Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
8 Irodalom« művészet 1983. DECEMBER 17. A ravatalozóban már égtek a villanygvei-tvak. Hosszú papundekli száraik félrecsúsztak, a vasrúd kilátszott alóluk. A falakon barna papírkárpit volt, amit méterenként vékony )éc szorított a falhoz. A léc-sorok szabályos rácsából itt is, ott is hiányzott egy-egy szál. A ravatal rojttal szegett, fekete kelmével borítva, a lábánál fekete talapzat Üres. A kó hideg, a műanyag csizmán at szinte égeti a talpat Hatan-hc- ten várnak a kis teremben. A hamvak búcsúztatása tíz órakor kezdődnék, de úgy látszik, késik. Két szürke télikabálos. fehér kesztyűs, fekete kalauzsapkás férfi jön be a fekete függönnyel keretezett, nyitott bejáraton Egyikük kezében fehér kendővel letakart valami. Óvatosan a talapzatra helyezi. Mégis, ahogy kihúzza alóla a kezét, a teteje félrecsúszik a kendő alatt Üvegedényre jellemző hangot ad A férfi gyors mozdulattá! elkapja, helyére igazítja. A csörrenés megismétlődik. A kendőt is közepre húzza, elrendezi rajta a vasalás nyomát mutató szabályos éleket A másik férfi áll, nézi. Majd egy percre mindketten felegyenesednek Aztán kimennek Az urna alig lehet nagyobb egy porcelán cukortartónál Benne Jtiszti néni pora. Milyen furcsa. Juszti néni, amíg éli. nem por volt, hanem tipegő járású, aprócska vénlány. Eleven, mozgékony, bőbeszédű. Juszti néni valahol eltűnt. Lehet, hogy az urnában semmi sincs, lehet, hogy van benne valami Lehet. hogy Juszti néni pora van henne. Még ebben az esetben is nevetséges az egész. Juszti néni porától búcsúzunk Tekintsük úgy, hogy összejött Un k az. emlékét közösen még egvszer fölidézni magunkban Mindenki arra gondol, amire akar. szólalt meg benne egy jős/ándékú hang Tekintsük úgy Juszti néni emléke megér ennyit, fia egyszer idejöttünk, bizonyosan. Nézi a jelenlévőket. Idős asszonyok, középkorúak. Az, egyig nagy. medveszinű műször bundában, arról panaszkodott, hogy késett a vonatja Tehát messziről jött. Ebijen a hidegben, egy ilyen dagadt lábú, kövér asszony Biztosan neki is fázik a lába a drapp magasszárú cipőbem. A fűzés alig bírja befogni a vastag bokát. De lehet, hogy nem. A bőrcipók melegebbek. Ismeretlen, szürke arcok. Kik lehetnek? ö Juszti néni egyetlen ver szerinti rokona. Szép tőlük, hogy eljöttek. De miért jöttek el? Talán valami jót tett velük hosszú élete során? Mi jót tehetett'.' Pénze nem volt, férje, tekintélyes rokonsága nem volt, Mégis. Vajon én elmennék-e egy ilyen havas, szeles téli napon délelőtt tíz. órakor egy jótevőm temetésére? Rendes asszonyok ezek. Ezt a gondolatot nem tudta megemészteni. Valamennyien ellenszenvesnek tűntek számára. Mintha jelenlétükkel vádolták volna ot, a rokont. Mivel? Hát hogy nem törődött eleget az öregasszonnyal. Mert nem is. De hát az anyja nagynénje volt. Sosem volt közük egymás életéhez. Egy évben két-háromszor eljött hozzájuk Juszti néni. Akkor mindig szívesen látta, jól tartotta. Felrém- lett előtte a csokoládétorta, amit egyszer kínált neki. Hétfői nap jött, és ő örült, hogy maradt a vasárnapi tortából. Ügy érezte, hogy Juszti néni is értékelni tudja, hogy náluk torta van vasárnap. Sosem járt kinn nála. Előbb a saját lakásában lakott, amit szanáláskor lakótelepivel kellett volna fölcserélnie. Nem akarta. Egy volt szomszédasszonya felajánlotta, hogy az új lakás fejében haláláig tartó ellátást és különálló szobát biztosít neki. Juszti néni belement a cserébe. Tíz éve már. Azóta állandóan veszekedtek. Juszti néni ki se pakolt az új helyén, ami elbeszélése szerint elég tágas volt. független is a háziaktól. Mégis becsapottnak érezte magát. Nagy érték ma egy modern lakás. Micsoda kényelem, De sose tudott volna megszokni a kilencedik emeleten. Hja ... Sehogy se jó. Nyolcvanéves volt akkor. Tíz évig gondozták, mire meghalt. Itt áll mellette a volt háziasz- szony. Neki is nagyon fázik a lába. Biztosan az ö ötlete volt. hogy elégessék szegényt. Egy ilyen sokat látott öregasszony nem adta volna ~a beleegyezését ilyesmihez. Hogy hetekig meztelenül feküdjék egy alumínium tepsiben. Hogy a holttestét ide-oda szállítgassák. Ismeretlen férfiak dobálják, fogdossák. De mégis. Hisz Juszti néni eltervezte a temetését Mikor a szülei sírhelyét felszámolták, sírhelyet vásárolt a családnak, egybehordat- ta apja, anyja maradványait. és maga is hozzájuk akart temetkezni. Ezt pedig csak hamvusztássai lehet. De.mi jelentősége van mindennek, ha csupán néhány szem is írről van szó? Es mi jelentősége van, ha nem? Ha koporsóstul temetik melléjük? Ekkor megérkezett- a pap. Gyors léptekkel foglalta el u helyét a koszorúk előtt. Mire felnézett, már csak hátulról-oldalról láthatta. Jóképű fiatalembernek tűnt. Magas alakján fekete papi öltözék, csipkés aljú miseing. Nyakában lila selyemstóla. Akadozva, sok nyelvből - iással kezdi a beszédet. Aztán belejön. Enyhe tájszölas érződik szavain A majdani találkozásról beszél, a feltámadás utániról. Komolyan gondolna, hogy Juszti néni poraira feltámadás var? Vagy a lelkere? Hogy a lélek nem semmisül meg. hogy az emberi lelkek valahol gyülekeznek és összetalálkoznak liehet. Minden lehet. Ha a lélek nem a test energiája. Nem a test terméke. Jó túrnak, aki hisz. ■C) nem tud hinni. Pedig hitben nevelték. De valahogy arra a meggyőződésre jutott, hogy a halhatatlanság illúzió. És nem is kár, hogy nincs A test elhasználódik, a lélek beszűkül Valaki azt írta. hogy meg szerencse, hogy végül meghalunk, mert az idő mind rosszabbá és rosszabbá teszi az embert. Keserűre és csalódottá. Vagy talán mindenki a legjobb formájában kel új életre? Nem ó maga, hanem még tiszta, fiatal lelke. Vagy az. isten altat megjavítva? A pap és a ministrans — egy bűrgerli csizmás, bajuszos, javakorabeli ember — énekelni kezdett. Tiszta, csengő férfihangok. Az. ének mindig erősebb a szónál. Most először ügy tűnik, hogy nem is olyan megalázó az egész. A füstölőből íölszál] a tömjén illata. Az ajtóban megjelenik a két szürkekabátos. Kezűket hátú) ösz- szeíogják, várnak. A pap hamarosan bevégzi a Szertartást. A két szürkekabátos fogantyúkkal ellátott kis üvegládát hoz be. Kinyitják az ajtaját, beleteszik a letakart urnát A tető ismét csúszkál, de sikerül megakadályozniuk', hogy leessen Megmarkolják kétoldalt a kis vitrint, és megindulnak vele , kifelé. A pap követi őket. Míg a fekete autó hátsó ajtaján át beteszik az urnát, és a koszorúkat feltomyozzák a kocsi tetejére, kinn várakoznak a temető hókásás útján. A ministrans fekete kucsmát nyom a fejébe, a pap elfordulva, hujadon- lőtt várakozik. Közben egy másik fiatal pap és két ministrans megy el mellettük. Mennyi fiatalember foglalatoskodik itt. Olvan jól fizetik az ilyesmit? Vagy nincs máshol fővárosi állás fiatat papoknak? Lehet. A téli temetések, különösen így, futószalagon, veszélyesek az egészségre. Azokkal csináltatják, akiknek kevésbé árt. Az autó lassan megindul. Kis elégtételt érez a koszorútorony lattan. Nem mondhatják, hogy úgy kaparták el. mint egy kutyát. A háziasszony belekarol ök ménnek elöl. Utánuk a pár fős menet. De mikor a temető hatalmas hómezeje leié kanyarodik a sor. néhányon halkan elbúcsúznak. Csak négyen- öten tartanak ki. A háziasszony prémes, maga.s- - szaru cipőjén felül befolyik a ho Halkan sziszeg. Megpróbálja rávenni, hogy ne jöjjön ki a sírhoz, de csak legyint. Beül majd a fia kocsijába, gyorsan hazaérnék. Nehány perc múlva töretlen havú mellékútra térnek. A kocsi megáll A sírásók elindulnak egy csapáson. Valami cédula van a kezükben. azt böngészik. Néhány lépés után visszafordulnak. — Nem tudja valaki, hol van a sir? — kérdik illetlenül hangosan A háziasszony megmondja a sorszámot. — Nem találjuk. Mutassa meg — mondja neki az egyik szütkekaba- tos. Az asszony kelletlenül, de megindul u hóval befújt sírok között A sírásók utána. Mikor megáll, rámutat a rózsaszín köre, amelyen Juszti néni családneve áll Nyomukban a többiek is odaérnék. A szürkekabátosok az üvegládát leteszik egy másik sírra, és ásóval, lapáttal kezdik kibontani a magas hóval fedett sírhelyet, ők meg körbeállnak. Hát itt kell végignézniük, ahogy kiássák szegény Juszti néni őseit? Erre azonban nem kerül sor. Két ásónyomnvi föld kifordítása után kiveszik a szekrénykéből az urnát. Beleteszik a kis mélyedésbe. Kendővel borított teteje ki is látszik. Rápúpoznak két lapát földet, aztán jól van. A háziasszony a sír túlsó oldalán áll, nem éri el a sírásókat. Int. nyújtsa oda a kezét. Egy százast gyűr a tenyerébe, és szemével a szürkekabátosok felé int. — Ezeknek? Ezért? — kérdi némán vissza. ■ De a házinéni már nem néz rá. A sírásók pedig észrevették a dolgot Az egyik eléje kerül, rásandít, azlán egy lapát havat csap a kis füldhányús tetejéie. Mikor visszafordul, a markába kerül a szazas. Halkan megköszöni. A többiek, mintha csak ezt várták volna, elindulnak a koszorúkért. Juszti néni el van temetve. — Lehet, hogy azért ne'm tették mélyebbre az urnát, mert majd később kiszedik. Kiöntik belőle a port, és az üveget újra felhasználják. Eladják a raktárosnak. Az is keres, meg ők is. A kutya se veszi észre — gondolja magában. Az utcájukban lakott egy fiatal fiú Rövid, de zűrzavaros élete során — pár éve valami erdő szélén találták meg holtan — sírásó is volt. Az a hír járta, hogy koponyákkal kereskedett. Kiásták a parcellából a frissen elhantoltakat, a/ olyanokat, akiknek nem volt hozzátartozójuk, és így nem kellett félni, hogy a sir bolygatását valaki észreveszi. Persze lehet, hogy az ilyesmit a hozzátartozó sem venné észre, hisz szakszerűen visszahan- tolják aztán. A koponyákat „megtisztították" és eladták. Jó üzlet állítólag. A/. orvostanhallgatók veszik. vagy mi. Szóval ilyesmivel kereskedtek, amíg ki nem derült. Es biztos nem ö volt az egyetlen, aki megtette. Csak öt rajtakapták, mert részegen elaludt egy síron. Ö. egy ilyen hatalmas temetőben sok minden megtörténhet. És ha, valaki elhamvasztatja magát. akkor talán nem? A krematórium környékén is biztos akad néhány jómadár. Ott meg rizikójuk sincs. Egy pillanat alatt megcsinálják, aztan be a kemencebe Hogy odabenn fejjel vagy fej nelküj üi föl a tetem, ki tudja meg? Rákoppanlanak egyet a térdkalácsára. aztán kész. Hallotta egyszer. hogy a térdkalács az egyetlen, ami a forróság ellenére is egyben marad. De ha ráülnek egyet, az is porrá omlik. A sírásók végeztek. A fiatal pap ismét meggyújtotta a füstölőt, de a tömjénszag nem tudta betölteni a levegőt A metsző szél éles, fehér csíkban sodorta el. valahová az úts/éli fák felé. A pap énekeim kezdett. Ahogy kinyitotta, összevissza álló, csúnya. nagy fogak tűntek elő a szájából. — Aha — gondolta csalódottan. A rövid enekszo és a fennhangon elmormolt imák után a pap elköszöni. és kísérőjével gyors léptekkel indult ki a sírok közül. Fekete csuhájára térdig föl verődött a ho. K int az úton még egyszer körbeálltak. Akik ismerték egymást, elbúcsúztak. Fennhangon, vidáman, folyt most már a beszélgetés. Valaki azt mondta, hogy mennyire látszik rajta a rokonság, hiába, akármilyen távoli, mennyire hasonlít Juszti nénire. Zavarba jött. — Hát — mondta —, nem olyan nagyon. Anyám nagynénje volt. — De. de — bizonygatták többen — Hát. isten tudja, én szőke, kék szemű vagyok. Juszti néni pedig barna. volt. — Juszti néni ősz volt — nevetett fölényesen valaki. Sietve elbúcsúzott, Tandori Dezső: Téli kanyar Ugyan milyen leink lesz az idén itt az alagútkanyar két jelén a Lánchíd-föböz szokott madaraknak, kik. idesznlettek es megmaradtak? Már koszt<>s-évszakukra gondolunk, tűnik őszünk, mint nyarunk s tavaszunk, hulló lombból a tavai x-aggatott poharak tűnnek ki ^ emitt-amott. Idő, tüneményünk, gondolt velünk, latyak-lábolókra, míg etetünk! A nagyobb alagút kanyarba még csak most fordul a bár-sose-jönne évszak, és még csak tükrözött idei fény biztat a sötétebbik út felén, i ■ i Hunyadi István: Kagylózúgás Mint agancsállat gyors iramú vadászt, álmok ragadnak nem-látott színhelyekre. Valónak tűnik, fákra ismersz, berekre, ősöd lehet, ki valaha arrajárt. Benned jogóznak mindmáig ismeretlen , utak és vágtatások; lovak patkózaja, te vagy a kagyló, partra dobott a tenger s a zúgás benned lesüllyedt sorsok moraja. Mezey Katalin: Téli temetés
