Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
1983. DECEMBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megjelent a Társadalmi Szemle I Film jegyzet I Gallipoli, avagy a pusztulás mechanizmusa Milyen erős a kimondatlan vagy a félig kimondott szavak hatalma! Peter Weir Gallipoli című filmje erre újabb művészi példa. Feltételez persze némi nemzeti önismeretet, igényli a - történelem bizonyos ismeretét. Igazi értékei a háttérrel mutatják meg magukat. Mentséget keresve azt is hozzá kell tennünk, sajnos vajmi keveset tudunk Ausztrália legújabbkori történelméről, ennek ellenére — következtetések útján — úgy érezzük, e kontinens népeinek nemzetté formálásához a Gallipoli több mint erjesztő adalék. Nagyon tanulságos és érdekes lenne az ausztráliai mozinézők véleményét ismerni, számukra egész biztos többet mond a film, mint nekünk. De mi sem panaszkodhatunk . A Két ausztrál fiú sorsa nem csupán modell, tanulság is, amelyet, mi is jól értünk. Sajnos, a magyar történelem a Gallipolihoz hasonló tragédiák sorával tanított meg bennünket a vészhelyzetek felismerésére^ A film 1915-ben, az első világháború idején játszódik. Az ausztrál csapatok a Dardanellák bevehetetlen erődrendszerének elfoglalására kaptak parancsot. Elpusztultak. Azóta már tisztázta ennek az esztelen támadássorozatnak politikai, katonai hátterét a tudomány. Az ausztrál és új-zélandi fiúkat. feláldozták. Ök voltak a „parasztok” azon a sakktáblán, amelynek egyik oldalán Winston Churchill ült, mint akkőri haditengerészeti miniszter. Miért kellett meghalniuk a szép, erős, egészséges, ausztrál és új- zélandi fiúk tízezreinek? Mert a katonapolitika úgy kívánta- Ök voltak a „hadi- csel”. Churcillt akkor leváltották, — de vigasz volt-e ez akár egyetlen anyának is. akinek fia értelmetlenül elpusztult. A filmnek ez'a felső rétege, de bőven túlmutat egyetlen nép fiainak tragédiáján. Semmit sem kell Weir mondanivalójába beleképzelnünk ahhoz, hogv eljussunk a felelőtlenül, lelketlenül kiadott, az egyén számára biztos pusztulást jelentő parancsok erkölcsi elítéléséig. Weir mesterien fogalmaz. Értjük mondanivalója lényegét — megint visszautalunk saját drámáinkra — Sallipoli- nál idegen érdekekért, értelmetlenül haltak meg honfitársai. Csupán a nem-et mondás lehetőségének érzékelésé késztet vitára. Weir mondanivalójának alapja igaz: a közösségben élő ember — modern társadalomról van szó, — akarva akaratlanul részes környezete sorsában. (Lásd: a két fiú, Archy és Frank „hadbaszál- lása’ .) De ezen belül, a tragédia bekövetkezése után maradnak kérdőjelek a rendező gondolatmenetében: nevezetesen a balekság kérdése. Weir egyértelműen háborúellenes, szókimondó filmjében, úgy tűnik, ezen a ponton valamiféle demokratikus ' lehetőségre gondol. Hozzátesszük: naivan. A hatalom ugyanis a háború közegében eltünteti a választás lehetőségét. Az igazságtalan háború, az értelmetlen csata halottja sem balek, hanem áldozat Az ausztrál katonák halála ez’t bizonyítja. A film egésze tulajdonképpen a hazug nimbuszok ellen szól. Weir következetesen vállalja az egyszerű, közérthető ábrázolást, érez- - hetően nem akar többet, csak annyit, hogy a néző maradéktalanul megértse rendezői szándékát. Becsületes alkotói szándék, má- “racék tálán siker. Minden olyan természetes a Galli- poliban, mint a tavaszi zápor. A film főszereplője Mark Lee nagyszerű színész, alakítása külön élmény. — ti »— „Gazdasági feladatok, érdekvédelem, nevelés” címmel vezető helyen közli a folyóirat decemberi száma azt a beszélgetést, amelyet Gáspár Sándorral, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a SZOT elnökével a szakszervezeti munkáról folytatott Sőtér Edit. Nagy ívű kül- és belpolitikai áttekintést ad Berecz János cikke, amely „Van válaszunk, van programunk!” címmel jelent meg a folyóiratban. A pártirányítás módszerei- hek megújulásáról érdeklődött soproni vezető pártmunkásoktól Gyenes László; a három beszélgetés értékes tanulságokkal szolgál. Bőhm Antal tanulmánya — az^ÜÖO- as népszámlálás 33. kötete alapján — helyzetképet rajzol az ingázókról, rétegező- désükről, problémáikról. Az „Önkormányzat a gyakorlatban” című sorozatban a foglalkoztatáspolitikai és a területi érdekviszonyok összefüggéseivel foglalkozik Vass Dezső cikke. Sipos Levente részletesen" beszámol arról az országos elméleti tanácskozásról, amely a felszabadulás utáni történelem oktatásának feladatairól tárgyalt a közelmúltban. A „Művelődéspolitikai jegyzetek’.’-ben színes, érdekes, találó esszét írt Montágh Intfe arról, hogyan beszélünk „köz”-ül és hogyan „ma- gán”-ul. Hovanyec László jegyzete arra hívja fel a figyelmet, hogy a kultúráló- dással és a közösségformálódással jól összefér a hobbiból vagy érdekeltségből végzett mezőgazdasági kistermelés is. Füleki József válaszol az írásra, hangsúlyozva a humán művelődés szükségességét. „Ki kire és miért lő Libanonban?” címmel Réti Ervin tartalmas, sokféle összefüggést feltáró háttéranyagot nyújt át az olvasónak. Ferge Zsuzsa nemrég megjelent cikkéhez, a Szociálpolitikai dilemmákhoz fűz megjegyzést Jordán Miklós. Szépen magyarul — szépen emberül (ZÁRÓJELBEN) Írásjeleink A magyar helyesírás szabályai szerint arra valók, hogy világossá tegyék mondataink szerkezetét, s hogy érzékeltessék beszédünknek betűkkel ki nem fejezhető sajátosságait: a hangsúlyt, a hanglejtést, a szünetet. Az írásjelek használata tehát nem egyszerűen helyesírási kérdés: a gondolatokat is rendezi, tagolja; érzelmeinket is átülteti a papírra, hogy azután az olvasó ugyanúgy értelmezze, érzékelje mondanivalónkat, mint ahogyan mi. Írásbeliségünk korai időszakában ismeretlenek voltak az írásjelek, a szöveg elejétől végig megszakítás nélkül hömpölygött. Erre a huszadik századból is van példa: az íráshoz kevésbé szokottak, a ritka betűvetők levelei js egyszuszra futnak végig a papíron. Egy másik huszadik századi példa a modern versek egy részéé. A tizes évéktől kezdve terjedt el az, hogy a költők minden írásjelet kiiktattak. Egyfelől kialakult egy nagyon finom írásjelrendszer, másfelől pedig eltűnt, felbomlott, szétesett — a költészetben. A költők akadálynak érezték a konvencionális jeleket, és kiirtották. Később — más módon — visz- szatértek hozzájuk. Ma ennek vagyunk szemtanúi. Bizonyos versfajták egyenesen tobzódnak az írásjelekben: ötletet ötletre halmoznak, hogy miként lehet új értelmet, új érzelmet szorítani beléjük. Kiforgatják, új módon alkalmazzák őket, sőt olyanokat is bevetnek, amilyeneket a helyesírási szabályzat nem ismer: átveszik a matematika jeleit, a kapcsos, a szögletes zárójelet, de vesznek jelet mindenhonnan, ahol csak találnak. Most csak egyetlen írásjelre vessünk néhány pillantást: a kerek zárójelre. Helyesírási szabályzatunk nem is tud más alakúról, ugyanis nem tér ki a formájára. Mikor van helye? Ha egy szót vagy kifejezést mellesleg, mintegy magyarázatul ékelünk a mondat belsejébe; ha olyan önálló mondatot használunk, amely nem tartozik szorosan mondanivalónkhoz, hanem más gondolatkörrel kapcsolatos, tehát közbeiktatás jellegű, akkor zárójelben a helye. Némely új költői iskola eltér e hagyománytól. Az egyszerű kerek zárójelet is olykor — mint említetük — egészen másképp használja. Nemrégiben kiadtak egy versgyűjteményt. Címe: Ver(s)ziók. Mit jelent ez a szó? Hogyan lehetne közmegegyezéses nyelvre lefordítani? Versek-verziók; versverziók. Két szót vontak ösz- sze egyetlenegybe tömörítve. Költészetünk egyik legújabb kifejezőeszköze, amelyben játékosság és komoly útkeresés vegyül. De nem is kell verseskönyveket föllapoznunk, hogy a költészet eme új fogását lóp- ten-nyomon föl ne fedezzük. Elég, ha az újságokba belenézünk. íme néhány cikkeim: Csináljunk (vak)áblakot? A gáz ha elég... (lesz); Show ami s(z)ó ... ; Osztály a kórház (sz)élén; (TéjVéle- mény; Katzirz nem kel(l); Bizony(h)itvány; Árta(lma)- tlan; Szalag(ház)avató; Jog- (hurt)os panasz. Ez a játékos. meghökkentő címírási mód annyira elterjedt, hogy szinte nincs is lapszám nélküle. Már az első oldalon, vezető cikkek címében felbukkant; úgy tetszik, polgárjogot nyert az egész magyar sajtóban, komoly közlemények élén is. A cikkek belsejéről magukról a szövegekről nem is beszélve, ám á címekben mintha általánosabb volna. Valóban polgárjogot nyert, vagy inkább csak divat? Igaz. bármilyen hihetetlen, már Petőfi Sándor is fölfedezte az Okatootáia című versében: „Oh a tántoríthatatlan, A dicső Ausztr(ál)ia!” Ha a zárójeles összevonásközbevetés nem túl erőszakolt. ha valóban szellemes, alkalmazható. Tóth Mária Szolnokon MCgUVlIt B ICÜ täl^t A Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége Közép- magyarországi Területi Szervezetének hagyományos téli tárlatát, tegnap délelőtt Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban Sándor László, a Hazafias Népfront megyei bizott- ságának titkára nyitotta meg. A megnyitón részt vett Ja- katics Árpád, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, közreműködött a Szolnoki fúvósötös. A kiállításon — amely 1984. január 30-ig várja a látogatókat — Baranyó Sándor, Bácskai Bertalan, Beré- nyi Ferenc, Bényi László, Fazekas Magdolna, Gecse Árpád, Meggyes László. Serge Delaveau és Vuics István festményeit, Ágotha Margit, Donáth Gyula, Rékassy Csaba, Sebők Margit és Szabó Ágnes grafikáit valamint Győrfi Sándor, Nagy István, Papi Lajos, Simon Ferenc és Szabó László szobrait láthatják az érdeklődők. Felvételeink a kiállítás megnyitóján készültek. Fotó: TKL Az alapok megvannak a folytatáshoz Az értelmiségi fiatalok Szolnok megyei tanácsáról A KISZ Szolnok: megyei Bizottsága ez év elején döntött az értelmiségi fiatalok megyei tanácsa létrehozásáról. A döntés nem „önmagától való”: a KISZ X. kongresszusának határozatai kulcsfontosságúnak ítélték meg az ifjúsági szövetség apparátusainak és testületéinek a korábbinál magasabb színvonalú politikai munkáját, amelynek mintegy előfeltételé, hogy az értelmiségi ifjú- kommunisták szélesebb köre vegyen részt a döntések előkészítésében. Elsősorban természetesen az értelmiségi fiatalokat érintő, (közérzetüket befolyásoló kérdések tették szükségessé, hogy maguk az „érintettek” véleményeikkel, tanácsaikkal segítsék a megyei KISZ-bizottság munkáját. Vagyis olyan ütőképes „csapatra” volt szüikség, amely tapasztalataival jelentősen növelheti az ifjú- jságpoilitjka hatékonyságát. Mindez egyértelműen fogalmazódott meg az alapításra vonatkozó javaslatban: „A KISZ Szolnok megyei Bizottsága határozata értelmében megalakításra ikerülő értelmiségi tanács szervezeti és szakmai működése előreláthatóan előnyösen fogja alakítani az apparátus és a testület irányító munkájának továbbfejlesztését, munkastílusának korszerűsítését. A tavasszal megalakult ér- telmiiségi tanács Összetétele önmagában is sok mindent elárul a törekvésekről. A megye értelmiségi fiatalságának nemcsak foglalkozás szerinti rétegeit képviselik a tanács tagjai, hanem számos „mikrorétegét” is. Színházrendező, orvos,! közgazdász;, mérnökök, pedagógusok. népművelők, jogászok, agrár- és vízgazdálkodási szakemberek alkotják ez idő szerint a tanácsot, amely korántsem zárt testület, mert — és ez immár része az íratlan alapszabálynak is, — az ülések témájától függően meghívják a megvitatásra kitűzött kérdések fiatal szakÜtőképes „csapat” Huszonnyolc kérdés A munka presztízse embereit. Hogy friss példával éljünk: a megyei KISZ- bizottság pénteken tárgyalta S „szabadidős, közművelődési és sportmunka” helyzetét; á testület elé került jelentés előkészítésében több fiatal közművelődési szakember is részt vett. De a fiatal műszaki értelmiségiek helyzetét vizsgáló testületi ülést megelőzően is készített alapos elemzést a tanács néhány tagja. Mindez egyfajta értelmiségi érdekvédelem, érdek- képviselet is, hiszen a tanács tagjai (legtöbbjüknek komoly szakmai és mozgalmi presztízse van) meglehetős „alulnézetben” látják a dolgokat, ismerik pályatársaik problémáit, közérzetét. A tanács munkájának legjelentősebb részét képezték a működés eddigi időszakában a különböző szakterületek képviselőivel lebonyolított találkozók, eszmecserék, viták, amelyeknek elsődleges célja a következő évi munkához való „alapanyag” megszerzése volt. Ennek jegyében találkoztak a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola vezetőivel, pedagógusaival, a Szigligeti Színház fiatal művészeivel, a SZÜV- KSH munkatársaival, látogatást tettek a megyei kórházban és a járműjavítóban. Egy apró, ám jellemző adalék arra nézve, hogy milyen „szellemi környezetben” zajlanak ezek a találkozások: legutóbb a járműjavító pártós gazdasági vezetőivel, fiatal mérnökeivel, közgazdászaival találkoztak az ÉFT- tagok. Nem kevesebb, mint 28 kérdést tettek fel. A pályakezdők élet- és munkakörülményeire, az ifjú szakemberek szakmai, erkölcsi presztízsére vonatkoztak elsősorban a kérdések, egyszóval „húsbavágó” dolgokra. Jelzi a „kérdezők” nyitottságát, hogy az ÉFT színházrendező tagja, Árkosi Árpád (eredeti szakmája mérnök), úgyszólván „mélyinterjút” készített az üzem vezetőivel. Arról nincs szó, hogy valamiféle „agytröszt” segíti a megyei KISZ-bizottság, s ezen keresztül a megye apparátusainak, bizottságainak, alapszervezeteinek munkáját. Ám az értelmiségi fiatalok megyei tanácsának eddigi tapasztalataiból kiderült: tevékenysége szervesen beépült a megye ifjúsági mozgalmába. A tagok munkája — a szó igazj1 élteimében vett társadalmi, közéleti munka. S ezt talán nem árt hangsúlyozni akkor, amikor bizonyos jelek árra utalnak, hogy a fiatalok körében nincs rangja a közéleti tevékenységnek. Mindent összevetve: az ÉFT eddigi munkája jó alapot ad a következő évi folytatáshoz. Vágner János
