Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1983. DECEMBER 3.

I Arcképvázlat I JULI

Micsoda tiszteletlenség, egy tudós asszonyt Julinak titulálni. Félreérthető, ezért a tollrajz készítője magyarázkodni kénytelen. Dr. örsi Juliannát, a túrkevei Finta Múzeum igazgatóját ugyanis még nem hallotta másképpen szólítani, csak Julinak, Julikénak. A múltkoriban egy tudós plénumon — „csak” akadémikusokból volt négy — a mester, Gunda professzor is elszólta magát: örsi Juli tanulmánya kiemelt első díjat kapjon ..

De talán elég a szabadko- zásból, hajdani professzoromnak dr. Földvári Aladárnak akár négy Kossuth-díja is lehetett volna a kettő helyett. mégis Ali, Ali bácsi maradt mindenkinek. Az egyszerűség, a közvetlenség velejárója a bizalmasnak tűnő .megszólítás.

A karcagi iskolák indítot- (fákl gyermekkorti állma az újságírás volt. de amikorra benőtt a feje lágya már nem is gondolt rá. a debreceni egyetemen történelmet és néprajzot tanult. S ahogy lenni szokott, egy nagy tudós. a későbbi Herder-díjas Gunda Béla bűvkörébe került. Ma is elragadtatással beszól Gunda professzorról, pedig ahogy szavaiból kiveszem. az erősödik meg bennem, amit eddig is tudtam, hogy Gunda Béla öntörvényű ember, minél jobban szerette tanítványait, annál többet követelt tőlük. Dr. örsi Juli Gundától tanulta a tudomány szervezését, a kutatás módszereit, a pardont nem ismerő igényességet. Benne is él a Gundánál jól felismerhető kettősség: nagyvonalú szándék, apróságokig terjedő pontos megvalósítás.

Még egyetemi hallgató, amikor az első tanulmánya megjelenik — nem is akárhol. az Etnográfiában. 1970- től kezdi tudatosan Karcag kutatását, elsősorban a társadalmi szervezet érdekli. Az első alanyai, kútfői között még ott voltak a századforduló Kunságának ismerői, az 1870-es években született karcagiak.

A Debreceni Akadémiai Bizottság által kiemelten díjazott pályamunka — Karcag társadalom szervezete a címe — már szintézis. Nehezen körülírható a műfaja, egyáltalán dr. örsi Juli kutatási területe is széles körű. A hogyan éltek régen és hogyan élnek ma az emberek kérdéskör ugyanis komplex vizsgálódást igényel, a történelemtudomány, a néprajz, a demográfia, a statisztika, a nyelvészet sajátos megközelítéseire van szükség a következtetésekhez.

Dr. örsi ez év kezdetéig a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum munkatársa volt, azóta a túrkevei Finta Múzeum igazgatója. A múlt is kötelez, meg a jelen is. A szépreményű igazgatónő számára az új munkahely sem ismeretlen, a nagykun városok történelme, néprajza számos tanulmányában megjelenik. Most mégis azt mondja, nagyon kellemes cralódás számlára Túrkeve. Egy kicsit tartott attól, hogy nem fogadják el kevi embernek, a tudós elődök dr. Dan- kó Imre, dr. Györffy Lajos méltó utódjának. Nem így történt, a legteljesebb az együttgondolkodás, minden támogatást megkap a várostól.

Pedig Túrkeve nem akármilyen hely — elnézést, városnak inkább csak papíron az — alig van hasonló településünk, ahonnan annyi tehetség vétetett, miint az! ecsegipuszta széléről. De nem is kell a múltra hivatkoznunk: ma is él a művészet hagyománya. Azért tartotta fontosnak leírni, hogy érzékei!tes.se, Túrkeve szellemi élete tulajdonképpen ‘individuális, zárti közeg is lehetne, némi provinciális büszkeséggel. De úgy látszik, az érték felismeri az értéket. Dr. Örsi Julit tehát befogadták. Pedig — ha netán volna Keviben is állóvíz vagy Pató Pál-szellem — lenne bajuk vele bőven. Nem esett messzire az alma a fájától. ez a Gunda-tanítvány is öntörvényű erős ember. Nem könyvmoly, nem kul- túrsznob. nehezen bólint, meggondolja a nemet is, meg az igent is, tervei, céljai vannak. Hamar felismerte, hogy miben szegény és miben gazdag a múzeum, a város, — Keve. Nincs helytörténeti kiállítás, a Finta-hagyaték ismertebb külföldön, mint itthon. A XVIII. században épült parókia és környezetének néhány fundamentuma [még középkori eredetű — meg kell ezeket az emlékeket menteni, fel kell újítani. Kerülje ki a leendő utca, út a felbecsülhetetlen értékű régi épületeket, szépítse meg a jövő. s települjön oda a várostörténeti kiállítás, a tsz-múzeum. Hogy senki se vádolhassa dr. örsit és a tollrajz íróját talajtalan ábrándozással, tegyük hozzá, mindezt abban a reményben „álmodjuk”, hogy majdcsak, mielőbb jobbra fordul sorsunk. s több pénz jut jó- szándékaink megvalósítására. De rombolni addig sem szabad!

Manapság igen sok okos szó esik a népművelő-múzeum fogalmáról. Ez azt jelenti. hogy a múzeum ne csupán tudományos intézmény legyen — ez persze nem kevés — hanem vegye ki részét a műveltség terjesztéséből is. Dr. Örsi Juli. bár a modell fogalmát szdfoa sem hozta, szüntelenül erről beszélt, amikor terveiről faggattam. S ami még ennél is több: a múzeum rendezvényeiből egyértelműen a funkció szélesítésére lehet következtetni.

A Finta Múzeum, földrajzi zártsága ellenére, eddig is értékes része volt szűkebb hazánk kulturális életének, közművelődésének. Dr. örsi Juli tovább szeretné erősíteni a múzeum helyét, sze- reoét. Mondják, hogy ha egy asszony nagyon akar valamit. úgyis eléri .. . Hihetünk ebben.

Tiszai Lajos

—Piaci pillan

A téli hideg hónapokban is igen változatos, színes képet mutat a piac. Fázósan, dideregve, öreg és fiatal egyaránt megfordul ebben a hol nagy, hol kicsi kaval- kádban. Árukat kínálnak, vevők válogatnak, ismerősök találkoznak. Lehet nézegetni, pletykálni, ez az ahely, ahol mindig történik valami.

Képeink a mezőtúri piacon készültek. T. z.

Szabad a vásár

— Tudtam, kiskezitcsóko- lom, hogy felesleges kört tesz odabent, — bökött becsmérlően a telep felé. — Nincs ott magának való finom műszer. A spéci kínálat a kapun kívül van. Tessék! Mit szól ehhez a hercig kis Citroenhez? Ilyen tipp-topp anyunak teremtették. Luxus kivitek luxus kényelem és diétás: garantáltan 5 litert fogyaszt. Százötvenezer és a magáé. Bagó érte. A múlt héten láttam amikor 200 ezret gomboltak le a márkáért, szakadt kasznival. Én egy pennyt sem keresek rajta. Nem vagyok „bizniszmen”, az a vaj szívem! Meg tudja drága a rögeszmém: a Mercedes. Egv hete jött össze és sáros maradtam 100 ezerrel. Gyorsan kell a lóvé. De hogy lássa kivel van dolga, ha nincs elég dohánya beszámítok kis Polskit és 1200-as Ladát. Az öcsémnek és az unokahúgomnak kéne.

— Miért akarja átverni a hölgyet? Ártott magának? A vak is látja, hogy a festék tartja össze a kasznit.

— Neked nem osztottam haver! A saját romodat bűvöld, ne a kisnagyságot! — Elnézést, ez a kókler lökött. Nem tudja mit beszél. De mondja csak, honnan ismerhetem én magát? Nem járt mostanában a Röppentyű utcai autótelep környékén? Vagy a miskolci autópiacon. Esküdni mernék, hogy ismerem valahonnan. Az ismerősöknek pedig csak jót akarok. Elhiheti!

Elhiszem, hogyne. És esküdni mernek rá, hogy a rámenős „vajszívű” jóvoltából — aki, amint kiléptem a Mercur Erzsébet királyné úti használtautó-telepéről „lekapcsolt” — némi ízelítőt kaphattam a kerítés körül bevetésre váró nepperek és felhajtok stílusából.

Sztár lett a Skoda

Szabadpiac az állami árnyékában. Nem tilos. Mindenki ott és úgy árulja a kocsiját, ahol és ahogy akarja. Legalább akkora a kínálat kint, mint bent: Moszkvicsok Ladák, Skodák, Wartburgok, Trabantok, néhány bogárhátú Volkswagen, Opel, BNV, egy idei évjáratú Ford, egy Mazda. A volánnál fázósan kuporgó eladók, a szélvédőn cetlik: rajtuk az évjárat, ár, vagy csak ennyi: „lső kézdől” mint például a piros 1200-as Lada Combin. A gyönyörű fehér Ford ablakában ár nincs, csak hosz- szú lis^a ami a pénz mellett számításba jöhet: nyugati

gyártmányú színes televízió, lakókocsi, Lada 1500 S, vagy Volkswagen, de az Diesel legyen. A nézelődő érdeklődő sok — a fizető vevő kevés. A kerítésen belül alacsonyabbak az árak, de nincs dugig kocsival az eladótér. A raktártérnek elkülönített terület — ahová idegenek nem léphetnek be i— viszont igen.

Magyarázat Kéri János telepvezető-helyettestől: — Az elmúlt napokban „kifosztották” a vásárlók. Nem volt időnk a feltöltésre. A kereslet alig kevesebb, mint az igazi szezonban.

— Kik azok a kiváltságosok akik a raktártérben nézelődnek?

— A csereakciósok. Ilyenek is vannak. Űj szolgáltatásunk a csereakció. Aki kurrens kocsit hoz, helyette másikat kérhet, ha nem kér, mi ajánlunk. Ha nem talál kedvére valót az igényét nyilvántartjuk. Ha befut a kért típus, értesítjük. A cserébe kért és a cserére tartalékolt kocsik nem kerülnek ki az eladótérbe.

— Milyen kocsi a kurrens?

— Az mindig a szezonális piaci viszonyoktól függ. Amelyiket a legjobban keresik. — A autóvásárlók 120 oldalas idei kézikönyvét teszi elém. — Ingyen adjuk és ebben minden benne van. A

használt autók öt kategóriája is. Az ötödikbe tartoznak a kurrensek, amelyeknek a futásavulásuk a legkisebb: 75

ezer kilométerig 5000 kilométerenként 1 százalék az értékcsökkenés. Míg történetesen az első kategóriába tartozóknál 3 százalék.

— Konkrétabban a kurrensekről.

— Az idén a Polski Fiat 126, a Trabant és a Wartburg tartozik ebbe a kategóriába.

— Azt mondják a hozzáértők, hogy a Trabant és a Wartburg kegyvesztett lett.

— Igaz. De mi nem tudunk ilyen gyorsan reagálni a megváltozott igényekhez. Az idén a két típus helyett a Skodának kellett volna az ötödik kategóriába kerülni.

— A Skoda lett a sztár?

— A kis Polski és a Lada mellett. A szocialista gyártmányú kocsik között a Ladáknak a legtartósabb a népszerűségük.

— És a nyugati márkák? Néhányat láttam csak a telepen.

— Pillanatok alatt elkelnek. Stabil vevőkörük van. Ha egy kicsit korábban jön, szemtanúja lehetett volna egy árverésnek.

— Arra a grafitszürke csodára ment a licit, amellyel most próbaútra indulnak?

—Igen. Nem tudom menynyit adtak érte, de nagyon gyakori, hogy a kikiáltási ár két- háromszorosáért kelnek el ezek a kocsik. Az árverés új módszerünk, amellyel a nepperek lába alól kicsit kihúztuk a talajt.

— Tízpercenként cseng a telefon. A vonal túlsó végén többnyire protekciót kérnek?

— Elég sokszor.

— És?

— Tizenkét éve dolgozom a Mercurnál, három éve itt a telepen. Igyekszem a kollégáimmal együtt a lehető legtisztességesebben kereskedni.

(Nem mondon mert felesleges: a Mercur morális megítélése nem egyértelműen pozitív a közvéleményben. Van mit helyrehozni a renomén).

— Telefonok. Többször közölte az érdeklődőkkel, hogy nincs fiatal kocsi.

— Talán most egyetlen egy van a telepen. Tudjuk, hogy tiltó rendelet ide vagy oda, a szabadpiacon elkelnek a

0—3 éves autók. Nem adásvételi szerződést kötnek, hanem papíron, az üzembentartói jogot adják át a tulajdonosok. A vevők fizetnek, és nem kerül a nevükre az autó.

Kockázat és felár

Kockázatot vállalnak, és felárat fizetnek. Egy új Lada 1500 S hivatalos ára 150 ezer 500 forint, legutóbb a pesti piacon 200 ezerre tartották. Egy órán belül új gazdája, pardon (!) üzembentartója lett. Felesleges a példákat sorolni. Kéri János az elmúlt négy évről pontos kimutatást készített. 1979-ben a Mercur használtautó-telepein a gépkocsik 25 százaléka volt 0— 3 éves. Tavaly a 15 százaléka. Csak a relatív csökkenés 10 százalék, az abszolút több, mert 1979-ben 19 ezer, tavaly pedig 18 ezer gépkocsijuk volt. Éves átlagban 120—130 ezer magánautó cserél gazdát. A piacnak csak egynegyede a Mercuré.

— Miért csak ennyi? A fiatal telepvezető megítélése szerint a kínálat csökkenésének több oka van: — Még

mindig merev az árképzésünk, későn reagálunk a keresletre, a tájékoztatásunk, a reklámunk sem igazán jó,( ezért vannak olyan tévhitek, hogy a Mercur hatévesnél öregebb autókkal nem foglalkozik, hogy nem fizet rögtön, csak bizományba veszi át a kocsikat. Ez nem igaz.

— A magánügynökségeket

nem említette. Konkurrenciát jelentenek?

— Nem vitás.

Nagy hátrányuk, hogy semmiféle felelősséget, nem vállalnak az eladott gépkocsikért.

Virágzó piac

Nem. Nézze meg a vevő, hogy mit vesz! Aki észen van, az szakemberrel jön kocsit vásárolni. Ez a véleményük a gépjármű-közvetítéssel foglalkozó gazdasági munkaközösségeknek, az idén március óta létező Autó- inform alapítóinak is. Egy saroknyi távolságra van a bemutatótelepük és az irodájuk a Mercurétól.

— Szándékosan telepedtek a Mercur „nyakára”?

Balázs János és Koncz Eduárd tiltakozik: — Véletlen alakult így. Itt volt a harmadik társunk szolgálati lakása, ahol ezt a kis irodát átmenetileg (60 ezer forintért) kialakítottuk. Az is a vakszerencsén múlott, hogy 3 hónappal később az üres sarki telket bérbe adták (havi 12 ezer forintért). így lett bemutatótelepünk. Most már nemcsak papírokat tudunk, mutatni az ügyfeleknek, hanem gépkocsikat is.

Az iroda előterében a „faliújságon” legalább ötszáz eladásra kínált autó fontosabb jellemzői, típus szerint csoportosítva. Bárki, bármikor böngészheti. Ingyen.

— A vevőnek minden szolgáltatást ingyen aduk. De az eladók sem tarthatnak drágának bennünket —, bizonygatják. — Három hónapig 150 forintért nyilvántartjuk a felajánlott kocsit. A telepi bemutatásért naponta 15 forintot kérünk. Ha nyélbe ütjük az üzletet az eladási ár (amit minden esetben az eladó határoz meg) egy százalékát számoljuk fel közvetítési díjként. Tudjuk, hogy a Mercurnál 6 százalék az átlag, a kiskocsikért pedig 10 százalékot kérnek. Tudomásunk szerint öt-hat közvetítőiroda van a fővárosban. Rajtunk kívül csak egy dolgozik egyszázalékos haszonkulccsal. Attól tartunk, nekünk is emelni kell, két százalékra. Több az adó, nagyobb lett az SZTK-járulék, havi 30 ezer forint a rezsi.

— Értenek az autóhoz?

— Mint amennyire a jó amatőrök. Egyikünk vendéglátós volt a másikunk üzletkötő.

— Miért váltottak?

— Mert a magunk gazdái lehettünk. Szeretjük amit csinálunk, és reméljük, remek üzlet.

Mostanság az.

Virágzik a használt autók piaca. Még pontosabban a szabadpiac. Nem tilos. Mindenki ott és úgy árulja az autóját, ahol és ahogy akarja: az állami telep bejáratánál, a vásárokon, ügynökségek közvetítésével vagy apróhirdetésben. A kínálat skálája széles. Egy 1983-as kiadású BNV a hirdetés megjelenésének a napján 800 ezer forintért elkelt, a 22 éves Trabantot húszán nézték meg, egy hétig senkinek sem kellett. De ez csak egy kis kitérő volt. Tény, hogy úgy tűnik, az autópiacon az idén télen sincs, és nem is lesz holtidény, ami az új személygépkocsi-behozatal csökkenésének egyértelmű következménye. A Mercur hivatalos tájékoztatása szerint a kocsira váró magánmegrendelők száma megközelíti a kétszázezret. A sorszámok lassan haladnak, egyes típusok kiadási ideje eltolódik mert a szocialista piacon az autó mind keményebb cikké válik, és ez nehezíti a behozatalt. Míg 1980- ban 112 ezer 500 autót tudtak importálni, addig az idén várhatóan 87 ezret szállítanak a külföldi partnerek.

Kovács Katalin