Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-29 / 305. szám
1983. DECEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A terveknek megfelelően halad a jászapáti kenyérgyár építése. A kivitele™ — a helyi Velemi Endre Termelőszövetkezet építőbrigádja — szerint 1984 végére már megindulhat a próbaüzem Az üzlet üzlet? . SZOT-beutalók . Kedvezmény a családoknak Módosuló térítési díjak Többletszolgáltatások díja, a gyermekszanatóriumok beutalójegye, a velencei és a balatonszíemesi expressz táborokba beutalt szakmunkástanulók üdülési díja, valamint a balatoni és dunakanyari második és harmadik kategóriába sorolt üdülők elő-utóidényi térítési díja. Korábban az elő-utóidényi differenciáltság csak a bala-' toni üdülőkre vonatkozott. A balatoni és a Duna-kanyari komfort nélküli üdülőkben a felnőttek naponkénti térítési díja nem változott, 30 forint maradt. Legkisebb mértékű az emelkedés, azaz napi 8 Külföldi utak árváltozása Legnagyobb mértékű az árváltozás, napi 20 forinttal drágult a 24 I/A kategóriába tartozó üdülőnél, amelyek az elhelyezés összkomfortossága mellett valamilyen többlet . szolgáltatást is nyújtanak,. Ilyen például gyógyüdülőkben a fürdő igénybevétele, balatoni üdülőkben a saját strandrész, Galyatetőn az uszoda használata. Változott a munkaviszonyban nem. álló házastárs — élettárs — kéthetes kiegészítő szelvénye is. Eddig ez 300 forintba került, januártól 500 forint lesz. A különböző belföldi üdülési formák térítési díjait a Szakszervezeti Értesítő szeptemberi számában olvasható Üdülési Szabályzat 12. sz. melléklete tartalmazza. Növekedtek a külföldi üdültetés térítési díjai is: a szoákarnak utazni. Kétszáz forintos utalványok forint a komfort nélküli üdülőkben, ahol 34 forint helyett 42 forint lett a térítési díj. Ugyancsak napi 10 forinttal emelkedett — kizárólag az elő-utóidényben a balatoni és Duna-kanyari I/A kategóriába ^sorolt; üdülők beutaló jegye. Ezeken a helyeken az I. osztályba sorolt üdülőkben az elő-utószezoni ár csak 6 forinttal nőtt. Az I. osztályú összkomfortos és a II. osztályú komfortos üdülőkben egyaránt napi 15 forinttal több lett a beutalók ára, 60- ról 75 forintra, illetve 45-ről 60 forintra nőtt. ciallsta utak 20, nyugati országokba érvényes üdülés 30, a 6 napos hajóüdülés 30—35 százalékkal drágult. Az áremelkedés ellenére a 11 ország 43 útvonalára érvényes külföldi üdülési díjak: továbbra is kedvezményesek maradtak. így például a 11 napos moszkvai üdülés — (oda-vissza repülővel) 3 ezer 300 forint helyett 4 ezer forintba kerül. A 15 napos tátra-lomnici beutaló ára 3 ezer forint helyett 3 ezer 600 forint lesz. A hatnapos pozsonyi hajóút 400, az aldunai 500, a bécsi 530 forinttal drágult. Jövőre a belföldi üdültetéshez hasonlóan á külföldi utakra is jelentkezhetnek azok, akik a munkaviszonyban nem álló házastársukkal, élettársukkal együtt jövedelműek, a nagycsaládosok, valamint a nyugdíjasok üdülési támogatására használhatják fel. Az utalványok ára az alapszervezeteket anyagilag nem terheli. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a dolgozók üdülési költségeihez a tagdíj részesedésből,'valamint a vállalati szociális alapból is adható hozzájárulás. Pestről jövet azt mondja a barátom. „Gyere, igyunk meg egy pohár sört.” A szolnoki vasútállomás bisztrójában és presszójában egy tűt sem lehetne leejteni, annyi a vendég. Felmegyünk az emeleti étterembe. Legalább kulturált körülmények között folytathatjuk a beszélgetést, — gondolom én. Nem sokáig. Ruhatáros nincs, kabátunkat magunk mellé rakjuk a székre. Dülöngélő részeg jön utánunk. A zenekar előtt esetlen tánclépésekbe kezd. Akkor még nem ordibál, csak később. A pincér ezzel mit sem törődve teljesíti rendelését. A nyitva hagyott ajtóban újabb részeg gyűjt erőt a továbbjutáshoz. A pincér odaköszön neki. Az meg fogja magát, odamegy a brácsáshoz, és mindenáron át akarja venni a hangszert. Amikor nem jár sikerrel, úgy játszik, mintha hegedű volna a kezében. A másik részeg torkaszakadtából üvölt. A vendégek egy része útrakel. Mi is továbbállunk. Köszönésünk visszhangtalan. Az egészben az a szomorú, hogy ha alaposabban belegondolok, nem is várhattunk mást. A múltkor azt mondta megyénk egyik városának tanácselnöke: „Hidd meg, nem szeretem, ha városunkban valamiért szó éri a ház elejét, mégis én kérlek benneteket, hogy írjátok meg: jobb érzésű vendéggel szégyell az ember vacsorára menni akármelyik éttermünkbe, mert kulturált körülményekről egyikben sem beszélhetünk.. Amikor ezt vendéglátóipari vezetőknek szóvátettem, azt mondták, nem lehet megszűrni a vendégsereget, mert akkor nem lesz haszon”. A kérdés tehát úgy vetődik fel: vagy-vagy. Vagy helyet kapnak a részeg, garázda, a pénzt könnyen szóró A MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt — az Állami Gazdaságok Országos Központjával és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával együttműködve — ismét megszervezi a mezőgazdaságban a vas- és színesfém-hulladékgyűjtési akciót. Az eddigi hasonló gyűjtések , sikere alapján arra számítanak, hogy a január 1. és március 1. közötti időszakban a mezőgazdasági üze-' mek dolgozói sokezer tonna hulladékot szednek össze. Az év első három hónapjában ugyanis kevesebb a napi, konkrét mezőgazdasági teendő, s több idő jut a hulladékok, az elhasznált akkumulátorok, a kiselejtezett gépek és alkatrészek szétválloemberek, vagy a tisztességesen viselkedő, a törzsközönséget inkább biztosító családi-baráti ^társasággal .érkezők uralják a mezőnyt. Sajnos, a küzdelem az előbbiek javára már régen eldőlt. Igaz, néhány tapétapótló falragaszon még itt-ott látható a felirat: „Ittas embert nem szolgálunk ki”, — de ezt senki sem veszi komolyan. Vagy mégis? A napokban dülöngélő fiatalemberek állítottak be a szolnoki Nádas presszóba. A tulajdonosnő kiküldte őket. A vendégek helyeslőén bólogattak. Elgondolkoztam rajta, hogy ha az ilyen magatartás megéri egy maszeknak, akkor miért nem éri meg jónéhány vállalati vagy szövetkezeti „vendéglátó egységnek”. Bizonyára megérné nekik, hogy az eszüket elivott, magukról könnyen megfeledkező emberek kiszolgálása helyett a kulturáltan szórakozó vendégek körének kialakítására törekedjenek. Az emberekben megvan az igény a kulturált szórakozásra, a vacsora és egy-két pohár ital elfogyasztása melletti zavartalan baráti eszmecserére. És ezt nemcsak osztályon felüli éttermekben lehet elérni, hanem olyan helyeken is, mint a szolnoki söröző, ahol szinte minden este ki lehet tenni a „telt ház” táblát. Merem állítani, éppen, azért, mert nyoma sincs a duhaj kodásnak, így is lehet üzletet csinálni. Tudjuk jól, hogy az üzlet, üzlet. Egyetlen éttermet vagy presszót sem azért alapítottak, hogy ráfizetéses legyen. A haszon mellett viszont kétségtelenül azért is, hogy azok, akik becsületes munkával szerzik pénzüket, nyugodtan szórakózhassanak, ne legyenek kitéve részegek zaklatásainak. gatására. Ezek elszállítását is jobban meg tudják szervezni a gazdaságok, tsz-ek saját járműveikkel. A MÉH ilyen esetekben a vételáron felül még fuvardíjat is térít. A MÉH Trösztnél elmondták, hogy a jövő évi akciók várhatóan még eredményesebbek lesznek, mint az eddigiek voltak, mert a vashulladékok átvételi árát az év elejétől — az Országos Anyag- és Árhivatal rendelkezései alapján — felemelik. Az emelés mértéke nem egységes, mert azoknak a hulladékoknak átvételi árát, amelyek az ipar számára fontosabbak, nagyobb mértékben, a többiekét kisebb mértékben emelik fel. Megjelent a Demográfiai évkönyv A Központi Statisztikai Hivatal most megjelent Demográfiai évkönyve szerint az ország lakossága ez év január elsején 10 millió 700 ezer 155 volt néhány ezerrel kevesebb, mint az elmúlt év elején. Érdekes összehasonlítási adat azonban, hogy 100 évvel ezelőtt, 1884-ben az ország lakossága 2.7 millió volt A nemenkénti arány 100 év átlagában a nők felé tolódik: 1983. január 1-én az ország lakosságának 51,6 százaléka nő, 48,4 százaléka férfi. Ez az arány életkorcsoportok szerint változik: a 0— 4 éves korú gyermekek között az ezer fiúgyermekre jutó lányok száma 950, a hatvan év fölött azonban már 1451 nő jut 1000 férfira. A statisztika szerint ez év elején a férfiak 22,3 a nők 13,7 százaléka volt nőtlen, illetve hajadon. A házasok aránya a férfiaknál magasabb — 69,5 százalék —, nőknél csak 63 százalék. Az özr vegyek listáján a nők „vezetnek”, 17 százalékkal, az özvegy férfiak aránya 3,7 százalék. Az évkönyv képet ad arról is, hányán születtek az országban, s mikor volt a legnagyobb a múlt évben a nép- szaporulat. 1982-ben 133 ezer 559 gyermek született az országban, s legtöbbjük — 9,6 százalékuk — januárban, a legkevesebb részük pedig — 7,4 százalékuk — decemberben. Vajke Kunlap 1944-ben még mindössze tizenhat tavaszt ért meg, és az egyik tartui gimnázium másodikos tanulója volt. Szerette a lakóhelyét, a szülővárosa ősi, ódon hangulatú útcácskáit, de sajnos a háború vastörvényei másképp alakították a sorsát. A nagy világégés magával sodorta, bizonytalanná vált az élete: zakatoló vonatkerekek vitték az ismeretlenbe. Keresztül a lengyel síkságon át egészen Németországig. Szerencsére a rettegés nem tartott sokáig, s hamarosan az egyik táborban érte a háború vége, a felszabadulás. Mivel a sors átlagon felüli csinossággal, bájjal áldotta meg, úgynevezett jó partit csinálhatott volna. Amerikai katonák, tisztek csábították az óceánon túlra, az ígérgetések hatására több, fiatal lányismerőse kötélnek állt. Ö azonban hajthatatlannak bizonyult, és úgy döntött: Európában marad. Ezért 1946-ban igent mondott egy budapesti, magyar í'iatalemberneik. Pestre került, ott lakott, ámbár a frigy nem bizonyult tartósMég az ősz elején értesülhettünk arról, hogy januártól átlagosan huszonnégy százalékkal növekedik a SZOT-beutalók térítési díja. Indokként csak az üzemeltetési költségek — élelmiszer, energia, közmű, tisztítószer, stb árának — változása szerepel. A beutalók árváltozásáról most részletesebben tájékoztatjuk az olvasókat. Hét új üdülő építése és három nagyobb létesítmény korszerűsítése révén jövőre jelentősen nő a ' költségigé- nyesebb összkomfortos elhelyezés aránya és csökken a kevesebb ráfordítású komfort nélkülieké 1984-ben már 'minden második. SZOT-be- utalt összkomfortos elhelyezést kap, a vendégek 52 százaléka I. kategóriájú üdülőkben pihenhet. Az árváltozást az is szükségessé tette, hogy egyre többen részesülnek a drágább üzemeltetésű gyógyüdültetésben. A gyógyüdülőkbe jövőre az 1981. évinél csaknem húszezerrel többen kaphatnak beutalót. Ez 30 százalékos növekedést jelent. A gyermeküdültetés aránya viszont 20 százalékkal csökkent, mivel a rövidebb nyári szünidőben hat helyett csak öt csoport üdültethető. Főszezonban többet fizet Alapelv, hogy a családos és a csoportos gyermeküdülés, szanatóriumi, valamint a gyógybeutalás kapjon továbbra is nagyobb mértékű támogatást. Ezért maradt ingyenes a családos üdülésben a harmadik és minden további gyejrmek beutalása, a szakmunkástanulók háromhetes gyógyüdülése, az állami gondozott szakmunkástanulók téli és tavaszi szüneti beutalása, valaniint a nyári csoportos és az iskolás gyermeküdülési utaztatás. Igazságos, gazdaságilag is megalapozott az a döntés, hogy aki kedvezőbb elhelyezési körülmények közé kerül és a főszezonban üdül, az többet is fizessen. Ennek megfelelően az új térítési díjak a korábbinál jóval differenciáltabbak : napi 30-tól 80 forintig terjednek. Változatlan maradt a négy kisbabás üdülőkben a felnőttek és a gyermekek térítési nak. Két év múlva szépen, csendesen elváltak az útjaik. Húszévesen, egyetlen bőrönddel a kezében azt sem tudta, mihez fogjon. A véletlen, meg a szerencse azonban hirtelen mellészegődött. Találkozott egy karcagi emberrel, akinek észt származású volt a felesége. Mivel néki sem lakása, sem családja nem volt, így szívesen elfogadta a meghívást, és 1948. február 13-án, egy pénteki napon meg is érkezett a nagykun városba. Oda, amelyről két nappal korábban még azt sem tudta, hogy ilyen település is létezik a világon. Vadidegennek tűnt a táj, és az első pillanatokban sírni szeretett volna. Sáros, piszkos utcák mindenfelé, magukon viselve a borzalmas világégés, nincstelenség nyomait. A szükség azonban mindennél nagyobb kényszernek bizonyult: legyűrve ellenszenvét, mosolyogva követte vendéglátóját. Háztartási alkalmazott, de valójában afféle mindenes lett. Nehezítette a napjait, hogy bár észtül és németül folyékonyan beszélt, A térítési díjak többlet bevételéből a SZOT a rászorulók támogatására — a taglétszám arányában — először adott ki 25 ezer 200 forint értékű utalványt. A 19 szak- szervezeti központ közül öt saját pénzügyi alapjából ugyancsak kiadott további 4 ezer 200 forintos utalványt. Az együttesen 29 ezer utalvány a belföldi felnőttüdülési létszám mintegy 10 százaléka. Az utalványokat az alapszervezetek az alacsony magyarul még csak a legszükségesebbeket tudta kifejezni. Ekkor ismét társául sietett a szerencse: egy ismerős orvos a kórház gyermekosztályára nővérnek javasolta. Noh a korábban pár csep vértől már elájult, most mégis örömmel vállalta a felkínált helyet. Három hónapi próbaidőre vették fel, és a kilencven napból harmincöt esztendő lett. Hogyne lett volna, amikor itt talált újra otthonra, családra, egy hű társra. A férje tősgyökeres karcagi, mezőgazdasági szakember. Egy fiuk és egy lányuk született, akik már két unokával is megajándékozták őket, a Pádár házaspárt. A szülőhazájához sem lett hűtlen, 1956 szeptemberétől évente ellátogat Tartuba, a lánytestvéréhez, meg a rokonokhoz. Ha alkalmuk adódik, ők is viszonozzák a kedvességet, megnézni: hogyan él az észtből magyarrá lett asszony, aki malaccal, baromfival is bíbelődik, ahogyan ezen a vidéken szokás. Nevetve emlékezik vissza: neki a magyar életben az volt a legfurcsább, hogy nincsen szauna. Hiszen ez a tisztálkodási, társalgási lehetőség az észteknél épp úgy hozzátartozik a házhoz, akár nálunk az épületekhez a .kamra. Kerekre nyitott szemeikkel figyelte és figyeli még ennyi esztendő után is a kun emberek népes, családi összejöveteleit: a névnapokat, a nagy disznótorokat. Megszokott már az Alföld közepén, itt mindenki csak Vikinek szólítja. Ideköti az élete, a családja, és az a harmincöt esztendő, amelyet közmegelégedéssel töltött el a kórháziban. Jó munkájáért többször kitüntették, és pár hete nyugdíjas. Igaz, ennek ellenére tele vari tervekkel, elképzeléssel. Utazni szeretne a férjével, közösen megnézni az új hazáját, hiszen az országjárásra eddig kevés idő és alkalom adódott. Nincsen olyan Karcagra látogató észt delegáció, amelyik ne keresné fel ezt a ma is szép, szőke asszonyt, akinek a tengernyi megpróbáltatás, hányattatás után Magyarországon lett családi otthona, munkahelye. Egyszóval olyan szerencséje, amelyik csak egy péntek tizenháromtól kitelhet. D. Szabó Miklós — S. B. — Hulladékgyűjtési akció a mezőgazdaságban Vikinek a péntek 13 szerencsét hozott Tartuból Karcagra