Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-30 / 306. szám

4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1983. DECEMBER 30. A tanyavilág Valami furcsa, nyugtalan érzés fogott el, amikor a csúszós földúton igyekeztünk a Jászberénytől néhány kilo­méterre, bizonyos szempont­ból pedig jóval messzebb eső tanyavilág szíve, az öreger­dei iskola felé. Amikor az udvaron megláttam az önfe­ledten játszó kisdiákokat, már nem kellett hozzá külö­nösebb fejtörés, hogy meg­fejtsem az addigi nyugtalan­ság Okát. A tanyán, a tanyai iskolában töltött esztendők képei, emlékei tolultak elő bennem. Az öregerdei Általános Is­kola az idei tanévtől már csupán egy osztályra való alsós diákot fogadi.j Járomi Béla 1956 óta tanít itt, hu­szonhat tanéven át feleségé­vel együtt dolgoztak, de a tanulói létszám csökkenése miatt szeptembertől egyedül maradt. — Itt ismerkedtünk meg a feleségemmel, ’78-ig kinn is éltünk a szolgálati lakás­ban, utána együtt jártunk ki Jászberényből. El tudja képzelni, hogy most milyen rossz, szokatlan érzés egye­dül lennem — mondta kese­rű szájízzel a „tanító úr” — Tudja, valami olyasféle kap­csolat alakult ki a tanyasi­ak, — nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek — és kö­zöttünk, amelyben a felesé­gem sajátos „anya”, én pe­dig sajátos „apa” szerepet töltöttem be. Ne vegye se közhelynek, se dicsekvésnek, valóban úgy érezhettük, hogy lámpások vagyunk. És ha az ember adni tud mások­nak, az nagyon jó érzés, sok mindenről képes lemondani ennek érdekében. — A tanyasi pedagógus közélete jó néhány dologban eltér a városi tanítókétól. Mi mindent kell csinálnia a tanítás után? — A szorosa^ az iskoláihoz kapcsolódó ügyek — könyv­tárosi teendők, ünnepségek megszervezése — mellett bi­zony gyakran adódnak sajá­tos feladatok. Vittem már be a kórházba szülő nőt, írtam végrendeletet és, ami a ket­tő között van. Lakodalomban és temetésen is illik ott len­nie A szülők sokszor keres­nek fel, hogy problémájuk megoídíásáhc!» adjak taná­csot, segítséget.. Mindig is számíthattunk egymásra. A felnőttek sokat tettek az is­koláért, ha társadalmi mun­káról van szó, nem kell to­borozni, az első hívásra jön­nek A szülői értekezleteket, amelyen mindenkor, minden családból van itt valaki, úgy kezdem, „szervusztok”, hi­szen mindannyian tanítvá­nyaim voltak. Nagyon meg­szerettem a tanyasi embere­ket, mert őszinték és becsü­letesek:, Keményen meg kell dolgozniuk a megélhetésért, de becsülik egymás munká­ját. Az iskolával ismerkedve számos kedves jel mutatja, hogy a gyerekek azt magu­kénak érzik. Madáretetők az épület, körül, ki szalonnát, ki pedig magot hozott az­napra a cinkéknek. Az osz­tályban levő padokat 27 éve állították be, azóta generá­ciók váltották egymást ben­nük, karcolást egyiken sem láttunk. )— Milyenek az oktatás tárgyi feltételei ? — Remekül felszerelt az intézmény technikai eszkö­zökben, a televíziótól a dia­soron át az írásvetítőig min­den megtalálható. Igaz, hogy az összevonásnak vannak hátrányai — tizenöt diák jár a négy évfolyamba — de elő­nyei is, mert differenciáltan lehet, foglalkozni a gyere­kekkel. A felsősök Jászbe­rényben tanulnak, és még senki nem bukott meg a ta­nítványaim közül ötödikben. Az udvaron a diákok él- (mény'beszámolója közepette megcsodálhattuk a rókakoto- lékot, és azt is tőlük tud­tuk meg, hogy nemrégiben, amikor az erdő állatairól tanultak, egy csapat őz kí­váncsiskodott be az iskola ablakán, pedig nem is volt megbeszélve, A búcsú kézfogásnál Járo­mi Béla újra ezt mondja: „Őszinték a tanyasi gyerekek” mondta Járomi Béla nagyon sok tanyasi iskola működött a Jászságban, akadt közöttük „12 tan erős” iSj. Ma már csak „mutató­ban” vagyunk. — Megs üvegei ik-e a taní­tót a tanyasi emberek? — Ma arra gondol, van-e tekintélye, akkor azt mon­dom, hogy igen. Sok szülőt — ha nem is kisdiákként — de a dolgozók iskolájában tanítottam. Egyébként na­gyon meg kell ám gondolnia az embernek, hogy mit és hogyan csinál. Mondjuk, ha a kertben mákot, vagy bár­mit termelek, annak szép­nek kell lenni, mert figye­lemmel kísérik az arra já­rók. — Megéri tanyán dolgozni? — A területi pótlék elég alacsony, a kijárás jóval több pénzt, fáradságot emészt fel. Viszont lehet kertészkedni, nékem ötven család méhem is van. De mindezek ellenére azt mon­dom, hogy ezt nem pénzért, hanem a tanyán élő embe­rek szeretetéér^ érdemes, csak csinálni. Az iskolába kerülő gyerekek sokszor szinte a nulláról indulnak, szókincsük sekélyes. Viszont rettentően fogékonyak, őszin­ték, fantasztikus módon tud­nak lelkesedni, hegyeket le­het velük megmozgatni. Számomra az igazi öröm az a munkában, ha a tanítvá­nyomat nyugod t lelki isme­rettel engedhetem tovább az ötödik osztályba. * * * Szolnok megyében ' 1970- ben 190 általános iskola mű­ködött, jelenleg — bár újak épültek azóta, de sok tanya­si megszűnt — 120. Kilenc a külterületi iskolaegységek száma, melyekben tizenhá­rom tanyasi pedagógus ké­szíti fel a 341 kisdiákot a to­vábbtanulásra, az életre. Fekete Sándor Készül a papírlánc Montvai János segítségével Fotó: Dede Géza „Jól érzem iitt magam, én már innen megyek nyug­díjba”. Az öregerdeitő] nem mesz- sízire található — csak ép­pen a nagykátai út másik oldalán — a Jászság másik, ma még működő, igazi ta­nyasi iskolája, a tőtevényi. Tizenkét alsótagozatos kis­gyereknek tanítja a betűve­tést Mónit vai János. Har­minchat évet töltött a pályán, végig tanyasi intézményben. — Ma már az osztály egyik részét magnetofonnal foglalkoztatom, míg a töb- biékkel dolgozom. Rengete­get fejlődtek a technikai fel­tételek, és ez az oktatás1 színvonalának növekedését is jelenti. Pályakezdőként olyan iskolába kerültem, ahol egy osztályban hatvan tanuló szorongott, az elsős­től a 14 éves kamaszigk Mit mondjak, ugyancsak fel kel­lett kötni azt a bizonyos fe­hérneműt. Napi harminc ki­lométert kerékpároztam a munkaihelyemre, illetve ha­za, de közben útba ejtettem az idősebb kollégákat, hogy tanácsot kérjek tőlük, mert másképp nem ment volna. Húsz-harminc évvel ezelőtt 1984-ben Oktatási beruházások Az 1984-es népgazdasági terv a nehezebb gazdálkodá­st viszonyok ellenére is fo­kozott figyelmet fordít az ok­tatási területek fejlesztésére. A művelődési tárca beruhá­zásai mérséklődtek ugyan, de ennek ellenére több jelentős fejlesztés fejieződik be A jövő év végéig az óvodai helyek száma több mint 5 ezerrel nő, s ©z az örvende­tes tény — az óvodás-korúak számának csökkenésével együtt — lehetővé teszi a zsú­foltság’ enyhítését: az óvodás korosztály 91—92 százaléka juthat be valamelyik intéz­ménybe. A következő tanévben mintegy 17 ezerrel emelkedik az általános iskolába jálrók száma. A jövő év végéig ezerrel több tanteremben ok­tathatnak, és emelkedik a napközis ellátásban részesü­lő gyermekek száma is. Az oktatás tárgyi feltételeinek javítása érdekében 60 millió forint összegű központi tá­mogatás segíti a 'taneszközök bes'zerzését. Ha szerény mér­tékben is, de bővül a gyógy­pedagógiai ellátást nyújtó in­tézmények köre. A szakmunkásképzőben ta­nulók száma 3 ezerrel nő, ok- tátasii bázisuk 1984-iben vár­hatóan 60 új osztályterem­mel és 125 iskolai tanmű­hellyel bővül. A középisko­lában tanulók létszáma 7 ezerrel lesz több, a tanácsi fejlesztésiek révén az osztály- termi célokra használt he­lyiségek száma is nő. A köz­oktatás fejlesztési program­jának előirányzatai lehetősé­get adnak al gimnáziumokban laz új tantervek bevezetésé­hez kapcsolódó létsizám-fej- leslztésekre és megteremtik a második idegennyelv okta­tásának anyagi feltételeit. Jövőre 14 ezren végeznek a felsőoktatási intézmények nappali tagozatain. Az előző évhez hasonlóan alakulnak a következő tanévre tervezett felvételi kerete&ámok is. s így ia felsőoktatás hallgatói ösz- létszáma nem változik: az 1984/85-ös tanévben 63 ezren tanulnak majd az egyeteme­ken és a főiskolákon. A fel­sőoktatás beruházásai közül jövőre elkészül a pécsi Ja­nus Pannonius Tudomány­egyetem új, 513 személyes kollégiuma, a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem, valamint a debreceni Ko­ssuth Lajos Tudományegye­tem új oktatási épülete. Foly­tatódnak az ELTE lágymá­nyosi épülettömbjének építé­si előkészületei és a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem rékonstrukciós munkái. Egyszeri, visszahozhatatlan élmények Gyertyafényes karácsonyi koncerten telt ház fogadta a 14 ezer lakost számláló Abony művelődési házában a szolnoki zenekart. Évi 8— 10 filharmóniai koncert zaj­lik itt, amihez ráadásként jöttek a szolnokiak. A sikeres zenekari estet Nádor László, a Szigligeti Színház karmestere vezé­nyelte vendégként. Most is bizonyította remek manuális képességeit, s meggyőzött egyéni karmesteri koncepci­ójáról. Derűs egyénisége, temperamentuma átsütött a produkciókon. A karnagyi instrukciók közvetítésében a zenekar is jó partnernek bi­zonyult, tehát minden adva volt egy jó koncerthez. Beethoven Coriolan nyitá­nya, majd Vivaldi C-dúr ket­tősversenye (két trombitára és vonószenekarra) is a len­dület és a kontrasztteremtés jegyében fogalmazódott. Vi­valdi zenéjében nem az inti­mitás, inkább a robbané- konyság jutott kifejezésre. Ennek a karmesteri koncep­ciónak irányába hatott az is, hogy a szűk színpad és a meglehetősen visszhangos terem megsokszorozta — a zörejekkel együtt — a vo­nósok hangját. Ez ugyan in­kább csak lapszéli jegyzet­ként érdemel említést, hiszen a produkció ízét-zamatát a már-már kirobbanó játék­kedvből fakadó lendületes és felszabadult muzsikálás ad­ta. A telt és intenzív vonós­hangzás jól illett a fényes 'trombitahangokhoz. Gajdos* István és Fejes István — a helybéli zeneiskola tanárai megérdemelten nagy sikert arattak virtuóz szólamaik előadásával. Szellemi kaland A koncert zárószámát, Haydn D-dúr Londoni szim­fóniáját harmadízben hallot­tam a szolnokiaktól fél év leforgása alatt, ám minden alkalommal más karnagy ve­zényletével. Mindhárom elő­adás — azzal együtt, hogy Haydn derűjét villantotta fel — egyénitett, s éppen ezért érdekes volt. A zenekari es­tek „főhőse” természetesen a karmester, a kritika is első­sorban az ő dicséretét zengi vagy őt marasztalja el. De ha el is feledkezünk arról időnként, az mégiscsak tény, hogy a zenekar valahogyan mindenképp megszólal, mondhatni „magától is szól”. A kérdés csupán az, hogy ebben a megszólalásban mekkora része van a kar­mesternek és mennyi az, ami karmester nélkül is megszó­lalna; és hogy a megszólalás milyensége hogyan tükrözi vissza a karmester egyénisé­gét, egyúttal mely értékeit hozza felszínre a zenekar­nak; ez valóban izgalmas szellemi kalandot kínál a koncerthallgatónak. Szól­junk tehát először a kar­mesterről, aztán a zenekar­ról. Nádor László karmesteri egyéniségére alapvetően a kontrasztteremtő készség és a nagyobb tempók iránti af­finitás jellemző. Hogy tempó­vételei mégsem hatottak for­szírozottnak, azt egyrészt mutatja, hogy karmesteri meggyőződésből fakadtak, Felcsendül a közismert szignál, majd egy sokak számára ismerős női hang: „ ... személyvonat indul az első vágányról jobbra 13 óra 50 perckor. A vo­nat minden állomáson és megállóhelyen megáll.” Aki utazik, annak szinte létkérdés a pontos tájékozta­tás, türelmetlenül várja a hangosbemondó közlését. A nagyobb állomásokon általá­ban női hang közli, hogy honnan, mikor, hová. (Férfi létemre kis kajánsággal. mondhatnám azt is, hogy előrelátó a MÁV, mert tudja: egy vonat késésének bejelen­tése talán könnyebben elvi­selhető, ha kedves, simogató női hang adja tudtunkra.) Arctalan szereplői életünk­nek a vasútállomási mikro­fonnál ülők. Ritka alkalom, de nem haszontalan bekuk­kantani életükbe, hétköznap­jaikba, megismerni örömei­ket. Szolnokon naponta 190 személyvonat érkezését és indulását kell közölnie a hangosbemondónak, akinek munkahelye — nem titok — az irányítótorony legfelső emeletén Van. Távol az uta­soktól, mégis, a technika ré­vén, oly közel. — Hogyan lehet valakiből hangosbemondó? — kérde­zem az éppen szolgálatot tel­jesítő Tóth Kálmánnétól. — Sokan úgy gondolják, Nem látjuk, csak halljuk Mikrofonnál a toronyban Foglalkozása: hangosbemondó hogy a mi családunkban sok vasutas van és ők javasolták, segítettek idekerülni. Nem így van. Jászberényben érett­ségiztem ezután az Állam- igazgatási Főiskolára jelent­keztem, de — sajnos — nem vettek fel. Több más mun­kahelyen is próbáltam elhe­lyezkedni, bár legjobban eb­ben az állásban bíztam. Si­került. Persze, ehhez azért tudni kell szépen, hangsúlyo­san, tisztán beszélni is. — Mire van „jogosítvá­nya” ? — Elsőként annyit, hogy spontán nem szabad bemon­dani semmit. Minden menet­rendi időszakra készül szö­vegkönyv, a tájékoztatás en­nek alapján történik. A kü­lönböző szolgálati közlemé­nyek beolvasására is csak az állomásfőnök, üzemfőnök és a főrendelkező utasíthat. Azt is ők határozzák meg, hogy egy-egy késést, mikor, hány perccel az érkezés előtt kell közölni. Az utasokat olykor­olykor figyelmeztetni kell arra is, hogy a vonatokon ti­los a dohányzás, és a perono­kat az aluljárókon keresztül hagyják el. A szolnoki pályaudvaron négyen teljesítenek hangos- bemondói szolgálatot. Tizen­két óra szolgálat után hu­szonnégy szabad. Tóth Kál- mánné 1981. augusztus 20. óta dolgozik önállóan. Az ő és kolléganői — Nagy János- né, Csépány Erzsébet. Nagy Mária Magdolna — hangját hallhatják az utasok. — Szokott bakizni? — Az elsőt nem felejtem el soha. Kezdőként a Ma- maia-expresszt kellett be­mondani, és én naiv, úgy mondtam, ahogy le volt ír­va. Mondanom sem kell, hogy perceken belül csörgött a telefon, s az állomásfőnök figyelmeztetett. — Hogyan tudnak biztosan tájékozódni és tájékoztatni? — A hangosbemondónak is jó menetrend-ismerettel kell rendelkeznie. Itt a szolgálati helyen 1—16-ig a táblán tud­ni kell követni a vonatok helyzetét, meg kell ismerni a vonatszámokat is. Magam is meggyőződhet­tem: az állomásból ilyen ma­gasról és messziről vajmi ke­vés látszik, de a bemondó­val szemben lévő táblán fi­gyelemmel kísérhető vala­mennyi vonat mozgása. — Mikor van a csúcsforga­lom? — Pénteken és vasárnap, akkor ugyanis sokkal többen utaznak, mint hét közben. Ilyenkor fokozottabban van szükség a nagy figyelemre. Ezekben az időszakokban in­kább többször is bemondjuk egyik-másik közleményt. — Érezhető-e a hangján, ha éppen valamilyen problé­mája van? — Igen, bár nem volna sza­bad — mondja, s még hozzá­teszi —, ha utasfüllel hallga­tom. Volt úgy, hogy álmom­ban is bemondtam. — Van-e kedvenc vonata? — Legszívesebben a Pan- nónia-expressz érkezését jel­zem, azzal már én is sokszor utaztam. Egy gombnyomás és ismét megszólal a szignál, majd Tóth Kálmánná hangjg: „ ... kérjük kedves utasain­kat, a vágány mellett vigyáz­zanak!” Szalai József másrészt hogy a zenekar technikájában van aranyfe­dezet, azaz nem a technikai maximumot kellett kiprésel­niük magukból. Formálását a zenei frázisok típusainak és ezek hatásának ismerete kormányozta, tudta: mely lezárásnak adhat nagyobb nyomatékot az utolsó hang kicsengetésével, hosszabban kitartott cezúrával rövid szünetekkel), vagy ellenke­zőleg, hol léptetheti szinte az előző motívum sarkára az újat, vagyis: volti levegőtje a játéknak. A zenekarról Egy együttes két szélső feltámasztási pontján, a leg­mélyebb (nagybőgő) és a legmagasabb (I. hegedű) szó­lamán áll vagy bukik a vo­nószenekari hangzás átütő ereje, mivel ha e két szél­ső szólam valamelyike ha­mis, akkor a természetes fel­hangok nem erősítik, hanem gyengítik egymást és ezáltal a vonószenekar zengése szen­ved csorbát. A nagybőgő szó­lam már régóta a vonóskar erőssége, intonációban és az együttes játék ritmikai pon­tosságát illetően is. Az abo- nyi koncerten viszont vete­kedett velük az I. hegedű szólama. A hangversenyéletben is ritkább ünnepnapok egyike volt az a jászberényi kórus- hangverseny, melyen a hely­béli Palotásy kórust és a szolnoki Kodály kórust Ants Sööt észt karmester vezé­nyelte. A magas hőfokú kon­cert alaphangulatát a kóru­sok vezető karnagyai alapoz­ták meg, két művet is újráz­ni kellett, de egyszeriben fel­izzott a légkör, amint az észt akadémia tanára pódiumra lépett. Olyan előadóegyéni­ség, aki már akkor csatát nyer, amint belép. Mester­ségbeli tudásához ragyogó szuggesztivitás társul. Isme­ri a kóruséneklés techniká­jának minden apró elemét, s olyan ihletett éneklésre késztette a kórustagokat, hogy a szokatlan hangzású észt művek eredeti nyelven is akadálytalanul utat talál­tak a közönség szívéhez. (Jász kedélyességgel így summázta a koncertet egy hallgatója: „Szólok az ür­vosomnak, ilyet írjon fel minden vasárnapra”.) mű­vekből kibontott drámaiság, a fehér éjszakák lírája, s az egyesített karokon himni- kus erővel felhangzó zárókó­rus magával ragadta az ének­lőket éppúgy, mint a lelke­sen ünneplő, ráadásokat kö­vetelő közönséget. Labáth Valéria

Next

/
Thumbnails
Contents