Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
Játékaink ,.A játék modelláló tevékenység” — írják a társadalomkutatás nagyságai. A játék feháU a birtokbavett valóság, s minden jól sikerült játék végén kevesebb a felfedezésre váró fehér folt életünk térképén ... A téli napforduló ünnepe táján, a karácsonyfa gyertyafényei árnyékában megszépülnek, megszépülhetnek játékaink. Visszatérhetünk egy kicsit a természethez, előkerülhet felnőtt agyunk sejtjeiből a csuhé-csavarin- tás, a csu'Jka-csákózás, a szalmafonás mozdulatainak kódja, az Immár ínyenc éteknek számító aszalt szilváról eszünkbe juthat egy hajdan látott bárány képe. Ünnep van: tehát játszhatunk. Legó-val, Veró-val, méregdrága világpiaci termékkel js. Mindennel, ami szívünkhöz közel [áll. Képriportunk, amelynek képei a jászkiséri művelődési ház Csete Balázs nevét viselő honismereti-helytörténeti szakköre, a jászberényi Jász múzeum honismereti szakköre foglalkozásain és a szolnoki Damjanich múzeumban készültek, régi játékokat idéznek fel: bábkészítést, betlehemezést, pogány színjátszást... — vágner — T. Katona László képriportja
