Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-31 / 307. szám
XXXIV. évf. 301. sz., 1983. december 31., szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA Békés, boldog új esztendőt! „Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar .. Fohász és egyben figyelmeztetés Vörösmarty hitvallása, amely soha nem időszerűbb, mint minden új esztendő első perceiben. Tudjuk, a Szózatot a nemzet sorsáért érzett aggodalom ihlette. Ez az esztendő úgy köszöntött ránk, hogy a nemzet létéért nem kell aggódnunk. Itt, ahol élünk és halunk, a történelem által engedélyezett csaknem három békés évtizedben létrejött nemzeti köz- megegyezés biztosítja, hogy megőrizzük legjelentősebb vívmányunkat, társadalmunk békéjét. Bizonyosak lehetünk benne: 1984-ben is számolhatunk népünk túlnyomó többségének a legfontosabb kérdésekben megnyilvánuló egyetértésével. Ez lehet az alapja annak, hogy a következő tizenkét hónap bizony nem könnyűnek ígérkező feladatait megoldjuk, nehézségeit leküzdjük, terheit elviseljük. A nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely — de e hely nem mentes a nagyvilág válságaiból ránk háruló bajoktól. Az sem lenne méltó a magyar politikai életet immáron évtizedek óta jellemző őszinte légkörhöz, ha az új esztendő küszöbén elhallgatnék: saját korábbi tévedéseink, mulasztásaink következményeivel, a jobb időkben jelentkező, de akkor szerencsés fordulat reményében a későbbiekre hagyott gondjainkkal is szembe kell néznünk az elkövetkező 365 napban. A haza iránti hűség, amely a más népeket becsülő és így magyarságát megőrző, annak értékét emelő ember legnemesebb tulajdonságai közé tartozik, most azt kívánja, hogy 1984-ben, mint a nehéz időkhöz illik, maradjunk hűek önmagunkhoz. S akármit hoz a jövendő, úgy éljünk, ahogy élnünk kell. Keményen szembenézve a megpróbáltatásokkal, a lehető legjobb megoldásokkal segítve a gondokon, s ha kell, áldozatot is vállalva, viselve ezért az országért. Tudjuk valamennyien, hogy már az előző esztendőkben lassabban tudtunk haladni a fejlődésnek a népjólét biztosításának azon az útján, amelyen az 1956-os nemzeti kataklizma után az ország és népe elindult. A nagyvilágban számos olyan esemény történt, amely a legkülönbözőbb fenyegetéseket jelenti hazánk lakossága számára is. A válságok sora, amely az egész emberiséget kínozza, hatásaiban jutott a mi 93 négyzetkilométernyi területet körülvevő határainkon is. A nemzetközi helyzet épp úgy nehezíti céljáink megvalósítását, mint az országok közötti normális gazdasági kapcsolatok meglazulása, sőt felbomlása. Népünk, szabad országunk életerejét bizonyítja, hogy mindeddig sikerült elkerülnünk az igazán súlyos következményeket. Legfontosabb vívmányunkat, az emberek létbiztonságát megőriztük és meg tudjuk őrizni a következő esztendőkben, években is. Annyi minden sújtott bennünket a legutóbbi időkben, hogy még felsorolni is sok volna. A nemzetközi piacok épp úgy kegyetlenek voltak hozzánk, mint az időjárás. Nem várhatjuk, hogy mások vegyék át azokat a terheket, amelyeket a mi vállainknak kell hordoznia. S ha szerényebben is kell élnünk majd, úgy kell élnünk és úgy is élhetünk, ahogy lehetőségeink megengedik. Ezek nem kicsinyek már, bármennyire is korlátozzák azokat a különböző, nem tőlünk függő körülmények, de nem is olyanok, mint amilyeneket szeretnénk, mint amilyenekre szükségünk lenne. Munka és kenyér 1984-ben is lesz. A Magyar Szocialista Munkáspártnak és a határozatait megvalósító kormánynak eltökélt szándéka, hogy minden akadály ellenére közelebb hozza az életet a szocialista elosztás gyakorlatához, hogy a kiemelkedő munka kiemelkedő elismerést kapjon. Más szavakkal: aki munkájával, ügyességével, leleményességével sokat tesz, az többet kapjon, mint akik henyék, tunyák, nem igazán szorgalmasak, s nem tudnak alkalmazkodni az újabb és újabb követelményekhez. Tudnunk kell: ami tegnap elegendő volt, az mára már kevés, holnapra pedig elégtelen. 1984-re át kellett vinnünk ugyan 1983 megoldatlan feladatainak egy részét, de minél rövidebb ideig hurcoljuk magunkkal hibáinkat, annál előbb takaríthatjuk el az útból az azokból következő, népünk boldogulását nehezítő akadályokat. Népgazdaságunk teljesítőképességét épp úgy növelnünk kell, mint hatékonyabbá kell tennünk szocialista rendszerünk intézményeinek működését. S tudnunk kell, hogy ennek az esztendőnek a feladatai nem egy esztendőre szólnak. Feladataink megoldásának feltétele a béke. Ha e haza fiaitól függne, soha nem volna háború a földön. Kis ország vagyunk, s bár kormányunk nemzetiközi tekintélye nem kicsiny és már sok jó szolgálatot tett az őt megbízó dolgozó nép nevében a világbéke megőrzése ügyének, sok minden hatalmán kívül esik. Mégis abban a szilárd meggyőződésben léptük át a két esztendőt elválasztó mezsgyét, hogy a nemzetközi helyzet éleződése ellenére az emberiséget fenyegető legfőbb veszélyeket el lehet hárítani. A magyar nép boldog új esztendőt kíván mindazoknak, akik, éljenek a föld bármely pontján, a béke fenntartásában látják 1984 legfőbb célját. Nem könnyű szívvel, nem gondtalanul, de bizakodva léptünk az új esztendőbe és kezdjük el a munkát 1984-ben. Mit tagadjuk: van aggód- nivalónk sorsunkért. Van azonban erőnk és bátorságunk, hogy szembenézzünk a jövővel. Az ész, erő, az oly szent akarat, mint nemzetünk történetében annyiszor, ezúttal is egyesül és győzedelmeskedni fog. Elődjeink harcát folytatjuk, új körülmények között, az ahhoz szükséges új módon, eszközökkel. Hűek leszünk e hazához, amelytől annyi jót kaptunk már, amelynek annyit köszönhetünk és amelynek adni — kötelességünk. A TARTALOMBÓL: Bízzunk és cselekedjünk Majoros Károly cikke az elmúlt év feladatainak teljesítéséről és az új esztendőben ránk váró tennivalókról 3. oldal Mit várnak az új esztendőtől ? Szilveszteri körkérdésünkre válaszolnak a megye két nagyüzemében; válaszol a színész, az autóbusz-vezető, a tanár ... 4. oldal niMiiQijnimm,,»im IMIIXIIIIff |||||{;,|,11, . Ilii», * SZOLNOK ESTI FÉNYBEN IK jSf I •íwjggjw- ' , , r^fftiiT lpt1- M mmgp- 2 II aiibi f* 11 -T2 a#0Mkí
