Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

1983. DECEMBER 31.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Bízzunk és cselekedjünk

írta: Majoros Károly

smét eltelt egy esztendő, magunk mögött hagytuk örömét, bánatát, munkánk eredményeit és átélt bosszúságait egyaránt. Persze, az év kezdetén sem voltak illúzióink arról, hogy könnyebb lesz életünk. Sajnos, nem csalódtunk, mert helyzetünk a vártnál talán még nehezebbé vált. Bonyolultabb lett a nemzetközi élet, a gondok nem enyhültek a külső gazdasági kapcsolatainkban sem. Nem mi és nem szövetségeseink teremtették ezt a helyzetet. Az Amerikai Egyesült Államok megkezdte a nyugat-európai rákétatelepítést, így a fegyverkezési verseny korlátozásának lehetőségei csökkentek, feszültebbé vált a kelet—nyugati viszony. Természetesen a szocialista országok is megtették — mert biztonságunk érdekében meg kellett tenni — a szükséges ellenintézkedéseket, - de nem lehet kétségbe vonni, hogy ezt a szélsőséges imperialista körök kényszerítették ránk, azok, akik az emberek nyugalmára törnek. A nyugat-európai rakétatelepítésre megyénk dolgozóinak tízezrei más országok százmillióival együtt tiltakozással, tüntetésekkel válaszoltak, hogy kifejezzék háborúellenességüket, hogy jobb belátásra kényszerítsék mindazokat, akik a világ békéjére támadnak. A békét akaró százmilliók harci támogatásának nagy része olyan erő, mely minden bizonnyal gátat vethet a szélsőséges imperialista körök, esztelen fegyverkezésének. Álltuk és áiljuk a nagy külgazdasági nyomást is, mert a nehezebb feltételek mellett célkitűzéseinket lényegében elértük.

A számadás órájában tehát az elmúlt év munkáját okkal méltatjuk, hiszen sikerült megőrizni elért történelmi vívmányainkat, a párt és a dolgozó nép közötti bizalmat, a nyíltságot, a gondokat is feltáró és vállaló kölcsönös őszinteséget. Eredményeink talán nem is olyan látványosak, mint korábban voltak, mégis megyénk történetének kiemelkedő éve volt 1983, mert a dolgozó emberek alkotó erejének összefogásával nehéz úton mentünk előre, küszködve gondjainkkal, de bízva a jövőben. A magunk mögött hagyott esztendő mutatja, hogy céljaink nehezebb körülmények között is megvalósíthatók, ha idejében alkalmazkodunk a változásokhoz. Ezt tette megyénk sok tízezer dolgozója és ennek a tenni- akarásnak mérhető eredményei vannak politikai, gazdasági, kulturális területen egyaránt. Eredményeink elérésében szilárd hátteret jelentett párttagságunk egysége, megyénk dolgozóinak bizalma a pártban, s egyetértése kitűzött céljainkkal. Minden felépült lakás, minden társadalmi összefogással épült iskola, sportudvar vagy gyermekjátszótér példázza az emberek jövőbe vetett bizalmát, egyetértését törekvéseinkkel és készségüket a cselekvésre önmagukért, gyermekeikért, megyénkért, szocialista hazánkért, a békés jövőért. Ezért az önzetlen, áldozatkész munkáért a megyei pártbizottság nevében őszinte tiszteletemet és köszönete- met fejezem ki megyénk valamennyi dolgozójának. .

Megyénk dolgozóinak figyelmet és elismerést érdemlő erőfeszítései nyomán 1983-ban ipari üzemeinkben a termelés egyenletesebb volt, mint egy évvel korábban. Iparunk országos gondjaink megoldását segítette azzal, hogy vállalt exportkötelezettségét jelentősen túlteljesítette úgy, hogy az esetenkénti árveszteséget többletexporttal ellensúlyozta. Eredményesen folytatódott a hulladék- és másodnyersanyag-hasznosítási programunk végrehajtása. A termelékenység növekedésének üteme meghaladta a termelés emelkedését. Több üzemünk, ipari szövetkezetünk korszerűsítette belső mechanizmusát, a piackutatást, fejlesztette az érdekeltségi rendszert. Mindezek azt mutatják, hogy ipari üzemeink munkásainak, műszaki és közgazdász értelmiségének szembetűnő a megújulóképessége, képesek az új feladatokkal megbirkózni.

Megyénk építőiparában olyan intézkedések történtek, melynek nyomán a korábbi gondok nagy része megszűnt, kiegyensúlyozottabbá vált a munka. Egyre kevesebb az elutasított megrendelések száma, örömünkre a felújítási tevékenység kétszeresére emelkedett és jelentősen javult a szerződéses fegyelem is. Ennek is köszönhető, hogy 1983- ban több mint háromezer család költözött új lakásba. Ez akkor is dicséretes, ha tudjuk, hogy sokan vannak még, akiknek jogos igényeit ma még nem vagyunk képesek megnyugtató módon kielégíteni. Együttérzünk azokkal, akiknek gondjai kevésbé enyhültek és igyekezni fogunk, hogy mielőbb segíthessünk rajtuk.

Mezőgazdaságunkat az időjárás nem fogadta kegyeibe. Így az ott dolgozók minden erőfeszítése ellenére céljaink csak részben teljesültek. Persze nem arról van szó, hogy kenyérgondjaink lennének, hanem azt sajnáljuk, hogy a népgazdasági egyensúly javításához nem tudtunk olyan mértékben hozzájárulni, mint az terveinkben szerepelt. Annak ellenére viszont, hogy ilyen súlyos aszály évtizedek óta nem sújtotta megyénket, termelőszövetkezeteink talpon maradtak. Ez mindenekelőtt az ott dolgozó emberek szorgalmas munkájának, a nagyüzemi mezőgazdaság erejének köszönhető.

Színvonalasabb lett a kereskedelmi ellátás. Nem sok üzletház épült ugyan, de az alapellátás a megye valamennyi területén megfelelően biztosított. Az eladók mellett egyre több a valóban kereskedő, aki az igények ismeretében különböző megoldások keresésével igyekszik a vásárlók megelégedésére rászolgálni.

A nehezebb helyzetben is fenntartottuk a közoktatás fejlesztésének dinamizmusát. Sajnos, néha értékén alul vesszük tudomásul azt a tényt, hogy az 1983-ban megvalósult óvodai hely és általános iskolai tanteremépítéssel elértük a VI. ötéves terv célkitűzéseinek alsó határát. A tanulólétszám közismerten magas növekedési ütemét meghaladta a tantermek számának gyarapodása, így tulajdonképpen minőségjavító fejlesztésről van szó.

A megye kulturális és művészeti életében az előremutató törekvések voltak túlsúlyban. Minden területen értékes alkotásokkal gazdagodtunk, új kezdeményezések tanúi lehettünk.

Az egészségügyben elvégzett fejlesztésekkel új minőséget megalapozó változások zajlottak, le. Ilyen körülmények között lehetővé vált a gyógyítás kultúrájának, színvonalának emelését kitűzni tartósan érvényes kulcsfeladattá.

Az eredmények az emberek megváltozott magatartását, szocialistává formálódó gondolkodását tükrözik. Úgy hiszem, a legnagyobb változás ebben van. Egyre többen érzik és felismerik, hogy a fehér és a fekete között árnyalatok is vannak. Mert 1983-ra is igaz, hogy ha nem is nyílegyenesen haladtunk előre, de haladtunk. Igaz, hogy feladataink nehezebbek és bonyolultabbak lettek, de megoldhatók és megoldottuk őket. Igaz, hogy az életkörülményeink nem javultak olyan mértékben, mint szerettük volna, de az elért szint megtartásáért lehetőségeink határain belül mindent megtettünk és nem is eredménytelenül.

Az 1983-as év feladatainak teljesítése azt mutatja, hogy pártszervezeteink, a több tízezer kommunista nem eredménytelenül végezte önként vállalt munkáját.

ókor, idejében jött a Központi Bizottság „félidős” határozata higgadt hangnemével, szókimondó nyíltságával, pontos elemzéseivel és következetes feladatmegjelölésével, mely a párttagság számára magatartásmintául szolgál. A párt- szervezetekben felgyorsult a helyzetelemző és az ellenőrző munka. Sokoldalúan vizsgálták környezetük helyzetét, elemezték a legfontosabb tennivalókat. A pártmunka frissebb és élénkebb lett, az alap- szer, vezetek élnek a rugalmasabb formák nyújtotta lehetőségekkel, egyszóval fokozódott a politikai munka életközelsége. Megnőtt a jelentősége azoknak az eszmecseréknek, amelyeket1 a pártszervek és -szervezetek kezdeményeztek.

Olyan rétegeket és csoportokat is igyekeztek elérni, amelyek adottságaiknál, lehetőségeiknél fogva szélesebb körben hatnak az emberek gondolkodására. Ennek jegyében szerveződtek az értelmiségi tanácskozások, a művészek találkozói, az ifjúsággal, az idősebbekkel, a nőkkel folytatott eszmecserék.

Természetesen lehet, hogy mai valóságunkat, megyénk dolgainak alakulását nem mindenki egyformán ítéli meg. Lehet, hogy akadnak kevesen, akik eredményeinket szerénynek, életünket hétköznapján unalmasnak ítélik. Lehet, hogy egyesek szerint több vitára lett volna szükség. Mi is azt valljuk, hogy gondjainkat feltáró, vitázó emberek kellenek, de olyanok,

akik „értünk és nem ellenünk” vitáznak, olyanok, akik tudják és érzik, hogy megyénk dolgozóinak, verejtékes munkájának köszönhető minden eredményünk. Az eredményeinket elhallgató, lebecsülő nézeteket tehát azért vitatjuk, mert eltorzítják valóságunkat és ezzel nehezítik és nem segítik problémáink megoldását. Nem vita az, ahol jobbat mondani nem tudnak. Soha nem kívántuk, hogy az eszmecsere eltávolítson a gondoktól, . hogy hallgassa el nehézségeinket, de azt kérjük és várjuk, hogy buzdítson a feladatok megoldására, az új helyzethez való alkalmazkodásra. Segítsen abban, hogy mind többen álljanak szocialista értékeink védői közé, az újért, az értelmes előrehaladásért küzdő törekvések mellé.

Tudjuk, hogy ellentmondásoktól ^és gyengeségektől -1983-ban sem ^volt mentes a munkánk. Tudjuk, hogy hosszú út áll még előttünk, de az sem vitatható, hogy az elmúlt esztendőben is előbbre léptünk tárgyi értékeink gyarapításában éppen úgy, mint az emberek szocialista gondolkodásának és magatartásának fejlődésében. Természetesen amit elértünk, azt a magunk elé tűzött feladatokhoz mérjük és nem a realitásokat nélkülöző szubjektív vágyakhoz.

Az új esztendő küszöbén feladataink is egyre világosabban látszanak. A XII. kongresszus fő célkitűzései megvalósításának minden bizonnyal az utolsó kerek esztendejébe lépünk. Céljaink változatlanok, de a megvalósítás körülményei egyre nehezebbek. A nemzetközi politikai élet rohamos javulása sem valószínű és értékesítési nehézségeink is tartósnak tűnnek. Ezért feladataink megoldása során elsősorban saját erőforrásainkra, a megye dolgozóinak értő helytállására számíthatunk.

1984-ben is eltökélt szándékunk, hogy lehetőségeinkhez képest maximálisan hozzájárulunk hazánk fizetőképességének fenntartásához, életszínvonalunk védelméhez, az életkörülmények javításához. Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha azt termeljük, amire az országnak és a külföldi vevőknek egyaránt szükségük van. Tehát az ipari termelést a piaci igényeknek megfelelően kívánjuk növelni. Az üzemeken belüli munkát elsősorban a meglévő erőforrásaink eredményesebb hasznosítására alapozzuk. 1984-ben a Szolnoki Papírgyár rekonstrukciós beruházását befejezzük. Javítani kívánjuk ipari üzemeink piacképességét, a termékkorszerűsítést, a beruházást nem igénylő termékcserét, csökkentjük a fajlagos anyag- és energiafelhasználást.

Az építőipari • szervezetekben a kapacitások jobb kihasználásával biztosítjuk a folyamatban lévő és a pénzügyileg megalapozott új beruházások határidőre, jó minőségben történő kivitelezését, növelni szándékozunk a felújítási és a lakosság részére végzett építőipari szolgáltatások nagyságrendjét.

A mezőgazdasági termelésben pótoljuk az 1983. évi aszály miatti kiesések áthúzódó részét. A növény- termesztésben az 1983. évi szintet kívánjuk elérni, az állattenyésztésben viszont az a szándékunk, hogy ezt jelentősen meghaladjuk. Növelni kell a nagyüzemek kiegészítő tevékenységét és erősíteni a mező- gazdasági, élelmiszeripari és kereskedelmi szervezetek kölcsönös előnyökön alapuló termelési, tárolási, feldolgozási és forgalmazási együttműködését.

Fontos feladatunk, hogy a lakossági áruellátást tegyük biztonságossá, őrizzük meg a jelenlegi színvonalat, sőt lehetőségünk határain belül javítsunk rajta.

1984-ben a konkrét napi feladatok mellett feltétlenül foglalkoznunk kell távlati kérdésekkel, ipar- politikával, közoktatással, a kulturális, művészeti élet feladataival. Ez önmagában is kifejezi, hogy a jelenben a jövőt is meg kívánjuk alapozni, mert hisszük, hogy túl leszünk a nehézségeken és a távlati kérdések megoldására már ma fel kell készülnünk.

Amikor a gazdasági feladatok megoldásának elsődlegességét hangsúlyozzuk, azt is tudjuk, hogy a rugalmasabb alkalmazkodás az igényekhez, a hatékonyság, a termelékenység növelése nemcsak gazdasági kérdés. Ennek eredményes, jó megoldása kulturális, ideológiai és politikai feladatokat is magában hordoz az új esztendőben is.

A közoktatás feladatai az előttünk álló időszakban semmivel sem lesznek könnyebbek, hiszen a középfokú oktatás átgondolt, takarékos, ésszerű fejlesztése a növekvő létszám, a munkaerő-szükséglet és a rendelkezésre álló feladat- rendszer okos egyeztetésével rendkívüli erőfeszítést kíván már 1984- ben is. Közoktatásunk persze igazán akkor teljesítheti jól feladatát, ha az elmúlt évben tapasztalható konstruktív szellem és higgadt alkotó légkör marad a meghatározó oktatási intézményeinkben.

A közművelődésben sem kisebbek tennivalóink. Olyan időben kell szélesebb és hatékonyabb kulturális tevékenységet folytatni, amikor a közművelődés perspektíváit, lehetőségeit .mind a szakemberek, mind a közvélemény hajlamos kishitűen megítélni. Ej kell 'fogadtatni, hogy az életkörülmények változása az igények módosulását is törvényszerűen magával hozza. Ez a-kulturális életben iá változásokat követel. Az anyagi feltételek korlátozottságát átgondoltabb támogatási gyakorlattal lehet és kell ellensúlyozni. Művészeinktől, a szellemi élet munkásaitól azt kérjük és várjuk, hogy erősítsék az embereket abban a tudatban, hogy megyénkben is tág tere van az értelmes cselekvésnek szocialista társadalmunk építésében.

tudati hatások növekvő szerepével is számolnunk kell. A párt- szerveknek módszereiben érzékenyebb, kifinomultabb, reagálóképességében gyorsabb munkájára van szükség minden területen. A pártmunkában is tekintetbe kell vennünk: nem elég — sőt gyakran fölösleges, mert félrevezető, leszerelő — a feladatok újszerűségéről, nagyságáról beszélni, ha nem tudjuk megmondani, mik a konkrét feladatok. A közgazdasági egyensúly mellett a gondolkodás egyensúlyát is ki kelt alakítani, különben a gondok örökös emlegetése vagy az eredményeinkre való egyoldalú hivatkozás cselekvőképességünket megbéníthatja.

Az új esztendőben ránk váró fordulatosabb, egyszerűnek egyáltalán nem mondható helyzetben erősítenünk kell a politizálást. Nagyobb nyugalomra, türelemre van szükség és magabiztos kiállásra céljaink megvalósítása mellett. Az ilyen nehéz helyzetben elsősorban a kommunistáknak kell példát mutatni a türelemben, a mások meggyőzésére való törekvésben, hiszen senki sem felejtheti el, hogy céljaink megvalósítása nemzeti érdek, mindannyiunk ügye és mindannyiunk kötelessége a cselekvő helytállás. A helyzetünk higgadt ismeretére épülhet a jövőre vonatkozó mértéktartó, de jogos optimizmusunk. Azt is meg kell láttatnunk, hogy ebben a feladatban milyen nagy jelentősége van a párt Kezdeményező, programadó készsé* gének, s mit jelent ebben az egyes párttagok felelőssége.

Természetesen tudjuk, hogy terveink a korábbiaknál valamivel szerényebbek, de a feladatok kijelölésében a hangulati elemeket háttérbe kell szorítani. Persze álmodozni mindig kellemesebb, mint a valóságban megoldani a problémá- Kat, de a valóság mindig értelmesebb, mint az álom. így csak ez lehet munkánk logikája. Az is nyilvánvaló, hogy terveink kemények és lehet, hogy egyesek számára nem is szimpatikusak. De úgy érezzük, hogy a kényszerű és elkerülhetetlen intézkedések, a szerényebb elképzelések maradéktalan megvalósítása megyénk dolgozóinak érdekeit szolgálja. Ha nehézségeinket minél hamarabb meg akarjuk szüntetni, akkor nincs más út előttünk, amelyiken tovább kell menni, csak az, hogy feladatainkat végrehajtjuk. Fontos tehát a reális gondolkodás, annak az elhatározásnak a megvalósítása, hogy üzemeinkben is növelni kell a teherbírási egyensúlyt és az engedékenység helyett az elszámolásra, az ellenőrzésre kell a figyelmet fordítani. Árnyékban meghúzódó aggódókból vannak már elegen, de olyan emberekre van szükség, akik a feladatokkal együttjáró nagy erőfeszítést vállalják, elismerésünket és bizalmunkat egyaránt bírják.

Ma minden korábbinál érvényesebb, hogy előrehaladásunk gazdasági célkitűzéseink eredményes megvalósításától függ. Nagy hang nélkül, szerényen tenni kell a maga dolgát mindenkinek. Egyre nagyobb szerepük van a tehetséges, vállalkozó szellemű embereknek, a kezdeményező rpagatartásnak, a fegyelemnek, a szervezettségnek, a szocialista önbecsülésnek. Akinek szilárd a meggyőződése céljaink helyességéről, az képes és kész arra. hogy a feladatok megoldása érdekében megújuljon, hogy tanuljon, hogy egy korábbi időszakban helyes, de a " körülmények megváltozásával korszerűtlenné vált magatartásán, munkamódszerén változtasson és kimondja: más úton jutunk el szocialista céljaink megvalósításához. Hiszen marxis- tának-leninistának lenni nem állapot. hanem folyamat, így a helyes megoldásokat nap mint nap ki kell küzdeni, mert nem vagyunk a bölcsek kövének birtokában.

Munkánk egyik kulcsszava a hatékonyság. Ennek az általunk vállalt. deklarált, sokat hangoztatott értéknek valóban fontos szerepe van céljaink megvalósításában. Többek között azt jelenti, hogy csak olyan terméket gyártsunk, ami eladható, amire igény van, egyszóval, a technikai és a piaci szempontokat optimálisan kapcsoljuk össze. Vagyis nemcsak termelni, hanem kereskedni is jobban meg kell tanulnunk. A hatékonyság az erőforrásainkkal való észszerű gazdálkodás is. aminek lényege, hogy munkánknak legyen társadalmi hasznossága. Tehát a hatékonyságszemlélet sarkalljon jobban lehetőségeink kiaknázására, de ne vezessen kapkodáshoz, idegeskedéshez, a könnyebb ellenállás irányába való haladáshoz. Szükség van a magabiztos kiállásra, türelemre, de nem engedékenységre van szükség, és feladataink ismételgetése helyett inkább cselekedjünk. A cselekvésre pedig nem várakozni, hanem azt gyorsítani kell. Munkahelyenként, konkrétan kell szembenézni a helyzettel és alkalmazkodni a változó körülményekhez, nem felejtve, hogy a rugalmas reagálás a változásokra nem év eleji kategória, hanem mindennapos követelmény.

Céljaink megvalósításának előfeltétele, hogy mindannyian akarjuk a feladatok maradéktalan végrehajtását. Tudnunk kell. hogy régi felfogással új kérdéseket nem lehet megoldani. Kell hogy legyen egy szocialista közmegegyezésünk, az. hogy nem kíméljük erőnket akkor, amikor cselekedni kell. Megyénknek van egy sajátos légköre. Van egy dinamikusan fejlődő iparunk és egy korszerű mezőgazdaságunk. E mögött látni kell a korszerű tudással felvértezett munkást és termelőszövetkezeti dolgozót éppen úgy, mint az értelmiség minden rétege által képviselt nagy hatékonyságú szellemi tőkét. Tudjuk és tudnunk kell, hogy nagy dolgot csináltunk a szocializmusban, és minden változás munkánk alapján történt. Eredményeinket együtt értük el. Ezt a bizalmi tőkét kell 1984-ben is megerősíteni és továbbfejleszteni. Az összetartozás tudata kell hogy vezéreljen bennünket. Szívünk mélyén érezzük, hogy közünk van ehhez a megyéhez, ennek a múltjához. kultúrájához, eredményeihez, és van felelősségünk a holnap feladatainak megoldásában. Nem baj. ha emlékezünk az elmúlt évek sikereire, az akkor nehéznek tűnő. de már megoldott, és így megszépült gondokra, mindarra, amihez eszünkkel, szívünkkel egyre jobban kötődünk. Hisszük, hogy gondjaink közepette is megyénk minden dolgozója otthon érzi magát szűkebb pátriájában, mely egyre gyarapodó, szépülő és a mai feladatok megoldását vállaló emberek közössége.

orradalmi múltunk a mi tanítómesterünk, időseké és fiataloké egyaránt. Azoké a fiataloké is, akik már a szocializmusban születtek, akik nyitottak, fogékonyak az újra. a változásokra, akik a szocialista viszonyokat természetesnek tekintik, boldogulásukat, személyiségük ki- teljesedését itt keresik. Megyénk haladó hagyományai azonban ezt a szerepüket csak akkor tölthetik be, ha mi, az örökösök — idősek és fiatalok — a jelen leckéit értjük jól belőle. Ne feledjük: nosztalgiánk. ünnepi megemlékezéseink, utólagos önkritikánk nem pótolhatja a ma elmulasztott lehetőségeket. Tehát a mát kell jól értenünk, hogy itt és most. 1984- ben cselekedni tudjunk. Ehhez a cselekvéshez kívánok a megyei pártbizottság nevében a megye valamennyi dolgozójának erőt, egészséget és sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt.