Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. DECEMBER 24. Mit termesztünk 2000-ben ? Számvetés, prognózis az ezredfordulóig Mezőgazdaságunk termelésének dinamikus fejlődése és a további, hasonló jó ütemű előrehaladási igénye szükségessé tette annak megállapítását, hogy az ország agro- ökológiai adottságaiban rejlő tartalékok kiaknázásával az ezredfordulóig milyen mértékben növelhető a termelés. Az ágazat hosszú távú teljesítőképességének, teherbírásának felmérésén kívül a sikeres termelésfej- léjszltési egyik alapfeltétele annak ismerete is, hogy milyen természeti akadályokkal kell számolniuk a mezőgazdasággal szemben támasztott, megeme't követelmények teljesítésén,, a hazai fogyasztás magas színvonalának megőrzésén, a mezőgazdasági export növelésén fárad azoknak. Megjelenik jövő tavasszal Egy országos) felmérések tapasztalatait kivonatosan közreadó könyv az idén, látott napvilágot, ia Mezőgazdasági Kiadó gondozásában. A magyar mezőgazdaság ag- roökológiai potenciálja az ezredfordulóin címmel. A felméréseket végző kutatók és gyakorlati szakemberek többek között arra keresitek a választ, hogy a hiazai agro- ökológiai adottságok milyen reálisan elérhető termelési színvonalat tesiznek lehetővé két évtized múltán,; a lehetőségekből milyen következtetések vonhatók le a hosszú távú gazdaságpolitikai célkitűzésekhez; rövidebb távon hogyan leheit jobban hasznosítani a jelenlegi termőhelyi adottságokat a termelés fokozása, illetve á költségek csökkentése, érdekében. Hasonló céllal kezdeményezte a megyéi tanács Szolnok megye mezőgazdasága 2000-ig várható fejlesztési lehetőségeinek vizsgálatát. A megyei prognózis elkészítésére létrejött vállalkozás bázisintézménye az Erdei Ferenc nevéhez fűződő, alapításának 30. évfordulóját jövőre ünneplő Agrárgazdasági Kutató Intézet. Az agrártermelés hosszútávú fejlődésével immár két évtizede foglalkozó AKI munkatársai, a megye szakembereinek széles körével együttműködve, idén áprilisban láttak hozzá a munkához. Az előreláthatóan 1984. áprilisára elkészülő, várhatóan mintegy félezer oldalas tanulmány három részre tagolódik majd: közreadja a félmérésiek tapasztalatait, optimalizált számításokkal prognosztizálja a megye mezőgazdaságának az ezredfordulón várható teljesítőképességét, és meghatározza magának a hosszú távú előrejelzésnek a hasznosítási lehetőségeit. A tanulmány alapját képező felmérések célja többek között annak meghatározása, hogy a természeti környezet — a csapadék, a hőmérséklet, a talajtakaró, a vízellátottság — és a növények genetikai tulajdonságai a megyében milyen maximális hozamok elérését teszik lehetővé 2000-ben. Hat kistájra, több változat A felmérés a megye egész vegetációjára kiterjed: a szántóföldi növénytermesztésre, a rét- legelőgazdálkodásra, ia zöldség- gyümölcs- szőlőtermesztésre és az erdészetre. Köztudott, hogy a termőhelyet sizáimos jellemző — meteorológiai és hidrológiai viszonyok, talajtulajdonságok öntözés — határoz, meg. A természeti tényezőik együttes értékelése alapján, a tanulmány készítői a megyét hat olyan agrárökológiai körzetre, úgynevezett kistájakra osztották, amelyekben többé- kevéshé egyöntetű körülmények; között folyik a termelést Ezek a Tisza II-höz tartozó, a karcagi, a mezőtúri, a tiszazugi, a felsőjászsági, valamint a Szolnok — alBó- jászsági térségek. A növény- termesztési hozamok hosszútávú prognózisa megyei szinten és a kistájak esetében egyaránt három változatra késlzül, azaz száraz termesztésre, öntözött gazdálkodásba és meílio,rált területeken folytatott termelésre. A tehetséges maximális; növénytermesztési hozamok valószínűsítésén túl! progs nosztizálja majd az AKI irányításával készülő tanulmány a belvíz helyzetnek és iaz öntözési lehetőségeknek, az állattenyésztés termelésszerkezetének, az élelmiszer-feldolgozásnak és általában a fejlesztéseknek az alakulását az ezredfordulón. A mezőgazdaság teljesí,tőképességének előrejelzésénél a kutatók feltételezik, hogy 2000-re a megyében is általánossá válnak ia jelenleg élenjáró gazdaságokban megtalálható adottságok. A megye élelmiszer- gazdaságának távlatait, nem kizárólag az agroökológiai potenciál nyújtotta lehetőségek alapján, hanem a népgazdaság hosszabb távú céljait figyelembe véve is prog- nosiztizáljia majd a tanulmány. Nemcsak hosszú távra A megyed tanács, a Ter- m|elŐ£izövetkezietek Szolnok megyei Szövetsége, az Állami Gazdaságok Országos Központja, és a három nagy termelési rendszer — a GITR, a KITE ég ah Agrocoop — csaknem egymillió forintot adott össize a tanulmány el- késtzíttetésére. Az anyagnak a tucatnyi kutatóhely és többszáz szakember összehangolt munkájával végzett felmérések, elemzések tapasztalatait, a lehetőségeket, az ötleteket, a kutatói véleményeket és al bizonyításokat tartalmazó gondolati része már össlzeállt az Agrárgazdasági Kutató Intézetben. Az optimumszámításokat ia korszerű számítástechnika segítségével végzik el. Erre az Országos Tervhivatal, a tanulmány elkészíttetéséhez nyújtott támogatásként, lehetőséget biztosít számítógépein, amelyekbe a közeljövőben programozzák be iaz összegyűjtött adatokat. Nem esett még szó a készülő tanulmány hasznosítási lehetőségeiről. A felmérés természetesen nem hosszútávéi terv, vagy fejlesztési koncepció, de a munka során felhalmozott adatokat jól hasznosíthatják majd a megyében az agrárgazdaság fejlesztési programija,inak kidolgozásakor. A körzetekre ké- sizített, differenciált fejlesztési lehetőségekét tartalmazó prognózis segítséget nyújthat az egyes területek fejlesztési döntéseinek megalapozásához, ugyanakkor jelentős szerepet játszhat a regionális fejlesztések eüőkészítésében is. A felmérések eredményei alapján jól segíthet majd a tanulmány ia mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet és1 a faipar megyében várható fejlődésének, valamint a fejlődési térségekbe gyakorolt hatásának meghatározásában. A felmérés az ezredforduló tájékát célozta meg, ami azt jelenti, hogy a valószínűsített eredmények elsősorbam a hosszú távú prognózisok megalapozásához használhatóik. Ugyan aikíkjór megjelöli azokat a főbb feladatokat is, amelyeket már a közeljövőben célszerű megoldani. Az 1984-ben már az újabb, a hetedik; népgazdasági tervre szóló mezőgazdasági starégia kialakításén munkálkodó szakemberek méltán várják tehát nagy érdeklődéssel A Szolnok megye mezőgazdaságának agroökológiiai potenciálja az ezredfordulón című tanulmány jövő áprilisi megjelenését. T. F. „Tyúklépésekkel” — de versenytempóban Kerekasztal-beszélgetés az új vállalkozási rendszer építőipari tapasztalatairól Adámosi György Ipolyszegi Mihály Kádár Zoltán Szabó László Szűcs Ferenc Ulveczki Tibor A verseny még nem teljes Egy éve léptek érvénybe azok a jogszabályok, amelyek megteremtették a szállítási és értékesítési szerződések versenytárgya, lás keretében történő megkötésének jogi feltételeit Az első esztendő során szerzett tapasztalatokról véleményt cserélni hívta meg szerkesztőségünk ke- rekasetal-beszélgetésre Ulveczki Tibort, a megyei tanács elnök- helyettesét, valamint építőipari kivitelező vállalatok vezetőit: Szabó Lászlót, a SZAEV igazgatóját, Adámosi Györgyöt, az Épszer igazgatóját és Ipolyszegi Mihályt, az Épszöv elnökét. A tervezők álláspontját Kádár Zoltán, a Szolnokterv igazgatója, a lakásépítésben érdekelt egyik beruházóét pedig Szűcs Ferenc, az OTP Szolnok megyei igazgatója képviselte. Néplap: Mennyire lehetséges. alig egy esztendő tapasztalatai alapján a versenytárgyalások mechanizmusáról véleményt mondani? Ulveczki T.: Rögtön a beszélgetés elején tisztáznunk kell néhány, szerintem fontos kérdést. Először; á szállítási. értékesítési szerződések versenytárgyalásos megkötését szabályozó, az elmúlt esztendőben született jogi előírások a népgazdaság minden ágára, és korántsem csak az építőiparra érvényesek. Hogy miért az építőiparban tették meg legkorábban az első lépéseket a szerződéskötés ésszerűsítése, a vállalkozók versenyeztetése érdekében? Mert ez az ágazat kapcsolódik a legszorosabban a beruházásokhoz, ezen a területen pedig végre valóban tenni kellene a hatékonyabb gazdálkodás érdekében. A beruházóknak vannak ilyen szándékai, törekvései, ezek érvényesítésére jó alkalmat kínál, hogy ma már kimutathatók a kivitelező építő cégek közötti verseny első jelei. — Persze nem állítom, hogy az építőipar területén általános versenyhelyzet bontakozott ki, hogy a vállalatoknak minden megrendelés megszerzéséért harcolniuk kellene. És éppen ez a másik. amit a versenytárgyalásokról szerzett tapasztalatok értékelésekor feltétlenül figyelembe kell venni. A jogNéplap: A legolcsóbban megvalósuló beruházás nem feltétlenül eredményezi a leggazdaságosabban üzemeltethető létesítményt. Hiába dolgozott olcsón a kivitelező, ha erején felül vállalkozott és nem képes a legjobb minőséget produkálni, az építkezés nagyon drága lesz; egy drága épület is bizonyulhat végső soron olcsónak, ha fenntartási költségei kicsinyek. Az árkérdés elsődlegessé válásának mi az oka. Ulveczki T.: Olyan időszakban, amikor kevés a pénze a beruházónak, elsősorban az a fontos, hogy a rendelkezésére álló összegből minél több dologra jusson. Véleményem szerint ezért vált megszokottá a — jogszabályban kötelezően soha elő nem írt — licitáláshoz való ragaszkodás is. (Ma már tudott, hogy a licit végül az árak emeléséhez vezetett.) Ráadásul a pályázathirdetők és a kivitelező vállalatok felkészültsége is hagy jócskán kívánni valót. Ezzel magyarázható. hogy a beérkező pályázatok nincsenek alaposan kidolgozva, a tervezők figyelme nem terjed ki minden ésszerűsítést, olcsóbbí- tást lehetővé tevő részletre. A pályázó elsősorban azt nézi, mennyit lehet a munkán keresni, megszokott költségeit kiegészíti a várt haszonnal, ahelyett, hogy ráfordításait is mérsékelné. Ha már nyert, lehet, hogy elkezdi törni a fejét, miként végezhetné el olcsóbban az elvállalt munkát. Természetesen a beruházónak, például a tanácsoknak kell végül is a kívánt műszaki tartalmat kikényszeríteni. Szabó L,.: Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy ma azért van „árkérdés”, mert folytonosan növekednek a beépített anyagok árai. Ilyen esetben a beruházó. főleg az. amelyik szabályok — nagyon helyesen „elébe menve” a későbbi igényeknek — csak megteremtették a verseny formai feltételeit, a verseny létét. a tőle várt kedvező változásokat (a beruházások olcsóbbodását, gyorsulását, a korszerű műszaki terveket) azonban nem kérhetjük számon a jogalkotóktól. A jogi lehetőségek megteremtése a vállalatok felkészülését, orientálását szolgálja. Néplap: Mi jellemzi ezt, a verseny egyes jeleit már mutató állapotot Szolnok megyében, mik a tárgyalások edddigi leglényegesebb tapasztalatai? Kádár Z.: Az országban kiirt versenytárgyalásoknak egynegyede zárul sikeresen, a mi vállalatunk — mint a beruházó megbízottja — hatszor versenyeztetett. A három mélyépítési beruházásra megfelelő ajánlatok érkeztek a kivitelezőktől, a három magasépítési feladat megoldása iránt legfeljebb egy- egy vállalat érdeklődött. A magasépítéssel foglalkozóknak ma még elegendő munkájúk van. A Szolnok megyei kép abban is hasonlít az országosan általánoshoz, hogy a versenyben az árnak jut az elsődleges szerep. A pályázat megnyerésére általában az a kivitelező számíthat, amelyik a munkát a legkevesebb pénzért ígéri elvégezni __ l akásokat építtet és később értékesíti, elsősorban az árra koncentrál: a drága otthonok nehezen találnak vevőre. Szűcs F.: Ha már céloztak ránk. mint az egyik legfőbb lakásépíttető beruházóra, én is hadd szóljak. Az OTP eddig még egyetlen versenytárgyalásit sem hirdetett, részben azért, mert már előkészített beruházásaink voltak, részben azért, mert a kivitelezők nem nagyon kapkodnak a mindig is kevés jövedelmet biztosító lakásépítések után, Pedig mi hasznos eszköznek tartjuk a versenyt. Egyet azonban le kell szögezni: az OTP „jóságát” egyedül az áron fogja mérni, ettől függ ugyanis, hogy a (pontosan meghatározott műszaki tartalmat hordozó) otthonok iránt lesz-e7 fizetőképes kereslet. Nem vitatkozom én azokkal, akik állítják. a jól szigetelő műanyag ablakok, a korszerű fűtés- szabályozó készülékek, akár a tetszetősebb szerelvények magasabb ára is megtérül idővel. Takarékoskodni azonban igazán csak a gazdag ember tud. A mi vevőink viszont főként kis keresetű, családalapító fiatalok. Ök a jövendő megtakarítást nem tudják előlegezni. Adámosi Gy.: Megértem, de nem tudom elfogadni az OTP érveit. Állítom, hogy a lakásépítési versenytárgyalások kiírása végeredményben az árakat mérsékelné, közelebb kerülne a fizetőképes kereslet az igényekhez. Csakhát most mi a helyzet? Az OTP úgy ítéli meg, hogy nincs versenyhelyzet, ezért nem ír ki pályázatot. Az ellenkező véleményen levő kivitelezők pedig nem képesek igazukat bizonyítani, versenyt kikényszeríteni, mert nincs pénzük, hogy értékesítésre — tehát az elkészülés utáni eladásra — lakást építsenek, és így megmutassák, lehet csökkenteni az árakat. Pedig ezeknek a vállalatoknak komoly érdekei fűződnek már megileyő gépeik, nemrég vásárolt korszerű technológiáik kihasználásához. Csak így növelhetik nyereségüket, és ennek érdekében kockázatot is vállalnának. A lakásépítés területén erősödne a verseny, ha a versenyeztetés nemcsak a megrendelőn múlna. Néplap: A kivitelezők érdekei jól kitapinthatok. Mennyire van ez az érdekeltség összhangban a beruházóéval és a tervezőével? Adámosi Gy.: Én úgy látom, hogy már most versenyben van. a jövőben egyre inkább versenyezni kénytelen a kivitelező, a tervezőt és bonyolítót azonban egyáltalán nem nyomja ilyen kényszer terhe. Nem járunk messzi az igazságtól, ha kijelentjük, például a tervező a mennél drágább műszaki dokumentumok elkészítésében érdekelt. A neki járó díjat ugyanis a beruházás értéke szerint kalkulálhatja. Kádár Z.: Minden résztvevőnek pontosan tisztáznia kell érdekeit. A beruházónak ma elsősorban azt keli eldöntenie, mj az a legnaNéplap: A beruházó, a tervező. a bonyolító, a kivitelező — ők a beruházási folyamat legfontosabb szereplői. Az ésszerű megvalósítás azonban korántsem csak rajtuk múlik. Az anyagokat szállító üzemek, az alvállalkozók segíthetik vagy éppen meghiúsíthatják a pontosan kidolgozott programokat. A versenytárgyalásos rendszerben a réginél több vagy kevesebb múlik ezeken a „mellékszereplőkön”? Kádár Z:. Az idén, mint kiírónál rendszeresen nálunk jelentkeztek vállalatok, hogy egy beruházáson alvállalkozóként részt vennének. Pedig rossz helyen „kereskedtek”, a pályázat nyertesének szuverén joga eldönteni. bizonyos feladatok elvégzésével kit bíz meg. Ügy érzem, a kivitelezők nem ismerik eléggé környezetüket, lehetséges partnereiket. Ipolyszegi M.: Velünk, kis tételben rendelőkkel szinte szóba sem állnak az anyag- szállítók. szerzünk anyagot ahonnan tudunk. Hogy milyen áron és mikorra?! Ma a lakások árának 70—80 százalékát teszi ki az anyagköltség, ez jól jelzi, mennyire versenyképtelenek vagyunk, ha csak drágábban, például a kiskereskedelemtől tudunk vásárolni. Ugyanígy állunk a határidővel is: sokat készletezni nincs pénzünk, rövid építési határidőt pedig hogyobb ári ameddig a kívánt teljesítményről még nem kell lemondania. Ha rosszul méri fel anyagi lehetőségeit, vagy a beruházás várható költségeit, a „kiírás” komolytalanná válik. A tervezőről szólva: a tervezés szerintem elsősorban bizalmi kérdés, a tervező a megbízó bizalmi embere. A legfontosabb dolog megbízhatósága, műszaki fel- készültsége — így aztán a verseny során sem lehet csak árkérdésként kezelni a tervezést; a jelenlegi tervezési pályázatokon túlmenő versenyt a tervezésben ezért nem is tartanék indokoltnak. Persze ez korántsem azt jelenti, hogy a verseny- tárgyalásos rendszer nem követel szemléletváltást a tervezőktől. Le kell mondaniuk arról, hogy csak akkor lássanak munkához, amikor már az utolsó szögig adott. miből kell a házat megépíteni. Mondják meg, mit kell építeni. de hogy az miből készüljön a ház, annak eldöntését a jövendő kivitelezőre kell bízni, mert az csak így képes adottságaihoz alkalmazkodva ésszerű és gazdaságos építésre. Szerintem sincs értelme a versenynek, ha az építő vállalat nem választhat a célnak megfelelő technológiák, megoldások között. gyan ígérhetnénk. amikor senki nem sejti, mikorra sikerül a szükséges anyagokat „felhajtani”. * Szabó L.: Ha nem is ilyen élesen, a nagy építő szervezetek is hasonló gondokkal küszködnek!! Versenyeztetnék partnereiket, de azok — mert ehhez semmi érdekük nem fűződik, nem hajlandók „sorompóba állni”. Ezért tartom fontosnak mégegyszer hangsúlyozni: az építőipari vállalatok igazi versenye egyáltalán nem csak azon múlik, hogy a megrendelések és a kapacitások mérlege ebben az ágazatban hogyan alakul. Az egész gazdaságban uralkodóvá kell válnia a versenyszemléletnek, a „versenykényszernek”. Ipolyszegi M.: Kicsit visz- szakanyarodnék egy korábbi kérdéshez, az érdekeltséghez. Ilyenről érdekvédelem nélkül nem lehet beszélni. Márpedig mi a helyzet? Előfordult, kiírták a pályázatot, jelentkezők is voltak rá. A tárgyaláson derült ki, hogy a legolcsóbb ajánlat sem jó, mert a megbízónak csak 10 millió forintja van 16 helyett. Egy másik eset: készítettünk pályázatra terveket, és később közölték, a megbízónak egy fillérje sincs beruházásra. A jog jelenleg csak a beruházó érdekeit védi, pedig egy-egy versenyre való felkészülés nem olcsó „mulatság”. Az ankétről készített beszámoló csak a vita leglényegesebb csomópontjainak érzékeltetésére vállalkozhatott. A résztvevők véleménye számos kérdésben eltért, amiben valamennyien megegyez, tek: a versenytárgyalásos vállalkozási forma eredményes hatékonyságfokozó eszköz lehet. Ezt néhány Szolnok megyei adat igazolni látszik: a karcagi szennyvíztelep megépítésére pályázók ajánlatai 72 millió és 104 millió forint között váltakoztak, egy szandaszőlősi közműberuházás megvalósításáért a tárgyalás résztvevői 8,5 millió és 23 millió forint közötti összegeket kértek. Az ajánlatok változatossága bizonyltja a versenyeztetés létjogosultságát, és jelzi a kivitelezők felkészültségének különbözőségét. Ezek a különbségek a verseny jogi lehetőségének megteremtésével persze nem szűnnek meg, a tárgyalásokon résztvevő vállalatok azonban érzékelik, a piacon maradás érdekében mekkorát és milyen irányba kell lépniük. Mert — ahogy a beszélgetés egyik résztvevője megfogalmazta — a verseny az építési kivitelezőiknek ma még nem kényszer, munkát enélkü! is találnak. Az új rendszer sajátosságait, az új szabályok között is életbenmaradást biztosító rutint azonban csak az szerzi meg időben, aki már most tanulni kezdi, miként kelt belső gazdálkodási rendjét alakítani a konkurrenciaharc körülményei között. Y, Szász József Mit mérhet az ár 7 A felkészülés kora
