látunk! Néhány elfojtott hörgés, egyre gyengülő rúgás után a böllér fölegyenesedik. — Még ilyet! Ti is öregko­romra akartok próbára ten­ni? Meglepődtem egy kicsit, amikor láttam, hogy nem esik kezemre. — Akkor most azt mutas­sa meg nekem, hogy csinál­ta! — kéri apját Sándor, aki maga is volt „kishentes”, szúrt már malacot. A két fiú közül ő érdeklődik jobban a mészárosmunka iránt. Míg a fiatalok előkészítik a perzselőt, az idősebb Faze­kas János segítőiről beszél: — A fiaim Pesten dolgoz­nak, j óravaló gyerek mind a kettő. Jani fiam nős, hát bi­zony a menyem is igen sze­retem, kedves, rendes fehér­cseléd. Krisztián unokám még nem segít, alszik, de ha a névadójára levágjuk a má­sik malackát, már biztosan ő fogja a farkát! Somodi Pista meg Varga Danyi van még itt, a fiaim barátai, őket el se lehetne zavarni, ha egy­szer megígérték, hogy segíte­nek. Aztán itt van az asz- szonykám... — a hosszan és ízesen beszélő gazdát a fiatalok nógatása, no meg a pálinka ereje készteti hall­gatásra. A perzselő készen áll, kezdődhet a munka ak- kurátusabb része. Alig látni már itt-ott szal­más perzselést. Mostanára a hosszú ideig használt és be­vált kézi ventillátoros gép is kiment a divatból. Fazekasék is gázpalackra tekerik a szer­kezetet, így gyorsabb, s talán egy kicsit könnyebb is. Pedig a házigazda annak idején a szalmát is, a ventillátorosat is kipróbálta. Az utóbbi meg is van még a padláson, javí­tani kell rajta, és lehet hasz­nálni. („Sose tudjuk, mikor kell megint”.) De most min­denki gázzal perzsel. Halad­ni kell a korral.. . A kaput idős ember löki be. Illendően köszön, és oda­sétál a félig megkopasztott disznó mellé: — Megnézem már a szom­szédot, mit foglalatoskodik. Hát szép jószág, az biztos. Hányán fogtátok meg, hogy olyan hamar kilehelte a lel­két? — megkapja a választ, vált még néhány szót a per­zselés „tudományáról”, hi­szen ő is ért hozzá, megiszik egy pohár pálinkát, és haza­sétál. Hiába, az ő karja nem bírja már a disznótort. A többiek még mindig a szúrás nehézségeiről beszélgetnek, folytatják a ’ csipkelődést, Sándornak is jut belőle: — Nem a lányok lábát kel­lett megfogni. Nem simogat­ni kellett volna. — Nem úgy van az! — kontráz valaki. — A lányo­* kát se szabad elengedni, ha már a kezedben vannak! Ej­nye, hát én tanítsalak? — Azért mégiscsak jó, hogy nem a másik végén szúrta meg a malacot, papa! — vág vissza a célpont. Telik-múlik az idő. Az üs­tökben hajnal óta melegedq víz zubog. Az egyikből a fia­talok hordanak a mosáshoz. Ez az ő dolguk. Kaszakéssel kaparják a bőrt hófehérre. Fazekas János közben a he­tedik családtaggal, egy csó­kával csókolózik össze. — Ö Matyi. Nálunk él már lassan hat éve. A fiam hozta Kunhegyesről, kiesett sze­gény a templomtoronyból Már nagyon megszoktuk egy­mást. nem kell bezárni, éj­szakára visszasétál a kalit­kájába. Ha éhes, kér, min­dent megeszJk, nem válogat. Matyi, ez a borzas fekete madár rikácsol néhányat és beugrál a „lakásába”. Meghú­zódik a fenyőgally mögött, melyet a rácsok közé fűzött gazdája. („Karácsony van, neki is legyen”.) Közben patyolatfehérre mosták a malacot, s ettől kezdve megy minden, mint a karikacsapás. Pillanatok alatt az asztalon a négy son­ka, a szalonna, a hús. Tizen­egy órára pirosra sült pecse­nye, krumpli kerül elő a sü­tőből. — Már nem hiába dolgozr tunk! Most megtöltjük a hur­kát, kolbászt, aztán meglán­golom egy kicsit, de közben lecsúszik egy-két pohár bor is. Megérdemeljük, megdol­goztunk érte. Ami a bort illeti, az ifjabb korosztály szívesen felcseréli sörre. Ami a kolbászt illeti, az egyik három méteresre nőtt. Mindenki serénykedik. A hurkatöltő körül egyikük labdacsokat formál a húsból, másikuk hajtja a kart, a harmadik ereszti a kolbászt. A háziasszony az abáló lével, meg az otthon savanyított káposztával van elfoglalva. A gazda villára vett szalmá­val lángolja át kissé a kol­bászt. Sül a zsír, pirosodik a tepertő. A nap is rég túl van pályája csúcsán. Lassan itt a szürkület, a hangulat kissé visszaesik. Nem a fáradtság okozta, hanem a sietség. Mindent be kell fejezni ide­jében, hogy a János napi mu­latóst ne zavarja már mun­ka. Étel-ital van bőven. Egy egész üst toros káposzta, ki tudja mennyi hurka, kol­bász, bor, sör, pálinka. Kez­dődhet a vigadalom, a János nap, nagy torral ünnepük a ' mdégek apát és fiát, elbú­csúztatják az óévet is, mely ismét megadta, hogy együtt ünnepeljen a család. Szabó Imre Gondozás Szolnokon, műtét Szegeden Szívbetegek gyógyítása a megyében Tíz. évvel ezelőtt, 1973. ok­tóberében kezdődött meg Szolnok megyében a szívbe­tegek gondozása. Ekkor ka­pott a Hetényi Géza megyei Kórház-rendelőintézet egy EK—26-os típusú készüléket, ami lehetővé tette a kardio­lógiai gondozást, mert a ren­delőintézetekben most már nemcsak az EKG-vizsgálato­kat, de a szívhangfelvétele­ket is el lehetett készíteni. A szakrendelés először naponta 3 órán át fogadta a Szolno­kon és környékén lakó szív­betegeket. Tíz év alatt azonban a helyzet sokat változott. A szakrendelő újabb műszere­ket kapott, így most már az ultrahang- és a terheléses EKG-vizsgálaton kívül min­den vizsgálatot el tudnak vé­gezni. (A megyében csak az úgynevezett „vértelen” vizs­gálatokra van mód, olyanok­ra, amelyek során a beteget nem katéterezik meg.) A szakrendelés hatásköre 1982- ben (az egészségügyi minisz­ter utasítása értelmében) az 'egész megyére kiterjedi* a napi rendelési idő 4,2 óra lett. A Szolnok megyében élő szívbetegek gondozása 3 szinten történik; az alapellá­tásban, a megyei szakrende­lésen és a szívsebészeti kli­nikán. Az alapellátásban a körzeti orvos, a körzetet felügyelő úgynevezett sávbelgyógyásszal együttműködve kíséri figye­lemmel a beteget. A megyei kardiológiai '.szakrendelésen kívül a karcagi, a jászberé­nyi és a mezőtúri városi kór­házban a belgyógyászati osz­tályokon gondozzák a szív­betegeket. Ezekben a kórhá­zakban azonban nincs szív­specialista, a betegekkel bel­gyógyászok foglalkoznak. (A kardiológus szakorvosok bel­gyógyász szakvizsgájuk után 2 évet töltenek brszágos ha­táskörű kardiológiai intézet­ben, azután kardiológus szak­vizsgát tesznek.) A belgyó­gyász bizonyos esetekben a megyei szakrendelésre küldi a beteget. A megyei szakrendelés összefogja és ellenőrzi a kör­zeti orvosok és a városi kar­diológiai rendelések munká­ját. A megyei szakrendelésen olyan vizsgálatokat is el tud­nak végezni, amit a városi kórházakban nem. Kizárólag itt történik a szívhangok fel­vétele, a mechanikus lükte­tések vizsgálata, a különbö­ző vizsgálatok görbéinek ösz- s'revetése. Csak a megyei toardiplógus főorvos írhatja fel a szívkoszorúér-betegség­ben és a ritmuszavarban szlenvedők gyógyszereit, A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti Klini­kájára, a dr. Kovács Gábor professzor vezette kardioló­giai munkacsoporthoz kerül­nek azok a betegek, akiknek szívét meg kell műteni, vagy ritmusszabályozót (pacema­ker) beültetni. Megyénkben pillanatnyilag 20 ezerre tehető a gondozás­ra iszoruló szívbetegek szá­ma. Közülük kétezren járnak a szakrendelésekre, ellenőr­zésekre. A megyei és a váro­si kórházajc szakrendelésein 617 beteget gyógyítanak» ezerháromszázhatvannégyen pedig (miután a szakrende­léseken felállították a pontos diagnózist) visszakerültek a körzeti orvosokhoz. A következő években a fel­adat annak, a 18 ezer szívbe­tegnek a szűrése lenne, akik még nem voltak szakrende­lésen. Ez a szűrés azonban 10 évig(!) is eltarthat, rá­adásul közben újabb meg­betegedések történnek (a koszorúér-betegségekben szenvedők száma évente egy százalékkal nő>. A megyében ugyanis pillanatnyilag 3 kardiológus dolgozik: dr. Gelléri Dezső, a megyei kar­diológus főorvos, dr. Mészá­ros Márta gyermekgyógyász kardiológus és dr. Kardos József, akinek feladata az . infarktuson átesett betegek rehabilitációja. A Szolnok megyében dol­gozó kardiológusok tudomá­nyos munkát is 'végeznek: az elmúlt tíz év alatt számos közleményt folyóiratreferá­tumot írtak szaklapokba, és előadásokat tartottak a szív- gyógyász kongresszusokon. Saját erőből — támogatással Gázvezeték után az út következik Esztendeje írtam. arról, hogy Törökszentmiklóson több utca lakói összefogtak, gáztársulásokat hoztak létre, mert elhatározták: a maguk erejéből térnek át a korsze­rű fűtésre. Nem várnak éve­kig. míg a tanács gázprog­ramja szerint a vezeték el­ér a városszéli, családi há­zas utcákba. Bemutattam az egyik, 106 tagú társulás in­téző bizottságát, mely a Má­jus 1.. a Mártírok, a Szent István, a Korvin Ottó és a Vörös Csillag út lakóinak megbízásából vállalta az elő­készítést. a munkaszervezést, az ügyes-bajos dolgok lebo­nyolítását. Hiába lapoztunk utolsót az idei naptárban, a háza­kat ölelő kiskertek kopasz A kádármesterség ma már kihalófélben levő szakma. A bu­dapesti Kádár- és Faipari Szövetkezetben tapasztalt mesterek több tanulónak adják át a nehéz és szép foglalkozás fogásait fái nagyokat nyújtóznak a tavaszias napsütésben. A föld fagya Törökszentmikló­son is kiengedett, mégse kell már sarat kerülgetni a Vörös Csillag utcában, se a háziasszony elnézését kérni, amiért csatakosan toppan be a vendég. — Már vártuk — tessékel beljebb az ajtóból Kovács Mihály, a barátságosan me­leg lakásba. — Ha nem tud­ná, már nem pipálnak fe­kete füstöt a kéményeink, az öt utca csaknem minden lakója gázkazánnal fűt. Jót nevet a felesége, aki mellesleg a körzet tanács­tagja, és Mészáros Károly, az intéző bizottság elnöke is. hiszen általuk ismerem az ügyet lépésről lépésre. Tudom, hogy április 22-én kezdték meg az építést, augusztus 4-én pedig már gázt kapott a vezeték. — Televíziós sztárokat is csinált belőlünk, hiszen a cikke nyomán figyeltek fel ránk, s a képernyőn látott riportfilmben jó példaként emlegettek, mint akik nem vártak a „sült galambra” — ékelődnek tovább. A tréfát félretéve sorol­ják, ki segítette ügyüket ön­zetlenül, társadalmi munká­ban. Külső segítséget is kap­tak: a beruházóként szerep­lő városi tanács erkölcsi tá­mogatása gyorsította a fo­lyamatot. a gépi munkát a két nagy termelőszövetke­zet vállalta térítés nélkül, a kézi munkát maguk a társu­lás tagjai végezték el. így alakultak a költségek a várt­nál kedvezőbben. Az elnök lobogtatja a jegyzőkönyvet a zárszám­adásról. —■ íme. itt áll. fehéren-fe- ketén: az 1409 méteres kis­nyomású vezetékszakasz épí­tési összköltségéből az egy tagra tervezett 19 700 fo­rinttal szemben csak 11 ezer készpénzre lett szükség, mert a különbözetet ledolgoztuk. — Nem merítettük ki az engedélyezett OTP-kölcsön- keretet. sőt még maradt ta­gonként két és fél ezer fo­rint ... — ... amivel új fába vág­tuk a fejszét! Egymástól kapkodják el a szót, hiszen közösen érlel­ték az elgondolást. hoztak létre a társuláson belül az utca lakóiból egy újabb kis­vállalkozást, mert: — A gázvezeték után kö- vesutat varázsolunk a föld­út helyébe. Az elképzelést még a tél beállta előtt tettek követték. Kiásták, törmelékkel feltöl- tötték a 25 centis úttükröt. A kitermelt föld elszállítá­sához megint a tsz-ek adtak segítséget. — Mire kitavaszodik, a megmaradt pénzért kohósa­lakot hozatunk Özdról, azzal terítjük le az alapot, és le­hengereljük . . . — Célgépeket ígért már az Űttechnikai Vállalat. — Ügy érezzük, hogy a korábbihoz hasonlóan most is szívesen támogatnak ben­nünket. A tanácsnál is biz­tatást kaptunk, próbáljuk meg, hátha sikerül a záró melegburkolat költségéhez az anyagi támogatást elnyer­nünk a megyei tanács útépí­tési pályázatán. — Ebbe az akcióba még azok is beléptek az utcánk­ból. akik a gázvezetéssel já­ró költségeket nem vállal­ták! Ennyi lelkesedés hallatán —- némi biztatásként — ma­gam is hozzáteszem, amit tudok: megyei támogatással, a társadalmi munkában épült útalapok lezárására kiírt pá­lyázat alapján, 1981—82—83- ban 29 kilométernyi útbur­kolat készült el. Csupán az idén 41 település pályázott, s a rendelkezésre álló 8 millió forintot 17 település között osztották szét. Érde­mes tehát próbálkozni, még akkor is. ha változnak a fel­tételek az új évben. — Ha sikerülne! — só­hajtanak fel. • _ ? — Gáztársulásunk további tíz évre fennmarad, intézi a később belépők ügyeit. Mert csatlakozhatnak, akik most kimaradtak, de a rendelke­zések értelmében be kell fi­zetniük a 19 ezer 700 forin­tos beugrót. Abból pedig a régebbi tagok visszatérítést kapnak... és akkor megint belevágunk valamibe! Rónai Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents